Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-21 / 17. szám, hétfő

Ä nép aSkofó ereje 1974. í. 21. Az emberi civilizáció legna­gyobb értékei nem az arany- készletek az állami bankok pán­céltermeiben, hanem a nép al­kotó ereje. Miből áll ez az alkotó erő? A tudomány fejlettségi szint­jét nem lehet mennyiségi muta­tókkal mérni. Ám, ennek elle­nére szeretnék felsorolni né­hány adatot: Minden negyedik tudós a földgolyón — szovjet állam­polgár.- A Szovjetunió tudományos dolgozóinak fele 30 éven alu­li. Megfiatalodott a tudomány. A Szovjetunióban sok az igen fiatal professzor, tudományok doktora, sőt akadémikus is. A Lenin- és állami díjakkal ki­tüntetett tudósok között sok a fiatal szakember, akik csak nemrég fejezték be egyetemi vagy főiskolai tanulmányaikat. A Szovjetunióban, de külföl­dön is jól ismert a szovjet diá­kok alkotó szervezete, egy amo­lyan kis tudományos akadémia: Kutató — a jövő iskolájának prototípusa. „Ne felejtsd el, rád vár a felfedezés!“ — ez a jel­szava e nem közönséges aka­démia tagjainak. A legkisebb felfedezés is mindig a pillanatnyi ötlet, de tágabb értelemben elhivatottság kérdése. Szent-Györgyi Albert professzor, a világhírű magyar származású Nobel-díjas tudós szavai szerint „felfedezni vala­mit annyit jelent, tudni azt, amit mindenki tud, de eközben arra gondolni, ami eddig sen­kinek sem jutott az eszébe“. Természetesen minden felfe­dezésnek csak akkor van meg a létjogosultsága, ha ezt meg is valósítják. A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett műkö­dő találmányi bizottság csak 1972-ben 132 000 bejelentést vizsgált felül. 38 000 került kö­zülük megvalósításra az ország népgazdaságának javára. íme néhány munka, amelye­ket bejegyeztek a Szovjetunió állami találmányi nyilvántartá­sába: A Novoszibirszki Orvostudo­mányi Intézet és a Szovjet Tu­dományos Akadémia szibériai részlege Automatizáciős és Elektrometriai Intézetének dol­gozói az élő sejtet vizsgálva ar­ra a következtetésre jutottak, hogy az életnek ezek a piciny ,-,építőkövei“ elektromágneses jelzésekkel érintkeznek egymás­sal. B. Kolonijec és N. Korjunova, a Szovjet Tudományos Akadé­mia Fizikai-Technikai Intézeté­nek dolgozói rendkívüli tulaj­donságú félvezetőket fedeztek fel, amelyek az üvegre emlé­keztetnek. Ezek, a természetben ismeretlen „drágakövek“ figye­lemre méltó tulajdonságokkal tűnnek ki, nagy ellenálló ké­pességükkel a rádiumbesugár­zással szemben és azzal a ké­pességükkel, hogy hosszú időn át képesek „megőrizni“ a rájuk vetített képet. E tulajdonságo­kat tekintve versenyre kelhet­nek a fényképezéshez használt filmmel. Az új félvezetők szé­les körű alkalmazásra számít­hatnak a mikroelektronikában, az elektronikában, a televíziós híradástechnikában és a holo­gráfiában. A szerves anyagokra hirte­len ható ütődéshullám hozzájá­rulhat az élet keletkezéséhez. Mi ez? Fantasztikus regények írójának kitalálása? Egyáltalán nem: tudományos feltevés ez, éspedig igen meggyőző felte­vés. A Kémiai-Fizikai Intézet tudósai dolgozták ki ezt az el­méletet, gyakorlatilag bebizo­nyítva, hogy lökéshullám által okozott gigászi hullám követ­keztében megváltozik az anya­gok szerkezete. Lehetséges, hogy a mi planétánkon is két kozmikus test összeütközése ál­tal okozott robbanás következ­tében keletkezett az élet. J. Birfeld és A. Tarancov szovjet tudósok bebizonyították, hogy a földrengések és a vul­káni kitörések hatással vannak az ionoszférára. Hosszasan folytathatnánk ezt a felsorolást. Ma azonban a tudomány nem szorul csak az akadémiai intézetek falai kö­zé. Új gondolatok, ötletek az üzemi laboratóriumokban, a közvetlenül a termeléssel kap­csolatos kutatóintézetekben is születnek. A tudományos szer­vezetek és az ipari üzemek al­kotó együttműködése évről év­re szorosabb Szvetlána, LOMO, Elektroszi- la, Pozotron — ezek az első kísérletek a tudománynak és a gyakorlatnak egymáshoz kö­zelítésére. Ma több mint ezer Ilyen társulás működik. Moszk­vai és minszki tudósok együtt­működnek gépkocsigyárakkal és közlekedéstechnikusokkal, hogy eljárásokat dolgozzanak ki a gépkocsik megbízhatósá­gának és élettartamának növe­lésére. A norilszki kohászati kombinál, egyike a legnagyob­baknak az országban, csak a múlt évben 34 intézet kutató­munkájának eredményeit hasz­nosította. A Gorkiji Autógyár több mint száz akadémiai és különböző tárcákhoz tartozó ku­tatóintézettel tart fenn szoros kapcsolatokat. Mintegy 200 le- ningrádi tudományos-kutató és tervező-szerkesztő intézet köte­lezte magát, hogy ennek az öt­éves tervidőszaknak a folya­mán másfélszer, illetve kétszer lerövidíti az új termékek kifej­lesztésének és termelésük be­indításának határidejét. Kijev- ben, Novoszibirszkben, Szverd- lovszkban és más jelentős ipari központokban igen elterjedt az a gyakorlat, hogy a kutatóin­tézetek és a termelő vállalatok egységes terv alapján együtt­működnek. Különböző korszakokban kü­lönböző szerepet játszott a tu­domány a társadalom érdeké­ben. A mai szerepe kivételes és nincs párja a történelemben. A tudomány termelő erejévé válik a társadalomnak, szerve­sen beilleszkedik az emberek munkájába és életébe. Ma már nehéz megvonni a határt a mér­nök és a kutató, a gyakorló orvos és a tudományos mun­katárs között, mivel az esetek többségében a tudós és a gya­korlati szakemberek azonos feladatokat oldanak meg, kü­lönböző utakon haladnak ugyanazon cél felé. Az alapvető és a távlati problémák megol­dása területén is a tudomány különleges figyelmet fordít azokra a munkákra, amelyek gazdasági hatása a legrövi­debb időn belül megnyilvánul. A tudományos-műszaki haladás a szovjet állam fejlődését meg­határozó egyik legfontosabb tényezővé lett. Leonyid Iljics Brezsnyev az SZKP XXIV. kongresszusán elő­terjesztett jelentésben megálla­pította, hogy a szovjet tudósok számos igen fontos ágazatban vezető pozíciót harcoltak ki maguknak a világban. Prohorov és Baszov tudomá­nyos munkatársak fedezték fel a világnak a sok mindenre használatos sugarat, és állí­tották až emberiség szolgálatá­ba. Ma -már a lézer fémet vág és beteget operál, képeket visz át a televízió képernyőjére és acélszerkezeteket hegeszt. P. Kapica akadémikus felfedez­te a természetnek egy igen rendkívüli jelenségét — a kör­villámot. Visnyevszkij sebészt állami díjjal tüntették ki az elektromos defibrilátor meg­szerkesztéséért, amely képes megújítani a már megállt szív munkáját. B. Petrovszkij aka­démikus különleges műtéteket végez szervek átültetésére. De nem az a fontos, hogy a világ ismerje ezeket a neve­ket. A fontos az, hogy a tudo­mányos kutatás — évszáza­dunknak ez a nélkülözhetetlen szükséglete tömeges jelenséggé vált. Tudomány. Alkotó munka. Gyakorlat. Lehet, hogy éppen ez jelenti a nép alkotó erejét. A hősök emlékeznek „1940. augusztus 8 — ezít a dátumot örökre emlékezetem­be véstem. Akkor mentem ál a horthysták által megszállt Kárpát-Ukrajnából a Szovjet­unióba. 1942 áprilisában ér­keztem Buzulukba, -s akkor vá­ratlanul körülbelül 20 bajtár­sammal együtt elküldték a p á n cé 1 osok isk olajába...“ Amikor Vaszil Kobirija elv­társ, ma nyugalmazott őrnagy, felsorolja a tanfolyamon részt vett bajtnrsainaik nevét, akkor ez ma már a hősök névjegy­zékének a felolvasását jelenti. Az olvasó előtt elvonul J.anko, Tesarík. Jasiok, Hecht, Vajda, Agapesuk.és a többi hús... — A Szovjetunióban alakult csehszlovák katonai egységhez a tanfolyam elvégzése után csatlakoztunk Novohoperszk- ban. Ott formálódott az első önálló csehszlovák dandár. Első ízbon a kijevi ütközetben vettünk részi nyílt harcban. Kreszcsatyiknál teli találatot kaptunk, az ágyú szélroncso- lódott. ám a harcot tovább folytattuk, golyőszóróval tüzel­tünk. Vaszilkovban új ágyút kaptunk, és Ruda, Be baj a Cer­kov és Fasztov harcait végig­küzdve egy szőlőtermő vidék­re kerültünk ... Duklánál már szakaszvezető voltam, Vrána százados száza­dában egy harckocsi parancs­noka lettem. A csehszlovák határtól mintegy 300 méternyi- se szétlőttünk egy fasiszta megfigyelőállást, ám minket is eltaláltak. Csak én menekül­tem meg az égő páncélosból. Sérül't lábbal a tank mögött feküdve arra vártam, hogy le­szálljon az éj és eljussak a mieinkhez...“ Mikor ezt mondja, csak úgy mellékesen rámutat a mellére, a vörös szalagra, amely erre az eseményre emlékezteti, mert akkor a kitüntetést sú­lyos sérüléséért adományoz­ták. Ojabb harckocsikkal felsze­relve 1945 áprilisában Ostrava térségében csatlakoztunk a harcosokhoz. Számunkra kese­rű felismerés volt. hogy nehéz harcokat éppen a volt cseh­szlovák erődítmények ellen vívtuk, amelyeknek minőségé­ről tökéletesen meg voltunk győződve. Tudtuk azonban, hogy csak ilyen módon — ol­daltámadással — vehetjük be sértetlenül Ostravát, hogy ipa­ra mielőbb már a felszabadí­tott haza számára termeljen. A legnagyobb öröm az volt, amikor május 9-én két utolsó, a nehéz harcokból megmaradt tankunk bevonult a felszaba­dított és az öröm tói ujjongó Prágaija. Hradőanybaui álltunk meg. A lelkes fogadtatásnak se vége, se hossza nem volt, a tankból szinte kiemeltek ben­nünket az emberek .. .“ Vaszil Kobirija elvtárs 1948 óta — leszerelése óta — Ost­Vaszil Kobirija ravában él. Nyugdíjba vonulá­sáig szerelőként dolgozott, szerelési munkákra járt ideha­za és külföldre is. Aktívan dolgozik az Antifasiszta Har­cosok Szőve tségében, főleg a tanulóifjúság körében tart elő­adásokat, beszélgetéseket. Hi­szen még csak 58 éves ég még igen sokat tehet az ifjúság nevelése érdekében. Abból az ünnepi alkalomból, hogy ellá­togatott a 30 évvel ezelőtt le­zajlott küzdelmek színterére — Kijevbe, Belaja Cerkovba, Va- szilkovba. egyenruhába öltö­zött. Számos kitüntetés díszíti ezt az egyenruhát — hat szovjet kitüntetés, köztük el­sősorban a duklai harcokért járó Vörös Csillag Érdemrend, nyolc csehszlovák kitüntetés, két háborús kérészi, a Hősies­ségért érem és a Vörös Csil­lag Érdemrend. Stépán Sičák elvtárs, nyu­galmazott alezredes, az Anti­fasiszta Harcosok Szövetsége járási bizottságának elnöksé­gében lektorként dolgozik. Az első zászlóalj 5. páncélos el­hárító századának a tagja volt. Az emlékezetes helyeken tett látogatásáról a következő­ket mondotta: „Most már — 30 év távlatá­ból — mindent másként, más szemmel láttam. Ellátogattunk a front volt parancsnoki szállá­sára, s így a lezajlott eseménye­ket más szemszögből képzel­tem el. Az akkori támadás ki­indulópontját csaik a temető és a gyermekszanatórium szerint ismertem fel, mert az akkor teljesen üres síkságon, á Dnyeper bal pariján most egy hatalmas, modern város terül el. Kijev akkor teljesen lán­gokban állt és most nagyon kellemes képet nyújtott. Sok év múltán találkoztam bará­taimmal, bajtársaiimmal. Na­gyon jó benyomást keltett, hogy itt mennyire gondoskod­nak az emlékművekről, a dan­dárunk tiszteletére emelt em­lékműről is. Az ifjúságot a di­cső harcos hagyományok alap­jait nevelik. Ezt láttuk például Belaja Cerkov meglátogatása­kor, amelyet 1944 első napjai­ban szabadítottunk fel, á ugyancsak Vaszilkovban. Szovjet testvéreink tapasztala­tait átvesszük majd ...“ Az elv társak egymás szavá­ba vágnak, amikor bajtársaí- kat emlegetik — eanlékszel még arra, vagy arra, emlék­szel, hogyan támadtunk Kijev- nél, Duklánál, Stetinánál. Ter­mészetes hangon szólnak ár­iéi, hogy ott voltak a harcok­ban, emlegetik parancsnokai­kat, ba j társaikat. Visszaemlé­kezésük tisztelettel párosul, amikor Ludvík Svábodéról, igényes parancsnokukról és gondoskodó atyjukról. O. fa­rosról, R. Tesaríkról, Š. Vaj­dáról, A. Sochorról és a to­vábbi hősökről beszélnek. Josef Hába elvtárs, a magas, erős férfi nem beszél magá­ról. Leginkább parancsnokát emlegeti, az ismert Vít Nejed­lý t, a zenei szakasz parancs­nokát. Emlegeti, hogy a fárad­ságos hadgyakorlat után, — amit sohasem engedett el ne­kik senki —, gyakoroltak. A fáradt ujjak nem akartak szét fogadni, a fúvóshangszerek rá- fagytaik az ajkukra ... Vasil Kurin elvtárs igényte­lenül, egyszerűen, becsületes emberként hallgatja barátjaft, bajtársait. „Életemben kétszer sírtam — először, amikor Buzulukba érkeztem és az első csehszlo­vák szárazföldi zászlóalj elin­dult a frontra. Kiképzést kap­tam az első csehszlovák ön­álló dandár soraiban, részt vettem Kijev felszabadításá­ban, a vaszilková harcokban, a Ruda és a Belaja Cerkov mel­lett lezajló 'küzdelmekben. Ott esett el legjobb barátom. Ak­kor sírtam életemben másod­szor ...“ Amikor az első csehszlovák önálló dandár volt tagjai meg­koszorúzták Vaszilkovban azt az emlékművet, amelyen a kö­vetkező felirat látható: „űrök dicsőség a szovjet és a cseh­szlovák katonáknak, akik a né­met fasiszta megszállók ellen vívott harcokban életüket ál­dozták“ — Vasil Kurin elvtárs szemében könnyeket láttam. Talán nem is tudatosította, hogy akkor sírt életében har­madszor ... SVATOMlR AMBROŽ Légi célra tűz! ! 1 Fél évszázados jubileum A szovjet fegyveres erők központi sportklubja — a CSZKA — immár fél évszá­zados múltra tekinthet vissza. A szovjet sport fej­lesztésében elért kimagasló sikerekért a klubot — a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának javaslatára — Le nin-renddel tüntették ki. A megérlemelt magas kitün­tetést a következő jelentő­sebb eredmények fémjelzik: a klub háromezer tagja kapta meg a „Szovjetunió sportmestere“ címmel járó aranyérmet, több mint ezer sportoló szerzett Európa­vagy világbajnoki címet, 104 en szereztek olimpiai érmeket, 306-an pedig „a sport érdemes mestere“ cí­mét mondhatják maguké­nak. Ezenkívül a klub 260 sportolóját és edzőjét tün­tették ki a Szovjetunió kü­lönböző rendjeleivel és ér­meivel. b. i.

Next

/
Thumbnails
Contents