Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-02 / 1. szám, szerda
ŰJ szó Fontos dátum olvasható a képen látható külhéjlemezen: 1973. \anuár 2. Fgy évvel ezelőtt ezen a napon kezdték meg az OL 400 as személyhajók sorozatgyártását MA ÍGY ÍVE KEZDTÉK... Aki a Csallóköz felül érkezik Komáromba, már messziről megpillantja a 700 éves város ódon tornyai, újkori magas lakóházai között a Steiner Gábor Hajógyár szerelőcsarnokainak üvegkupoláit. Távolról is érezni: nagy gyár épült fel itt a Duna holt ága mellett, melyben éjjel, nappal serényen dolgoznak. Az üzem a fennállása óta eltelt közel 76 év óta megközelítőleg 400 úszóművet gyártott exportra, sok hajó és különféle rendeltetésű úszómű készült hazai megrendelésre is. Akik évtizedekkel ezelőtt gépi segítség nélkül kezdték és magas színvonalra fejlesztették a hajóépítést, fokozatosan átadták a helyüket a fiataloknak, akik id. Csiba Zoltán, Szappanos Mihály, Kelemen Antal, Jan- dás József, Broczky István és a többi kitűnő mestertől átvett „stafétát“ eredményesen viszik tovább. Ez az élet rendje. A hajóépítés mesterei szakmai féltékenységből nem rejtették el a fiatalok elől az évtizedek során összegyűjtött tapasztalatokat. Ellenkezőleg! önzetlenül tanították, segítették őket. Ezzel magyarázható, hogy az „új vérkeringés“, az üzem alkalmazottjainak fiatalokkal való feltöltése nem vezetett visszaeséshez, sőt a maiak olyan hajókat is gyártanak, melyekről az öregek nem is álmodoztak. De még a gyár körültekintő meg- tervezői sem, amit a múlt év január 2-án megkezdett OL 400- as jelzésű személyhajó is bizonyít, mely nem fér el teljes terjedelmével a már említett nagyméretű, üvegkupolás szerelő- csarnokban. Hogy élnek ma a fiatalok a hajógyárban? Tőmondatba sűrítve: nagyon jól. Korszerűen felszerelt szaktanitézetben tanulnak — és amint Hrivík Ist" ván, az oktatási osztály vezetője elmondotta — a segédlevél átvétele nem jelenti szükségszerűen, hogy pontot tehetnek a tanulás végére. Képezhetik magukat tovább. Sokan közülük élnek is a lehetőségekkel. Nem egy, se két ma már jónevű és szakmai berkekben ismert mérnök éppen ebből a szaktanintézetből indult el valaha. — Arra törekedünk — mondotta a vezető —, hogy főleg azok a végzős tanulók képezhessék magukat tovább, akiknek a szülei is az üzemben dolgoznak. Ha pedig a segédlevél megszerzése után munka- szerződést kötnek üzemünkkel és nem szándékoznak tovább tanulni, igyekszünk majd állandóan javítani számukra a munkakörnyezetet azokon a részlegeken, ahol dolgoznak. Az ifjúmunkásokról való gondoskodás — mely a CSKP KB és az SZLKP KB júliusi plenáris ülése óta jelentősen növekedett —, nem újkeletű az üzemben. A szakszervezet üzemi bizottságának hatékony támogatásával mind több fiatal kapcsolódik be az újítómozgalomba, melynek keretében a Steiner Gábor Hajógyárban évente milliós megtakarításokat érnek el. Gazdag, sokrétű munkát végez a SZISZ üzemi szervezete is. Morovics Lajos elmondotta, hogy az első számú alapszervezetbe tömörült 47 fiatal a barátság hónapjában szovjet kom- szomolistákkal találkozott és több, mint egy órás közös műsort szerveztek. Ellátogattak Szlovákia fővárosába is. Jártak a Slavínon, a várban, a fiatalok galériájában. A fiatalokról való gondoskodás nem csupán az ifjúmunkások döntő többségét maga köré tömörítő ifjúsági szervezet feladata. Konkrétan arról van szó, hogy a párt és a szakszervezet a vállalat vezetőségével a központi pártszervek júliusi plénu- mának szellemében az elkövetkező időszakban az eddiginél többet foglalkozzon azokkal a fiatal szakmunkásokkal, akik a segédlevél megszerzése után megnősültek és a Steiner Gábor Hajógyárban vállaltak munkát. Ezeknek az ifjúmunkásoknak lakásokra van szükségük, mert ha „ingáznak“, nem marad idejük szakmai továbbképzésre és nem tudnak érdemleges munkát végezni az ifjúsági szervezetben sem. Statisztikai adatok tanúsítják, hogy azokban az üzemekben, melyek lakásokat utalnak ki az ifjúmunkásoknak vagy anyagi támogatásban részesítik az építkező fiatalokat, elenyészően csekély a munkavándorlás. Ezt kell elérnie a komáromi hajógyárnak is, mert a hajóépítés rendkívül bonyolult ismereteket igényel s ha valaki ezeket már elsajátította, nagy kár lenne, ha lakásproblémák miatt válna meg az üzemtől. Említettük, hogy új személyhajó —- vagy különösebb túlzás nélkül azt is állíthatjuk: úszópalota — készül az üzemben. Az első munkaműveleteket ma egy éve kezdték meg ezen a hajón. Ezt már a fiatalok hajójának is nevezhetnénk, mert mire „kifut“ az egész sorozat, a ma ipari tanulói is képzett szakemberekként dolgoznak rajta. Addig azonban még sokat kell tanulniuk, melyhez jelentős támogatást kapnak az üzemtől. (k. 1.) 1974. I. 2. JÓL VÁLASZTOTT Eduard Krasňanský törzsőrmester öt év óta naponta utazik Pezinokból Bratislavába, ahová szolgálata köti. Mégis ma is azt vallja, hogy nem cserélné fel mással jelenlegi foglalkozását, jóllehet gyermekkorában nem is gondolt arra, hogy egykor hivatásos katona lesz belőle. — Az erdészeti szakintézetbe jártam, amikor először féltét ték a kérdést, nem akarnák-e katonai iskolába kerülni. Negatív választ adtam — mondja, — Amikor befejeztem tanulmányaimat a szaktanintézetben, a járási katonai parancsnokság dolgozói újra feltették a kérdést. Ekkor már elgondolkoztam és kötélnek álltam. Košicében a repülősöknél fel vételezett. Mivel nem vasipari szakmája volt, elutasították. így került a Nové Mesto nad Vá- iiom-i híradós iskolába. Az első napok, hónapok nehezen teltek el. Hogyisne, hisz a két év alatt nemcsak a szakmai ismereteket kellett elsajátítania, hanem a tényleges katonai szolgálatból Eduard Krasňanský eredő feladatokat is. Végül megszokta, megkedvelte, nemcsak az iskolát, hanem a katonaságot is. A bratislavai szolgálati helyére öt évvel ezelőtt került. Megszokta beosztását, sőt meg is szerette. Amikor teljesen „beilleszkedett“ a hivatásos katonai életbe, újabb lépésre szánta el magát; megszerezni az érettségit. Sokáig gondolkodott, milyen szakiskolára iratkozzon be. Végül is a faipari szakközépiskola mellett döntött, s ma már a 3. évfolyamot látogatja. — Azért választottam ezt az iskolát, mert bár Zvolenba székel, a konzultációs központja a lakóhelyemen van — mondja magyarázólag. — Ne gondolja, hogy szakmát akarok cserélni. Erre nem kerülhet sor. Megszoktam már itt, jó a kollektívánk, és a fizetéssel is elégedett lehet az ember. Csakhogy ma már a katonai hivatásban is szükség van középiskolai végzettségre. Hogy nem vágyik más munkahely után, arról szavain kívül több tény is beszél. Nemrég léptették elő, és az óév utolsó napjaiban — munkája elismerése jeléül — felvették a pártba tagjelöltnek. Ez volt talán élete legnagyobb eseménye, ennek a 25 éves, kerek arcú, mosolygó szemű fiatalembernek. — Minden embernek jólesik az elismerés — mondja —, s ennél pedig nagyobb kitüntetésben már nem is részesülhettem. Mivel foglalkozik szabad idejében? Elsősorban kétéves kislányával, a tanulással, s ha jut idő, akkor olvas, televíziót néz. Itt-ott a ház körül is akad munka, tehát szórakozásra kevés ideje jut, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy néha ünnepnap is szolgálatban van. így volt ez szilveszterkor is. — Mi tagadás, a feleségem eleinte nem nagyon örült, hogy vasárnap is szolgálnom kell. Ma már megszokta, s nincs ellenvetése — mondja —, mivel látja, hogy szeretem hivatásomat. Egyébként a tavaszon megszaporodik a család... Bár csak fiú lenne. .. de ha lány lesz, az sem lesz baj. Amikor elbúcsúztunk egymástól, egy kis gondolkodás után a következőket mondta: — Hivatásos katonának lenni bármilyen rangban és beosztásban szép és nemes dolog. Ezért csak azt ajánlom a fiataloknak, hogy aki közénk jön, nem bánja meg, épp úgy mint jómagam. NÉMETH JÁNOS Sok sikert az új évben F. M. Nevmerzsiokijjel, az ovruči Ján Nálepka-Repkin középiskolában találkoztam. Ebben az esetben azonban nem • csak nemzeti hősünkről, hanem Nevmerzsickij elvtárs szlovákiai partizánharcairól, egykori emlékeiről is elbeszélgettünk. — A Klement Gottwald partizánbrigádban szakaszparancsnok voltam — eleveníti fel a múltat. Egy alkalommal Tupi- kov bajtársammal felderítésre mentünk, természetesen civil ruhában. Zsebünkben pisztoly és kézigránát. Pontosan nem emlékszem, Rejdován, vagy Po, horelán történt-e a következő eset. A helybeli lányok beszédünk alapján felismerték, hogy orosz partizánok vagyunk... Előkerült egy gitár, s elkezdték a „Szulikó“ dalt énekelni... Egyszer csak két, német katonákkal teli teherautó közeledett. .. A lányok nem vesztették el lélekjelenlétüket, karonfog- tak és sétáltunk. A fasiszták nem fogtak gyanút, a lányok tehát megmentettek. Aztán egy másik emléket elevenít fel, amely Helpán történt meg vele és hat szlovák partizántársával. — A falut váratlanul németek kerítették be. Egy helybeli gazda bújtatott el bennünket. A németek a falhoz állították és géppisztolyból sorozatot lőtteik a feje fölé, de nem árult el bennünket. A szénát, amelyben a rejtekhelyünk volt, a fasiszták szuronnyal szurkálták át. Az embert a hideg rázta, amikor hat centiméterrel tőle siklott el a szurony. Nevmerzsickij elvtárs a „barátság olajvezeték“ második ágazatának mestere. Tehát ismét segít nekünk, ezúttal a béke frontján. Az új év küszöbén úgy, mint ő nékünk, mi is sok-sok munkasikert kívánunk neki. —né—* A harmadik évfizcsd küszöbén Ez még csak modell, de nemsokára a folyók vizén is megtalálhatjuk ezt a kecses vonalú, gyönyörű hajótestet. (Karol Vlčko felvételei) A Szlovák Vöröskereszt egészségügyi csapatai az idén emlékeztek meg megalakulásuk 20. évfordulójáról. Ennek kapcsán tettünk fel néhány kérdést Anna Zigovának, a központi bizottság honvédelmi osztálya vezetőjének. ■ Mondana néhány szót az eltelt két évtizedről? A kezdet e téren is nehéz volt. Egyrészt azért, mert nem mindenütt értették meg ennek szükségességét, másrészt nem rendelkeztünk megfelelő számú oktatókkal. Ennek ellenére 1955-ben a járásokban már a Szovjet Vöröskereszt vándor- serlegéért kiírt versenyre készítették elő az egészségügyi csapatokat. A Szlovákiai versenyen a žilinaiak vitték el a serleget, amely nemsokára Výš- kovba került. Az egészségügyi csapatok az országos verseny után — amelyen a čadcaiak a 3. helyen végeztek — 1956-ban kerületi és országos versenyeket rendeztek. Ebben az évben indítottuk el a „Legjobbak Szlovákiában“ elnevezésű szocialista versenyt, amelynek célja az volt, hogy az egészségügyi csapatok és járőrök bekapcsolódjanak élet- és munka- környezetünk megváltoztatásába, egészségesebbé tételébe. ■ Mi következett ezután? — Sajnos, ezt követően tíz éven keresztül nem rendeztünk az egészségügyi csapatok részére versenyt, kivéve egy-két járást. A Csehszlovák Vöröskereszt IV. kongresszusa után ismét rendeztünk járási és területi, Illetve szlovákiai versenyt, mégpedig azzal a céllal, hogy tökéletesítsük tudásukat, hogy a békés építőmunkában is teljesíthessék küldetésüket. Ezek a versenyek fölfedték a fogyatékosságokat is, különösen a honvédelmi nevelés értelmezésében és megvalósításában. Ez nemcsak az egészségügyi csapatokra és járőrökre, hanem az iskolákra és a sorkötelesek előkészítésére is vonatkozott. A lakosság egységes honvédelmi neveléséről szóló párthatározat lényeges változást hozott a Szlovák Vöröskereszt honvédelmi munkájába is. ■ Jelenleg mi a helyzet? — A Szlovák Vöröskereszt első kongresszusa óta megtartott különböző szintű versenyeken az egészségügyi csapatoknak mintegy 30 000 tagja vett részt. A minőség terén is lényeges javulást értünk el. Ez azonkívül, hogy több száz új tagot, egészségügyi nővért képeztünk ki, annak tudható be, hogy az irányítás minden fokán létrehoztuk a honvédelmi bizottságokat. Az említetteken kívül több csapatparancsnokot és oktatót képeztünk ki. Mintegy 15 000 önkéntes nővér kórházi gyakorlaton vett részt. így sorolhatnánk tovább számos eredményes, vagy kevésbé eredményes akciónkat, beleértve az iskolákat és a sorkötelesek egészségügyi előkészítését is. ■ Ma tehát nincsenek problémáik? — Sajnos, ezt még nem mondhatom. A meghatározott számbeli feladatokat az egészségügyi csapatok terén 96, az egészségügyi járőröknél pedig 99 százalékra teljesítjük. Ez azt jelenti, hogy mielőbb egyenesbe kell jutnunk. A másik fájós pontunk, hogy az üzemekből nem engedik el a foglalkozásokra a nőket, mintha nem is társadalmi érdekről volna szó. Bízom abban, hogy az új honvédelmi törvény életbelépése után megváltozik a helyzet, s a honvédelmi nevelést, a lakosság polgárvédelmi előkészítését minden vezető a magáénak vallja, s ezekhez a lehető legjobb feltételeket teremti meg. ■ Mit vár az új évtől? — Jobb, harmonikusabb munkát, és asszonyaink részére több elismerést. Hiszen az egészségügyi csapatok, járőrök tagjai mindennapi munkájuk mellett gondoskodnak családjukról, azonkívül a helyi szervezetekben is tevékenykednek. Véradókat nyernek meg és maguk is véradók. Az 1974-es évtől egységes országos irányelvek lesznek az egészségügyi csapatok versenye terén. Ezért szeretném, ha a készülő segédeszközök mielőbb a rendeltetési helyükre kerülnének, ha a körzeti, az üzemi orvosok is az eddigieknél még többet segítenének, nemcsak az egészség- ügyi csapatok és járőrök száma szaporodna meg, hanem magasabb szintre kerülne tudásuk, felkészültségük is. Végezetül pedig csak annyit: az egészségügyi csapatokat és járőröket, az önkéntes nővéreket és természetesen az összes lakosságot az 1974-es évben magas fokú honvédelmi feladatokra kell előkészítenünk, N. J< jsk. DiEsiir 3
