Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-20 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó
v MENTÖÖTLET John Niland, a Dallas Cowboys csapatkapitánya szurkolókkal beszélgetett. Az eszmecsere során valahogy Arkansas került szóba, és Niland azt mondta: — Arkansasnak csak két nevezetessége van. A rossz lányok és a jó futballisták. A körülállók egyike felhorkant: — No, várjunk csak egy pillanatra! — mondta. — A feleségem arkansasi. Nilandnak torkán akadt a szó, de hamarosan feltalálta magát. — Igazán? — mondta lekötelező nyájasságigial. — És milyen poszton játszik? Szöveg nélkül (Evening Standard) — Az ember nem azért jött a világra, hogy örökké éljen. (Pourquoi Pás) MEGVESZTEGETÉS A javítóműhelyben így szól az autós a szerelőhöz: — Ha estére megjavítja a- kocsit, adok egy százast, és nem szólok róla senkinek. — Tudja, mit? — válaszolt az autószerelő. — Adjon két darab százast, és elmondhatja mindenkinek!" VIZSGA Vizsgáztatják a vasutasokat. — Mit tenne ön — kérdezik az egyik jelölttől —, ha ugyanazon a sínen balról is jönne egy vonat, meg jobbról is? A vizsgázó habozás nélkül válaszol: — Beszólnék a feleségemnek: „Gyere ki, anyjuk, ilyet még nem láttál!“ HIVATALBAN — Rosszul töltötte ki a kérdőívet — mondja a hivatalnok az ügyfélnek mérgesen. — Én? Miért? — A foglalkozási rovatba beírta, hogy egyetemi tanár, de az „iskolai végzettsége“ rovatot üresen hagyta. MAGÁNY A világítótorony őre egyedül iszogat az erkélyen. Vele szemben egy üres karosszék. — Nem fogod elhinni, George — mondja hirtelen arrafelé fordulva —, de tegnap este már arra eszméltem, hogy magamban beszélek. LONDONI KRIMI aggodalom »Egy festőművész megszólítja a domboldalon legeltető juhászt: — Megengedi, hogy megfessem a birkáit? — Nem tudom — vakarja a fejét a pásztor, — Hogy fogóm aztán eladni őket? 1974. I. 20. BoC99uífj k>išä SSZ0t)ü, nem kiátkoztunk mi mar VAlaholí (Gabriel Levický rajza) A Scotland Yard emberei átfésülnek egy temetőt, mert a besúgó szerint ott rejtőzik egy körözött gyilkos. A nyomozók behatolnak egy kriptába, s ott találják a gyilkost, amint éppen az igazak álmát alussza. Pisztolyt szegeznek rá, és ráordítanak: — Fel a kezekkel! Ki vagy? Az álmából felriadt férfi ijedten mondja: — John Smith vagyok, uraim. Az egyik nyomozó mérgesen ráförmed: — Még hazudsz is, nyavalyás? Hiszen a kriptára az van írva: „Itt nyugszik sir Arthur Brown“!... —Szóval, magának úgy tűnik, hogy ez a leves némileg el van sózva? ... (Vladimír Hlavin rajza) AZ APA Hosszú évek múltán megérkezik a spanyol tengerparti kikötőbe a vén tengeri farkas, bekopog egy háznál, s az ajtót nyitó lánynak azt mondja: — Ne ijedj meg tőlem, az apád vagyok. — Oh, hát maga is? ... VIZIT A skót bemutatja vendégeinek a lakóházat: — Ez itt az ebédlő. Az asztalhoz, isten ne adja, húszán ülhetnek egyszerre ... IDILL — Gusztáv, van szíved ilyen későn járni haza? Tíz órától várok rád, s nem tudók elaludni ... &•: Drágám, én pedig tíztől itt állok a ház előtt, s várom, hogy mikor alszol el. SZAKÉRTELEM A labdarúgóedző büszkéik»* dik: — Én a legkisebb srácról is azonnal meg tudom mondani, hogy milyen posztra alkalmas! — Ez óriási! És hogyan? — Megmondom neki, hogy fusson végig -az utcán. Ha kikerüli a lámpaoszlopokat, csatár lesz belőle. Ha nekiszalad — hátvéd. HELYZET Fiatal nő állít be az orvos* hoz. Panaszai vannak. — Néha olyan furcsán érzem magam. Szédutök. A gyomrom kavarog... Az orvos megvizsgálja, utána mosolyogva mondja: — Nos, ma este kellemes hírt közölhet majd a férjével. — Nincs férjem. — Izé ... akkor a vőlegényével. — Nincs vőlegényem. Elkomorodik az orvos: — Ne haragudjon, de akkor magával kell közölnöm egy kellemetlen újságot. A drámaíró tűnődve simogatta kis kecskeszakállát. — Nem tudom — mondta. — A dolog határozottan érdekes. Valahogy azonban ... tudja az ördög... — Gondolja meg, Mr. Shakespeare — kiáltott az ügynök. — Gondolja csak meg! Ez a komputer 16 millió szót ír le naponta. — Nem nagy ügy — mondta Mr. Shakespeare. — Annyit én is leírok. 16 millió szóhoz nekem nem kell komputer. — No, álljon meg a menet! — kiáltott Burbage, a Globe színház igazgatója. — Te is tudod, Vilmos, hogy estére új darab kell. — Már megint — siránkozott a drámaíró. — Hiszen ott a Macketh. Az igazgató földhöz vágta a cínkupáját. — Macbeth! — kiáltotta. — Macbeth! Mindig a Macbethtefl jössz. A Macbeth tegnap este befejezte hosszú és dicsőséges pályafutását. Nem panaszkodom, szép kasszasiker volt, nagy széria. Hiszen három előadást eddig még egyetlen darabunk sem ért meg. De ma este újra ki kell nyitnunk a kapukat, ember. Hogyan állsz a Hamlettel? A drámaíró behúzta a nyakát. — A harmadik felvonás közepén tartok. Burbage feje hirtellen élénklila lett a méregtől. Kirántott tőrrel rohant a drámaíróra, úgy Hellett leráncigálni Shakespeare nyakából. — Ingyenélő — hörögte. — Léhütő. Reggel óta dolgozol, és még csak a harmadik felvonásnál tartasz? Esküszöm, megüt a guta. Egy árva penny nem sok, annyi előleget sem látsz tőlem. A drámaíró a földhöz vágta a pennát meg a kalamárist, aztán felegyenesedett. Az arca sápadt volt, mint a gyertya. — Akkor írjon neked darabot Ben Johnson. Vagy Francis Bacon. — De fiúk! De fiúk! — kiáltott az ügynök. — Mire jó ez a torzsalkodás? Itt a komputer, az segít a maguk baján. Tessék, egy próba bárkit meggyőz. Ón, Mr. Shakespeare, betáplálja az eszméit, és másodpercek leforgása alatt kész szöveget kap. Nos? — Hát üsse kő! — mondta a drámaíró. — No, nézze csak, barátom. A darab leglényegesebb pontjához értem. A címszereplő hosszú monológban adja hírül kétségeit, vívódásait. A bemondás megvan. „Lenni, vagy nem lenni?“ A szövegnek tehát ezzel kell kezdődnie. Aztán forduljon elő benne a szív keserve, a hivatal packázása, az álom és ... ja, igen ... hogy fegyvert kell ragadni a tengernyi kín ellen. — Várjon, felírom — kiáltott az ügynök. — Tehát: lenni, vagy nem lenni, fegyverragadás, tenger, álom, hivatal, packa, meg a szív keserve. Pofonegyszerű, uraim, úgyszólván gyerekjáték. Kérem, figyelje- nelk! Megnyomott egy gombot, a gép kattogni kezdett, majd egy kis idő múlva sűrűn teleírt papírlapot bocsátott ki magából. A papíron ez a szöveg állt: „Lenni, vagy nem lenni? Jobb, ha csókom ellen Jegyvert nem ragadsz, De még jobb, ha csókra tenger csókot adsz, S tőlem soha semmit te meg nem tagadsz. Álom, /De / riem packázom, Vár reánk az anyakönyvi hivatal, A szív keservén lesz ott csoda diadal, Mert az ember, uccú, egyszer hatal.m A jó ritmusú dalocska később egy Ann Hathway nevű énekesnő előadásában megnyerte a stratfordi táncdalfesztivál nagydíját. A Pepita Antennát maga I. Erzsébet nyújtotta át a szerzőnek. A szövegírót óriási tapsvihar köszöntötte. De Mr. Shakespeare valahogyan mégsem látszott boldognak. PETERDI PÁL Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha rajza) SZERKESZTŐSÉGBEN — Mondja, maga írta rólam, hogy a balhorgaim már nem a régiek?!... (Balázs—Piri Balázs rajza)
