Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-20 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

v MENTÖÖTLET John Niland, a Dallas Cow­boys csapatkapitánya szurko­lókkal beszélgetett. Az eszme­csere során valahogy Arkansas került szóba, és Niland azt mondta: — Arkansasnak csak két ne­vezetessége van. A rossz lányok és a jó futballisták. A körülállók egyike felhor­kant: — No, várjunk csak egy pil­lanatra! — mondta. — A fele­ségem arkansasi. Nilandnak torkán akadt a szó, de hamarosan feltalálta magát. — Igazán? — mondta leköte­lező nyájasságigial. — És milyen poszton játszik? Szöveg nélkül (Evening Standard) — Az ember nem azért jött a világra, hogy örökké éljen. (Pourquoi Pás) MEGVESZTEGETÉS A javítóműhelyben így szól az autós a szerelőhöz: — Ha estére meg­javítja a- kocsit, adok egy százast, és nem szólok róla senkinek. — Tudja, mit? — válaszolt az autósze­relő. — Adjon két da­rab százast, és el­mondhatja mindenki­nek!" VIZSGA Vizsgáztatják a vasutaso­kat. — Mit tenne ön — kér­dezik az egyik jelölttől —, ha ugyanazon a sínen bal­ról is jönne egy vonat, meg jobbról is? A vizsgázó habozás nélkül válaszol: — Beszólnék a feleségem­nek: „Gyere ki, anyjuk, ilyet még nem láttál!“ HIVATALBAN — Rosszul töltötte ki a kérdőívet — mondja a hiva­talnok az ügyfélnek mér­gesen. — Én? Miért? — A foglalkozási rovatba beírta, hogy egyetemi tanár, de az „iskolai végzettsége“ rovatot üresen hagyta. MAGÁNY A világítótorony őre egye­dül iszogat az erkélyen. Ve­le szemben egy üres karos­szék. — Nem fogod elhinni, George — mondja hirtelen arrafelé fordulva —, de teg­nap este már arra eszmél­tem, hogy magamban beszé­lek. LONDONI KRIMI aggodalom »Egy festőművész megszólítja a domboldalon legeltető juhászt: — Megengedi, hogy megfessem a birkáit? — Nem tudom — vakarja a fejét a pásztor, — Hogy fogóm aztán eladni őket? 1974. I. 20. BoC99uífj k>išä SSZ0t)ü, nem kiátkoztunk mi mar VAlaholí (Gabriel Levický rajza) A Scotland Yard emberei át­fésülnek egy temetőt, mert a besúgó szerint ott rejtőzik egy körözött gyilkos. A nyomozók behatolnak egy kriptába, s ott találják a gyilkost, amint ép­pen az igazak álmát alussza. Pisztolyt szegeznek rá, és ráor­dítanak: — Fel a kezekkel! Ki vagy? Az álmából felriadt férfi ijed­ten mondja: — John Smith vagyok, uraim. Az egyik nyomozó mérgesen ráförmed: — Még hazudsz is, nyava­lyás? Hiszen a kriptára az van írva: „Itt nyugszik sir Arthur Brown“!... —Szóval, magának úgy tűnik, hogy ez a leves némi­leg el van sózva? ... (Vladimír Hlavin rajza) AZ APA Hosszú évek múltán megér­kezik a spanyol tengerparti ki­kötőbe a vén tengeri farkas, bekopog egy háznál, s az ajtót nyitó lánynak azt mondja: — Ne ijedj meg tőlem, az apád vagyok. — Oh, hát maga is? ... VIZIT A skót bemutatja ven­dégeinek a lakóházat: — Ez itt az ebédlő. Az asztalhoz, isten ne adja, húszán ülhetnek egy­szerre ... IDILL — Gusztáv, van szí­ved ilyen későn járni ha­za? Tíz órától várok rád, s nem tudók elaludni ... &•: Drágám, én pedig tíztől itt állok a ház előtt, s várom, hogy mi­kor alszol el. SZAKÉRTELEM A labdarúgóedző büszkéik»* dik: — Én a legkisebb srácról is azonnal meg tudom mondani, hogy milyen posztra alkalmas! — Ez óriási! És hogyan? — Megmondom neki, hogy fusson végig -az utcán. Ha ki­kerüli a lámpaoszlopokat, csa­tár lesz belőle. Ha nekiszalad — hátvéd. HELYZET Fiatal nő állít be az orvos* hoz. Panaszai vannak. — Néha olyan furcsán érzem magam. Szédutök. A gyomrom kavarog... Az orvos megvizsgálja, utá­na mosolyogva mondja: — Nos, ma este kellemes hírt közölhet majd a férjével. — Nincs férjem. — Izé ... akkor a vőlegényé­vel. — Nincs vőlegényem. Elkomorodik az orvos: — Ne haragudjon, de akkor magával kell közölnöm egy kellemetlen újságot. A drámaíró tűnődve simo­gatta kis kecskeszakállát. — Nem tudom — mondta. — A dolog határozottan érdekes. Valahogy azonban ... tudja az ördög... — Gondolja meg, Mr. Shakes­peare — kiáltott az ügynök. — Gondolja csak meg! Ez a komputer 16 millió szót ír le naponta. — Nem nagy ügy — mond­ta Mr. Shakespeare. — Annyit én is leírok. 16 millió szóhoz nekem nem kell komputer. — No, álljon meg a menet! — kiáltott Burbage, a Globe színház igazgatója. — Te is tudod, Vilmos, hogy estére új darab kell. — Már megint — siránko­zott a drámaíró. — Hiszen ott a Macketh. Az igazgató földhöz vágta a cínkupáját. — Macbeth! — kiáltotta. — Macbeth! Mindig a Macbethtefl jössz. A Macbeth tegnap este befejezte hosszú és dicsőséges pályafutását. Nem panaszko­dom, szép kasszasiker volt, nagy széria. Hiszen három elő­adást eddig még egyetlen da­rabunk sem ért meg. De ma es­te újra ki kell nyitnunk a ka­pukat, ember. Hogyan állsz a Hamlettel? A drámaíró behúzta a nya­kát. — A harmadik felvonás kö­zepén tartok. Burbage feje hirtellen élénk­lila lett a méregtől. Kirántott tőrrel rohant a drámaíróra, úgy Hellett leráncigálni Shakespeare nyakából. — Ingyenélő — hörögte. — Léhütő. Reggel óta dolgozol, és még csak a harmadik felvo­násnál tartasz? Esküszöm, meg­üt a guta. Egy árva penny nem sok, annyi előleget sem látsz tőlem. A drámaíró a földhöz vágta a pennát meg a kalamárist, az­tán felegyenesedett. Az arca sá­padt volt, mint a gyertya. — Akkor írjon neked dara­bot Ben Johnson. Vagy Francis Bacon. — De fiúk! De fiúk! — kiál­tott az ügynök. — Mire jó ez a torzsalkodás? Itt a komputer, az segít a maguk baján. Tes­sék, egy próba bárkit meg­győz. Ón, Mr. Shakespeare, betáplálja az eszméit, és má­sodpercek leforgása alatt kész szöveget kap. Nos? — Hát üsse kő! — mondta a drámaíró. — No, nézze csak, barátom. A darab leglényege­sebb pontjához értem. A cím­szereplő hosszú monológban adja hírül kétségeit, vívódá­sait. A bemondás megvan. „Lenni, vagy nem lenni?“ A szövegnek tehát ezzel kell kez­dődnie. Aztán forduljon elő benne a szív keserve, a hiva­tal packázása, az álom és ... ja, igen ... hogy fegyvert kell ragadni a tengernyi kín ellen. — Várjon, felírom — kiál­tott az ügynök. — Tehát: lenni, vagy nem lenni, fegyverraga­dás, tenger, álom, hivatal, packa, meg a szív keserve. Po­fonegyszerű, uraim, úgyszólván gyerekjáték. Kérem, figyelje- nelk! Megnyomott egy gombot, a gép kattogni kezdett, majd egy kis idő múlva sűrűn teleírt pa­pírlapot bocsátott ki magából. A papíron ez a szöveg állt: „Lenni, vagy nem lenni? Jobb, ha csókom ellen Jegyvert nem ragadsz, De még jobb, ha csókra tenger csókot adsz, S tőlem soha semmit te meg nem tagadsz. Álom, /De / riem packázom, Vár reánk az anyakönyvi hivatal, A szív keservén lesz ott csoda diadal, Mert az ember, uccú, egyszer hatal.m A jó ritmusú dalocska ké­sőbb egy Ann Hathway nevű énekesnő előadásában meg­nyerte a stratfordi táncdalfesz­tivál nagydíját. A Pepita An­tennát maga I. Erzsébet nyúj­totta át a szerzőnek. A szöveg­írót óriási tapsvihar köszöntöt­te. De Mr. Shakespeare vala­hogyan mégsem látszott bol­dognak. PETERDI PÁL Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha rajza) SZERKESZTŐSÉGBEN — Mondja, maga írta rólam, hogy a balhorgaim már nem a régiek?!... (Balázs—Piri Balázs rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents