Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-20 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó
Puha Margit a Dunajská Streda-i (dunaszerda- helyi) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola ifjúsági szervezetének az elnöke. A SZISZ iskolai szervezete, az iskolai pártszervezet segítségével, támogatásával évente több figyelemre méltó akciót szervez. Legutóbb „K! mit tud a Szovjetunióról“ vetélkedőt rendeztek. A vetélkedőt előkészítő munkákból a pártszervezet ezúttal aktívabban kivette a részét, mint a SZISZ, de annak sikeres lebonyolításához az ifjúsági szervezet tagjai is jelentősen hozzájárultak. Puha Margit volt a versenyben részt vett huszonnégy tanuló — SZISZ- ta*g — egyike. Sőt, tagja volt annak a háromtagú csoportnak is, mely megnyerte a veté'kedőt. S így a verseny többi résztvevőjével együtt tanúbizonyságot tett arról, hogy sok mindent tud a Szovjetunióról. Többek között azt is tudja; hány hektár szántóföld van ebben az országban, hol van a Szovjetunióban a legnagyobb összefüggő erdőterület, a második világháború alatt mikor írták alá a szovjet—angol egyezményt, mi volt annak a tartalma és még sok más érdekességet. A versenyen látottak és hallottak alapján elmondhatjuk, hogy azok közé a diákok közé tartozik, akik olyan erkölcsi tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a bátorság, amelyre ilyen vetélkedőn szintén nagy szükség van. A vetélkedőre az iskola kultúrtermében került sor, és szurkolói minőségben a többi diák is ott volt. így Puha Margit a versenyen való részvételével s ama igyekezetével, hogy minél jobb feleletet adjon a feltett kérdésekre, hozzájárult az iskola összes tanulója ismereteinek a bővítéséhez is. Ismeretterjesztés is volt tehát ez a verseny s lehetőséget nyújtott az élenjárók példamutatására. Ugyanakkor eszköze volt a szocialista szellemben való nevelésnek, melyre ebben az iskolában nagy súlyt helyeznek. — Lenin-kör is működik iskolánk SZISZ-szer- vezete keretén belül — mondotta a vetélkedő után Margit. — Én is tagja vagyok ennek a körnek. Rendszeresen összejövünk s ilyenkor időszerű kül- és belpolitikai eseményekről vitatkozzunk. Természetesen, a kör vezetőjének, Schick Károly tanár elvtársnak a jelenlétében. Beszélgetés közben azt is megtudjuk, hogy a közelmúltban néhány SZISZ-tag Ateista Klubot alakított. E klub munkája felett is az egyik tanár, Dakó Sándor vállalt védnökséget. A többi szakkör is, mint például a sportkör, á honvédelmi kör, az irodalmi kör — melyek szintén a SZISZ keretében működnek — sokoldalú támogatásnak örvend a tantestület tagjai részéről. Végezetül leszögezhetjük, hogy az iskolai pártszervezet — melynek élén Molnár Ferenc tanár elvtárs áll — és a tantestület többi tagja sokoldalú támogatása annak a titka, hogy a Duna- szerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola ifjúsági szervezete — a járás egyik legjobb S ZISZ-szervezete. KOVÁCS ELVIRA ! elsőség T[?KÄ rakozást. A mai fiatalok műveltek, képzettek. S nem elégednek meg azzal a tudással, amit az idősebbektől lesnek el. Most is többen tanulnak. Karván is, Brnóban is. Ha végeznek, visszajönnek, s lehet, hogy még nekünk is feladják a leckét, akik életünk nagy részét a földművesmunkával köteleztük el. — S a szórakozás? Elég kicsi ez a falu... — Kicsi. Az igaz, hogy kicsi, de Albáron és Madon szépen berendezett klubjuk van a fiataloknak. Pénteken, szombaton és vasárnap este a fáradhatatlan és 60. életévét meghazudtoló munkabírású id. Bartalos Géza felügyelete alatt rádióznak, magnóznak. Van lemezjátszójuk, asztalitenisz-felszerelésük és a szövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy az irodaházban levő tévékészüléket is nekik adjuk. Ez hát a titka, hogy Albáron mind a termelőmunkában, mind a szervezeti életben kiváló eredményeket érnek el a fiatalok. Csak ez? Jogos a kérdés, mert vannak itt még olyan tényezők, melyekről eddig nem esett szó, pedig nyilván szerves részei annak a képletesen megfogalmazott „kötőanyagnak", mely otthon tartja a fiatalokat és elégedetté teszi őket. A szövetkezet előrelátó vezetői évekkel ezelőtt kidolgozták a dolgozókról szóló gondoskodással kapcsolatos szociális brendezések tervét, melyet meg is valósítottak. Az irodaház alagsorában zuhanyozókat szereltek fel. Ebben a szövetkezetben nem fordul elő, hogy mos- datlan, „istállószagú“ emberek mennének haza a munkaidő letelte után, ami pedig az anyagiakat illeti, arról az elnök a következőket mondotta. — Az 1972-es évben 2913 korona volt a dolgozók havi átlagkeresete. A múlt évben értük el a negyedszázada fennálló szövetkezet történetében a legjobb termelési eredményeket. Búzából 50, árpából 45, cukorrépából 460, kukoricából 63 mázsás átlagos hektárhozamot. Hogy mennyit kerestek az emberek, most még pontosan nem' tudjuk, egy számot azonban ismerünk: 110 százalékra teljesítettük a bruttótermelés tervét. Ez természetesen jótékonyan érezteti hatását a keresetekben is Ügy érzem nem bizonyulok rossz jósnak, ha azt mondom: rekordtermés — rekordkereset... A albári—madi egyesített földművesszövetkezetben Is bebizonyosodik, hogy ahol a párt és a szakszervezet az üzem vezetőségével szorosan együttműködve átgondoltan alkalmas munka- és életkörnyezetet teremt, ahol nemcsak az orrukig néznek, hanem reális távlati terveket dolgoznak ki, melyeket meg is valósítanak, ahol a munkahelyen kívül is foglalkoznak az ifjúsággal, mindenki. megtalálja a számítását és elégedett. De nem megelégedett! Nem kápráztatja el őket, hogy az utolsókból kerültek az élvonalba. Tudják, a lépést most már tartani kell, ezért évente mintegy egymillió koronáért vásárolnak új gépeket, berendezéseket, ismerkednek az új technikával és a kemizá- lással. — Ami pedig a fiatalokat illeti — mondja az elnök — a legmagasabb pártszervek Júliusi plenáris ülése óta még az eddiginél is többet foglalkozunk velük. Az elmúlt években főleg az anyagi jólétükkel és a szórakozási igényeik kielégítésével kapcsolatos teendőkre helyeztük a fő súlyt, a Júliusi plénum óta foglalkozunk a lányok és fiúk világnézeti nevelésével, politikai ismereteik bővítésével. A fiatalok 99 százaléka nam jár templomba, ami nagyban köszönhető a párt és tömegszervezeteknek az ifjúság körében végzett felvilágosító munkájának. A közeljövőben rendszeres politikai Iskoláztatásban is részesítjük őket. Tudjuk, hogy az utóbbi években elért Jó termelési eredményeket csak úgy tarthatjuk meg és úgy növelhetjük, ha a politikai iskoláztatásokon munkaszeretetre is neveljük a fiatalokat. Sok olyan ifjúmunkásra van szükségünk, mint ifj. Bartalos Géza, aki az utóbbi három évben a járás legjobb kombájno- sai közé küzdötte fel magát és Kovács Sarolta (felvételünkön), aki a kertészeti csoportban ér el kiemelkedő eredményeket. Ezt a felsorolást nem is folytatom, mert lényegében valamennyi fiatalt meg kellene említenem, akkor pedig a fél újságot velük tölthetnénk meg! — Télen is tudják foglalkoztatni a tagságot? — Nálunk minden időszakban mindenki kap munkát. — Milyen terveik vannak nyárra? — Ha már a beszélgetés nagy részében a fiatalokkal foglalkoztunk, megmondom mit tervez a SZISZ üzemi és falusi szervezete: egy nagyszabású kirándulást, melynek keretében a lányok és fiúk megtekintik az Alacsony- és Magas-Tátra szépségeit. Ennek az útnak a költségeit a szövetkezet fedezi. • • * A földművesszövetkezetek VIII. kongresz- szusán kiemelten foglalkoztak az efsz-ek tagsága tervszerű fiatalításának a fontosságával. Többek között hangsúlyozták: el kell érni, hogy a fiatalok tartósan tevékenykedjenek egy-egy mezőgazdasági szakaszon, ahol feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy elméleti felkészültségük olyan gyakorlati tapasztalatokkal párosuljon, melyek alkalmassá teszik őket vezetői állások betöltésére is. Albáron a pártszervek határozatainak teljesítésén kívül nagy súlyt helyeznek ennek a kongresszusi tézisnek a megvalósítására is. Az új vezetőség bízik a fiatalokban, teret és lehetőséget biztosít számukra, s ezzel is magyarázható, hogy az utolsók közül az elsők közé kerültek. KOMLÖSI LAJOS SZÍVESEN VÁLLALTA Amikor Veľký Biei (Magyarbél / községben, az élelmiszerüzletben felkerestem Szabó Margit elárusítót, nagyon szokványos, sablonos kérdéssel kezdtük beszélgetésünket a kölcsönös bemutatkozás után. — Hány éve rajvezető? Nagyon szűkszavúan válaszolt. — Harmadik. Szerénysége azonban nem feledtette velem, hogy ő az egyike azoknak a r aj vezetőknek, akik a magyar- béli iskola Peter Jilemnický pionírcsapatában vezetői megbízatást vállaltak, pedig nem pedagógusok, s foglalkozásuknak szempontjából nézve sincs annak különösebb jelentősége, hogy a megbízatást elvállalták. Meg is kérdeztem tőle: — Miért vállďta? Tűnődő mosoly és ismét egy szűkszavú válasz voll a felelet. — Szeretem a gyermekeket. Csak aki or változott meg, amikor a szikrákról, a pionírokról kezdtünk beszélgetni. Már kérdések nélkül is elmondta a legfontosabbakat, — Harmadik éve dolgozom itt az üzletben, azóta vagyok rajvezető is. A legkisebbekkel, a szikrákkal, meg a harmadik, negyedik osztályba járó pionírokkal foglalkozom. Mielőtt döntenék, hogy mit is csináljunk, mindig felidézem, hogy hajdanán mit szerettem én... — Hajdanán? Zavartan mosolygott, de folytatta: — Nem is olyan régen volt, nyolc éve... Esetleg tíz. Az a fontos, hogy emlékszem jól a napra, amikor a vörös nyakkendőt megkaptam, tudom mit jelent. Háromszögű, a három nemzedék, a pionírok, az ifjak, és a kommunisták összefogását jelképezi. Erre tanítom én is a kis szikrákat. Közben sokát játszunk, kirándulunk, versenyeket rendezünk. Készülünk az ünnepélyekre. Szavalunk, táncolunk. Alig várjuk már, hogy vakáció legyen. Sátorozni, táborozni nagyon jó t A nyáron Opatovská Dolina mellett táboroztunk. Két hétig. Akkorra kértem szabadságot. Számomra is igazi vakációzás volt a táborozás. Pionír módra persze ... Elmondta még, hogy gyűlöli az unalmat. Szeretné, ha a szikrák is, a pionírok is megértenék: a tett, a cselekvés az élet értelme, célja. Arra törekszik, hogy a gyermekek tevékenysége szervezett, irányított legyen, mert anélkül csak hancúrozás a mozgékonyságuk. Véleménye szerint nem elég csak szavakkal irányítani a jó felé a gyermekeket. Tevőleges példát kell nekik mutatni. Egy tett többet ér tíz szónál. Közbeszóltam: — Ez lényegében nevelői feladat. Röpke pillanatig gondolkodott, s kiegészítette, pontosította a meghatározást. — Az is, de ugyanakkor mozgalmi feladat, hisz úgy kaptam a rajvezetői megbízatást, mint a SZISZ helyi szervezetének tagja. Amikor arról volt szó, hogy ki, milyen munkát, tevékenységet végezzen, nekem meg néhány lánynak azt mondta a vezetőség: a pionírokkal is törődni kell, ti legyetek rajvezetőkt... Feladatul kaptam a megbízatást... — És vállalta ... Ismét szűkszavúan válaszolt, de sokat jelentő hangsúllyal: — Szívesen vállaltam. Később megemlítette persze azt is, hagy nemcsak ő kapott ilyen megbízatást. Barátnője, Kakas Júlia nevét említve elmondta, hogy barátnője ápolónő, Bratislavába jár dolgozni, de szintén rajvezei.5. Akárcsak még rajtuk kívül négyen az ifjúsági szervezet tagjai közül, s mindannyian szívesen vállalták a megbízatást. Akárcsak a többi száz és ezer ifjú szerte az országban. S bizonyára azok is csak szűkszavú választ adnának a kíváncsiskodó kérdésekre: Miért vállalta? Hogyan? Mikor? ... mert úgy igaz, ahogy mondta: Egy tett többet ér tíz szónál... az 5. sz. csapat , (Kontár Gyula felvételei) apat — balról második Puha Margit ÚJ íííl fi Ék>ll uTüli ,4. • 134 I“! ŕ! ?I
