Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-17 / 14. szám, csütörtök

wjjr T^’"~ -v -Tgr-p->, CT-: wagnMWCT

y[2E^3iBil3tiölLI^E3yiEítiZlB

Körültekintően, de céltudatosan

Szlovákiában csupán a kormány által irányított gazdasági üzemekben, szervezetekben ez idén majdnem 45 milliárd koronát követel a dolgozók bóre. Gondoljuk csak meg, hogy milyen beláthatatlan következményekkel, milyen hatalmas méretű, pusztító inflációval járna, ha ezért az összegért az egész társadalom nem kapna megfelelő ellenértéket vagyis, ha az a nagy összeg árufedezet nélkül maradna. Az ilyesminek előszelét már érezhettük 1968—1969-ben, amikor is a nemegyszer megfontolatlan béremelések, továbbá a termelésben a fegyelem jelentős fellazulása azzal fenyegetett, liogy milliárdos tételek szakadnak rá az áruban nem bővelkedő „szabad“ piacra, ami könnyen vezethetett volna gazdasági életünk csődjéhez. Csak a líusáki pártvezetés és a kormány következetes intézkedéseinek, megfontolt gazdaságpolitikájának és ennek keretében a kiegyensúlyozott bérpolitikának köszönhető, hogy a katasztrófát elkerültük.

Tulajdonképpen viszonyaink között mit is jelent az a fogalom, hogy „kiegyensúlyozott bérpolitika“? Elsősorban és főleg azt, hogy a béreknek szigorúan igazodniuk kell a munkatermelékenység alakulásához vagyis az utóbbinak dinamikusabban kell fejlődnie a béreknél. Más szóval, többet kell termelnünk, mint amennyit ilyen vagy amolyan formában elfogyasztunk, mert nemcsak a piacon kell szavatolnunk a kínálat és a kereslet egyensúlyát, hanem egyben gondolnunk kell a jövőre, vagy's a felhalmozásra, a beruházásokra is.

E szemszögből tekintve a dolgokra, az elmúlt esztendő eredményeivel elégedettek lehetünk. A végleges adatok ugyan még nincsenek a kezünkben, de a szeptember végi statisztikai kimutatás cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a bérpolitikában eleget tettünk a terv követelményeinek, Szlovákia iparában ós ópítő'parában a munkatermelékenység gyorsabban növekedett az átlagos bérszintűéi. Ugyanakkor — és ez jelentős körülmény, hiszen olyan pénzösszegről van szó, amelynek ellenértékét anyagi javakban megteremtettük — a lakosság jövedelme kilenc hónap leforgása alatt 55 milliárd koronát tett ki, ami az előző év azonos szakához mérten 6,8 százalékos gyarapodás!

Az idei terv még igényesebb követelményeket támaszt ezen a területen is. Hadd említsünk meg néhány erre vonatkozó adatot. Szlovákiában 1974-ben a kormány által irányított üzemekben és szervezetekben dolgozók átlagos havi keresete 2,7 százalékkal fog növekedni e eléri a 2220 koronát. (Itt jegyezzük meg, hogy bár a termelés növelését főleg a munkatermelékenység emelésével fogjuk biztosítani, bizonyos elhanyagolhatatlan szerepe lesz annak a majdnem 35 ezer új dolgozónak is, aki belép a munkafolyamatba.) — Természetesen ez a százalékarány ágazatonként más és más lesz, összhangban azzal a koncepcióval, amelyet a bérek alakulására vonatkozóan a Szlovák Szocialista Köztársaság Munkaügyi és Népjóléti Minisztériuma dolgozott ki. Például míg az iparban 2,8, az építőiparban pedig 2,7 százalékos lesz a bérek növekedése, addig a mezőgazdaságban 3,9, az erdőgazdálkodásban 3,6 százalékos növekedéssel számolhatunk, aminek magyarázata, hogy célunk az ágazatközi indokolatlan bérszintkülönbségek megszüntetése.

Az érem másik oldala, hogy ezért a több pénzért természetesen többet is kell produkálni. Ezt hivatott biztosítani az a gazdasági és bérpolitikai előirányzat.

Az eddigi eredmények alapján minden bizonnyal megállja a helyét az a következtetésönk, hogy dolgozóink, akik méltányolják az ország és a nép javára ügyelő, körültekintő és egyben céltudatos párt- és kormánypolitikát — ennek a várakozásnak képesek eleget tenni. A másik oldalon természetesen továbbra is számolnak olyan intézkedésekkel, amelyek anélkül, hogy gúzsba kötnék, iparunk és általában gazdaságunk fellendülését, elsősorban a reálbér és a reáljövedelem megfelelő emelkedését biztosítják.

GALY IVÄN

1974.

I. 17.

kát. Ezek a pártszervezetek munkájuk súlypontját a pártcsoportokba és a munkabizottságokba helyezték át. A pártcsoport naponta figyelemmel kíséri tagjainak a munkahelyen kifejtett tevékenységét, s azt, hogyan teljesítik a rájuk bízott feladatokat. A munkacsoportok és bizottságok viszont segítségére vannak az alapszervezeteknek az ideológiai, a szervezési, a gazdasági és más feladatok megoldásában. Ezek a tapasztalatok érdemesek arra, hogy más alapszervezetek is fokozatosan elsajátítsák őket ós keressék annak az útját, hogyan lehet növelni a párt ak- cióképességót és munkájának hatékonyságát.

A pártalapszervezet ellenőrzési joga a gazdasági vezetéssel szemben egyik láncszeme a párt vezető szerepe érvényesítésének. Ha az alapszervezet következetesen érvényesíteni akarja ezt a jogát, mindenekelőtt két kérdést kell tisztáznia: a saját viszonyát és az ellenőrzés jogából eredő kötelességét. Abból az elvből indulunk ki, hogy a népgazdaságfejlesztési állami terv a párt gazdaságpolitikájának koncentrált ki- fejezőja Tehát fő formája és törvénye az irányításnak. Ebből következik a feladat: lényegesen növelni kell a terv tekintélyét és minden lehető eszközzel harcolni a teljesítéséért.

A PARTSZERVEZET az első láncszem a pártellenőrzés rendszerében helyi feltételek között, s ezért neki tartozik felelősséggel a gazdasági vezetés a párt gazdaságpolitikájának a megvalósításáért. A tervezett feladatok teljesítése elemzésének eredménye a jó tapasztalatok általánosítása és azoknak a dolgozóknak az elismerése kellene, hogy legyen, akik érdemeket szereztek a jó eredmények elérésében. Másrészt nem lenne szabad előfordulnia, hogy a terv nem teljesítéséért felelős okok és bűnösök leleplezése helyett egyszerűen csak „objektív“ nehézségekre utalnak.

A tudományos-műszaki forradalom igényes feladatai fokozott követelményeket támasztanak a káderek kiválogatásával, nevelésével és elhelyezésével szemben. Törekednünk kellene tehát a perspektivikusan számba jövő káderek felkutatására, nevelésére és sokoldalú fejlesztésére, hogy segítségükkel magasabb szintre emeljük az eddigi átlagot. E célt kellene

szolgálnia a kiemelt káderek komplex értékelésének Is.

Foglalkoztam itt a nyilvános pártgyűlések utáni további pártmunka néhány kérdésével.

Probléma azonban sokkal több van, fontos ós kevésbé fontos Is. A párt munkájára a következő időszakban meghatározó

jelentőségű lesz, hogy Ismét

egy fokkal előbbre lépjen, hogy a politikai és a szervezési intézkedések egysége visszatükröződjön népünk szüntelenül szilárduló erkölcsi-politikai egységében, s abban a tudatban, hogy a szocialista államok közösségéhez tartozunk, amely a Szovjetunióval é6 kommunista pártjával az élen fő támasza a béke és a szocializmus világméretű győzelméért folyó harcnak.

AZ ELMÚLT ESZTENDŐ ismét megmutatta, hogy pártunk ereje a dolgozó tömegekkel való szoros szövetségében rejlik. Ez szavatolja azt, hogy teljesednek a dolgozók vágyai: békében élni, a szocialista haza javára dolgozni és munkánkkal biztosítani a jobb jövőt.

EMIL MIKULKA

Megtisztelő bizalom

Nemcsak az illendőség kívánja meg, hanem alapvető politikai feladatunknak tartjuk, hogy lapunk hasábjain a nagy nyilvánosság előtt számot adjunk arról, hogyan sáfárkodtunk az elmúlt évben olvasóink bizalmával. Arról a bizalomról van szó, amellyel olvasóink ügyes-bajos dolgaikkal, Ilyen vagy olyan problémáikkal szerkesztőségünkhöz fordultak, s tőlünk kértek segítséget vagy tanácsot — már ahogy a dolog jellege megkívánta.

Hogyan alakult szerkesztőségi postánk az 1973-as évben? Több mint ötezer levelet kaptunk olvasóinktól. Ez a szám az utóbbi évek kialakult átlaga, amely — tekintetbe véve az adott körülményeket — nem mondható kevésnek. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy olvasóink leveleinek száma 1969-től felfelé ívelő tendenciát mutat. Ez persze semmiesetre sem jelenti azt, hogy most már nyugodtan ülhetünk babérainkon. Nem jelentheti azt egyrészt azért, mert olvasóink bizalma nem egyszer s mindenkorra adott állapot, mivel ezt a bizalmat szinte naponta ki kell érdemelni, meg kell érte dolgozni, másrészt pedig azért, mert fejlődő, átalakuló életünk naponta újabb és újabb problémákat vet fel, amelyekre választ kell adnunk a hozzánk fordulóknak.

Ügyes-bajos dolgok

Szerkesztőségi postánk jelentékeny részét azok a levelek képezik, amelyekben olvasóink különböző problémáikkal — ahogy mondani szokás — ügyes-bajos dolgaikkal hozzánk fordulnak. Nehéz volna megmondani, hogy zömében melyek azok a dolgok, amelyekkel olvasóink hozzánk fordulnak. Ha kissé közhelynek is tűnik, mégis azt kell mondanunk, hogy a mindennapi élet megannyi kérdése tükröződik ezekben a levelekben, a közéleti kérdésektől kezdve a legbensőbb egyéni problémákig. S bármennyire is sokrétű e levelek problematikája, szerkesztőségünk minden kérdésre a lehető legjobb tudása és lehetősége szerint válaszol rájuk, illetve intézi el őket. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy nem ismerünk „kis ügyet" és „nagy ügyet". Az a véleményünk, hogy az olvasó számára minden ügy egyformán fontos s éppen ezért nem lehet a kívülálló szemével „kis“ és „nagy“ ügyekre megosztani a dolgokat. Minden ember maga érzi, hogy az adott esetben számára mi a fontos.

Az a kérdés most már, hogyan, miképp intézzük olvasóink ilyen jellegű leveleit? Egy részükre levélben válaszolunk s adunk tanácsot az ügy elintézésére vonatkozóan. Vannak olyan levelek, amelyeket személyesen kivizsgálunk és ha olyan dologról van szó, akkor e levelek alapján cikket írunk az Oj Szóban. A további leveleket kivizsgálás és Intézkedés céljából megküldjük az Illetékes párt-, állami és gazdasági szerveknek. Meg kell mondanunk, hogy kapcsolataink ezekkel a szervekkel jók, olvasóink panaszos vagy kritikai leveleit lelkiismeretesen és objektívon elintézik. Bizonyítja ezt az a tény Is, hogy a múlt évben minden levelünkre választ kaptunk e szervektől, ami azt jelenti, hogy a szóban forgó ügyben megfelelő módon intézkedtek.

Kevesebb öndicséretet, jobb kenyérellátást

Éppen ezért — enyhén szólva Is — visszatetszést keltett szerkesztőségünkben a Nyugatszlovákiai Pékségek nemzeti vállalat komáromi üzemének egy, még a múlt év novemberében írt levele. Arról van szó, hogy lapunk 1973. november 15-i számában a „Szóvá tesz- szük" rovatban „Kenyérgondok" címmel Bátorkesziről közöltük Szabóné Jozefik Edit és társai levelét arról, hogy községükben zavarok vannak a kenyérellátásban. A levél megjelenése utáni napon az említett komáromi üzemből telefonon hívott egy elvtárs — sajnos a

nevét nem jegyeztem meg — és „helyreigazítást“ kért. Megkérdeztem tőle, hogy mit „igazítsunk“ helyre? Bátorkeszin talán nincsenek zavarok a kenyérellátás körül, történetesen mondjuk a hét végén? Hát igen, a hét végén előfordulnak ellátási nehézségek. No és különben is, Szabóné és társai (vagy 20 asszony írta alá a levelet) mire alapozzák állításaikat? Hát sajnos előfordul, hogy a falunak azon a részén, ahol a levélírók laknak előadódhatnak ellátási nehézségek. Akkor viszont mit igazítsunk helyre? Azt, hogy a falü és környékének kenyérellátása biztosított! Ez mind így lehet

— válaszoltam —, de a levélíróknak mégis csak igazuk van abban, hogy a keny-érellátásban bizonyos zavarok vannak és ezen a heTyzeten változtatni kell. Ezt a véleményemet az illető elvtárs el is fogadta, és abban állapodtunk meg, hogy kimennek Bátorkeszire és a helyzetet a helyi nemzeti bizottság elnökével vagy titkárával a levélírók bevonásával együtt kivizsgálják s e kivizsgálás eredményeként objektív helyzetképet adnak szerkesztőségünknek.

Am az objektív helyzetképadás helyett mi történt? Néhány nap múlva levelet kaptunk — a főszerkesztőnek címezve — amely tele volt öndicsérettel, s valótlannak minősítette az Űj Szóban közölt levél minden állítását — még jó, hogy nem nevezte hazugságnak őket. Mint levelükben írják, a helyi nemzeti bizottság elnökével és titkárával megbeszélték, hogy „.. .a cikk írójának jelenlétében közösen megvitatják a bírálat jogosságát. Sajnos, azonban a kitűzött időpontban sem a hnb elnöke, sem a titkára nem jelent meg." Szerintünk nem véletlenül, mivel a hnb részéről idáig még senki sem cáfolta a levélben közöltek jogosságát. Majd a levél így folytatódik: „ Megjegyezzük, hogy a bírálatot kb. húsz személy írta alá; nem szeretnénk ilyen módon a 68-as eseményekhez hasonló helyzetbe kerülni."

Ez a kitétel mi akar lenni? Egyszerűen nem értjük azt, hogy 1973-ban Bátorkeszin milyen a kenyérellátás, hogyan hozható kapcsolatba 1968-cal? Vagy talán azért ez a hivatkozás, hogy a kritikát még csírájában elfojtsák? Csupán azért, mert a bírálatot „csak“ húszán írták alá?

Nem azért foglalkoztunk ilyen részletesen ezzel a levéllel, mintha különösebb jelentőséget tulajdonítanánk neki. Viszont felfigyeltet egy olyan jelenségre, nevezetesen a kritika elnyomására való kísérletre, amely ellen pártunk politikájának szellemében most és a jövőben Is, következetesen fellépünk. Szót sem ejtettünk volna erről az egész ügyről akkor, ha a komáromi üzem vezetősége

— valóságnak megfelelően — azt írja, hogy Bátorkeszin a kenyérellátás alapjában megoldott, de ennek ellenére ilyen, vagy olyan hiányosságok előfordulnak, amelyek megszüntetésére ezt és ezt az Intézkedést tettük —, mint ahogy azt telefonon az illető elvtárssal megbeszéltük. Sajnos, nem ez történt.

Válasz olvasóinknak

Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy lapunk egyik legolvasottabb rovata a lap utolsó oldalán naponként megjelenő „Válasz olvasóinknak" című rovat. Miben rejlik e rovat népszerűsége? Szerintünk abban, hogy az olvasók jogi Jellegű, az élet minden területét felölelő kérdéseire pontos, eligazító választ ad. Ha az ügyesbajos dolgaikban hozzánk forduló olvasók leveleivel kapcsolatban azt mondtuk, hogy az élet megannyi kérdése tükröződik bennük, akkor ez a megállapítás Jogi tanácskérő levelekkel kapcsolatban még inkább helytálló. Ugyanis e levelekben nem ritkaság az olyan kérdés, amellyel jó, ha évente egyszer találkozunk. Ennek ellenére — ezt olvasóink bizonyíthatják a legjobban — ml minden kérdésre őszinte választ adunk.

S ezzel, hogy mi minden ilyen jellegű kérdésre őszinte választ adunk olvasóinknak, egyrészt sok embernek — nem egyszer nagyon is bonyolult kérdésekben — segítségére vagyunk, útbaigazítást adunk, másrészt pedig — s ezt nagyon is hangsúlyozni kívánjuk — mi minden esetben, minden kérdésben az igazságot mondjuk meg a hozzánk forduló olvasóknak. Ügy véljük, hogy akkor járunk el helyesen, akkor szolgáljuk olvasóink érdekeit, ha kérdéseikre őszinte, igaz választ adunk. Lehet, hogy ez esetenként egyes olvasónkban csalódást kelt szerkesztőségünkba vetett bizalmában, ám csak gondoljuk meg, milyen csalódást keltene, ha csak azért, hogy „kedvében járjunk“, hamis, félrevezető tájékoztatást adnánk.

Bár nem egyszer foglalkoztunk már lapunk hasábjain a névtelen levelek kérdésével, most mégis felhasználjuk az alkalmat arra, hogy ez alkalommal is néhány szót ejtsünk róluk. Arról van szó, hogy több olvasónk közvetlenül az őt érintő kérdést feltevő levelét nem írja alá, nem írja meg pontos címét, hanem csupán vagy nevének kezdő betűire, vagy jeligére kér választ. Sajnos ezeket a leveleket nem vehetjük figyelembe, nem válaszolunk rájuk. Egyszerűen arról van szó, hogy ha olvasónk megtisztel bennünket azzal, hogy panaszával, kérdésével hozzánk fordul, akkor legyen annyi bizalommal Irántunk, hogy nevét és pontos címét Is tüntesse fel levelében. Végső soron a névtelen levélírók önmagukat fosztják meg attól, hogy kérdéseikre, problémáikra szerkesztőségünktől választ kapjanak.

Nélkülözhetetlen munkatársaink

Ügy véljük, nem túlzunk, ha lapunk levelezőit és tudósítóit nélkülözhetetlen munkatársainak tekintjük. Az a sokrétű munka, melyet végeznek, az a szerep, melyet lapunknál betöltenek, joggal teszi Indokolttá ezt a megállapítást. Az ő munkájuk, írásaik nélkül lapunk nemcsak egy színfolttal lenne szegényebb, hanem nem tölthetné be azt az informátor szerepét, amelyet olvasóink joggal elvárnak tőle. Hiszen levelezőink és tudósítóink munkája egyrészt kiterjed az élet minden területére, másrészt felöleli egész Dél-Szlovákiát. Szerkesztőségünk már csak kis létszámánál fogva sem tudja átfogni az egész magyarlakta területet, viszont levelezőink és tudósítóink ott vannak jóformán minden városban és faluban, s így az eseményekről, a történtekről első kézből kapjuk a beszámolót, a tudósítást. A naponként megjelenő „Tudósítóink írják", a Vasárnapi Oj Szóban „Hazai Tükör" rovatunk keresztmetszetét adja annak, hogy mi történik Dél-Szlovákiá- ban. Sőt, még ennél Is többet, mivel számos tudósítást kapunk Szlovákia más részeiből, illetve Csehországból is.

Különösen fontos szerepet Játszanak levelezőink és tudósítóink az egyes kampányfeladatok teljesítésénél. így például aratáskor, amikorls a legtöbb és a legfrissebb anyagot éppen tőlük kaptuk. Vagy a választási program teljesítése az egyes helyeken, de sorolhatnánk még hosszan, hogy levelezőink és tudósítóink milyen sok irányú tevékenységet fejtenek ki.

Szeretnénk, ha olvasóink közül minél többen tollat fognának, ha községükben valamilyen jelentősebb esemény történik, s azt megírnák szerkesztőségünknek. Bennünket minden olyan esemény érdekel, amely számot tarthat olvasóink érdeklődésére.

• • »

Befejezésül: amikor megköszönjük azt a bizalmat, amely- lyel a múlt évben több mint ötezer olvasónk megtisztelt bennünket, tesszük ezt annak reményében, hogy ez a bizalom ebben az esztendőben még tovább mélyül. Mi, a magunk részéről minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy rászolgáljunk erre a megtisztelő bizalomra.

BATKY lAszlO