Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-14 / 11. szám, hétfő

VálMc-e jelenleg a Föld klímája? A Föld Nap körüli forgásá­nak következménye a négy év­szak váltakozása. Tapasztalat­ból tudjuk azonban, hogy az évszakok éghajlati szempontból nem mindig megbízhatók, elég gyakran ellentétbe kerülnek az időjárással. Ez az eset volt jel­lemző az előző hetekre, amikor a fagyokkal és havazással járó tél helyett hazánkban meleg volt az időjárás, amely inkább őszre, mint télre emlékeztetett. Ha valamilyen hosszan tartó éghajlati szélsőség áll be, az emberek mindig igyekeznek megfelelő magyarázatot találni. Egyes emberek azt mondják, hogy az éghajlat és az évsza­kok közti diszharmónia a klíma változásával függ össze. Ez volt ^gyesek véleménye a legutóbbi szélsőséges időjárásról is. Va­jon indokolt-e az ilyen állítás, Vagy sem? A klíma változása és ingadozása közti különbség Bolygónk és klímája az ős­régi időkben hatalmas változá­sokon ment keresztül, amelyek évszázadokig, sőt évezredekig tartottak. A Földön ez alatt az idő alatt néhányszor váltako­zott a forró és a hideg éghaj­lat. Például a harmadkorban földrészünkön pálmák nőttek, ugyanúgy, mint ma a trópusi övezetben. A negyedkorban pél­dául a legnagyobb volt a jege- sedés. A legutolsó jégkorszak­ban bolygónk klímája még né­hányszor megváltozott, óm ezek H változások már nem voltak oly hatalmasak és erősek, mint 3 geológiai korszakokban. A hűvösebb időjárás a melegebbel váltakozott, míg végre kialakult 0 jelenlegi éghajlat. A legutóbbi két évszázad klí­maviszonyairól és a mai klíma- viszonyokról az időjárásról ve­zetett feljegyzések adnak ké­pet. Ezeket a feljegyzéseket Becsben és Prágában 1775, Bu­dapesten 1780 és Bratislavában 1851 óta vezetik. A feljegyzé­sek azt mutatják, hogy a Föld klímája az utóbbi évszázadban lényegesebben nem változott. A meteorológiai adatok részlete­sebb figyelemmel kísérése és összehasonlítása folytán megál­lapítható, hogy csak kisebb klí­makilengések fordultak elő. Klímakilengések az utóbbi évszázadokban A prágai és a bratislavai idő­járásfeljegyzések szerint öveze­tünkben körülbelül 1790-ben ért véget a hideg telek időszaka, s megkezdődött az enyhébb, a melegebb telek időszaka. Ez a klíma 1825-ig volt jellemző. Ezt követte újra a szárazföldi idő­járás időszaka, amelynek kere­tében lényegesebb különbségek voltak már a téli és a nyári hőmérséklet között. Ez a jelen­ség főleg az erős telekben nyil­vánult meg. Ezzel szemben for­ró nyár alig volt. 1896-tól 1928- ig újra a hűvösebb nyár és az enyhébb tél volt jellemző. Ez volt a tengermelléki időjárás­típus, amikor egész éven át erősebben áramlott be a tenge­ri levegő, tehát a nyár és a tél között lényegesebben enyhültek a hőmérsékleti változások. Az időjárás azután áttért a tél és a nyár közti nagyobb hőmér­séklet-különbségekre. Ez a klí­ma 1928-tól 1956-ig tartott. Ak­kor forróbbak voltak a nyarak. Hazánkban például ebben az időszakban kilenc forró nyár volt, ezzel szemben csak öt ke­mény tél. Ezek közül Bratislavá­ban az elmúlt évszázad dereka óta két igen hideg tél volt. 1956 után újra enyhébb volt a hőmérsékletváltozás. Az időjárás és a klíma szá­razföldi és tengeri jellege, amely éghajlati körünkben már néhány évtizede váltakozik, túl­súlyban jellemző. Ebben az időszakban még vannak rövi- debb ideig tartó, ám erősebb ég­hajlati szélsőségek, amelyek megváltoztatják az egyes hóna­pok vagy egy egész évszak idő­járását. Például a hidegebb te­lek időszakában mindig volt néhány melegebb tél is és el­lenkezőleg .A hideg teleket is néha a melegebb nyarak hozták egyensúlyba, a melegebb tele­ket a hűvösebb nyarak, ám ez nem volt így mindig. Ebből lát­ható, hogy a klímakilengések sem tartanak sokáig, hogy ez igen bonyolult folyamat, amelynek megoldására nem elég száz, sőt kétszáz éves meg­figyelés sem. Mivel függ össze a klíma kilengése? A mérsékelt klímaövezetben, amelybe Közép-Európa is tarto­zik, nagyon rendszertelen a légáramlás. Az Északi-sark hő­mérséklet-különbségei a szub- tropikus övezetekkel hirtelen váltakoznak. övezetünkben szüntelenül küzdelem folyik az ószaki terület felől áramló hi­deg levegő és a szubtropikus meleg levegő között. A nyári időszakban a meleg levegő messzire északra nyúlik, télen pedig a hideg sarki levegő érin­ti a szubtrópikus övezetet. Mi­vel ugyanaz a terület hol a hi­deg, hol a meleg levegő hatá­sa alatt van, ennek következté­ben hazánk időjárása lényege­sen változékony, s ez megnyil­vánul a klíma kilengéseiben is. Hazánk időjárását nagymér­tékben befolyásolja az Atlanti­óceán és az eurázsiai száraz­föld. A szilárd földkéreg a me­leg hatására sokkal hamarább melegszik át, mint a víz, ám sokkal gyorsabban le is hűl. A szárazföld és a víz felmelege­dését és lehűlését szemléltető­en kipróbálhatjuk például egy kis vaskályhán, amelyik gyor­san áttüzesedik, ám a meleget rosszul tartja, tehát gyorsan ki­hűl. Az óceán esetünkben egy óriási kemence. Lassan meleg­szik fel, de lassan is hűl ki. A szárazföld és a tenger egyen­lőtlen felmelegedése és lehűlé­se befolyásolja hazánk időjárá­sát, klímáját. Az Atlanti-óceán felöl a szárazföld felé beáramló levegő télen felmelegedést, nyáron pedig lehűlést okoz. A mérsékelt klímaövezetben rendszertelen a légáramlás. Az egyes években, évszakokban, hónapokban vagy heteken nem eléggé intenzív, máskor pedig szélsőséges. Tulajdonképpen ez okozza övezetünkben a klíma kilengéseit is. Ezek a kilengé­sek szokványosak, ezzel szá­molnunk kell. Nem szabad azonban összetévesztenünk őket a klíma megváltozásával. Mert a változások már régen, még az őskorban következtek be, és évszázadokig, sőt évezre­dekig tartottak. Tehát a jelen­legi tél szeszélyes időjárása nem övezetünk klímájának a megváltozását jelenti. Dr. PETER FORGÁČ 1974. I. 14. ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI A koszorú-ütő erek és koszorú­erek megbetege­déseinek vizs­gálata során ér­dekes eredménye­ket ért el dr. Erkki Pesonen finn orvos. Meg­állapította, hogy a fiatal gyerekük­nél gyakran lép fel koszorúér- gyulladás, és ez a megbetegedés a felnőttek érel meszesedésének alapja. Elhatároz ta, hogy munka társaival kísérle­tet tesz a koszo­rúér-gyulladások gyógyítására, hogy ilyen mó­don törekedjen az érelmeszese dés megelőzésé­re. Felvétel: CSTK—Lehtikuva Az elesett hősök Bieloj Cerkev-i emlékműve (S. Ambróz felvétele) Szokattam „szolgálata igazolvány" Amikor a Vörös Zászló Ér­demrenddel kitüntetett 51. pere- köpi lövészhadosztály 1924-ben megalakulásának ötödik évfor­dulóját ünnepelte, a hadosztály valamennyi katonájának leszere­lésükkor a dicsőséges harci ha­gyományok emlékére „szolgá­lati igazolványt“ nyújtottak át, amely híres hadosztályuk szüle­tési bizonyítványa volt. Az igazolvány pl. ezeket az adatokat tartalmazta: Szakképzettség: lövészhadosz­tály. Születési helye: uráli gyárak. Ki állt bölcsője körül: a kom­munista párt és az Októberi Forradalom. Nyilvántartásának helye: a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége. Nemzetisége: internacionális. Műveltsége: elvégezte a. polgár- háború egyetemét. Kitüntetései: a Vörös Zászló Ér­demrend sfb. Miért volt kitüntetve? — Szibé­riának, az Uralnak, Ukrajná­nak és Krímnek a szovjet ha­za ellenségeitől való felsza­badításában való részvételért. Milyen ajánlása van: — U. I. Lenin: A Vörös Hadsereg tör­ténetének egyik legdicsősége­sebb szakasza a Vrangéi fe­lett aratott győzelem. Mivel foglalkozik jelenleg: — fiatal katonák nevelésével és kiképzésével. —abž— Felkészültek a jubileumra Amikor a Nálepka Katonai Művészegyüttes a múlt év vé­gén ünnepi nagygyűlésen ér­tékelte évi munkáját, tagjai teljes mértékben tudatosítot­ták, hogy az elért sikerek jó alapot jelentenek az 1974-es feladatok teljesítéséhez. Az idén a Szlovák Nemzeti Fel­kelés és a duklal hadműve­letek 30. évfordulójának évé­ben kiváló eredményeket akarnak elérni. A együttes valamennyi cso­portjának elkötelezett műso­rait igen sok néző látta. A fellépések számának tervét tizeneggyel túlszárnyálták, ami azt jelenti, hogy össze­sen több mint 300 műsort ad­tak a katonák és a polgári személyek számára. Az 1973- ban lebonyolított . legsikere­sebb akciók közé tartozott a művészileg és politikailag si­keres körút, amit a Német Demokratikus Köztársaságban tettek, a baráti hadseregek harmadik nyári spartakiádjá- nak keretében és ünnepi be­fejezése alkalmából a prágai Vigadó Smetana-termében be­mutatott műsor, és végül stu- pavai fellépésük, Ján Nálep­ka százados, a Szovjetunió Hőse lovasszobrának leleple­zése alkalmából. A múlt évi eredményeknek ez a felmérése az egész együttest arra kötelezi, hogy még jobban teljesítse 1974. évi feladatait. Jelenleg az együttes valamennyi részle­ge a Szlovák Nemzeti Felke­lés és a duklai harcok 30. évfordulójának tiszteletére készülő új program előkészí­tésén fáradozik. Az együttes műsora három részből áll: az első rész tisz­teletadás a felkelés elesett hőseinek, és hangsúlyozza je­lenlegi erőnket a Varsói Szerződés testvéri hadsere­geinek egysésében, s hogy a szocializmus és a béke védel­me a Szlovák Nemzeti Felke­lés szellemi hagyatékának teljesítése. A második rész bemutatja a katonák mai éle­tét, örömeit, vágyait, ame­lyek csak békében teljesül­hetnek, békében, amelyet még mindig veszélyeztetnek az imperialisták agresszív szándékai. Ezért kell kifogás­talanul teljesíteni a katonai kötelességeket, s azzal a vi­lágos tudattal, hogy kivel és miért vannak közös céljaink és útjaink, teljesíteni a Szlo­vák Nemzeti Felkelés eszmei hagyatékát. A zenés irodalmi színpadi csoport felújította és új ele­mekkel bővítette a Memento és Krédo című programot, amely művészileg elkötelezet­ten leplezi le az imperializ­mus és a jelenkori fasizmus igazi arculatát. Ezzel előse­gíti a fiatalok tudományos­szocialista világnézetének a kialakítását. A zene- és énekkar új ket­tős programot készít elő, az új program első részének munkacíme „Születésnap“ s alkotói a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékének szentel­ték. Cseh és szlovák dalokon kívül felhangzanak szovjet, bolgár és spanyol dalok, a Szlovák Nemzeti Felkelés in­ternacionalista jelentőségének és jellegének bizonyítékaként. A második rész munkací­me,,. .. de féltek tőlem“, eb­ben a szociális igazságossá­gért harcoló népdalok szere­pelnek. Az említett műsorokon kí­vül a februári győzelem 26. évfordulójának tiszteletére két műsort állítottak össze a Nálepka Katonai Művész- együttes szimfonikus és ka­marazenekara. Az első mű­sorban cseh és szlovák zene­szerzők, Bedíich Smetana, Antonín Dvofák és Ján Cik- ker nemzeti művész szimfo­nikus alkotásai szerepelnek. A kamarazenekar nyári idényre szánja a kamarazene-iroda­lom legismertebb alkotásai­ból összeállított műsorát. A katonai művészegyüttes­nek júniusig rendelkezésére áll egy vonósnégyes, amely két hangversenyt készített elő fiatal katonák számára, s e műsorával már január ele­jén körútra indult. Az első hangverseny műsorszámainak összeállítását a „cseh zene éve“ ihlette. A vonósnégyes második műsora a zenetörté­net fejlődésének legfontosabb szakaszait hozza közelebb. A vonósnégyes, a szimfonikus és kamarazenekar műsorai­nak bevezetésképpen ismerte­tik majd a műsorban szerep­lő zeneszerző életét és mű­velt. A Nálepka Katonai Művész- együttes felkészült arra, hogy hatékonyan és elkötelezetten hozzájáruljon a dicső év­fordulók — a Szlovák Nem­zeti Felkelés és a duklai had­műveletek 30. évfordulójának — méltó megünnepléséhez. Svatomír Ambrož, alezredes Harcolva tér ... Jaroslav Kratochvíl alezredest jól ismerik a znojmói járásban, jóllehet ő maga 50 évvel ezelőtt Ukrajna és a Krím találkozásá­nál elterülő Csehográdban szü­letett. A település neve is el­árulja, hogy csehek alapították, akik elhagyták az első köztár­saságot, amely nem biztosította számukra a betevő falatot sem. jaroslavnak, vagy ahogy bará­tai hívták: Jaroslav Antonovics- nak, gondtalan, örömteli gyer­mekkora volt. Mindez azonban csak addig tartott, amíg a fa­siszta Németország orvul meg nem támadta a Szovjetuniót. Az ellenség elfoglal'a Csehog- rádot is. Alighogy elvonult a front, a községben összeszedték a fiatalokat s a keresi öbölhöz vitték hídépítéshez, A fiatalok ahol csak tudták, szabotálták a munkálatokat. Jaroslavnak azon­ban mindez nem volt elég. Szö­késre gondolt. A Vörös Hadse­regbe kívánkozot, hogy megfi­zethesse a fasiszta hordának a sok megalázást, szenvedést. — Amikor a front ismét kö­zeledett hozzánk, egy más név­re szóló igazolvánnyal sikerült a szándékom — emlékszik vissza. — Amikor a melyitopoll katonai parancsnokságon jelentkeztem, tudtam meg, hogy a Szovjet­unióban csehszlovák egység ala­kult, amely Szokolovnál hősie­sen helytállt, s részt vett Kijev felszabadításában is. Itt állították ki számára a menetlevelet, amely Rovnóba szólt. Útja Kijővén keresztül ve­zetett. A várost már a háború előtt ismerte. Amit azonban 1944 tavaszán ott látott, az könnyet csalt a szemébe. Az egész város romokban hevert. A vonatok sem közlekedtek, így a hátralevő utat gyalog tet­te meg, mégpedig úgy, hogy a vasút mentén haladt, nehogy el­tévedjen. — Végül is porosán, fárad­tan megérkezett Rovnóba. Je­lentkezett a csehszlovák egy­ség parancsnokságán, ahol a 122 mm-es tarack-tüzórosztály- hoz felderítőnek osztották be. Megfeszítő kiképzés követke­zett. Jelszavuk volt: több izzad­ság a gyakorlótéren, kevesebb vér a harctérenl A dandárt nemsokára Cservo- vicibo helyezték, ahol hadosz­tállyá szervezték át. A három- hónapos kiképzési idő hamar elszaladt. Július végén az első csehszlovák hadtest alegységet elindultak nyugat felé, közelebb a csehszlovák államhatárhoz. Krosznőnál esett át a tűzke­resztségen. Emlékszik rá, ami­kor a peremvonalban az ellen­ség tűzfészkeit ment felderíte­ni. Az egyiket a másik után je­lölte térképre... — Szeptember 8-án reggel a szovjet és a csehszlovák tüzé­rek százhuszonöt percen át lőtték az ellenség állásait — mondja. — A föld remegett a robbanásoktól és a táj csakha­mar sűrű füstbe burkolódzott. Kroszno — a fasiszták támpont­ja lángokban állt. Ezekben és a további harcok* bán is sokat tanult a szovjet tüzérség felderítőitől, akik ed* zett és tapasztalt frontkatonák voltak. Ütegeik pontosan célba találtak. Wrocankában egyszer fel derí* tés közben csaknem az ellen* sóg kezébe került. Másodszor pedig akkor, amikor már benn voltak a községben. A németek egyik tüzelőállását csak akkor fedezték fel, amikor az lőni kezdte azt az egyemeletes há­zat, amelyben az ütegparancs­nok figyelőhelye volt. Rajta kí­vül a híradós katona és Kra­tochvíl elvtárs is ott volt. Pilla­natok műve volt az egész. Az emelet leszakadt, az ütegpa­rancsnok megsebesült. Három kilométert vitte a hátán, amíg rátalált az egészségügyiekre. — A duklai harcokban nehéz volt a tüzérek dolga — mond­ja. — A magaslatokra nemegy­szer emberi erővel vontattuk fel a tarackokat, hogy segíteni tudjuk a gyalogság támadását. Senki sem panaszkodott, nem érzett fáradságot, mert mielőbb hazai földre akartunk lépni. A harcok azonban még ezután sem értek véget... Kratochvíl alezredes a háború után is a hadseregben maradt. Beosztása mellett az egységben orosz nyelvet tanít. El-elláto gat az Iskolába, ahol az egyko­ri harcokról, a honvédelmi ne­velés jelentőségéről, fon'ossá­gáról beszél a fiataloknak. —0/—

Next

/
Thumbnails
Contents