Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-03 / 2. szám, csütörtök
Rakétások Messze innen a város. Csak egy kis falu takaros házai fehérlenek néhány kilométernyire. Körös-körül a szélzörgette, csövefosztott kukoricások, téli álomban szendergő szőlők, gyümölcsösök és hallgatag erdők. Ide épült a légvédelmi raké- tások laktanyája. A harcállásponton A harcállásponton vagyunk. Kis házikó. Aprócska szobáiban tölti el idejét a szolgálatban levő személyzet pihenő részlege. Berendezés: a laktanyai hálókban is használatos ágyak matracokkal, néhány szék, asztal és egy televíziós készülék. Csupán a hófehérre meszelt falra függesztett képek és ábrák mások itt, mint a laktanyai hálókörletekben. Egymás mellett, egyszerű keretbe foglalva különböző országok főbb légitámadó eszközeiről készült fényképfelvételek. Némelyik egészen különös formájú: háromszög alakú, deltaszárnyú, levegő-levegő és levegő-föld rakétákkal a szárnya, a törzse alatt. Aki először pillantja meg, visszahőköl: félelmetes fegyverek! Alighanem rajtam is látszott valami meglepődés, mert kísérőm, V. György hadnagy, a fiatal rakétás szakaszparancsnok elkapja tekintetemet, majd a legkorszerűbb légitámadó eszközöket ábrázoló képekre mutat: — Le tudjuk szedni valamennyit! — hunyorít jelentőségteljesen, majd hátrasímítja homlokára hulló rakoncátlan fürtjeit. — No, csak ne jöjjenek. Nekünk nem hiányoznak — jegyzi meg egy másik fiatal tiszt, a barna hajú és szemű M. János mérnökfőhadnagy. — Igaz, ez lenne az utolsó útjuk, akárcsak annak idején Powers gépének a Szovjetunió fölött, de azért jobb, ha a helyükön maradnak. Nincs ellenvetés. Mindnyájan értjük, mire gondol a főhadnagy. S valójában egyikünk sem kívánja, hogy sor kerüljön légvédelmi rakétáink bevetésére. Egyikünk sem kívánja, mégis jólesik látni a nyugodt magabiztosságot az arcokon, és érezni, hogy V. György hadnagy, M. János főhadnagy és a többiek: tisztek, tiszthelyettesek és közkatonák biztosan állnak a helyükön, a műszerkocsikban és a légvédelmi rakéták kilövőállásai mellett. Bíznak önmagukban és a technikában, amellyel az ország légiterének sértetlenségére vigyáznak. önbizalmuk megalapozott. Rekorderek Néhány hónapja alkalmuk nyílt bebizonyítani, mire képesek ők és a rakéták. Valódi légi célpont elleni lövészeten vettek részt. — Menjünk ki a rakétaállásokhoz — indítványozza V. György. — Éppen ott dolgoznak a fiúk, akik részt vettek a lövészeten. A lenyugvó nap fényénél szorgoskodnak a rakéták körül. A szokásos napi ellenőrzést és karbantartást végzik. Gyakorlottan folyik a munka. Megállunk V. hadnaggyal és M. főhadnaggyal. — Valamennyien részt vettek a rakétalövészeten? — Igen — bólint V. György hadnagy. — Mégpedig nem is akármilyen eredménnyel. Tízszeresen túlszárnyalták a kiváló szintet! Hitetlenkedve tekintek a fiatal tisztre. — Tízszeresen! — ismétli. — A közelgő légi célpontot ugyanis a rakétával nem szükséges telibe találni. Ha a rakéta az ellenséges repülőgéphez meghatározott közelségben robban, ez már elegendő a teljes megsemmisítéséhez. S a fiúk a kiváló szintnek megfelelő távolsághoz viszonyítva tizedrésznyi közelségbe irányították a rakétát. — Igazi repülőgépre lőttek? — Igen. Úgynevezett robotgépre — feleli M. János főhadnagy. — Ez különleges repülőgép, amely kifejezetten erre a célra szolgál. Megtudom, hogy V. hadnagy katonái már többször lőttek rakétával. Valamennyi találatuk túlszárnyalta a kiváló szintet. S a fiúk még egy nagyszerű eredménnyel büszkélkedhetnek: egy másodperccel megjavították a légvédelmi rakéta tűzkésszé tételének addigi lőtéri rekordját. — Milyen adottságok szükségesek ahhoz, hogy valaki jó rakétás legyen? — Nincs szükség különösebb adottságokra bizonyítgatja M. János. — Szeretni kell a technikát, rendelkezni kell bizonyos mechanikai érzékkel és megfelelő fizikai rátermettséggel. Meglepődöm. Fizikai rátermettséggel? Hiszen a közhiedelem szerint minél korszerűbb, minél tökéletesebb a technika, annál kisebb az ember fizikai tevékenységének a szerepe. Miféle fizikai rátermettségre van itt szükség? Rövidesen szemléletes magyarázatot kapok a kérdésre. Több tonna, fél kézzel Jól megtermett katona, R. Ferenc a rakétát szállító több tonna súlyú futómű karvastagságú acélból készült összekötő rúd- jának végét fél kézzel emeli meg és teszi odébb. — Próbálja meg — biztat M. főhadnagy. Két kézzel megmarkolom és nekirugaszkodom. A legnagyobb erőkifejtéssel is alig centiméterekre emelkedik fel a súlyos acéltest. 1974. I. 3. A plzeňi járásban levő Chlumčanyi Kerámiaüzem 20 országba szállítja gyártmányait. A szocialista országok közül a legnagyobb rendelő a Szovjetunió, utána Magyarország, Lengyelország és Jugoszlávia. Felvételünkön: Jana Žižková, a fejlesztési központ dolgozója új mintákat nyomtat a csempékre. (Felvétel: ČSTK — J. Vlach] — Pedig ez csak a könnyebbik — mosolyog a jelenlevő katonák rajparancsnoka, B. János tizedes. — Az a másik — mutatja — sokkal nehezebb, s azt is fel kell emelnünk. A fizikai adottság csupán egyike a rakétás katonák iránti követelményeknek. Alapos elméleti felkészültségre is szükség van: egyebek között elektrotechnikát, kibernetikát, impulzustechnikát tanulnak. L. Lajos századossal sétálok a rakétaállások között a bágyadt napsütésben. Körülöttünk a katonák folytatják munkájukat. Átvizsgálják a lenyűgöző méretű rakétatesteket és a többi technikai berendezést, elvégzik a szükséges karbantartást, beállítást. Nagy figyelemmel, szinte szenvedélyes odaadással dolgoznak. Egyetlen parancsszó sem hallatszik, mégis valamennyien pontosan tudják, mi a teendőjük. — Lehetséges megszeretni a holt technikát? — tűnődöm félhangosan. — Igaz, hogy a technika holt anyag — bólint L. Lajos százados — de azonnal élővé válik, amint célt kell leküzdeni vele. Ezt értik és érzik a katonák. Ezzel magyarázható a technika iránti vonzódásuk és szenvedélyes munkájuk. Ez az, amit mi egyszerűen a technika szerete- tének nevezünk. A polgári életben e katonáknak csupán egy része dolgozik valamilyen „technikás“ szakmában. Akad közöttük könyvelő, pincér, termelőszövetkezeti állatgondozó és számos más foglalkozású. És néhány hónap alatt valamennyiüknek szinte vérévé vált a technika odaadó kiszolgálása, kezelése. Megkérdezem egyiküket, G. Józsefeit, aki a polgári életben üzemi kovács, s univerzális képzettségű és képességű rakétakezelő lett, mivel magyarázható a rakétatechnika iránti rajongása. — Lehet ezt nem szeretni? — pillant a rakétára. Hőstettek békeidőben Naponta számos jelét tapasztalni itt a technika iránti szenvedélyes ragaszkodásnak, a kö- telességteljesítés szép példáinak. R. László közkatona parancsnoka távollétében, egy úgynevezett némalövészet alkalmával nehéz helyzetbe került. Váratlanul elromlott a kezelésére bízott, ^ kulcsfontosságú műszer. Senkitől sem kapott parancsot, mit tegyen. Vállalta a kockázatot, tétovázás nélkül felnyitotta a műszert és másodpercek alatt megkereste, majd kijavította a hibát. Utóbb kiderült, hogy ezen múlott az egész lövészet sikere, a cél leküzdése. Hozzáértő munkája és gyorsasága gyakorlott rakétatechnikusnak vagy mérnöknek is becsületére vált volna. Egy másik példa: Gy. András közkatonának egy nehéz gyakorlat közben megsérült a lába. Parancsnoka tüstént kórházba akarta küldeni. A katona szinte könyörögve kért engedélyt, hogy a gyakorlat még hátralevő három napján szolgálati helyén maradhasson. Fél lábon ugrálva, sebesülten is kitartott, teljesítette nehéz feladatát. A rakéta mellett tiszt és közlegény különösképpen közel kerül egymáshoz. A technika nagyszerűsége és bonyolultsága miatt könnyen megérthető a katonák egymásrautaltsága. Tiszt és közkatona együtt dolgozik, együtt törekszik a rájuk bízott korszerű technikában rejlő lehetőségek maximális kihasználására. V. György hadnagy és katonái együttesen dolgoztak ki és valósítottak meg egy ésszerűsítést, v amelynek eredményeként harminc százalékkal sikerült csökkenteniük a rakéta és a kilövőberendezés átépítési idejét. Valamennyien fiatalok. Parancsnokok és közkatonák egyaránt. Nagy a felelősségük. S ők vállalják e felelősségei. BERTALAN ISTVÁN A KGST-országok együttműködésének keretében a sninai Vihor lat fémipari vállalat gépeinek kétharmadát a Szovjetunióba exportálja. A sninai üzemből kikerülő sajtológépek jó minőségükkel egy színvonalba kerültek a külföldi gyártmányokkal. Felvételünkön: Cirill Lelko, a Csehszlovák—Szovjet Barátság nevét viselő szocialista munkabrigád tagja a sajtoló gép szerelése közben. (Felvétel: A. Haščák — ČSTK) Jelentős politikai feladat Zárszámadásra készülő szövetkezeteinkről elmondhatjuk, hogy legfontosabb termelési és gazdaságpolitikai feladataikat az eddigietknél is nagyobb terv- szerűséggel teljesítették. A szövetkezeti tagok szorgalma, az időben és jó minőségben végzeltt munka meghozta gyümölcsét. Tovább fejlődött mezőgazdasági üzemeink anyagi-technikai alapja, előbbre léptek az iparszerű termelés fejlesztésében, javult a vezetés színvonala, javultak az élet és munkakörülmények. Erősödött, szélesedett a szövetkezeti demokrácia. A szövetkezeti gazdálkodás eredményeiben fontos szerepet játszik a szövetkezetekben dolgozó kommunisták példamutatása. A közelmúltban megtartott nyilvános pártgyülések azt igazolták, hogy tovább jayult a pártszervezetek szervezeti élete, munkamódszere. A pártszervezetek helyesein foglalkoznak a gazdaságpolitikai és nevelési feladatokkal, aminek a zárszámadások előkészítése során is meg kell nyilvánulnia. A zárszámadás politikai előkészítése megkülönböztetett gondosságot és figyelmet igényel. Átfogóan kell értékelni a szövetkezet egész gazdálkodását, a minőségi mutatók teljesítését, a hatékonyság, a munkatermelékenység, az eszközkihasználás és a költségek alakulását, továbbá az egyes ágazatok gazdaságosságát. Me(g kell vizsgálni a munkaszervezés színvonalát, elsősorban azt, hogy sikerült e elvégezni minden munkát időben és jó minőségben. Azt is értékelni kell, hogy milyen a gazdálkodás, mennyire felel meg a munkadíjazás jelenlegi formája a szocialista elosztás elveinek, milyen a szövetkezetben a munkafegyelem, a közös vagyon megbetcsülése. Nagyon fontos, hogy a zár számadási beszámoló politizáló, mozgósító és előremutató legyen. Az emberek értékelésének legfőbb mércéje az elvégzett munka, e tekintetben a beszámoló legyen konkrét, dicsérjen, de bíráljon is. A beszámoló külön is foglalkozzon a nőkkel, a fiatalokkal és az öregekkel, a dolgozók minden rétegével. Nagyon jól bevált — ahogy ezt a nyugat-szlovákiai kerületiben már hagyományosan csinálják — a zárszámadási eredmények főbb mutatóinak írásban való kiadása a tagság részére. A zárszámadási beszámoló értékelje a szocialista munkaversenyt, a szocialista brigádmozgalmat. Érdem szerint az anyagi és az erkölcsi elismerés is jusson kifejezésre. Pártszervezeteink a zárszámadások során törekedjenek a gazdasági vezetők munkájának, tevékenységének reális megítélésére, értékelésére!. Ösztönözzék a vezetőket a továbbképzésre, a látókör bővítésére. Helyesnek tartjuk, ha a beszámolót először az efsz vezetősége, majd a párttaggyűlés is megtárgyalja. Nagyon lényeges feladat, hogy a taggyűlésen megfelelő álláspont szülessen és a párttagság ezt a közgyűlésen is kifejezésre juttassa. A népgazdasági igények kielégítése megköveteli, hogy a szövetkezeitek továbbra is fokozott gondot fordítsanak a burgonya, a cukorrépa, a zöldségfélék és a szálastakarmányok termesztésének fejlesztésére. Változatlanul fontos kérdés az állattenyésztés, a tejtermelés és a hizlalás optimális feltételeinek biztosítása. Ennek fontos eszköze a rendelkezésre álló férőhelyek jobb kihasználása, a tartási és a takarmányozási technológia további tökéletesítése. A szövetkezeit vezetősége a zárszámadás előtt kérje ki a tagság véleményét — ahogy az a nyilvános pártgyűléseken is történt — a szövetkezel életét, működését, gazdálkodását érintő kérdésekről, a munka menetéről, a munkafegyelemről, a választott vezetők munkájáról, s az elhangzott észrevételeket, javaslatokat hasznosítsa a zárszámadás beszámolójában. Különösen nagy gondot kell fordítani az egyesülő szövetkezetek zárszámadásának előkészítésére!, a kimutatások pontosságára, az új termelési és gazdálkodási feltételek kialakítására. ILLÉS BERTALAN Dávid Nándor felvétele FOLYAMATOSABBA teszik a szállítást Vasúti dolgozók célkitűzései az 1974-es esztendőben (ČSTK) — A Keleti Pálya- igazgatóság vasútvonalain ez idén több mint három százalékkal növekszik a szállítás volumene. Az előző esztendőhöz mérten ez az emelkedés körülbelül 2 millió tonna áru mozgatását jelenti. Hozzájárul ehhez a KGST-államok együttműködésének további bővítésé. A vasútvonalakon a gőzvontatás további 2,5 százalékkal csökkent. Az ötéves telrv végén az egész szállításnak 98 százalékát villamos és motoros vontatással végzik. A Keleti Pályaigazgatóság racionalizáló intézkedéseinek legjelentősebb pontja fél százalékkal meggyorsítani a kocsik forgalmát. Ezzel folyamatosabbá teszik a szállítást. A vasúti teherkocsik forgalmát eddig lelassította az áru lassú be- és kirakása, továbbá a vagonok vesztesége egyes üzemekben.
