Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-13 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó
Gaži ilyenkor már régen kint van az erdőben. Hogyan is bírhatná ki otthon, amikor egy-egv helyen egyszerre öt-hat szarvas bőg. Csakúgy, mint eddig, a tavalyi szarvasbőgés idején is vezette a vadászokat Mindenki azt akarta tőle, hogy néhány lépésre csalogassa oda a szarvasbikát Mindegyikük abban a reményben indult vadászni, hogv sikerül óriási agancsot ejtenie. — Még szerencse, hogy indok németül — mondja. A külföldi vendéggel is kimehetek az nrdőbe. Sok vendég jár hozzánk szarvasvadászatra a Német Szövetségi Köztársaságból és Ausztriából Érdekes, hogy a kočovcei erdőségben a legtöbb szarvasbika egy nagyobb irtványra jár bőgni, ahol már új telepítésű fák kezdenek nőni. Szívesen tartózkodnak itt a szarvastehenek. ígv hát ide járnak utánuk az üzekedő bikák, s ez a természet rendje. Amikor a szarvascsalogató vadásznak válaszul valamelyik elbődül, a vadásznak rögtön tudnia kell, mi- Iven fajta szarvastól származik a hang. Közben tökéletesen ismernie kell a csalogatás taktikáját., annak különböző variációit, kell, hogy utánozni tudja a száraz gallyak pattogását, az egymáshoz dörzsölődő agancsok, a helyváltoztatás stb. hangját. A csalogató hangnak olyannak kell lennie, mint amit a szarvasbika hallat, amikor a párját hívja. Vagyis a csalogató hangnak természetesen kell hangzania, s közben a vadásznak jól tettek ki. Kétségtelen, hogy igen jó feltételek között él itt a vad. Sűrű az erdő, található irtvány, hegyes és sí- kabb terület, dús aljanövényzet és facsemetével beültetett erdőrészleg, valamint tisztás. Persze télen ígv is etetni kell a vadat. Szemes- és szá- lastakarmánnyal. Özeknél — és ez érdekes — nem sikerül elérni a kívánt trófeaértéket. Ezzel szemben mint ahogy az erdész mondja, az utóbbi időben két-három medvét is láttak. Úgy látszik, tartósan megtelepedtek itt. Eddig még nem okoztak nagyobb károkat, noha már észre lehet venni a jelenlétüket. Amikor a vadászatról beszélgettünk, szóba kerültek a vadászfegyverek is. Nem is lehet ez másként, hiszen a vadászfegyver szívügye a kočovcei főerdésznek. Természetesen nemcsak a fegyvereket kedveli, hanem jócskán végez lőgyakorlatokat is, aminek bizonyítéka a vadásziaktól nem messze épült új lőtér is. A terep itt egyenesen ideális feltételeket nyújt a sörétes puskákkal való gyakorláshoz. Az utóbbi időben új golyóspuska-lőállásokat is létesítettek. Az erdészek itt gyakorolnak. Maga a főerdész mutat nekik példát. Már hosszú évek óta egyaránt jó eredményeket ér el a sörétes és a golyóspuskákkal való lövésben is. Ma már maga sem tudja, sikernek könyvelje-e el, hogy 1958-ban aszfalt- galamb-lövészetben 50 lövés közül 48 találatot ért el, és ezzel megnyerte a járási versenyt. Később a Polgári Honvédelmi Szövetség keretében folyBUMS B izonyára már mindenkivel előfordult, ha találkoznia kellett egy olyan emberrel, akit személyesen nem ismert, de már sokat hallott róla, hogy kialakult az illetőről a véleménye, volt róla valamilyen elképzelése. A kočovcei főerdész személyében én is egy tipikus erdei „medvét“ képzeltem el: viseltes formaruhában, bajszosan, szakállasam Arra gondoltam; mindenképpen idős ember lehet. Ehelyett egy, a viszonyokhoz képest mondhatni elegánsan öltözött, jól megtermett, középkorú emberrel találkoztam. Éppen a háza építkezésén dolgozott. így azután sokéves tapasztalatok után ismét beigazolódott az a régi igazság, hogy a külső még nem minden. Vannak fontosabb tényezők, amelyek sokkal jellemzőbbek az emberre: a képzettség, a rátermettség, a munkához, a családhoz és a társadalomhoz való viszony, s az, hogy a munkáját lelkiismeretesen végezze. Az erdészeknél ez utóbbi különösen fontos. Vessük csak össze például az erdész munkáját a mezőgazdászéval. Az utóbbi vet vagy ültet, a tavasz és a nyár folyamán ápolja a növényt s ősszel már láthatja is a munkájának az eredményét. Viszont az erdész? Amíg a pici mag hatalmas fává növekszik, az bizony eltart egy-két emberöltőig is. A kočovcei erdőség, a Nové Mesto nad Váhom-i (vágújhelyi) erdőgazdaság számos üzeme közül az egyik; 8000 hektár kiterjedésű. Akárcsak másutt, itt is gondot okoz a munkaerőhiány. Kevés az O'lyan szakember, aki a fakitermelést, az erdősítést, a facsemeték kiültetését, gondozását végezné. Egyszóval egyike azoknak az üzemeknek, amelyek az erdővel, annak faállományával gazdálkodnak. Itt kell megjegyezni, hogy igen nagy területet foglal el egy-egy erdőgazdaság, hiszen például a nyugat-szlovákiai kerület területének egyharma- da erdő. Itt azonban — más erdőgazdaságoktól eltérően — jól kiépített erdei utakkal rendelkeznek, ami igen nagy előnyt jelent. Nemegyszer előfordul, hogy az erdészeknek, erdőgazdasági dolgozóknak — nem lévén elég erdei munkásuk — maguknak is segíteniük kell olt, ahol erre a legnagyobb szükség van. Szekercével vagy motoros fűrészszel is dolgoznak. Viliam Gaži főerdész ebben a tekintetben sem kivétel. Nem vonjia ki magát semmilyen munka alól. Jó irányító, szervező és úgy ismerik, mint kitűnő vadászi. A VII. országos fakitermelési és közelítési versenyben,.amelynek keretében az erdészek lövészszámokban és szarvascsalogatásban is versenyeztek, az utóbbiban a harmadik helyen végzett. — Hogyan lett erdész? — teszem fel a kérdést. Nem okoz túlságosan nagy meglepetést, amikor elmondja, hogy er- dészcsaládból származik. így volt ez valaha, különösen vidéken: az apa erdész volt és a fiával is kiskorától kezdve megszerettette az erdőt, a természetet, a vadat, megtanította őt vadászni, hogy egyszer, ha nyugalomba vonul, azzal a nyugodt lelkiismerettel tehesse ezt, hogy utódot nevelt maga helyett. Ám sokkal képzettebbet, tapasztaltabbat, akinek minden feltétele megvan ahhoz, hogy magasabb szinten folytathassa az apa által elkezdett munkát. A kočovcei erdőségben lépten-nyomon meg lehet győződni ennek a törekvésnek az eredményéről. Viliam Gaži főerdésszel a szarvas- csalogatási versenyről beszélgetek. Nem hétköznapi esemény részt venni egy ilyen versenyen, hát még jó helyezést elérni! Még a vadászok között is sokan akadnak olyanok, akik úgy képzelik el a szarvas csalogatását, hogy elég megfújni a szarukürtöt vagy más bevált csalogatót, és a szarvas lőtávolságba jön. Ez azonban önmagában még nem biztosítéka a sikeres vadászatnak. A szarvasbőgés sem mindig egyforma, más-más a tónusa, aszerint, hogyan folyik le a párzási „szertartás“, s annak melyik .szakaszáról van szó. Más hangot hallat a fiatal szarvasbika, amelyik az ünőt keresi, megint mást, amikor urává lett a szarvastehén-csordának és megint másfélét, amikor fenyegeti az ellenfelét. Meg lehet különböztetni az öreg szarvasbika bőgését is. Ezeket a hangokat már le is kot- tázták. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden erdész, aki ért a szarvascsalogatáshoz, ismeri a kottát. Viliam Gaži az erdőben szerezte í S ismereteit, tapasztalatait. Évről évre, amikor a szarvasbőgés tart Amikor nála jártam, akkor is így volt ez az Inovec erdeiben. Az éjszakák és a reggelek hűvösek, bőséges a harmat, s ez éles ellentétet képez az általában verőfényes nappalokkal. A völgyeket reggelente köd fedi, s az olykor-olykor feltámadó szél a ködfoszlányokat szinte teregeti maga előtt az erdőkben, völgyekben. Viliam el kell bújnia, kihasználva a széljárást is. Ehhez legjobban a jó szarvascsalogató vadász ért. A szarvasbőgés idején a vadászoknak, erdészeknek ez a legszebb, de legnehezebb feladata. Csak az tudja igazán megbecsülni, mit jelent egy tapasztalt vezető kísérete, aki maga is volt már legalább egyszer szarvasvadászaton. A kočovcei erdőségben nagy figyelmet fordítanak a vadgondozásra. A vágújhelyi erdőgazdaságnak 1973- ban mintegy 50 000 kort na állt a rendelkezésére erre a célra. Évente az erdőgazdaság területén mintegy 50 nagyvadat kilőnek, köztük átlagban nyolc szarvast. Ezek agancsa a nemzetközi skálán mérve átlagosan eléri a 200 pontot, amit a külföldi vendégek is kellőképpen értékelnek. Húsz évvel ezelőtt muflonokat telepítettek a kočovcei erdőrészlegbe. Ma már dicsekedhetnek egyiküknek a trófeájával, amit ezüstéremmel tüntatta kisöbű puskával a sportlövészetet. A járási forduló győztese lett és 1972-ben pedig a bratislavai Állami Erdőgazdaság vállalati igazgatósága által rendezett versenyt nyerte meg. E versenyben a nyugat-szlovákiai kerület erdészei közül a legjobb lövészek vettek részt: Kvasňovský, Pápež, Buda, Tadiaľ, Ryba, Hason, ^Binčík és sokan mások. Nem kevésbé jelentős sikernek minősíti Viliam Gaži, hogy a nyugatszlovákiai erdőigazgatóságot képviselő négytagú csapat tagjaként hozzájárult ahhoz, hogy az erdészek számára rendezett országos vadász-tíz- tusában a csapat megvédte az elsőségét. Olyan siker volt ez, amivel nem is számoltak, noha igen fontosnak tartották és lelkiismeretesen készültek a versenyre. Szívügye azonban a szarvascsalogatás. Az idén megrendezésre kerülő országos versenyen a tavalyinál is jobb helyezést szeretne elérni. F. SIVÄK Válasz a felhívásra A legmagasabb párt és állami, valamint a szakszervezeti szervek és a SZISZ KB versenyfelhívását mind több üzem dolgozói fogadják el. Valamennyien szép munkaeredményekkel, az általuk előállított termékek minőségének javításával akarják megünnepelni a Szlovák Nemzeti Felkelés idén sorra kerülő 30. évfordulóját. Ez a gondolat vezérelte a krompachyi energetikusokat is, akik ebben az évben egymillió koronával akarják túlteljesíteni az árutermelési tervet. Krompachyban a verseny nem új keletű, mert már hetekkel a kiszabott határidő előtt teljesítették az 1973. év tervfeladatait is és a múlt év szilveszteréig 30 millió kilowatt elektromos áramot termeltek. Ebben az üzemben a dolgozók bekapcsolódnak a takarékossági mozgalomba is. Az 1974. év végéig 560 tonna folyóméter tüzelőanyagot takarítanak meg. Csökkentik annak az elektromos energiának a felhasználását, mely az erőművük üzemeltetéséhez szükséges. Takarékoskodnak a fémes anyagokkal is. Terven felül 10 tonna acélhulladékot és 400 kilogramm színesfémet adnak át a gyűjtőhelyeknek. Ebben az üzemben kiemelkedő eredményeket érnek el a SZISZ üzemi szervezetének a tagjai is. Járási viszonylatban a legjobbak közé tartoznak, sőt az Ifjúsági Fényszóró mozgalom keretében elért eredményeikért 1973-ban a kerületi verseny élére kerültek. Főleg a Ján Halcmanovsky vezette ifjúsági munkacsoport tagjai érdemelnek dicséretet. Nagyban járultak hozzá ahhoz, hogy a Spišská Nová Ves-i járásban az Ifjúsági Fényszóró mozgalom keretében a múlt évben 9 millió korona értékű elfekvő készletet tártak fel a fiatalok. — kom — 1974. L 13. 6 A FÖERDESZ (A szerző felvételei
