Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-09 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 XII. 9. 9 A »komáromi' országút alig fél kilométernyire kanyarog. Jó időben látni innen az őrsújfalusi és a csallóközaranyosi faluvéget. Az országútról egy nyíl igazít el, s egy felirat: a Komáromi Állami Gazdaság pálpuszlai részlege. Fehérre meszelt házak, gazdasági épületek húzódnak meg a ködös novemberi reggeflen, emberek té- rülnek-fordulnak a tágas udvaron. Hét óra van: a munkakezdés ideje . .. Mutatók, tervek, emberek A csöppnyi irodahelyiségben meglepődnek, mi szél hozott erre, s még kerekebbre nyílik a szemük, amikor elmondom, hogy nem is annyira az eredmények, hanem az embereik érdekelnek. Alapvető tájékozódásra azért szükség van, s ezért Ibolya halos, a gazdasági részleg vezetője, Rehák István, a gazdaság pártalapszervezetének az elnöke és Török Péter, a növénytermesztési részleg vezetője kimutatásokat, terveket, táblázatokat vesz elő. Útmutatásaik alapján ezekből igyekszem kihámozni a szükséges minimumot. Mintegy százhúszan dolgoznak: itt, a dolgozók kétharmada ingázó, a többiek — családostul mintegy százötvenen — itt laknak Pálpusztán. A dolgozók egyharmada nő. A gazdaság növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Búzából az idén 52,81 mázsa volt az átlag. Amint lejegyzem az adatot, hallom a gazdaság vezetőjének a kiegészítését: — Az idén aránylag kevés volt a csapadék, s a jelenlegi öntözőberendezésünk földterületünk hatvan százalékát képes csak befogni. Ha így nézzük, nagyon jó az átlag. A gazdaság egyébként elsősorban vetőmagokat készít elő. Búzából, árpából, évente 48—50 vagonnyit adnak le. A járási székhelyen több illetékestől hallottam: nagyon jól dolgozó gazdaság a pálpusztai. Felnézek a jegyzetfüzetemből: — Vajon mi a jó eredményeik titka? Széles mosoly kíséretében kapom a választ: — Eleget teszünk az agrotechnikai követeimé nyeknek, igyekszünk új, ésszerű újításokat bevezetni és így tovább. Még rövidebben: majdnem minden az emberen múlik, itt csupa szorgos munkás dolgozik. Két jellemző adat: a tavasziak alá a földterület több mint ötven százalékát előkészítettük. Ha megengedj az időjárás, ezzel a munkával még ősszell végzünk. Egyébként évente több mint egymillió koron;) tiszta bevétellel zárunk. Rehák elvtárs a pártalapszervezet munkájáról beszél. A kommunistáknak jelentős részük van a jó eredményekben. Táblázatot veszek a kezembe. Az itteni dolgozók átlagkeresete 1680 korona, százzal több, mint tavaly. Monológ a munkáról A raktárban gépek zúgnak. Zsákokat töltenek meg vetőmaggal, és kis kocsival tolják a vontatóra. Érdeklődő tekintelek fogadnak. — Tóth Terézia vagyok, ötvennégytől dolgozom a gazdaságban. Eszembe! Jutott-e valamikor, hogy más munkahelyet keressek? Nem, mindenhol dolgozni kell, s én tulajdonképpen elégedett vagyok. Ezerhetet, ezernyolcat keresek. Négy gyermekem van, a legidősebb tizenöt éves, a legfiatalabb tíz. A fizetés többnyire élelelmre, ruházatra megy el. Kétszer építkeztünk. Szép a házunk, fürdőszobás. Igen, tévénk is van. Inkább a gyerekek meg a férjem ül le eléje rendszeresen, én csak hétvégén nézem, akkor jobban ráérek. Hétköznap fél hét után öt perccel indul a busz, délután négy körül térek haza. Otthon vár a háztartás meg a házkörüli munka. — Nincs könnyű munkánk, mégis jól érzem magam. Az idénymunkák Titán a többiekkel én is ingyenes kirándulásokon vettem részt. A Balatonnál meg Szlovákia körül jártunk. Hát így múlnak a napok. Ezután egy férfi mellé lépek. A borostás arcból értelmes szempár néz rám. — Csonka Istvánnal okvellttnül beszéljen. Cigány- származású, becsületesen dolgozó férfi, megérdemli, hogy írjon róla — mondták az irodában. Most az ő szavait jegyzem: — Keveset tudok mondani magamról. Aranyoson élek, négy éve építkeztünk, szép lakásunk van. Húszezret kaptam a gazdaságtól, s vállaltam, hogy tíz évig itt maradok. Nem lesz nehéz betartani. Vettem föl kölcsönt, a többit a fizetésből raktuk össze. A feleségem Aranyoson dolgozik, ezernyolcat keres, en körülbelül ezerhetet. Három gyermekem van. A lányom tizelnöt éve's. Szeretném, ha varrónő lenne belőle. — Szabad idő? Kevés akad. Ha mégis jut, filmet nézek a tévében vagy a moziban. Néha bejárok a családommal a komáromi Európába szórakozni. Fiatalság — komolyság Az asszonyok között feltűnik egy fiatal, mosolygós arc. Amikor kérdéseimre válaszol, elpirul: Csinger Máriának hívnak, itt lakom a szüleimnél Pálpusztán. Tavaly fejeztem be a kilencediket, azóta a növénytermesztésben dolgozom. Úgy átlag ezerhármat keresek. A munkaidő alatt jól megy minden, de aztán elmennek a barátnők, s csak egy fiatal lány marad itt. Van ugyan klubhelyiségünk, de netm használjuk ki megfelelően. A keresetemből vettem egy magnói és egy lemezjátszót, azokkal szórakozom, aztán meg olvasok. Petőfit szeretem és az ifjúsági regényeket. Moziba csak ritkán jutok be. ürsújfalun él egy béna barátom, őt látogatom rendszeresen. — Továbbtanulásra nem gondolt? — De. Csakhogy a mezőgazdasági középiskola Vo- deradyban van, messze innen. Aztán meg az édesanyám belteges, mellette kell lennem. Kipirosodva, de megfontoltan beszél, ha csak a szavait hallanám, nem hinném el, hogy csupán tizenhat éves. Olyan, mint a legtöbb mai tizenéves fiatal. Kenyér, nyitvatartás, fedett megálló Amint ballagok visszafelé az irodába, gyors leltárt készítek: melyek voltak a leggyakrabban emlegetett problémák? Szinte kivétel nélkül panaszkodtak a kenyér minőségére. Nincsenek megelégedve a komáromi kenyérgyár munkájával. Rágós, néha alig ehető az ott sütött kenyér. Az őrsújfalusiak a falusi boltot emlel- gették. Fél hétkor nyit csupán, s nekik öt perccel később már indul az autóbuszuk. Legalább fél hatkor kellene nyitni, hogy reggelire legyen friss tej, sütemény. A délutáni nyitvatartást is módosítani kellene. Megoldható probléma. A pálpusztaiak fedett autóbuszmegállót szeretnének, mert jelenleg a várakozó gyermekeket semmi sem védi az esőtől, hótól, széltől. Az Autóbuszforgalmi Vállalat komáromi részlegéneik illetékesei ígértek is fedett megállót. Reméljük, mihamarabb teljesítik a jogos kérést. Mines megállás Gőzölgő fekete mellett sommázzuk az észrevételeket. — Valóban sok jót láttam és hallottam itt — nézek vendéglátóimra. Sokat mondó mosoly: — Persze, azért itt-ott problémák is felmerülnek. Az állattenyésztésben olykor felbukkan kisebb-na- gyobb lazaság, aztán elég sok a balesetek száma is. Tavaly dolgozóink összesen 2242 munkanapot hagytak ki baleset miatt. Ez annyi, mintha tizenkét emberünk egész évben nelm dolgozott volna. Ugye ez pedig nem a legjobb arány, s ezért okvetlenül javítani kell rajta. Jegyzetfüzetemben alig marad üres lap. Mutatom a gazdaság vezetőjének. Sok mindent hallottam már, de önmagáról még semmit sem mondott. Széles gesztus: — Ez, azt hiszem, nem is olyan lényeges. — Mégis, mit csinál, amikor nincs itt a gazdaságban? — Őszinte leszek: a gazdaságra gondolok. Mert nem kis gond százhúsz emberrel dolgozni. Már bevezettük a helti negyvenhat órás munkaidőt, de csúcsmunkák idején bizony nincs megállás. Legutóbb is két szombat-vasárnap dolgoztunk. Néha nem is olyan könnyű az embereket meggyőzni, hogy a háztájinál fontosabb a cukorrépa betakarítása és más sürgős munkák. Apró-cseprő ügyek is akadnak. Van mit csinálnunk. — De mégis... — faggatom tovább. — Szeretem a filmet és a sportot, na és a családomat. Évente háromszor-négyszer színházba járunk, többször kirándulunk, aztán meg rendszeresen olvasgatok is. Szakirodalmat, relgényeket egyaránt. Szóval nem unatkozom. Befejezés helyett Lényelgében semmi különöset nem jegyeztem fel, mégis jóleső érzéssel távoztam. Dolgos hétköznapon toppantunk be, s ezekről érdeklődtünk, az úgynevezett mindennapi gondokról, örömökről, mert itt ko- vácsolódnak az ünnepnapok is. Riportunk végén felelevenedtek a rideg számok is: százhúsz munkáskéz szorgalmát, ügyességét éreztem mögöttük. SZILVÄSSY JÓZSEF A svéd Akadémia ez idén egy ausztráliai írónak, név szerint Patrick White-nak ítélte oda az annyit vitatott díjat, Valljuk be tüstént: alig tudunk valamit az ausztráliai irodalomról, ami ugyancsak azt bizonyítja, hogy világirodalmi műveltségünk tele még fehér foltokkal. Igaz ugyan, hogy az ötödik földrész szelletmisé- ge hosszú időn át gyerekcipőben majd brit járókában tipegett. Az 1930-ban megjelent Világirodalmi Lexikon még nem vesz tudomást egyetlen e században született ausztráliai íróról sem. Alighanem szerkesztőinek ismerethiánya okán. Az 1970 ben megjelent Világirodalmi Lexikon már jobban tájékozott. Ausztráliai irodalom címszavának egyik fölsorolásában még Patrick White neve is előfordul. Az 1971-ben megjelent Litet^aturlexikon 20. Jahrhundert (Rowohlt kiadás, Hamburg) már külön címszóban foglalkozik szerzőnkkel. Ebből megtudhatjuk, hogy 1912-ben született, Cambridge-ben tanult, IRODALMI NOBEL-DÍJ — 1973 JUTALMAZOTT: PATRICK WHITE egy verseskönyvet, sok elbeszélést, több regényt és néhány színdarabot írt. Két regénye német fordításban is megjelent. A mindig jól tájékozott Monde már 1970 decemberében két tős oldalt szentelt a szellemileg ismeretlen földrész irodalmának. Az ausztráliai irodalom és Patrick White címen. Az itt közölt könyvészelti adatokból kiderült, hogy White-nak négy regényét és egy novelláskönyvét lefordították franciára is. (Mind az öt könyv a Galli- mard-nál jelent meg.) A londoni Angus and Robertson kiadóvállalat 1970-ben Tíz esszé Patrick White ról címen könyvet adott ki szerzőnk életművéről. Nyugodjunk meg tehát: White nem ismeretlen író. Akik Ismerik könyveit, három regényéről szólnak különös hangsúllyal: az Emberfá-ról (1941), a Voss- ról (1967) és az Blveboncoló ról (1970.) A Monde mellékletében a róla szóló cikk címe: Egy világirodalmi jelentőségű regényíró. A lap jóorrú tudósítói már három évvel ezelőtt megszimatolták a svéd Akadémia folyosóin, hogy a Nobel- díj esélyes várományosa. Üresjáratú buzgalom lenne idemásolni, mit mondanak regényeiről a szerző ismerői. Várjuk meg inkább, amíg mi is elolvashatjuk írásainak egyikét- másikát. (SZ~Í—5I Hetente kétszer úgynevezett mozgó bolt jár ki ide. (Tóthpál Gyula felvételei) MU NKÁSKÉZ piuiiiiniiiihfe
