Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-30 / 310. szám, vasarnap

Környezetvédelem a szocialista országokban Szibéria mellett döntöttek Nyuqat-Szibéria, Tyumeny, Szamotlor — olyan földrajzi eine-, vezések ezek, amelyek egyre gyakrabban jelennek meg az újságok, folyóiratok oldalain a világ számos országában. Igen gazdagok a nyug at-szibériai olajlelőhelyek. A szovjet szakemberek ma bátran jelenthetik ki, hogy a Szovjetunió nö­velni fogja olajtermelését nemcsak századunk végéig, hanem —• hála a szibériai készleteknek — azután is. Századunkban, a műszaki ha­ladás századában a világ köz­véleményét egyre jobban nyug­talanítja a környezet szennyező­dése. Számos ország szakembe­rei már sok tapasztalatot gyűj­töttek, hogyan lehetne megol­dani ezt a problémát. A leg­jobb eredményeket a szocialis­ta országok érték el, központi tervezésükkel, a kötelességek­nek a tárcák közötti pontos fel­osztásával és a helyi államigaz­gatási szervek kiterjedt jogkö­rével. A szocialista rendszer­nek mindezek az előnyei lehe­tővé tették messzemenő kör­nyezetvédelmi intézkedéseknek foganatosítását, ‘amelyeknek célja a lehető legkedvezőbb fel­tételeket teremteni meg az em­ber élete és egészsége, munkája és pihenése számára. Az ebben az irányban kitű­zött széles körű országos prog­ramra jő példát szolgálhat az SZKP KB és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa határozata a ter­mészetvédelem hatékonyságá­nak növeléséről és a természe­ti erőforrások jobb kihasználá­sáról. A Szovjetuniónak a ter­mészetvédelem területén elért eredményei és szervezési, vala­mint technológiai tapasztalatai általánosan ismertek. Ámde a természetvédelem az a tényke­dést terület, ahol a legfonto­sabb a szoros nemzetközi együttműködés. Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtit­kára a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán el­mondott beszédében egyebek között megállapította: „Országunk hajlandó közre­működni a többi érdekelt ál­lammal együtt olyan problémák megoldásában, mint a termé­szeti környezet megóvása, az energia- és más természeti erő­források kihasználása, a közle­kedés és a távközlés fejleszté­se, a legveszélyesebb és legel­terjedtebb betegségek megelőzé­se és leküzdése, a világűr és a világtengerek kutatása és bir­tokbavétele. „A környezetvéde­lem területén folytatott együtt­működés példájaként szolgál­hatnak a szocialista államok, a KGST-tagországok tudomá­nyos dolgozói, akik ezekkel a problémákkal foglalkoznak, már az 50-es években kiépítet­Huszonötezer évvel ezelőtt a földrengések és lávakitörések hatásának kitett örmény fenn­sík hegygerincek és mély sza­kadékok, kanyonok fonadékává változott. A kihűlt láva elzárta az egyik völgyet, s a hatalmas „csésze“ lassan kezdett meg­telni vízzel. Így keletkezett a csaknem 1500 négyzetkilométer kiterje­désű és 58 milliárd köbméter vizet felfogó Szevan-tó. Hossza 75 kilométer, szélessége 45 ki­lométer. Az igen nagy hidegek ellenére, amelyek itt nem rit­kán a mínusz 40 C fokot is el­érik, a Szevan-tó a felhalmo­zott jelentős hőmennyiség és az erős hullámverés következté­ben is csak ritkán fagy be. A Szevan jó néhány rejtély- lyel szolgált a tudósok számá­ra. Vízmennyisége évente több mint egymilliárd köbméterre! növekszik. Viszont az egyetlen belőle kiszakadó folyó, a Raz- dan csak 60 millió köbméter vizet szállított el. Hova tűnt el a többi? Végül geológusok a föld alatt felfedezték a Razdan- nak egy másik medrét, amely­nek egyelőre ismeretlen a fo­lyása. Viszont az Ararát-völgy alatt meg egy új Szevant fedez­tek fel, egy 30—40 milliárd köbméter vizet befogadó hatal­mas földalatti tavat. Lehetsé­ges, hogy éppen ebbe folyik bele a másik, a láthatatlan Razdan. ték egymás között a kapcsola­tokat. A szocialista gazdasági integráció komplex programjá­nak elfogadásával a környezet- védelem terén kifejtett együtt­működés még közvetlenebb lett és számos új megállapodás szü­letett. Hosszú lejáratú megálla­podások alapján jelenleg a KGST-tagországok és Jugoszlá­via 360 kutató- és tervezőin­tézete dolgozik együtt 172 téma kidolgozásán. Közös irányelv az említett probléma komplex meg­oldásában való tudományos-mű szaki együttműködésről szóló egyezmény, amely számos rész­letfeladatot ölel fel, ilyenek: a légkör szennyezettsége elleni védelem, a vizek védelme, az ipari hulladékok felszámolása és hasznosítása, valamint a jo­gi szempontok. Aszerint, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtött össze egy-egy ország e problé­mák megoldásával kapcsolat­ban, bízta meg őket ji KGST bizonyos területeken folytatan­dó kutatások szervezésének fel­adatával. A légszennyeződés elleni védelem koordinációs központját a Szovjetunióban, a természetvédelem koordinációs központját Csehszlovákiában, az ipari hulladékok hasznosítá­sának koordinációs központját a Magyar Népköztársaságban, a természetvédelem szoc iái-öko­nómiai igazgatási, jogi és pe­dagógiai szempontjainak koor­dinációs központját a Lengyel Népköztársaságban szervezték meg. A koordinátor szerepét mind­egyik országban az illető ága­zatban tevékenykedő valame­lyik élenjáró kutatóintézetre bízták, llven feladatokat ka­pott például a moszkvai A. N. Sziszfn általános és kommuná­lis higiéniai intézet, a bratisla­vai Talajbiológiai Intézet, a var­sói Vízgazdálkodási Intézet, a drezdai Szellőztető- és Hűtő­technikai Intézet. Minden koordinációs központ mellett megbízottak tudomá­nyos tanácsa működik, amely­nek tagjai a tagállamok képvi­selőiből kerülnek ki. Az idén márciusban a KGST keretében létrehozták a Kör- nvfiizetvédelmi Tanácsot, amelv kidolgozza az együttműködés közös programját 1080 ig és a A Szevan hatalmas terhet ci­pelt vállán — egy duzzasztó­gátat, s ez meghaladta erőit. A víz szintje állandóan süllyedt, szárazra kerültek sziklás part­jai. A kis sziklás sziget, — amelyen figyelemre méltó épí­tészeti emlék, egy, a 9. század­ból származó kolostor emelke­dik — keskeny félszigetté vált. Régészek a tó szabaddá lett fenekén egész településeket ta­láltak sok használati tárggyal, a bronzkorból származó gazdag temetkező helyekelt tártak fel. A Szevan-tó vízmennyiségé­nek további csökkenése azon­ban kezdett kellemetlen követ­kezményekkel fenyegetni: zava­rok álltak be növény- és állat­világának normális biológiai életében. A tónak nemcsak tu­dósok, de energetikusok, terve­zők és építészek is segítségére! siettek. Közös erővel megsza­badították a Szevant súlyos ter­hétől, az itt épült duzzasztógát­tól. A karagandai földgáz és az ukrajnai szén hasznosítására épült új hőerőművek és a há­rom kaukázusi köztársaság energiagazdálkodási rendszere biztosították Örményország energiaszükségletének nagy ré­szét. És ha elkészül a Kauká­zusban, Jereván közelében épü­lő új atomerőmű, akkor még bátrabban lehet fejleszteni a nagy energiafogyasztású ipar­ágakat. Kezdett melgszűnni a Szevan­távlati célkitűzéseket a további időszakra is megjelöli. A prog­ram javaslatokat dolgoz fel a tudományos kutatások szakosí­tására és kooperációjára, ezek eredményeinek felhasználásá­ra, speciális berendezések elő­állítására, és a szakemberkép­zésben való együttműködésre. Ezenkívül az egyes KGST-lag- országok két- vagy többoldalú egyezmények alapján foglal­koznak a környezetvédelem ama feladatainak megoldásá­val, amelyek fontos népgazda­sági jelentőséggel bírnak, pl. magyar és csehszlovák szak­emberek közösen vizsgálják a Sajót, a Bodrogot és más folyó­kat, csehszlovák—magyar, ju­goszláv és román szakemberek közösen dolgoznak a Tisza tisz taságának védelmével és sza­bályozásával összefüggő terve­ken. A Szovjetunió részt vesz a Duna vize tisztasága védel­mével összefüggő munkálatok­ban is stb. A környezet védelmére vo­natkozó intézkedések fontos részei a szocialista országok népgazdaság-fejlesztési tervei­nek. Ezeknek az országoknak a kommunista és munkáspárt­jai nagy figyelmet fordítanak a természetvédelemmel kapcso­latos feladatok megoldására. A szocialista országok, ame­lyek tudatában vannak az em­beriség felelősségének a biosz­féra megmentéséért, üdvözlik a szomszédos államokkal e te­rületen kialakult együttműkö­dést. A Lengyel Népköztársaság kormánya felhívással fordult valamennyi balti államhoz, hogy vegyenek részt az idei szeptemberi Gdanskban meg­tartott értekezleten, amely a Balti-tenger biológiai forrása védelmének problémáival fog­lalkozott. A baráti államok közös fel­adata visszaadni a Dunának a „kék“ jelzőt, megmenteni a bol­gár hegyekben tenyésző havasi gyopárt és biztosítani, hogy a bányák meddőhányóin erdők zöldelljenek. Ezt a feladatot céltudatosan, fokozatosan, szi­lárd anyagi és pénzügyi alap­ra támaszkodva oldják meg. tó vízmennyiségének fokozatos csökkenése. De ez még nem volt elegendő a probléma meg­oldására. A szomszédos Azer­bajdzsán javasolta*, hogy a víz­szint fenntartásához használják fel az Árpa folyót. Ez lesz a Szevanba ömlő huszonkilencedik folyó. Az Árpa évente csaknem 300 millió köbméter vizet szál­lít. Negyvennyolc kilométer tá­volságban folyik a Szevantól, ettől azonban a 3000 méter ma­gas Vardenisz hegylánc vá­lasztja el. A szakeJmberek megállapod­tak abban, hogy az lesz a leg­racionálisabb megoldás, ha az Árpa vizét földalatti alagúton át vezetik a tóba. 1938 méter tengerszint feletti magasságban már kimélyítették az alagút bejáratát. Felhő fe­letti magasságból ereszkedünk le az egykor tüzes lávát okádó vulkán kráterébe. Hatalmas hő­ség uralkodott itt egykor, en­nek a nyomát azonban még ma is érezni. Künn hideg tél van, de ettől függetlenül a hőmérő az aknában állandóan 50 C foknál magasabb hőmérsékletet mutat. A csöndéit az aknában a fú­rógépek monoton zaja és a vil­lamosvonatok dübörgése töri meg. Egyszerre azonban min­den elcsöndesedik, riadójelzés­ként pislogni kezd a villanyvi­lágítás. Robbanások dübörgése rázza meg a hegy belsejét. Eb­ben a pillanatban az alagút másfél-két méterrel ismét hosz- szabb lett. Még valamivel több mint másfél esztendő és az Árpa fo­lyó vize saját esésénél fogva zúgva, sisteregve áramlani fog a tóba, másodpercenként ki­lenc köl>méter. Ezért már ma sem hallani, hogy valaki is nyugtalankodnék a Szevan pusztulása miatt. Mindenki az újjászületéséről beszél. ARKAGY1J SZIMONYAN Fönn álltunk a völgyhídon és lenn a Kanyonban nyüzsögtek a munkások, szikrát szórtak az ívheggesztők és teherautók tül­költek. Épült a bratszki vízi erőmű gátja, mely erőmű a leg­nagyobb teljesítményűek közé tartozik Szibériában. „Az emberek szilárdak, mint a szikla. Azért jönnek a világ- í'a, hogy valami szokatlant te­gyenek“ — mondotta akkor Ivan Najmusin, ennek az óriási épít­kezésnek az igazgatója. Elfordí­totta szélcserzett arcát, lefelé mutatott és büszkén mondotta: „És ilyenek ezek itt mind.“ Maga Ivan Najmusin is ke­mény volt, mint a szikla. Meg­kapta a Szovjetunió legnagyobb kitüntetését, irányította a leg­nagyobb ipari óriás építését. A Szovjetunió gazdaságának fejlődéséhez nem kis mérték­ben járult hozzá, hogy a gaz­daságfejlesztési tervek mindig számoltak az arányok helyes betartásával, mind az egész Szovjetunióban, mind egyes te­rületein és megyéiben. Kiter­jedése a gdanszki-öböltől a Csukcs félszigeten levő Gyezs- nyov-fokig kelet-nyugati irány­ban csaknem 10 000 km széles­ségű — a Cseluszkin-foktól (Tajmír-félsziget) a türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság­ban levő Kusk városáig, észak- déli irányban csaknem 5000 km. Csak maga Szibéria nagyobb az Egyesült Államoknál, és kilenc zőnaidő-övezetre terjed ki. Ipari központok mindenek­előtt a Szovjetunió európai ré­szében alakultak. Itt lakik a la­kosságnak több mint háromne­gyede, kellemesebb itt az ég­hajlat és sűrűbb a közlekedési hálózat. Az országnak ez a ré­sze elegendő vízkészletekkel rendelkezik a Volga, a Dnyeper, a Don, az Északi Dvina és más folvóktól —, valamint rengeteg ásványi kinccsel, — a Dombasz szene, a Krivoj Rog vasérce stb. bír. A Szovjetunió európai ré­szének ipara mindig felhasznál­ta az Ural igen gazdag ásványi kincseit, ahol a föld mélye gya­korlatilag tartalmazza a Men- gyelejev-táblázaton szereplő va­lamennyi elemet. Most is a ma­guk nemében legnagyobb ipar- vállalatok épülnek itt — a kosztromi vízi erőmű a Volgán, a kámai teherautógyár, egy nagy teljesítményű nagyolvasz­tó Ukrajnában. Emellett a Szov­jetunió állandóan fejleszti a pe­remvidékek iparát is. 1972-ben az 1922. évivel ösz- szehasonlftva az ipari termelés terjedelme Kazahsztánban mint­egy a hatszázszorosára, a Kir­giz SZSZK-bar több mint a négyszeresére, Tadzsikisztánban több mint az ötszázszorosára, Üzbegisztánban csaknem a két­száznegyvenszeresére, Türkmé- niában több mint a százhar­mincszorosára növekedett. Nagy ipari fejlődést mutatnak fel a Kaukázuson túli köztársaságok, ötven esztendő alatt Örményor­szág ipari termelésének terje­delme az 527-szeresére, Grúziáé a 161-szeresére, Azerbajdzsáné a 67-szeresére emelkedett. Jel­lemző, hogy az újonnan épült ipari központok a legkedve­zőbb helyeken települtek — a lehető legközelebb fekszenek, a nyersanyag- és energiaforrá­sokhoz. Az ötvenes évek közepén a Szovjetunió ipartelepítése az Uraiba helyeződött át. Szibéria, az északi területek és .a Távol-Kelet hatalmas energetikai és nyersanyag-po­tenciálját már régen lemértük, de a szélsőséges éghajlat és a hatalmas távolságok akadályt jelentettek e területek haszno­sításában. Sok embert, igen nagy pénzösszegeket és a leg­korszerűbb technikát kellett mozgósítani arra, hogy át le­hessen lépni a hagyományos ipart térkép határain. Vlagyimir Malov, az SZKP ir- kutszki területi bizottságának titkára (ezen a területen több európai állam elférne) beszél­getésünkkor ezt mondotta: „Csak a tervgazdálkodás vál­lalhatott magára ilyen nagy fel­adatokat. Az erők és az eszkö­zök hatalmas potenciálját át-, irányítottuk ezekre a szélsősé­ges éghajlatú, de gyönyörű tá­jakra. A Szovjetunió számára ez most teljesen reális feladat. A Szibéria fejlesztésére szánt összegek csak ebben az ötéves tervben több mint 100 milliárd rubelt teznek ki. A közgazdászok azt mondják, hogy a következő, a tizedik ötéves tervidőszakban még nagyobbak lesznek.“ Már dolgozik a bratszki és a krasznojarszki vízi erőmű, épül az uszty-ilimi, a sajan-susenszki vízi erőmű s a Csendes-óceán partján folyik Vanylno kikötő­jének rekonstrukciója, ez lesz a szovjet Távol-Kelet legna­gyobb kikötője. A Szibériában az északi te­rületeken és a szovjet Távol- Keleten folyó új építkezések jellegzetes vonása, hogy itt nemcsak ipari óriások, hanem lakótelepek is épülnek, kommu­nális és kulturális szolgáltatá­sokat létesítenek, amelyek szük­ségesek ahhoz, hogy az ember komfortosan éljen. A tajga kel­lős közepén épült Bratszk váro­sa bámulatba ejt minden láto­gatót. Egy másik város, Nyef- tyejuganszk szintén figyelemre méltó. 1967-ben „született“, de már most több mint 35 000 la­kosa van. Ez alatt az idő alatt több mint 260 000 négyzetméter lakóterület épült. Az összes la­kásoknak 97 százalékát rákap­csolták a gázszolgáltatásra, 99 százalékuk központi fűtéses. Az új területek benépesítését nemcsak az anyagi és műszaki erők koncentrációja előzte meg. Az „ismeretlenbe való ugrás“ előtt (és sok tekintetben még mindig ismeretlen terület ez) megfelelő tudományos bázis épült fel. Novoszibirszktől 25 km-nyire létesült a Szovjet Tudományos Akadémia Akagyemgorodoknak nevezett tudományos központja. Mintegy húsz különböző — ki­bernetikai és biológiai, elektro­kémiai és matematikai — inté­zetet foglal magában, azonkívül számos laboratórium van itt. Keresés — ezzel a szóval ki lehet fejezni mindazt, ami Szi­bériában, a távoli északon és a szovjet Távol Keleten történik. E területek iparosítása már túl­haladta az egyes vállalatok építésének szakaszát, s hozzá­láttak területi egységek komp­lex fejlesztéséhez. Minden egyes itt dolgozó em­ber a Szovjetunió nemzeti jöve­delméhez 1,5-szer akkora tel­jesítménnyel járul hozzá, mint aki a Szovjetunió európai ré­szében dolgozik. Bizonyos mér­tékben ez azzal magyarázható, hogy az új területek iparosítása komplex módon folyik. Sajátos­ság a vállalatok kölcsönös egy­mástól függése — ez vonatko­zik nemcsak a , szakágazaton belüli, de az azon kívüli füg­gésre is, ami a legrentábilisabb termeléshez vezet. A bratszki területi ipari komplexum fejlesztési költségei 3,5 milliárd rubelt emésztettek fel. A komplexum már eddig 6 milliárd rubel ‘értékű produk­ciót nyújtott a szovjet állam­nak. A vállalatok tiszta haszna meghaladja a 2,5 milliárd ru­belt. Tyumeny. Az ezen a területen termelt kőolaj mennyisége 1975- ben el fogja érni a 130 millió tonnát. Narim. Hatalmas földgázfor­rásokat tárnak itt fel. A be­csült készletek 6 billió köbmé­terre tehetők, s ez megfelel az Egyesült Államok összes készle­tet két harmadának. Jakutszk. Folynak az előké­születek az itteni földgázkész­letek kiaknázására. E készletek szakemberek becslése szerint 25 százalékkal több gázt adnak, mint a Közel-Kelet valamennyi ismert földgáz-készlete. Igen, az emberek itt valóban kemények, mint a szikla, és azért születtek meg, hogy vala­mi rendkívülit teljesítsenek. Ezek a szavak még sokáig érvé­nyesek lesznek Szibéria, az Észak és a Távol-Kelet építői­ről. JURIJ FEDOROV I. PANOVA fílttl fog rf Szevun A Szevan-tó Örményország gyöngye. Makszim Gurkij az égnek a földre hullott egy darabjához hasonlította. A kétezer méter ma­gasságban levő hegyi jó káprázatos szépséget kölcsönöz a zord örmény fennsíknak. A Szevan a harmincas évek végétől ivóvizet szolgáltat, energiá­val lát el gyárakat, bőkezűen osztogatja az évezredek folya­mán felgyülemlett vízkészletét. A tónak azonban 'Süllyedni kez­dett a vízszintje. A hatvanas évek elejétől tudósuk és mérnökök kezdtek foglalkozni a Szevan-tó problémájával. Dolgoztak a meg oldáson Jerevánban és Moszkvában, Bakuban és Tbilisziben, Le- ningrádban és Rigában, Karagandában és Donyeckhan ... Es megtalálták a megoldást. A Szevan feltámasztására a szom­szédos Azerbajdzsán ad vizet az Árpa folyóból.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents