Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-30 / 310. szám, vasarnap
Ésszerűen gazdálkodnak Az üzemi klub immár 25 éve tevékenykedő műkedvelő színjátszó csoportja az idén Ivan Radoev „Piros és barna“ című színművét adta elő. A darabot Elő Romanfiík érdemes művész, a Szlovák Nemzeti Színház tagja (a kép jobb szélén) rendezte, aki védnökséget vállalt a csoport fölött. •Cihasználjók a kulturális alapot ^ A lakásprobléma megoldására ötmillió koronát lordítanak $ Sokrétű kulturális tevékenység A bratislavai Dimitrov Vegyipari Műve>k Szlovákia legrégibb vállalatai közé tartozik. Alfréd Nobel, a dinamit feltalálója alapította még a múlt század második felében. Sokáig dinamitgyárnak nevezték, mostani nevét 1948-ban kapta. A vállalatban évtizedekig jóformán csak robbanóanyagokat gyártottak. A felszabadulás, il- Jetbe a februári győzelem után a termelés szerkezete megváltozott, s a rohamos fejlődés kö vetkeztében napjainkig csaknem a tizenötszörösére emelkedett. A vállalatban — mely nemrég ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját — jelenleg főleg műtrágyát, műszálakat, növényvédő szereket, és gumitermékeiket gyártanak. A több ezer dolgozó között sokan vannak olyanok, akik állami, minisztériumi, illetve vállalati kitüntet ésben részesü 1 tek. A felsorolt adatokból sok mindent megtudtunk a szóban forgó vállalatról, azonban korántsem kaptunk róla teljes áttekintést. Ahhoz, hogy a múltját, a jelenét és a jövőjét megismerjük, a vezetőkkel és a termelésben dolgozókkal is sokáig kellene beszélgetnünk, ezért elégedjünk most meg azzal, hogy elmondjuk, amit Ernest Henytgtöl, a szakszervezet üzemi bizottságának a titkárától, Kamii Juríktól, az üzemi klub vezetőjétől és az üzem más vezető dolgozóitól megtudtunk a kulturális és a szociális alap felhasználásáról. A Klement Gottwald Érdemrenddel és más magas kitüntetésekkel jutalmazott vegyipari kombinátban a szociális program keretében nagy fontosságot tulajdonítanak a dolgozók kulturális és szociális igényei kielégítésének. Az illetékesek — a főváros adta kulturális lehetőségekből és a munka jellegéből kiindulva — elsősorban a dolgozók politikai nevelését, szabad idejének hasznos eltöltését, egészségének védelmét, szellemi és testi felkészülését igyekeznek biztosítani, de segítenek a rászorulóknak lakás- problémájuk megoldásában is. Az idén ezekre a célokra több mint ötmillió koronát terveztek, vagyis jóval többet, mint az előző évben. Ezt elsősorban a jó eredményeknek, továbbá az említett évfordulónak lehet tulajdonítani. A tervezett összegből az üzemi klubnak 370 000 koronát szántak. Ennek nagy részét a könyvtár könyvállományának a bővítésére, kosztümök és kulturális célokat szolgáló berendezések vásárlására, valamint fényképezéshez és filmezéshez szükséges kellékek beszerzésére költötték. A különböző kellékek megalapozzák a szakkörök és a tanfolyamok zavartalan tevékenységét, ezért szóljunk néhány szót ezekről is. A klubban az idén amatőr színjátszók köre, esztrádkör, társastánckör, fényképészeti szakkör működik. Ezenkívül nemrég alakult egy népművészeti együttes és alakulófélben van egy fúvószenekar is. A szakkörök közül — melyekben összesen körülijeiül 220-an tevékenykednek — az amatőr színjátszók köre, az esztrádkör és a társastánckor működik a legeredményesebben. Az üzemi klubban az idén orosz nyelvtan- folyamot, társastánc-taníolya- mot, valamint szabásza ti és var r ótan folyamot rendez tek. Ezeken külön-külön körülbelül ötvenen vettek részt. A klub dolgozói jelentős szerepet tulajdonítanak a politikai évfordulók méltó megünneplésének és az ifjúság nevelésének. Az utóbbival kapcsolatban gyakran rendeznek beszélgetéseket, irodalmi esteket, előadásokat, versenyeket és vetélkedőket. A szocialista munkabrigádoknak és a nyugdíjas dolgozóknak műsoros esteket tartanak, ezenkívül tematikus kirándulásokat rendeznek az érdeklődőknek. Itt jegyezzük meg, hogy amióta az üzem fennállása 100. évfordulójának tiszteletére épített „Hűség“ nevű új művelődési házat átadták rendeltetésének, nagy lehetőségek kínálkozHagyoriiány és lelemény Román folikárpitok Bratislavában a Kultúra Házában megnyílt a Román Népköz- társaság újabb falikárpitjainak, fafaragásainak és kerámiáinak kiállítása. Az országaink között fennálló kulturális kapcsolatok teJszik lehetővé művészeti értékeink, kölcsönös bemutatását. A jelen tárlat anyaga először Bukarestben, a nemzetközi esztétikai kongresszus alkalmából szerepelt. Azóta megjárta Prágát, Brnót, s útját még tovább folytatja. Három olyan művészeti ág található itt, melyek — akárcsak Szlovákiában — tartós kapcsolatot tartanak a népművészettel. S a régi szépségek mellett friss lelemény, eredeti ötlet és mai szellem hatja át a munkákat. Az alkotók törekvése: „Megteremteni a kapcsolatot az ember és környezete között“. A falikárpitok célja, hogy az épület mértani síkokkal, olykor rideg felületekkel határolt helyiséget harmonikusabhá, melegebbé tegyék. A mesterség ősi erényeit folytató, textilműves- ség és a művészi képzelet ötvöződésének szép példája G. Stoichel megnyugtatóan egységes színhatású Kompozíciója. M. Podeanu: Betlehemesek a befagyott ablaknál című művén a valóságban tapasztalt formákat érzékeny átírással idézi. A. Giat egy régi népmese szereplőit kelti életre üde fogalmazásban. D. Teodorov Orfeuszában a rajzos dekoratív elemek, az apró tükördarabkák és a színek kellemesen olvadnak össze. A hagyományos goblen- technikától eltérnek /. Balatov kisebb-nagyohb egységekre szakított, plasztikus részleteikkel gazdagított Lakodalmi tánca, és a szabálytalan alakú Sárkányfarok, amit A. Lupas fekete-barna színekre épített. E. Continescu Az ember dalából a humánum nyugalma sugárzik. Az ősi művészet, a fafaragás a régi elemeket ma esztétikailag megújítja. J. Apostu a fa- törzsből bontja ki a súlyos formákat (Lapp nők, Apa és fia). Balogh Péter simára csiszolt figurái dinamikusak, (Keletkezés, Összhang.). O. Maitec körformákkal átlyukasztott, magas barna fahasábja, a Jel az anyaggal való betnsőséges kapcsolatot érezteti. Az agyag művészei is felhasználják a régmúlt tapasztalatait. I. Baldeanu Gyümölcseinek nyitott formája határolja a teret. V. Mihalescu (Csírázás), és V. Graciu (Kórus) etgyensúlyt teremtenek a tömeg és a felület feszültsége között. A közösségi igényt szolgáló alkalmazott műfajbeli alkotások díszítményező megoldása és sajátos dinamikája szocialista korunk formanyelvén szólnak, s alkalmasak arra, hogy nemzeteink „egymást kereső kezeit összekapcsolják“. BÁRKÁNY JENÖNE nak a kulturális tevékenység fellendítésére. A klub dolgozóá ezekkel élni is akarnak. A dolgozók kulturális igényeinek a kielégítését szolgálja az üzemi klub filmszínháza, ós a mintegy 20 000 kötetet számláló könyvtár is. Az utóbbinak kb 2000 olvasöja van és az évi könyvkölcsönzés 16 000—17 000. A politikai neveléssel kapcsolatban a tervben 385 000 korona szerepel. Az üzem kulturális és szociális alapjából szociális és egészségügyi berendezésekre 271 000, az üzem üdülőközpontjának a javítására 211000 koronát terveztek. A kiadások mindkét szakaszon hasznos célokat szolgáltak. Az év folyamán többek között kiegészítették az üdülőházak, az üzemi konyha, a csecsemőotthon, az óvoda és a munkásszállók berendezését; az üzem poliklinikájának egy részét átépítették és berendezték. Az ipari tanulók — körülbelül 200 an vannak — iskolán kívüli tevékenységének támogatására az üzemben 20 000 koronát szántak. A termelésben dolgozó emberek felfrissülését nagymértékben elősegíti a gyógykezelés és a rekreáció. Erre a terv az idén 1500 000 koronát irányzott elő. Az év folyamán 400 dolgozó Jugoszláviában, 400 Bulgáriában üdült, és többen voltak olyanok, akik a Feketetenger partján töltötték a szabadságukat, illetve a „Barátság vonatán“ kirándultak a Szovjetunióba. A kulturális és szociális alapból az üzem a lakásigénylők és a fiatal házasok megsegítésére 1 400 000 koronát tervezett. Ebből az összegből 600 000 — egy- egy rászorulónak 20—20 000 — korona jut kamat nélküli kölcsönre, 400 000 — egy-egy rászorulónak 15 000 — korona olyan kölcsönökre, amelyek megtérítésének a 80 százalékát bizonyos feltételek mellett el lehet engedni és 400 000 — személyenként 10 000 — korona olyanokra, amelyeket házastársak kapnak bútorvásárlásra. Persze ezt az összeget egy idő múlva vissza kell fizetni. A lakásépítéssel kapcsolatban látogatásunkig 30-an, a bútorvásárlással kapcsolatban pedig 35-en éltek a kínálkozó lehetőséggel. A testnevelést, a dolgozók testedzését az üzem az idén 120 000 koronával támogatja. A műhelyfelszerelés, valamint a SZISZ-tagoknak és a Polgári Honvédelmi Szövetség tagjainak vásárolt sportfelszerelés arról tanúskodik, hogy ésszerűen. A kulturális és szociális alap további részének nagyobb hányadából a jubileumi ünnepséggel kapcsolatos kiadásokat fedezték, a kisebbikből tárgyi ajándékokat vásárolnak. Ha összegezzük az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a Dimitrov Vegyipari Művekben a kulturális és szociális alapot a hasznos célokra fordítják. Gyarapítják a dolgozók politikai és szakmai ismereteit, lehetőségeket nyújtanak nekik a kulturális tevékenységhez, a szellemi és a fizikai felfrissüléshez, s ezáltal elősegítik a termelés növekedését is. TÖZSÉR LAjOS Korunk orvosa, ha az ember egészségéről beszél, már nemcsak a testi és szellemi épséget emlegeti, hanem gyakran használja a „szociális épség“ kifejezést is. Nagyon természetes ez, hisz potenciálisan, emberi lehetőségeiben nem tekinthető egészségesnek az az ember, aki az adott pillanatban testileg és szellemileg ép ugyan, de szociálisan valamiképp érintett: nyomorog, munkanélküli, elégtelenül táplálkozik stb. A rokkantak számára nagyon fontos, hogy legalább szociális szempontból biztosított legyen számukra az „épség“, mert akkor erős akarattal, megfelelő társadalmi, egészségügyi gondozással, segítséggel leküzdhető a rokkantság okozta hátrány. A szociális épség érzete, tudata biztosítja számukra a többiekkel való egyenérté'- kűséget. Ezekről az általános problémákról a valóságos ismeretek egyik legjobb szakértőjével, Juhász József elvtárssal, a Rokkantak Szövetsége komáromi járási bizottságának titkárával l>eszélgettünk a legutóbb. Nagyon érdekes tájékoztatást adott. ELMONDTA, hogy a rokkantak számára fontos, nagyon fontos a társadalmi gondozás. Az, hogy megfelelő segédeszközöket. kapjanak, egészségügyi téren a legmesszebbmenőkig biztosítsák számukra az orvosi segítséget, anyagilag pedig nyugdíj, illetve rokkantsági járadék formájában a megélhetést. Mindezt a rokkantak meg is kapják a mi társadalmunkban, a szocialista társadalomban. De még ettől is fontosabb, hogy a rokkantak képességeiknek megfelelő munkát kapjanak. Paradoxnak tűnő igény és jelenség ez. Főleg a nyugatiak, vagyis a más társadalmi rendszerijei! élők szemében. Paradox is azok számára, akik az emberben csak munkaerőt látnak, s azt is csak úgy, hogy milyen mértékben kizsákmányolható. A burzsoá köztársaság idején Ba- fa például 35 évnél idősebb dolgozót új alkalmazottként fel nem vett volna ... Ezt a példát nem véletlenül említette Juhász elvtárs. Nem véletlenül, mert már építik Komáromban a cipőgyári üzemet, s arra számítanak, hogy ott több rokkant is munkát kap majd. Egyébként a paradoxnak tűnő igény, — hogy a rokkantak munkát kérnek, — nem kitalált valami, hanem valóságos tény. A Rokkantak Szövetsége járási bizottságának közvetítésével egy év alatt 17 ilyen kérvényt kapott a járási nemzeti bizottság. A szociális ügyosztályon Duda János elvtárs nagy megértéssel fogadta ezeket a kérvényeket, s meg is tett minden tőle telhetőt, hogy a rokkantak munkát kapjanak. Érdekes, egvedi példát is említett a titkár elvtárs. A bodzái (bogyai) Zsoldos Imre, aki tagja a rokkantak szervezetének, mert fiatal ugyan, hisz 1946- ban született, de cukorbeteg, szintén dolgozni szeretne. Szívesen vállalna megfelelő munkát. Mi legyen vele? Ügy fogják ügyét, sorsát elintézni, hogy előbb valamilyen szakiskolába küldik, szakmát tanul majd. Azután majd elhelyezik, AZ ÉRDEKVÉDELMI tevékenység tehát a Rokkantak Szövetsége munkájában ma már ilyen. Nem egyszerű. Nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a magasabb nyugdíj, a magasabb összegű járadék hangoztatása, követelése a szervezet feladata, hanem a rokkantakról való gondoskodás terén közreműködés, esetleges közbenjárás. A rokkantak érdekeit — még a munkához való jogát is! — a mi társadalmunkban törvény biztosítja A Rokkantak Szövetsége járási bizottsága jelenleg 2350 tagot tart nyilván. Némelyik helyi szervezet valójában a legnagyobb, legnépesebb tömegszervezet egyike a járásban. Nemesócsán például 270 tagja van a helyi szervezetnek. Ugyanakkor, persze a legtevé- kenyebb is a községben. Bár tevékenység szempontjából rajtuk kívül dicsérő szavakkal kell megemlíteni a gútai, az ekeli, az őrsújfalusi, hetényi, csalló- közaranyosi, bátorkeszi, mar- cellházi szervezeteket is. Dicsérő szavakkal? Miért? Két példát említett a titkár elvtárs. Egyik: az említett szervezetek az idén közel 85 000 korona értékű gyógynövényt gyűjtöttek. Másik: ezek a szervezetek a tagok számára kirándulásokat szerveztek. Az utóbbi akció jelentőségét valójában csak az tudja értékelni, aki saját szemével látta a Balaton partján a rokkantat. Ült kocsijában — évtized óta nem bír már saját lábán járni . — s egyszerre mosolygott, könnyezett... Aki látta, hogy a Magas-Tátra legmagasabb csúcsáról nézett le a völgybe, fel a felhők felé a süketnéma ... Aki látta, hogy megsebzett, megkínzott testét a tenger vizébe merítette az egyik legdivatosabb romániai fürdőhelyen, Mangolian a rokkant... A TÁRSADALOM számára nem közömbös, hogy a rokkantak szervezetei milyen rendezvényeket, akciókat szerveznek. A legtöbb községben már nem úgy emlegetik őket, hogy rokkantak, hanem egyszerűen nyugdíjasok szervezetének mondják. Pontatlanság ez? Tájékozatlanság, vagy félreértés? Nem, hanem inkább a megbecsülés nyelvileg nem helytálló, de érzelmi szempontból jelentős megnyilvánulása. Gútán is így mondják. Vajon miért? Azért, mert a város vezetőségével kötött megállapodás értelmében a szervezet tagjai gondozzák, ápolják rendszeresen a parkokat, a fákat, a dísznövényeket. Becsülettel el is végzik ezt a munkát, a város vezetősége pedig évi 3000—4000 koronával jutalmazza őket. A lakosok látják, értékelik, becsülik ezt a munkát; s mivel megszokottabb jelenség, hogy a nyugdíjasok szoktak ilyen könnyebb munkát végezni, egyszerűen rámondják: a nyugdíjasok szervezete gondozza a parkot. NEM VITÁS, hogy a rokkantság, a betegség biológiai szempontból bizonyos hátrányt jelent. Ez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a társadalom számára haznos, értékes legyen a rokkant. Igyekeznek élni is ezzel a lehetőséggel a rokkantak. Igyekezetük nemcsak azon mérhető le, hogy mennyi gyógynövényt gyűjtöttek, milyen akciókat szerveztek, hány órát dolgoztak le brigádmunkában, Igyekezetüknek ez a formája közösségi, dicséretremél tó, de talán ennél is fontosabb, hogy egyénenként, külön- külön is arra törekednek, hogy dolgozhassanak, képességeiknek megfelelő munkát vállalhassanak. Ezen a téren kell nekik segíteni. Ami a szociális épségre vonatkozó tényeket illeti, büszkén mondhatjuk: a mi társadalmunkban a rokkantak is szociális épségben élnek, hisz amikor dolgozni akarnak, munkát akarnak vállalni, nem a nyomor, az elégtelen táplálkozás kényszeríti őket arra, hanem az egyenértékűségért való küzdelem. Segítsünk nekik, hogy bizonyíthassák: olyan értékű emberek, olyan értékű dolgozók, mint bárki más. HAJDÚ ANDRÁS Újfajta motorolaj A Benzina nemzeti vállalat és a Koranin kolíni olajfinomító új több célú motorolajat állított elő. Egyelőre az „Unicil“ nevet kapta. Minősége világszínvonalú. Felvételünkön Hedvika Šťáralová az automatikus motorolajtöltő kezelése közben. Felvétel: ČSTK — J. Saroch 1973. XII. 30. szociális Épségben
