Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-28 / 308. szám, péntek
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA 1973. december 28. PÉNTEK BRATISLAVA & XXVI. ÉVFOLYAM 308. szám Ára 50 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Jasszer Arafat nyilatkozata Genf — Az egyiptomi—.izraeli katonai munkacsoport Genfben szerdán megtartott ©I ső ülésének a jelek szerint neun sikerült mérsékelnie a szóm benálló felek közötti feszültsé geit. Kairóban és Tel Avivban egyaránt úgy vélekednek, hogy nincs kizárva a szuezi fronton az ellenségeskedések kiújulásá nak lehetősége. Miközben Izraelben egyálta Ián nem titkolják, hogy a gén fi tárgyalásokon résztvevő izraeli küldöttség utasítást kapott az érdemi tárgyalásoknak a vá lasztásokig való elhúzására, Egyiptom arra az álláspontra be lyezkedik, hogy mindaddig nem hajlandó a politikai rendezés érdekében lépéseket tenni, amíg a csapat-szétválasztás ügyében döntés nem születik. David Elazar tábornok, az iz raeli hadsereg vezérkari főnöke az izraeli rádióban ismerteteti nyilatkozatában közölte, hogy a csatorna nyugati partján állomásozó izraeli csapatok tovább ra is a legmagasabb fokú riadó- készültségben vannak, számítva az ellenségeskedések kiújulásá ra. A vezérkari főnök véleménye szerint a csapat-szétválasz tások ügyében „a legjobb eset ben is11 csak január közepén vagy február elején várható megállapodás. Ahmed Iszmail Ali egyiptomi külügyminiszter a katonai munkacsoport tárgyalásainak első napján Kairóban rámutatott, hogy az izraeliek időhúzó poli tikája semmi esetre sem szol gálja a béke ügyét, figyelmez teteit arra, hogy az egyiptomi hadsereg kedvező pozíciólxtn van ahhoz, hogy szükség esetén fegyverekkel döntsön a kri tikus helyzetben. Többek között utalt arra is, hogy a nyugati parton tartózkodó izraeli csa- pategységek az őket körülvevő egyiptomi csapatok gyűrűjében vannak. Rejrút — A Palesztinái Fel- szabadi t ás i Szervezet Központi Bizottsága, amelv a múlt hét végén ült össze tanácskozásra Damaszkuszban, befejezte munkáját. Értesülések szerint a tanácskozás napirendjén az alábbi négy pont szerepelt: 1. A genfi konferencián való részvétel kérdése; 2. egy palesztin állam kikiáltásának lehetősége; 3. a külföldön, nevezetesen Rómában végrehajtott merényletek; 4. a libanoni tüntetések témáid. t A bejrúti UOYient I.e Jour című lap szerint a Fatah „baloldali szárnyának“ egyik vezetője, Abu tíatem olyan javaslatot terjesztett a Központi Bizottság elé. hogy a szervezet fokozza a fegyveres harcot, utasítsa el a Hasemita Királyságba való visz- szatérést, és bojkottálja a genfi konferenciát, még akkor is, ha a szervezetet hivatalosan felkérnék a részvételre. A javaslatot Q szavazattal 2 ellenében elfogadták. A konferencián való részvétellel kapcsolatban Jász- szer Arafat, a PHSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke és Najef Havaimén, a Demokratikus Népfront Palesztina Felszabadításáért nevű szervezet vezetője indítványozta, hogy e kérdésről később a Palesztinái Nemzeti Tanács (parlament] februárra Kairóba összehívott tanácskozásán ismét szavazzanak — írja a libanoni lap'. (Folytatás a 2. oldalon) Gustáv Husák elvtárs interjúja a TASZSZ tudósítójának A BÉKEPROGRAM - KÖZŐS ALAP A szocialista országok kezdeményezése és aktivitása jellemezte 1973-ban a nemzetközi fejlődés fő irányvonalát Aggasztó méreteket ölt a tűzszünet megsértése Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára interjút adott Borisz Krajevszkijnek, a TASZSZ cseh szlovákiai kirendeltsége vezetőjének. Husák elvtárs a szocialista országok nemzetközi fórumokon kifejtett ez évi aktív tevékenységéről és ennek ered ményeirői szólva ezeket mondotta: Megelégedettséggel mondhatjuk, hogy a nemzetközi politika terén az 1973-as esztendő egészében véve jó év volt a világbéke számára, a szocialista országok számára és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság számára. Hazánk népének létfontosságú érdeke, hogy a szocialista társadalom fejlesztésére irányuló sikeres alkotó munkájához kedvező legyen a nemzetközi légkör. Ez az esztendő mindenekelőtt új sikerekkel tűnt - ki az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett történelmi békeprogramnak a megvalósításában. Ez a békeprogram mély marxista—leninista elemzés alapján kitűzte a szovjet külpolitika további feladatait. lA békeprogramból kiinduló külpolitikai irányvonalat mint közös bázist és kiindulási alapot fogadták el a szocialista közösség további országai és közösen fejlesztik tovább a nemzetközi helyzettel összhangban. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai vezetőinek júniusi krími baráti találkozója lehetővé tette, hogy Iközösen megítéljék az elért eredményeket és kijelöljék a szocialista országok közös erőfeszítésének új feladatait a béke és a nemzetközi együttműGustáv Husák, a CSKP KB főtitkára Borisz Krajevszkijjel, a TASZSZ csehszlovákiai kirendeltségének vezetőjével beszélget. (ČSTK felvétel) ködés politikájának érvényre juttatásában. A krími találkozó jelentős eseménnyé vált azon az úton, amelynek célja, hogy a szocialista országok tovább növeljék befolyásukat a világ fejlődésére és elmélyítsék az együttműködést mindazokkal az országokkal és szervezetekkel, amelyek a világon a háborús veszély elhárítására és a nemzetközi feszültség enyhítésére törekednek. Biztonsággal elmondhatjuk tehát, hogy a szocialista országod kezdeményezése és aktivitása jellemezte 1973-ban a nemzetközi fejlődés fő irányvonalát. Ez az aktivitás megnyilvánult mindenekelőtt olyan fontos eseményekben, mint pl. Leonyid lljics Brezsnyevnek számos országban tett látogatása, a szocialista országok részéről az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartására tett javaslat megvalósítása, a közép európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről szóló bécsi tárgyalások megkezdése stb. Ehhez sorakoznak fel a szocialista közösség más országai vezetőinek találkozói, más országok vezető képviselőivel, amely találkozások hozzájárultak a nemzetközi feszültség csökkentésének folytatásához. Ebben az évben is világosan megmutatkozott tehát az az irányzat, amely már néhány esztendeje jellemző a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi fejlődésére. Ennek lényege rövi(Folytatás a 2. oldalon) Az ötödik ötéves terv éveiből három van már mögöttünk és kettő van még előttünk. Ez azt jelenti, hogy elég nagy területre tekinthetünk vissza, s ugyanakkor elegendő időnk és módunk is van a szerzett tapasztalatok és tanulságok hasznosításához. Ez tehát egy olyan időpont, amikor legnagyobb szükségünk van a bíráló, kritikus szemléletre, a problémák nyílt feltárására, mert még sok mindenen lehet javítani, ha tudjuk, hogy miről van szó, s ha ismerjük az orvoslás módját. Bár a statisztikai hivatalok nem adták még ki a végleges jelentést az 1973-as év gazdasági eredményeiről, a háromnegyed évi értékelésekből, a CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi plenáris üléseinek anyagából, valamint az újságokban megjelent egyéb közleményekből már értesülhettünk róla, hogy az ötödik ötéves terv feladatait a harmadik évben is sikeresen teljesítettük, számos vonatkozásban jelentősen túlszárnyaltuk, s azt is megtudhattuk, hogy a további fejlődés szempontjából hol szorít még a cipő. Ezért ha egy közvéleménykutatási ankét keretében valaki feltenné a kérdést, hogy ki miben látja jelenlegi gazdasági fejlődésünk legfontosabb megoldásra váró problémáit, a legtöbben bizonyára azt válaszolnák, hogy a beruházásod területén, pontosabban a megkezdett ipari építkezések befejezésében, valamint a fogyasztói igényeknek megfelelő árutermelésben. Azoknak, akik ilyen válaszokat adnának, igazat kellene adná, mert az illetékes 'központi szervek jelenleg valóban ezekre a területekre összpontosítják a figyelmet. De vajon hányán említenék meg a termelési fogyasztás és a nemzeti jövedelem növekedésében rejlő aránytalanságokat? Pedig ez is olyan terület, ahol egy kissé szorít az a bizonyos cipő, bár nem érezzük közvetlenül, hiszen csupán arról van szó, hogy nagyobb körültekintéssel, az eszközök célszerűbb és gazdaságosabb kihasználásával az elért eredményeknél sokkal jobbakra is képesek lehettünk volna. Am vizsgáljuk meg először, hogy mit mondanak a számok. 1972-ben 758,8 milliárd korona volt az előállított társadalmi össztermék értéke, az 1973-as előrejelzés viszont 800,7 milliárd korona értékű társadalmi össztermékre számít, amii 5,5 százalékos növekedési ütemet jelent. Ez valóban szép eredmény, hiszen a terv csupán 5,1 százalékos növekedést irányzott elő. A társadalmi összterméket azonban két részre kell osztani, az egyik rész az, amit megemésztett a termelési fogyasztás, a másik pedig a nemzeti jövedelem. 1972-ben 446,6 milliárd korona értékű termelési fogyasztás 312,2 milliárd korona nemzeti jövedelmet eredményezett, 1973-ban viszont a jelek szerint 328,3 milliárd korona értékű nemzeti jövedelem előállításához 472,4 milliárd korona értékű termelési fogyasztásra volt szükség. Ez azt jelenti, hogy bár a nemzeti jövedelem gyors ütemben — a tervezett 5,1 százalék helyett 5,2 százalékkal — növekedett, a termelési fogyasztás növekedési üteme azonban ennél is gyorsabb volt. és éppen ez az, ami fölött el kell gondolkozni, annál is inkább, inert nem átmeneti, hanem tartós jelenségről van szó. Az ötödik ötéves terv első három évében ugyanis a társadalmi össztermék értéke 18,3 százalékos, a termelési fogyasztás 19,1 százalékos, a nemzeti jövedelem pedig 17,1 százalékos mértékben növekedett. Az arányok nemkívánatos eltolódását az is bizonyítja, hogy amíg 1970-ben 1 korona értékű nemzeti jövedelem előállításához 1,414 korona értékű 'termelési fogyasztásra volt szükség, addig 1973-ban ez az összeg előreláthatólag 1,439 koronára növekszik. Az előbbieket egyszerű szavakkal így fejezhetjük ki: igaz ugyan, hogy egyre többet termelünk, s hogy a nemzeti jö vedelem is gyorsabban növekszik a tér vezettnél, de még mindig aránytalanul drágán termelünk. Az utóbbi pedig nem jó, ezért ezt a saját érdekünkben minél előbb meg kell szüntetni. Növelni kell a termelési befektetések hatékonyságát, jobban ki kell használni a termelőeszközöket és a munkaidőt. Ezek természetesen nem egyszerű dolgok, hanem a munkaszervezésben, az anyagellátásban, az anyagfelhasználásban és a termelési energiafogyasztásban rejlő bonyolult problé mák. A nemzeti jövedelem és a termelési fogyasztás növekedése közötti aránytalan Ságokat csak céltudatosan szervezett munkával szüntethetjük meg. Abból kell kiindulni, hogy az ügy érdekében egyetlen ember nem sóikat tehet, hiszen a termelési folyamatokban a dolgozók egész kollektívái vesznek részt, akik munkahelyüktől és egymás munkájá tói függően különböző módon és mértékben befolyásolhatják a termelési költségek nagyságát. Megfelelő összhangra van tehát szükség a termelést előkészítő tervezők, technológusok, valamint a munkafeladatokat végrehajtó dolgozók között, s ezt az összhangot éppen a közös cél el érésére irányuló törekvés hozhatja létre. Számos szép példája van már a mérnökökből, technikusokból, technológusokból és munkásokból álló komplex raciouali- zációs szocialista munkabrigádokuak, amelyek a legtöbbet tehetnek a termelés gazdaságosságának és hatékonyságának növeléséért. A múló év értékelése és az új feladatok vállalása különösen jó alkalom, hogy ezek a brigádok ott is követőkre találjanak, ahol eddig még nem bontakozott ki ez a hasznos mozgalom.MAKRAI MIKLÓS A szovjet tatonány A.Szojuz-13 űrrepülésének visszhangja Moszkvu — A Szó |uz—13 szovjet űrhajó sikeres leszállását követően Jurij Pszkovszkij, a Sternberg Csillagvizsgáló Intézet munkatársa a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az űrhajósok a legkülönbözőbb helyzetekben értékes felvételeket készítettek néhány csillagképről. Többek között sikerült felvételt készíteni az Orion csillagképről, melynek csillagai ibolyántúli sugarakat bocsátanak ki és ködfelhő veszi körül őket. Érdekes felvételeket készítettek a Tejút vonulatáról is. Az. Érhajón elhelyezett teleszkóp és «gv»íi> műszerek lehetővé tették szítwaos spektrum gyors rögzítését. A Neues Deutschlund a sikeres űrutazással kapcsolatban megállapítja, hogy a „Szojuz— 13 egyhetes űrrepülése hozzájárult a KGST-országok tudományos ismereteinek bővítéséhez, valamint az 1975-re tervezett közös Szojuz—Apollo-program megvalósításának e 1 ő k észí t ésé t szolgálta.“ ,,Az újabb sikeres Szojuz-űr- repülés a Szovjetunió hatalmas tudományos potenciáljának újabb bizonyítéka; hozzájárul a világűr kutatásához és az eredmények békés célokra történő fordításához“ — írja a bolgár Zemedelszko Znamje. A Trud szerint az űrrepülés során szerzett ismeretek a meteorológia számára a legfontosabbak. A nyert adatok feldolgozása a közös szovjet—amerikai űrprogram előkészítését is szolgálja.
