Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-19 / 301. szám, szerda
A CSKP KB és az SZLKP KB 1970 decemberi ülésének harmadik évfordulóiára A párt és a társadalom egységének dokumentuma ÍRTA: ĽUDOVÍT PEZLÄR, AZ SZLKP KB TITKÁRA ŰJ szó 1973. XII. 19. Három évvel ezelőtt került sor a CSKP KB jelentős ülésére, amely pártunk és társadalmunk konszolidációjának folyamatában és társadalmunk dinamikus fejlődésének szakaszában történelmi határkőnek számít. Pártunk több mint 50 éves történetében ez a három év nyilván nem számít nagy időnek, mégis az események sokasága ós gazdagsága folytán mind pártunkban, mind társadalmunkban és a nemzetközi munkás- mozgalomban fontos időszakot jelent. Elérkezettnek látjuk az időt, hogy elgondolkozzunk az eltelt három esztendőn, megvilágítsuk az események logikáját, s ezzel együtt igazoljuk, hogy helyes útra léptünk. A CSKP KB 1970 decemberi ülésének történelmi jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy értékelte a Gustáv Husák elvtárs vezette új pártvezetősóg által kitűzött program teljesítésének az eredményeit, s új feladatokat szabott meg, amelyek elsősorban abból adódtak, hogy pártunk újra marxista—leninista jelleget öltött, ós a gyenge láncszem ismét a nemzetközi munkásmozgalom szilárd részévé vált. Ebben az időszakban az egyik kulcsfeladat az volt, hogy a lenini elvek alapján eszmeileg és szervezetileg is szilárd pártot építsünk ki, és a pártélet normái alapján szilárdítsuk meg pártunk egységét. Az ülés hangsúlyozta annak fontosságát, hogy állandóan szilárdítanunk kell pártunk és a dolgozó tömegek kapcsolatát, és meg kell őket nyernünk kitűzött feladataink megoldásához. Ezen az ülésen két történelmi jelentőségű anyagot vitattak meg és fogadtak el. Ezek: „A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai, valamint határozat a pártegység időszerű kérdéseiről. Ezeket a dokumentumokat később pártunk XIV. kongresszusa is jóváhagyta és az ott elfogadott határozatok részeivé váltak. Egy aránylag hosszabb idő távlatából még inkább tudatosítjuk a Tanulságok forradalmian átalakító jelentőségét pártunk és egész társadalmunk éleletében. A legfontosabb dokumentumok közé tartozik, amellyel pártunk tapasztalataink elméleti általánosításával gazdagította a marxizmus—leninizmus kincsesházát. Csehszlovákia állandóan nemcsak korunk forradalmi erőinek, hanem az ellenforradalmi csoportok figyelmének a központjában is áll. Az egész világon milliók feszülten figyelték azt a nehéz harcot, amely a marxizmus—leninizmuslioz, valamint a proletár nemzetköziség elvéhez hű erők és a jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők közölt lezajlott. Teljesen logikus és érthető, hogy az osztályszempontból megosztott világban a marxista—leninista erők minden sikere elismerést ós csodálatot vált ki a világ valamennyi testvérharcosa között, de ezzel együtt kivívja hazai és külföldi ellenségeinek haragját és gyűlöletét is. Hazánkban és külföldön a dolgozók milliói követeltek választ arra a kérdésre, miként fordulhatott elő az, hogy Csehszlovákia, amely nagy létszámú és harcokban edzett munkás- osztállyal rendelkezik, melynek élén a számos harcban győztes kommunista párt Klement Gottwald pártja áll, az ellenforradalom pusztító karmai közt találta magát. Erre a kérdésre elsősorban Csehszlovákia Kommunista Pártja volt köteles megadni a választ. Ez pártunknak a nemzetközi kommunista és a világ forradalmi mozgalmával szembeni internacionalista kötelessége volt. A választ a CSKP KB decemberi ülése adta meg az ott elfogadott „Tanulságok“ című do- dokumentumban. Sokan különböző okokból ma is azon meditálnak, hogy vajon ki a szerzője ennek a dokumentumnak. A válasz nagyon egyszerű: szerzője az egész párt, az egész mozgalom, tehát azok az erők, amelyek a haladásért és a szocializmusért vívott harcukban mindig szem előtt tartják a marxizmus-leninizmus tanításait. A dokumentum annak a hatalmas és nagyarányú értékelő tevékenységnek az eredménye, amelyet az egészséges marxista—leninista erők minden párt- és állami szervben és szervezetben véghezvittek. A dokumentum anyagát nemcsak a párt talaján írták, hanem az üzemekben, a gyárakban, az iskolákban és más gyűléseken és aktívákon. A Tanulságokat harcban írták! A Tanulságok százezer oldalas tanulságokból születtek, amelyeket mindenkinek magának kellett levonnia, aki kiutat keresett a bonyolult helyzetből, amelybe hazánkat az ellenforradalmi erők destruktív tevékenysége juttatta. Ebben különbözik a Tanulságok az akadémikus beszámolóktól. Éppen ezért ez a dokumentum nem öncélú visszatérés a múltba. Nemcsak az okokat magyarázza meg, hanem a kivezető utat is indokolja. És itt ismét hangsúlyoznom kell, hogy ez az indok pártunkra, mozgalmunkra, népünkre, egész társadalmunkra érvényes. Tehát a Tanulságok feladata nemcsak annyiban áll, hogy megmagyarázza, miszerint az az út, melyet az ellenforradalmi csoportok hirdettek, miért hamis és ellenséges, de egyúttal rávilágít arra is, mit kell tennünk azért, hogy folytassuk és tovább fejlesszük nemzeti demokratikus és szocialista forradalmunk vívmányait. Éppen ezért a Tanulságok című dokumentum nemcsak a múltunkat, hanem a jövőnket is érinti. Rögtön a CSKP KB 1970 decemberi ülése után a kapitalista országok tömegkommunikációs eszközeit elárasztották különböző hazugságok, amelyek arról szóltak, hogy pártunkban e dokumentummal kapcsolatban ellentétek merültek fel. Ezek a megnyilatkozások azonban inkább valamiféle titkos vágyat tükröztek és nem a valóságot. Különben is a csehszlovákiai ellenforradalomról nemcsak a marxista—leninista erők szűrték le a megfelelő tanulságokat, hanem megtették ugyanezt bélés külföldi ellenségeink is. A kommunistaellenes erők nagyon jól tudják, milyen fontos számukra pártunk egységének a megbomlása, és éppen ezért ezt az egységet igyekeznek megbontani. A Tanulságok történelmi jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy ez a dokumentum pártunk és társadalmunk új egysége megszilárdításának fontos eszköze lett. Ez az egység a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség alapjain nyugszik. Három év után már teljes mértékben felelhetünk az előbb említett kérdésre is: a Tanulságokat nemcsak pártunk központi bizottsága, hanem valamennyi tagja egyhangúlag fogadta el. Magáénak vallotta egész társadalmunk is, kivéve azokat, akik felelősek a válságos évekért, avagy a különböző osztálykiváltságaik elvesztése lehetetlenné teszi számunkra a tények tárgyilagos értékelését. A problémák megközelítése ebben a dokumentumban történelmi jelentőségű. Ez a hozzáállás szükségszerű volt, hiszen sok ember tudatában hamis elképzelések és az események helytelen magyarázata rögződött meg. Ezeket a helytelen nézeteket hosszú időn át terjesztették a tömegkommunikációs eszközök is, amelyeket a jobboldali opportunista erők ragadtak magukhoz. A dokumentum nemcsak az események menetére, hanem a fejlődés logikai menetére is rávilágít, s elméletileg is általánosítja a pártnak ebben az időben szerzett tapasztalatait. Az elméleti következtetések, amelyeket a Tanulságok tartalmaz, rendkívül gazdagok. Az egyik kulcskérdésnek számít, amelyet pártunk ebben az időben szerzett tanulságai is bizonyítanak — a szocializmus állandó és változatlan értékeiről szóló tanítás. „Az 1968 január utáni fejlődés — állapítja meg a dokumentum — bizonyítja, hogy a jobboldali erők céltudatos támadást indítottak a szocializmus minden alapvető értéke és normája ellen, rendszeresen és átgondoltan igyekeztek megbontani pártunkat és felbomlasztani szocialista rendszerünket.“ A drágán megfizetett tanulságok ismét azt igazolják, hogy csak egyfajta szocializmus létezik, amely a marxizmus—leninizmus elveire épül. Akkor is, ha az egyes országok más-más úton haladnak is a szocializmus felé, erre a fejlődésre egyfajta törvény- szerűségek érvényesek. Megkülönböztetett jelentősége van azoknak a tapasztalatoknak, amelyek a szocialista fejlődés folyamatának valamennyi szakaszában újra alátámasztják a párt vezető szerepének az elen- gedhetetlenségét. Az elméleti következtetések, amelyek ebben a dokumentumban találhatók, teljes mértékben érvényesek napjainkban is, a fejlett szocialista társadalom építésének a szakaszában. Történelmi jelentőségű az a tény is, hogy ezt a dokumentumot a kommunista és munkáspártok döntő többsége elfogadta. Így aránylag rövid idő alatt a nemzetközi munkásmozgalom jelentős dokumentuma lett, s hozzájárult e mozgalom elméleti és gyakorlati tárházának a további gazdagításához. A Tanulságok című dokumentum harcban született. Már születése alatt is komoly vias- kodás folyt körülötte. A kom- munistaellenes erők eszKözei, amelyekkel igyekeznek harcolni, rendkívül széles körűek: kételkednek egyes nevekben, tanulságokban, fejezetekben, máskor pedig igyekeznek elhallgatni bizonyos tényeket. Talán nincs is jobb bizonyíték a Tanulságok című dokumentum érveinek az erejéről, mint a kom- munistaellenes erők sokat mondó hallgatása. Ahol nincsenek érvek, ott nehéz vitatkozni. A szocializmus úgynevezett új modellje szerzőinek és hirdetőinek a sorsa — amit a dokumentum megfelelően értékel — önmagáért beszél: Ota Šik „elméleteivel“ a Playboy című hírhedt folyóirat hasábjain kötött ki. Eugen Löbl a szlovákok világkongresszusa reakciós erőinek társaságában, Jifí Pelikán és társai pedig a kommunistaellenes központokban. S így lehetne folytatni tovább. Ma már sokan azok közül, akiket megtévesztettek a szocialista és szovjetellenes erők, felismerték az ellenforradalmi csoportok valódi céljait, őszintén igyekeznek megváltozni, igyekeznek bekapcsolódni népünk építőmunkájába, s kiveszik részüket pártunk XIV. kongresszusa határozatainak a megvalósításából. Ebben a Tanulságok című dokumentum is segítette őket. Akadnak azonban olyanok is, akik ezt a megtérést nem őszintén és nem becsületesen gondolják, hanem különböző hátsó ajtókat keresnek, nem néznek szembe hibáikkal és felelősségükkel. Ezek a próbálkozások éppen úgy kudarcra vannak ítélve, mint az ellenforradalmi erők mesterkedései. A jobboldali opportunista erők képviselői nagy hangon hirdették, hogy az 1968-as csehszlovákiai események merőben mások voltak, mint a magyar ellenforradalom. Ma már ehhez az összehasonlításhoz hozzászámíthatjuk az idei tragikus chilei eseményeket is. Milyen tanulságokat szűrhetünk le ebből az összehasonlításból? A különböző országokban nemcsak a forradalmaknak, hanem az ellenforradalmaknak is azonos vonásaik, szakaszaik, törvény- szerűségeik és sajátosságaik vannak. Egyben azonban teljesen azonosak: ellenforradalmak voltak, habár előkészítőik és szervezőik különböző taktikákhoz és módszerekhez folyamodtak. Céljukban, szociális tartalmukban, a haladó forradalmi erők és az ellenforradalmi reakciós csoportok világméretű harcában betöltött szerepükben semmiben sem különböznek. A csehszlovákiai ellenforradalom abban különbözik az 1956-os magyarországi és az 1973-as chilei eseményektől, hogy itt kiesett az utolsó felvonás, amely azonban minden ellen- forradalomban bekövetkezik, ez pedig a marxizmus—leninizmus- hoz, a szocializmushoz és a haladáshoz hű emberek tömeges megsemmisítése. Ez a felvonás Csehszlovákiában valóban hiányzott. Ez azonban nem a szocialistaellenes és a jobboldali erők érdeme, hanem a Szovjetunió vezette baráti szocialista országok gyors in- ternacionalista segítségének köszönhető. „A baráti országok hadseregeinek belépése Csehszlovákiába 1968. augusztus 21- én“ — állapítja meg a dokumentum — „megakadályozta a vérontást, és az egyetlen helyes és szükséges megoldás volt“. Ma ehhez talán annyit tehetünk hozzá, hogy ez a határozott lépés a jobboldali opportunisták képviselői közül is sokaknak megmentette az életét, habár ma ezt még nem tudatosítják. A már említett magyarországi és az idei chilei események ugyanis azt mutatják, hogy az ellenforradalom utolsó felvonásában véres terror áldozataivá válnak mindazok, akik útban vannak, és nem mindenkinek sikerül az életét árulás útján megmentenie. A szocialistaellenes erők és különösen a fasiszta szélsőséges csoportok számára a kommunista pártban való tagság önmagában is halálos bűn. Ezekkel együtt a terroristák mindenképpen meg akarnak szabadulni a számukra kényelmetlen vagy éppen határozatlan szövetségeseiktől is. Talán nem szükségtelen felidézni, hogy Hitler hatalomra jutása után Németországban a jobboldali szociáldemokraták is a koncentrációs táborokba kerültek, annak ellenére, hogy politikájukkal elősegítették a fasizmus uralomra jutását. A csehszlovákiai események bizonyos sajátságos vonása volt, hogy az ellenforradalmi erők itt szocializmus „megújhodása“, és megjavítása jelszavai alatt sorakoztak fel, s valódi szándékukat gondosan rejtegették. Hazánk valamiféle céltábla lett, ahol a nemzetközi kommunistaellenes mozgalom új taktikai eszközeit próbálta ki. Ez a tény természetesen sok embert félrevezetett. Az azóta eltelt idő, azonban mindenkinek lehetőséget nyújtott, hogy felismerje az ellenforradalmi erők valódi célkitűzéseit. Pártunkban és társadalmunkban a kritikus időszakban jelentkezett válságjelenségek mélyreható és következetes értékelése, amelyet a Tanulságok című dokumentumban foglaltak össze, lehetővé tette azt is, hogy indokoljuk az ellenforradalom maradványainak felszámolását politikai eszközökkel, gazdasági, politikai és eszmei kérdések hathatós megoldásával, társadalmunk további fejlődésének sokoldalú biztosításával. A különböző ígérgetések, demagóg és nem reális jelszavak helyett a Husák elvtárs vezette új pártvezetőség józan, reális politikát vezetett be a gyakorlatban, konkrét és teljesíthető terveket tűzött ki, melyeket azután következetesen valósított meg. Ezt a politikát lakosságunk döntő többsége magáévá tette, s minden erejével azon fáradozott, hogy a kitűzött célok mielőbb valósággá váljanak. Ma, három év távlatából elmondhatjuk, hogy ez az út nemcsak helyes volt, hanem egyúttal pártunk és társadalmunk bonyolult helyzete optimális megoldásának is bizonyult. Nem véletlen, hogy a CSKP KB 1970 decemberi ülésén a már említett két fontos dokumentumot egyszerre fogadták el. A másik dokumentum ugyanis hangsúlyozta, hogy a jobb oldali opportunista erők nem törődtek bele a vereségükbe, továbbra is a fő veszélyt jelentik, és az imperializmus kommunistaellenes stratégiai elképzeléseinek a szolgálatában állnak. Ez a dokumentum részletesen ismerteti új taktikájukat, s egyúttal megszabja pártunk ideológiai munkájának legfontosabb feladatait is a jobboldali opportunista nézetek és elméletek leküzdéséért és teljes felszámolásáért vívott harcban. Nagy jelentőségű az a tény is, hogy ez a határozat elítélte a kispolgári radikalizmust, a türelmetlenséget, amelyek a szektás elképzelések malmára hajtották a vizet. Pártunk egységes fellépése, a marxizmus— leninizmus elvéhez való következetes ragaszkodása lehetetlenné tette és a jövőben is lehetetlenné teszi azt, hogy bizonyos egyének vagy csoportok saját elképzeléseik szerint értékeljék a Tanulságokat, s ezáltal felesleges túlkapásokba bocsátkozzanak. Pártunk történetéből tudjuk, hogy különböző csoportok egyazon időben megjelent dokumentumai rendsze rint az első lépést jelentik a frakciós tevékenységhez, s jelentősen csökkentik a párt egységét. Minden állampolgár számára, aki őszintén részt kíván venni pártunk XIV. kongresszusa határozatainak a megvalósításában, korlátlan lehetőség nyílik a párt- és az állami szervek, valamint a tömegszervezetek keretén belül. A Tanulságok gyakorlati megvalósítása hosszan tartó folyamat, amely nemcsak elvszerűséget igényel, hanem átgondolt lépéseket és hatékony eszközöket is. A Tanulságokról nem elég csupán beszélni, ezeket következetesen meg is kell valósítani. Ez azt jelenti, hogy a mindennapi gyakorlati munkában kell érvényesíteni ezeket az elveket. A Tanulságok gyakorlati megvalósításában megkülönböztetett szerepe van pártunk ideológiai munkájának. A CSKP KB 1972 októberi ülése többek között hangsúlyozta: Egyik legfontosabb feladatunk, hogy társadalmi életünk valamennyi területére alkalmazzuk és érvényesítsük a Tanulságok című dokumentumot. Hiszen minden egyes tézise megfelelő alapul szolgál a tudományos munkához. Éppen ezért ez a dokumentum mindig élő és állandóan érvényes anyag, amely nem hiányozhat napi munkánkból. A Tanulságok című dokumentum téziseinek a megvalósításáért a tömegkommunikációs eszközök, a tudomány, az oktatásügy és a művelődésügy szakaszán már sokat tettünk, azonban legalább még ennyit kell tennünk. Különösen a társadalom-tudományok sokban adósak e dokumentumnak, s nem használják fel kellőképpen az itt rögzített törvényszerűségeket. Akadnak olyan dolgozók is, akik o területen nem értik, hogy a Tanulságok című dokumentum a társadalom munkájuk iránti szükségleteit fejezi ki. A CSKP KB 1970 decemberi ülése után rövidesen összeült az SZLKP Központi Bizottsága is. Egyhangúlag támogatta a már említett két dokumentumot. Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára beszédében tovább konkretizálta a dokumentumok azon részeit, amelyek a szlovákiai helyzettel foglalkoznak. Beszámolójában rámutatott arra, hogy a szocialistaellenes jobboldali erők végső céljai Szlovákiában ugyanazok voltak, mint a cseh országrészekben működő ellenséges erők céljai. Szólt az SZLKP KB marxista— leninista erőinek, a párt kerületi és járási bizottságainak az elienforradalmi csoportok elleni harcáról. Részletesen felvázolta azokat a feladatokat, amelyeket a CSKP KB decemberi ülése hagyott jóvá. A CSKP KB és az SZLKP KB decemberi ülése pártunkban jelentős határkőnek számít az ellenforradalmi erők elleni harcban, a párt marxista—leninista jellegének megszilárdításáért vívott küzdelemben. Ez az ülés és az ott elfogadott két dokumentum állandóan élő és ihlető forrása pártmunkánknak, melynek legfontosabb feladata pártunk XIV. kongresszusa határo^ zatainak a következetes megvalósítása.
