Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-16 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó
Százévesek hazája: a Kaukázus #168 éves Matuzsálem # Ami talány a gerontológusoknak Szeptember másodikat! rövid hír Jelent meg a világsajtóban: Sírili Miszlimov, akit a Szovjetunió legidősebb emberének tartottak, 168 éves korában csendesen elhunyt. A hírt valóban az egész világon közölték a lapok, mert az azerbajdzsáni Miszlimov már évek óta az érdeklődés középpontjában állott — mind a tudományos világ, mind a szenzációéhes olvasótábor figyelte az élő Matuzsálemről érkező híreket. Napóleon kortársa Sirili Miszlimov az azerbajdzsáni Barzavu településen élt. Okmányokkal természetesen nem tudta bizonyítani születését és származását, de ifjúkorának élményeit ecsetelve, a kor nagy személyiségeiről és eseményeiről elhangzott hitelesen ható elbeszéléseivel elhitette korát, s ezt beható orvosi vizsgálatok is igazolták. Sirili Miszlimov majdnem fél évvel a halála előtt, május 25-én ünnepelte 168. születésnapját. Népes körben: hisz a település 120 házának mindegyikében él valamilyen leszármazottja. Ükunokáinak számát talán nem Látogatói nemegyszer feltették a kérdést, minek köszönheti magas életkorát és kitűnő egészségét. Mindenkor ez volt a válasza: — Hosszú életem titka — a munka. Valóban, Miszlimovnak nem kellett volna dolgoznia. Hisz nyugdíjas, kétszáz közvetlen leszármazottja van, nagyrészt Barzavuban és környékén, mások Azerbajdzsán minden részében, de semmi pénzért nem hagyná el szülőföldjét. Egyszer társadalmi ösz- szefogással Lerikben, a kerületi székhelyen összkomfortos modern lakásokat építettek az itteni „százéveseknek“. Miszlimov nem sokáig bírta ott, Rövidesen visszatért — példája nem volt egyedülálló — a telepre és a kolhozba. Ahol nem létezik „dolce far niente" Nemcsak Miszlimov, hanem százéves és idősebb kortársai sem ismerik az édes semmittevést, amely — tudós gerontológusok megállapítása szerint is — az Idős emberek sírásója, sok aggkori baj előidézője. A százesztendős Sekka Zalikanov ma is idegenvezető £szak-Kaukázusban is tudta pontosan. Három felesége volt: kettőt túlélt, a harmadik, Hátim- hanum az idén töltötte be 107. életévét. Huszonhárom gyermeke volt, közülük egyeseket elvittek a háborúk ... Barzavu falunak nagyon sok látogatója akadt azóta, hogy Miszlimov nevét felkapta a sajtó. Nemcsak egyszerű kíváncsiskodók meg újságírók járlak itt, hanem komoly kutató orvosok is, akik szeretnék megfejteni a hosszú élet titkát. Egyébként itt, a Kaukázus vidékén sohasem beszélnek öregekről, hanem hosszú életű emberekről, mint ahogy a halálban sem látnak valamilyen logikusan bekövetkező véget, hanem inkább értelmetlenséget. Az orvosokat persze nem annyira a népi hiedelmek, mint inkább az aggastyánok konkrét mindennapi életmódja érdekli. Miszlimovról köztudott volt, hogy szeretett sokat sétálni a kaukázusi Talia-hegység ösvényein, olykor a magasba is felkapaszkodott a meredek hegyi utakon. Egyébként egész nap tettvett. Kertészkedett. Gondosan megkapált minden bokrot, akkurátosan megmetszett minden ágat. Kétezer méter magasban élte le életét, és saját bevallása szerint egyszer sem fordult orvoshoz. — Minek, nem voltam beteg, — mondogatta a kíváncsiskodó látogatóknak. Aktívan dolgozott a Nizami Kolhozban az egykori juhászpásztor, akit a telep lakói ötödször is beválasztottak a helyi szovjetbe. Sirali-babának, ahogyan a köztiszteletben álló „ak- szakált“ nevezték, különös őrömére szolgált, ha választói ügyes-bajos dolgait Intézhette, újabb ,,megrendeléseket“ kapott tőlük. Miszlimov csak egyszer járt a köztársaság fővárosában, Bakuban. — Szép, szép, de nálunk jobb a levegő, meg aztán nagyon zsúfolt egy hegylakónak. Barzavuban több koros hegylakó él, mint például a százéves Véli Aszke- rov, a 108 éves Musza Gaszanov, a 99 éves Gáli Uzsavadov és mások. Természetesen népes családok veszik őket körül. Mi a közös életükben? — ezt kutatták a gerontológusok. A legáltalánosabb közös vonás a munka és a közéleti tevékenység. Sirili Miszlimov korán kel, utána kertészkedik, sétálgat, néha lovagol, sze rényen étkezik, este 10 óra után fok szik le. Az orvosok igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a mértékletes életmód- nak. Miszlimov étrendjén sok friss zöldség, gyümölcs, sajt, tea, maconi, azaz erjesztett tej szerepelt, kenyér gyanánt valamilyen lisztes málészerű- séget fogyasztott. Hús, bárminő formában, ritkán került asztalára, akkor is csak rövid ideig főzték vagy sütötték. A húsételt Inkább vendégeknek tartogatták ... Miszlimov — saját bevallása szerint — 140 éve ivott utoljára vodkát, akkor is rátukmálták. Természetesen nem dohányzott, és kevés cukrot fogyasztott. Sirili Miszlimov hajlott korában a csodálatos hazai földet, a levegőt és azt a szovjet társadalmat vallotta éltető erejéül, amelyben mindenki, életkorától függetlenül, tehet valamit a társadalomért, a közért, a nagy közösség javára és saját lelki szükségleteként. Mi a hosszú élet titka? A Szovjetunióban mintegy 22 ezer százéves és idősetil» embert tartanak Sirili Miszlimov ükunokái körében ny ilván, közülük hatezren a Kaukázus vidékén élnek. Különösen nagy a százévesek százalékaránya Grúziában, Azerbajdzsánban, Örményországban. Abháziában például hírneves lett a 110 éves Szelak Butba vadász. Am a Kaukázus túlsó oldalán is előfordult rekordéletkor: Iránban 180 évet élt Mohammed Ajubu egyszerű hegylakó, aki 1790-ben született, 160 éves korában újra nősült és 170 unokát hagyott hátra. Ez azonban ritka esel, mert Iránban a rossz szociális viszonyok következtében alacsony az átlagos korhatár. Szicsinava és Csebotarjev orvosprofesszorok gerontológiai kutatásaik során érdekes megállapításokat tettek. Az általuk megvizsgált idős emberek csodálatosan megőrizték szellemi fris- seségüket, tájékozódási képességüket, nem észleltek náluk olyan jellegzetes öregkori betegségeket, mint amilyen a magas vérnyomás és az érelmeszesedés. Miszlimov érverése 70—72, vérnyomása pedig 125—75 volt, akárhányszor is vizsgálták a kiszálló orvoscsoportok. Ezenkívül a kolhozokban aktívan dolgozó százévesek meglepően szép munkateljesítményt nyújtottak. Étrendjükben meglepően sok volt a zöldség és a gyümölcs, a húst minimumra korlátozták. Nem ittak és nem dohányoztak, s főként mértékletesek voltak evésben-ivásban. Biológiai kutatások során megállapították, hogy a megvizsgált százévesek és idősebbek csodálatosan megőrizték életerejüket: a férfiak 70 éves korukban is nemzőképesek voltak és a nők 13,6 százaléka 55 éves korának betöltése után is szült. Meghosszabbítható-e az élet? Természetesen, nemcsak a Szovjetunióban, ahol ez tipikus jelenség, hanem más országokban is találkozunk ilyen esetekkel. Ecuador Vilcabamba helységében él például a 140 éves fosé Toledo. Munkás-parasztember, legidősebb fia is már betöltötte 97. évét. A vidék mérsékelt éghajlatú, 21 —26 fokos állandó meleg van, dús a növényzet, s a lakosság előszeretettel fogyasztja a bőkezű természet olyan ajándékait, mint a dohány és a kávé. E vidéken ugyanis több százéves és idősebb ember él, s nem kínozzák őket civilizációs betegségek és eszükbe sem jut rákbetegségektől rettegni, amikor szívják az erős dohányt és isszák a méregerős kávét ... Toledo életmódja azonban másban hasonló a kaukázusaikéra, mint mondani szokás, tyúkokkal kél és tér nyugovóra, nappal pedig szorgalmasan kapálgat. Sohasem henyél. Orvosok megállapították, hogy az itteni emberek napi kalóriaszükséglete nem lépi túl az 1700 at, ami fele az amerikaiak kalóriafogyasztásának, s Az iráni Mohammed Ajubu 180 éves en nek nagyon kedvező kihatása van az érelmeszesedést előidéző koleszterinképződésre. Szovjet-Azerbajdzsánban minden százezer lakosra 84 százéves és idősebb jut, ezzel szemben az Egyesült Államokban 15, Angliában hat, Japánban egy százéves és idősebb ember kerül ki egymillió közül. A Szovjetunióban az ilyen idős nyugdíjasoknak mintegy negyven százaléka még hasznos társadalmi alkotó munkát végez ... Ezen a kutatási alapon elindulva a békés egymás mellett élés szellemében hasznos együttműködést folytathatnak és két különböző társadalmi rendszer országainak tudósai, elsősorban a szovjet és az amerikai tudósok a különféle betegségek legyőzésére, a környezet egészségesebbé tételére és ennek alapján az emberi életkor meghosszabbítására, ami az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott programból, valamint az utóbbi években Moszkvában aláírt szovjet—amerikai megállapodásokból közvetlenül következik. L. h. A thaiföldi Thnngsuk Namkaeo azt állítja magáról, hogy 137 éves. A magas életkor öröklődik családjában: anyja 132 éves korában halt meg, testvérei is jó egészségben ünnepelték 100. születésnapjukat. Két felesége volt, 11 gyermeke, 50 unokája és 47 dédunokája van, s a szépnem iránt még mindig érdeklődik a 172 cm magas, 62 kg súlyú aggastyán
