Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-14 / 297. szám, péntek
A szabad idő hasznos eltöltése Az őszi téli idény lehetőségei D Kulturális együttesek felkészülése Két véerzetes korona O Györy Dezső kisregényei A két világháború közti iro dalműnk egyik legjelentősebb alakja, Győry Dezső, a Száza dós adósság és az Újarcú ma gyarok költője, akinek lírája Móricz Zsigmond szavai sze rint „szinte szintetikusan fog lalja magába a kisebbségi magyar tömegeknek képét, an nak céljait, vágyait, bánatát és életerejét“ — 1949-ben Bereg szászról Budapestre költözött. Fontos határkő ez az esztendő a Kisebbségi Géniusz hitvallójá nak életében, választóvonalnak is mondható művészetében, mert annak ellenére, hogy 1947 —1969 között számos verset írt, amelyek a hetvenedik születésnapjára kiadott Emberi hang című gyűjteményében (Magve tő, 1970) helyei kaptak, életmű vében a próza jut döntően elő térbe. 1950-ben jelenik meg forradalmi érzelmű néptanító apósáról írott, a Veszedelmes, ember című első regénye, majd öl esztendővel később a József At- fila-díjjal kitüntett Viharvirág, sorban aztán a trilógia további két kötete, a Sorsvirág (1959) és a Tűzvirág (1966). Közben 1957-ben Vérehulló szerelem címmel öt történelmi kisregénye került kiadásra, amelyek egységes művészi felfogásba foglalt, átdolgozott formában Két végzetes, korona címmel idén újból megjelentek. (Szép Irodalmi Könyvkiadó, 1973). Győry mind az öt kisregényében a törökvilágba vezeti az olvasót; kimagasló történelmi Személyiségek, köztük Hunyadi János, Mátyás király, a költő Zrínyi Mtkiós élete, haditettei köré fonja történeteit, a kort regényes hevülettel megrajzolt színes és lebilincselő társadalmi háttérrel. Történelmi tárgykörről lévén szó, a széppróza századunkbell nagymestere, Móricz Zsigmond, az Erdély múltját megjelenítő trilógiája, kivált legnagyobb re- gényremeke, a Tündérkert a mércénk. A törökvilágnak és a török hódoltság másfél évszázadának irodalmunkban gyakran érintett tárgykörét Győry — bár szemléletében realista szándékú — nem közelíti meg Móricz bámulatos kor- és jellemfestő erejével, kritikai realizmusával, hanem jobbára az zal a költőien színes romantikával, amely Gárdonyi Gézának, az Egri csillagok és A láthatat lan ember szerzőjének sajátja. A Két végzetes korona alcímében Győry jelzi, hogy mozaik a mohácsi vész idejéből. Ebben a vázlatos mozaikban sok a jól ismert, történelmileg hiteles tény, ismertek a kisregény főhőseinek cselekedetei, ám lényegesen jelentősebb a sok kép zeletszülte figura, s ugyanez vonatkozik a többi történelmi vázlatra is, főleg a költő Zrínyi Miklós csallóközi vezérségé- nek napjait felelevenítő A vér vörös Vág című romantikus szemléletben fogant kisregényére. Ha eltekintünk a történelmi regénytől megkövetelt hitelesség parancsszavától, hatásosnak találjuk ezt a múltat színesen megjelenítő romantikát, amelynek rokonszenves vonása, hogy mesélő kedve a köznépből származott, képzelotszülte alakjainak vonzó élete ad. A valóságot azért keveri mesékkel, hogy népi alakjaival, az életüket felál dozó végvári vitézek, furfangos palóc figurák rajzával melegebben vallhasson a szülőföld iránti olIhatatlan szeretettől, s történeteit megejtő hévvel átizzíthassa a legörökebb emberi érzéssel: a szerelemmel. A kor gyilkosán durva, ke gyetlen és zsarnoki, nem kíméli a hatalmat bitorló, viszályko- dó főurak és főpapok életét, de félelmetesen pusztító kegyetlenséggel elsősorban a teljesen kiszolgáltatott pórnépet sújtja. Győry a kor vészterhes viszályainak kitűnő rnegfestője, s érdeme. hogy ebben az öldöklőén véres világban meglátja mindig a népi figurák jellemében a megújuló élet ember men tő erejét. Ilyenformán ezek a prózák példázattá válva elsősorban az ifjúsághoz szólnak, Gárdonyi regényes prózája folytatójaként a haza, a szülőföld iránti áldozatos szeretette nevelnek oly színes formában, amelyben az idők komorságát, tragikus sötétségét a paraszti észjárásnak, palócos furfangnak vidám, anekdotái enyhítik. Külön ki kell emelnem, hogy lírikus írta a múltat felelevenítő kisregények epizódjait. Megnyilatkozik ez pozitív értelemben prózája sajátos, dobszóra emlékeztető pergésében, bár olykor zavar, hogy rövid csattanó szófűzése — a novella törvényei szerint — csak a tények közlésére szorítkozik, nem mélyed el jobban, s adósunk marad költészete szárnyalóbb színes szivárványozásával, elgondolkoztató filozófiai tartalmával. Mondanivalója nem él a logika, a kritikai szemlélet szűrőjével, mintha attól tartana, hogy ez a szűrő megköti csapongó képzeletét, mesélő kedvét. így aztán bármennyire vonzó és érdekes olvasmányt ad a kezünkbe, megfoszt a móriczi történelmi széppróza nagyságától és szép ségétől, kivált a kor társadalmi hátterének, s mozgató erőinek megfestésénél. Ezt a hibát töb- bé-kevésbé enyhíti, hogy a romantikus fogantatásé történetekben mindenütt érezzük a nép javát állító írástudó rajongását, s pátoszának varázsát. Ladislav Fuks: Az utolsó ügy Nem mindennapi irodalmi csemege, hogy a mai cseh szép prózának egyik kiválósága, La dislav Fuks, a Mundstock úr, a Változatok sötét húrra és a filmről jól ismert Hullaégetök világhírre szert tett írója leg újabb művében, az Utolsó ügy ben elkalandozik a bűnügyi re gény területére. Nem foglalkoznánk a Madách és az Európa Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő kötettel, ha nem győződtünk volna meg, hogy a szerző írásművével ének korábban, a Mundstock úr meg jelenése idején méltatott jelei ebben a detektívregényben is fellelhetők. A lélekelemző pró za cseh mestere új könyvében meglepő gyakorlottsággal ötvözi a lélektani regény és a bűnügyi történet elemeit. Analitikus készsége mellett ért a hatásos cselekménybonyolításhoz, ami nélkül egy jó bűnügyi történet elképzelhetetlen, ugyanakkor érdekes társadalmi hátte rét is rajzol jelesen egyénített alakjai köré. Az utolsó ügy bonyodalmait túlemeli a szokványon, hogy nem tisztára két azonos körülmények közt elkövetett gyermekgyilkosság nyomozásának izgalmas tényeit írja le a szerző, hanem a bűnügyi rendőrség legfőbb főnökének, a nyomozást személyesen vezető Heumann főtanácsos Viki nevű gimnazista fiával való összeütközésének különös lelki indítékait is hatásosan megvilágítja. Ezt a tragikusan terhes összeütközést igen eredetien a fiú gazdag érzelmi világán keresztül érzékelteti az író. A túlságosan kordába szorított, nyugtató porokat KULTURÁLIS HÍREK □ Ján Solovič szlovák drámaíró SOS című komédiája igen kedvező fogadtatásra talált Havannában. A darabot Oto Katusa, a bratislavai Űj Színpad rendezője állította színpadra. Mivel a komédia nagy sikert aratott a kubai főváros közönségének körében, felvetődött az a gondolat, hogy a darabot a televízió is bemutatja. □ Londonban, az Old Vic színpadán nagy sikerrel mutatták be a Szombat, vasárnap és hétfő című Eduardo De Filip- po-vígjátékot. Az előadást vendégként Fr-anco Zeffirelli rendezte. Az utolsó próbákon és a premieren a darab írója is részt vett. A vígjáték fősze repét, Eduardót, az öreg nápolyi kalapost — amely „odahaza“ természetesen Eduardo De Filippo-szerep! — Laurence OMvier alakította. szedő, megfenyített Viki és a rögeszmés, szinte középkorisan gondolkodó makacs apa közt folyó kíméletlen harc a fiú halálával végződik. Az apa öli meg revolverével, melyhez hasonló gyilkos szerszám az előző áldozatok életét oltotta ki. Az elmebeteg tettest, az előző gyilkosságok elkövetőjét elfogják, Heumann bűne azonban titokban marad, nem derül ki. A lélektani törvények jő ismeretében Fuks könyve befejező soraiban utal rá, hogy a sors bírósági ítélet nélkül is kiméri a gyilkos apára a büntetést, amit szavakkal nem lehet megnevezni. Az apa és a fiú közti párbaj leírásában a szerző merész lelki kalandozásokba bocsátkozik, de nem marad alul: a szerfelett különös, egyedi esetet mesteri analitikus készséggel járja körül és teljesen valószerűvé tudja tenni. A bűnügyi történet napjainkban, a televízió és egyéb technikai újdonságok korában pereg le — kapitalista környezetben. Fuks nem nevezi meg a várost, a falvak és a szereplők jobbára német neveiből Ausztriát vagy Svájcot gyanítja az olvasó. Helyes a környezetnek, a tett és a nyomozás helyének ilyetén való elkendőzése, illetve idegenbe, kapitalista miliőbe helyezése; Heumann főtanácsos jelleme és életmódjának vázolt körülményei csak valahol túl a határainkon képzelhető el, s a regény eseményei csak ott lehelnek valóak. Abban az idegen, s tőlünk távolálló környezetben valószerű figura a főtanácsos komornyikjai is, aki a Vikivel való társalgásában és filozófaltatásában az író véleményét juttatja kifejezésre. Fuks külföldi világa nem stilizált világ, s nem a puszta spekuláció szüleménye, hanem valóságos, eleven világ, s bár a történet — mint bevezetőmben említettem — eltér a szokványostól, nem nélkülözi a hitelesség ismérveit. A regényt Zádor Margit ültette át magyar nyelvre a szokott rutinos fordítói gyakorlattal. EGRI VIKTOR Munka után édes a pihenés, tartja a közmondás, azonban ezt korántsem értelmezhetjük szó szerint. A mindennapok gondjait ugyanis aktív kikapcsolódással lehet a legköny nyebben elfeledni. Mindezt tapasztalatból tudjuk, éppen ezért most, hogy az esték hosszúra nyúltak, önkéntelenül is felötlik bennünk a kérdés: Mit te gyünk a szabad időnkben? A legmegfelelőbb választ erre az önművelésben, illetve a műkedvelő művészi tevékenységben találjuk meg. A művelődésre, az ismeretek gyarapítására szerteágazó népművelési hálózatunk folytán ma már a városokban és a falvakban egyaránt számtalan lehetőség kínálkozik. Az is kolások például tanítás után különböző szakkörökben tevékenykedhetnek. Azoknak, aki két gyakran foglalkoztat az önkifejezés, az önrealizálódás gondolata, a műkedvelő művészi csoportok alkalmat nyújtanak a szerepléshez. Az elmúlt hetekben főleg a tánccsoportok, a táncegyüttesek és az ének karok töltötték be ezt a szerepet, ugyanis nagymértékben ki vették részüket a barátság hónapjának a megünnepléséből. Hasznos szórakozás a bábjátszás is, amely hatásos eszköz a gyermekek neveléséhez. Bi zonyítja ezt többek között a bábosok első területi sereg szemléje is, melyet nemrég tar tottak • meg Dunajská Stredán (Dunaszerdahelyen). A követ kező hónapokban a fiatalok egy része az ifjúsági énekkarokban tevékenykedhet majd, ugyanis vezetőik 1974 júniusában Nové Zámkyban (Érsekújváron) megrendezésre kerülő országos seregszemlével kapcsolatban már megkapták a kötelező énekszámok jegyzékét. A szavalóknak és a prózamondóknak a hosszú téli estéken bőven jut idejük a helyi, a já rási és más versenyekre való felkészülésre. Azok az irodalmi színpadok és műkedvelő szín játszó csoportok — az idei Jó- kai-napokra mindkettőből tizenöt jelentkezett —, amelyek el akarnak jutni Komáméba (Komáromba), már most készülnek az országos seregszemlére. A Nové Zámky-i amatőr színjátszók például Bukovcan „Amikor a kakas megszólal“ című elkö telezett darabját szeretnék bemutatni. Irodalmi színpadban vagy műkedvelő színjátszó csoportban való szerepléshez egyébként nagy lehetőségek kínálkoznak. Szlovákia déli járásaiban nemzetiségi vonalon az előbbiből 25—30, az utóbbiból pedig — elsősorban a falvakon — mintegy 150—200 rend szeresen tevékenykedik. A kultúrát kedvelő és a szó rakozni vágyó emberek — korosztályra való tekintet nélkül — hasznosan tölthetik el szabad idejüket a tömegszervezetek és a művelődési otthonok szakköreiben vagy a különböző (autóvezetői, hegesztői, gépírói, nyelvi, főző-, varró- és szabá szati stb. tanfolyamokon). Jelenleg főleg Zeliezovcén (Zselízen). Stúrovőn (Párkányban), Samorínban (Somorján), Safa- rikovón (Tornaiján), Kráľovský Ghlmecen (KirályhelmecenJ és más helyeken élnek a kínálkozó lehetőséggel. A hosszú téli estéken a tévénézés helyett olykor-olykor bizonyára sokan meghallgatnának egy egy ismeretterjesztő előadást. Ott, ahol a Szocialista Akadémia jó kap csolatokat épített ki az üzemekkel, erre van is lehetőség. Hasznos időtöltés egy-egy íróolvasó találkozón való részvétel Is, de főleg az olvasás. Népkönyvtáraink ezen a téren valamennyi olvasó igényét kielégítik. Filmszínházaink és múzeumaink szintén hasznos időtöltést ígérnek. Említsük meg a klubokat is. Ezek közül az ifjúsági klubok a legaktívabbak. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a fiatalok ne csak szórakozzanak, hanem politikai ismereteiket is gyarapítsák. Végezetül még annyit, hogy akik élnek az említett lehetőségekkel, szabad idejüket hasznosan töltik el, szocialista módon művelődnek, illetve a szocialista kultúrát terjesztik. TÖZSÉR LAJOS A színház a mának Gondolatok az ostravai szemléről Immár harmadszor rendezték meg Ostravában a hazai élenjáró színházaink szemléjét. Az idei seregszemle ‘ több szempontból is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Az első két alkalommal ugyanis ezen a szemlén csupán a cseh színhá zak vettek részt, a szlovákiai társulatok pedig más hasonló rendezvényen léptek színpadra. Színházi életünk felpezsdülését bizonyítja, hogy most Ostravában már országos szemlét ren deztek, s ezen a rendezvényen kivétel nélkül kortárs írók mai tárgyú színpadi alkotásai szerepeltek. örvendetes tény, hogy az utóbbi esztendőkben számos érdekes mai tárgyú színmű született, melyekből már válogatni is lehetett erre a szemlére. A cél itt nem csupán a bemutatás volt, hanem a példamutatás is. A rendezők számoltak azzal, hogy az itt bemutatott művek inspirálják a színházak dramaturgjait, továbbá az írókat és másokat, ilyen s ennél még jobb, elkötelezett, a mai nézőhöz szóló alkotások bemutatására, illetve megírására. Az első este a prágai Vino- hrady-i Színház mutatkozott be Z. Pluhár—J. Kubát Ha elhagysz című alkotásával. A színpadi mű a szerző hasonló című regényének a dramatizá- ciója. A színhely egy NSZK- beli gyűjtőtábor, ahol többek között 1948 után emigrált csehek is élnek. Különböző rétegből és generációkból tevődik össze ez a társaság, akik egyre keserűbb szájízzel veszik tudomásul, hogy az emigráció kenyere, még ha az úgynevezett „nyugati“ szabadsággal van is megsózva, egyáltalán nem ízletes. Tragikus végű események döbbentik rá őket arra, hogy mit Is jelent elhagyni a hazát, az otthont. Szuggesztív erejű, érdekes előadást láttunk ezen az estén. A következő előadást a prešovi Jonáš Záhorský Színház tartotta. Ez az együttes Ján Solovič A vágyak tornya című vígjátékával vendégszerepelt ipari központunkban. Solovič színmüvéről olvasóink már több cikket is olvastak — többek között a MATFSZ bemutatója kapcsán — éppen ezért a cselekményt nem részletezem. Az előadási szemlélve a néző arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a prešoviak célja elsősorban a mulattalás volt, s ez többnyire sikerült is nekik. Ezután a plzexíi J. K. Tyl Színház adta elő R. Hrbek— V. Trapl Pókhás köztünk van című színművét. A cselekmény főhőse egy mai vagány, akinek ugyan néha látszólag egészen szimpatikus a „szövege“, viszont a tettei már korántsem azok, hiszen embereket csap be, megkárosítja őket, s megengedhetetlen eszközökkel igyekszik pénzre szert tenni. Sajnos, még közöttünk is élnek ilyen „Pókhasok“, s ilyen szempontból is tanulságos volt a plzeňi művészek fellépése. A plzeňiek után a Košicei Állami Színház művészei I. Bu kovčan színművét, A karnevál első napját mutatták be. Hálás téma a rendezőnek, írtam be jegyzetfüzetembe, mert számos jó értelembe vett látványos megoldásra kínál lehetőséget. A rendező jórészt élt is ezekkel, s ezért kifogásként csupán azt hozhatjuk fel, hogy kissé a játék során háttérbe szorította a színészeket. A szemle ötödik napján üdvözölhettük a prágai S. K. Neumann Színház művészeit. Ök V. Trapl Neked a harang nem fog szólni című alkotását „hozták“ el Ostravára. A darab célkitűzése, hogy a színművészet eszközeivel mutassa be, mire képes egy közösség a tömegpszichózis hatása alatt. Érdekes, átlagon felüli előadás tanúi lehettünk. Ezt követően, a hatodik napon láttuk talán a legjobb előadást. Ekkor került színre ugyanis O. Záhradník Kinek üt a toronyóra című sajátos hangvételű alkotása a Szlovák Nemzeti Színház előadásában. Jó rendezés, kiváló színészi teljesítmények, színvonalas előadás, röviden ennyit írhatunk le a látottakról. Az utolsó két napon a bratislavai Nová scéna, valamint az ostravai színház művészei mutatkoztak be átlagos előadásokkal. Több mint egy héten át zsúfolásig megtöltött színházban a máról a mához beszéltek. Munkások, és fiatalok töltötték meg elsősorban a nézőteret, s ez a tény még inkább kiemeli a rendezvény kultúrpolitikai jelentőségét. A szemle befejeződött, s most elsősorban a szakembereken a sor, hogy levonják a következtetéseket. Ez a szemle bebizonyította, hogy színházi életünk aktivizálódik, több eredményes bemutató, sikeres előadás is ezt bizonyítja. Ugyanakkor a szemle során rendezett szimpóziumok, megbeszélések rávilágítottak arra is, hogy számos színházban még nem megfelelő a dramaturgiai munka, s a kritika sem teljesíti kielégítően fontos feladatát. Van tehát mit tennünk azért, hogy a következő színházi szemle a mostaninál még színvonalasabb, eredményesebb legyen. TAKÁTS EMÖD 1973. Xil. 14. Irodalomról —- könyvekről
