Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-11 / 294. szám, kedd

Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája Miloslav Bad’a elvtárs felszólalása Dezider Goga elvtárs felszólalása A Hruškovič elvtárs által előterjesz­tett jelentés alaposan elemzi Szlovákia gazdasága jelenlegi helyzetét és meg­mutatja további fejlődésének útját. Ked­vezően értékeli a dolgozók kezdemé­nyezését, amelynek, mint a jelentés hangsúlyozza, jelentős helye volt a párt gazdaságpolitikája céljainak sikeres megvalósításában. Engedjék meg ezzel összefüggésben elmondani, hogy a dolgozók kezdemé­nyezésének kibontakoztatásában, a ter­melés irányításában való részvételük fejlesztésében miképpen teljesítik fela­dataikat a szakszervezetekben tevé­kenykedő kommunisták. A szakszervezetek a politikai nevelő- és szervező munkában megmutatkozott ellenséges tevékenység következmé­nyeinek leküzdése után a párt vezeté­sével ismét lenini funkcióik következe­tes teljesítésének az útjára léptek. Fontos mérföldkő volt a szakszerve­zet tevékenységében Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresz- szusa és Szlovákia Kommunista Pártjá­nak kongresszusa, amelyek sohasem tapasztalt aktivitásra ösztönözték a dol­gozókat. Az SZLKP kongresszusa elő­készületeinek ebben az alkotó légkö­rében formálódott konkrét mozgalom­má 24 jelentős szlovákiai vállalat kez­deményezése. ök indították el a ma már széles körben ismert és kibonta­kozott mozgalmai, melynek jelszava — „Mindenki szocialista módon.“ A pártkongresszusok meghatározták a szakszervezetekben tevékenykedő kommunisták feladatait is, amelyeket azután a szakszervezeti kongresszusok, előkészítésével kapcsolatban bővebben kidolgozták a központi bizottságok feb­ruári plenáris ülésein 1972-ben. Ez volt a szakszervezet összpontosított és cél­tudatos tevékenységének az alapja gaz­dasági téren is, különösen ami a mun­kakezdeményezésnek irányítását illeti a népgazdaság hatékonyságának a nö­velésére. Ezen az alapon bontakozott ki teljesebben a „Mindenki szocialis­ta módon“ mozgalom is. A kibontakoz­tatására kidolgozott elvek szerint, amelyeket Szlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának Elnöksége hagyott jóvá, s a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya és a Szakszer­vezetek Szlovákiai Tanácsa dolgozott ki és fogadott el, dolgoznak lényegé­ben minden vállalatban és szervezetben. A mozgalom magvát a szocialista brigá­dok képezik, amelyek a legteljesebben fejezik ki tevékenységükben a mozga­lom céljait. Ezek három alapvető terü­letre irányulnak: a politikai nevelés, a szociális- és a gazdasági terület. Ez év első tíz hónapjában 3544-gyel nö­vekedett azoknak a kollektíváknak a száma, amelyek elnyerték a szocialis­ta brigád címet, úgyhogy október vé­gén 11199 szocialista brigád volt Szlo­vákiában. A szocialista brigád tagjának 1 bronzjelvényét összesen 78 830 dolgozó kíipta meg. A szocialista brigád cím elnyeréséért Jelenleg 18 000 kollektíva versenyez. Meg kell mondani, hogy a sikerek el­lenére, amelyeket a szocialista bri­gádok munkájukban elérnek, olyan szervezetek is vannak, amelyek ezekre a brigádokra nem fordítanak kellő gon­dot, s ahol a szakszervezeti és a gazda­sági szervek nem elég igényesek, ami­kor a szocialista brigád cím odaítélé­sére vonatkozó javaslat benyújtásáról van sző. A százezresek mozgalma egyike azok­nak a kezdeményezési formáknak, ame­lyek a gazdasági tevékenység hatékony­ságának a növelésére, valamint a tu­domány és a technika eredményeinek az alkalmazására mozgósítják minde­nekelőtt a mérnököket, a műszaki-gaz­dasági és a tudományos dolgozókat, a feltalálókat és az újítókat, a komplex racionalizálási brigádokat. Maršálek mérnök felhívására ehhez a mozgalom­hoz, a pártszervek és -szervezetek ré­széről megnyilvánult gondoskodásnak köszönhetően az év elejétől kezdve több mint ezer ember csatlakozott, akik kö­telezték magukat, hogy az év folyamán több mint százmillió koronát takaríta­nak meg a népgazdaság számára. So­kan már teljesítették és túlszárnyal­ták vállalásukat a többiek még ez­után teljesítik a feladatot. A munkakezdeményezés bevált formá­ja a feltalálók és az újítók mozgalma is. A múlt évi eredmények, amelyek az eddigi legnagyobb 372 millió koro­na összegű megtakarítást eredményez­ték, igazolják, hogy sikerült végérvé­nyesen felszámolni az újítók és a fel­találók mozgalmának több éven át tar­tó stagnálását. A jó eredményeket azért sikerült el­érni, hogy kedvező politikai légkörben, a párt széleskörűen kibontakozott poli­tikai munkájának a feltételei között és a szakszervezet munkájának a megjavu- lása közepette lényegesen növekedett a különböző versenyekbe bekapcsolódott dolgozóknak a száma. Különböző felmé­rések azt mutatják, hogy a szocialista versenyekbe és a dolgozók kezdemé­nyezésének egyéb formáiba a dolgozók­nak átlag 80 százaléka kapcsolódott be. Tudjuk azonban, hogy e részvétel minőségileg eltérő — van igen konkrét és aktív, de van formális és passzív részvétel is. Látni lehet ezt abból is, hogy az egyes formákba bekapcsolódott dolgozók közül kevesebb tartja magát ezek résztvevőinek, mint azt a vállalá­sok nyilvántartásában az üzemek és a vállalatok kimutatják. Ez azt bizonyít­ja, hogy egyes szervezetekben a szak- szervezet a vezetéssel együtt nem tel­jesíti következetesen feladatait, hogy nem tudjuk kellőképpen kihasználni azokat a szinte korlátlan lehetősége­ket, amelyeket a dolgozóknak a kezde­ményezés egyes formáiban való részvé­tele kínál. A kezdeményezés kibontakoztatásában további fogyatékosság mutatkozik, hogy még sok, különösen kollektív vállalás, elsősorban a mennyiségi mutatókra irányul. Az egyéni vállalásokról a dol­gozóknak 80 százaléka azt közölte, hogy ezek az anyagi költségek megta­karítására irányulnak. Fogyatékosságok tapasztalhatók a ha­ladó tapasztalatok terjesztése terüle­tén is. Nem mindenütt szerveznek és fejlesztenek valódi versenyt a vállala­ton belül és a vállalatok között úgy, hogy ezek eredményeit rendszeresen nyilvánosságra hoznák és propagálnák, összehasonlítva a legjobbakat a többi­vel. így kialakulnának a feltételei a legjobb tapasztalatok gyakorlati alkal­mazásának. A legjobb tapasztalatok érvényesítése és terjesztése, a dolgozók kezdőmé nyezésének kibontakoztatásában mutat­kozó fogyatékosságok kiküszöbölése, valamint a dolgozóknak az irányítás­ban való részvétele további formáinak a kibontakoztatása, különösen a terme­lési értekezletek tevékenységének a megjavításával — ebben lesz a szak- szervezetekben tevékenykedő kommu­nisták munkájának a súlypontja, ami az 1974. évi terv feladatainak biztosí­tását illeti. Napjainkban kialakulnak a feltételek a szakszervezeti szervezetek munkájá­nak a megjavításához, mégpedig struktúrájuk átalakításával, az évzáró taggyűlésekkel és a műhelybizalmiak megválasztásával. Az év végéig befe­jeződnek a szakszervezeti üzemi alap­szervezetek taggyűlései. A kővetkező szakaszban tartják meg az évzáró tag­gyűléseket és konferenciákat, amelyek­től azt várjuk, hogy a szakszervezeti munka súlypontja lényegesebben átto­lódik az alapszervezetekbe és megja­vul az ellenőrző tevékenység. Az elnökségnek Hruškovič elvtárs által előterjesztett jelentése értékeli azt a kezdeményezést, amely hozzájá­rult a párt gazdaságpolitikai céljainak sikeres megvalósításához, és az évfor­dulókkal kapcsolatban az ötéves terv feladatainak korábbi teljesítésére irá­nyul. A munkakezdeményezés tartalmi részét illetően az a cél, hogy a szak- szervezetek a párt vezetésével, a gaz­dasági szervekkel és a többi társadal­mi szervezettel való együttműködésben igen konkrét segítséget nyújtsanak a mindennapi munkában, s a mindenki számára érthető részfeladatokat arra használják fel, ami Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának novemberi plénumán és Szlová­kia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának plénumán elhangzott, misze­rint a párt gazdaságpolitikájának fő célját csak a népgazdaság hatékonysá­ga még átütőbb növelésének alapján, az anyagi bázis bővítésével és korsze­rűsítésével, a szocialista termelési vi­szonyok megszilárdításával és a szo­cialista országok nemzetközi gazdasági integrációjának az elmélyítésével le­het elérni. Ezt a célt csak akkor tud­juk valóban megvalósítani, ha elmélyül és minőségileg megjavul a dolgozók­nak az irányításban való részvétele növekedésével kapcsolatos munka, s különösen, ha kibontakozik a munka- kezdeményezés valamennyi formája, ha továbbra is szilárdan szembeszállunk a negatív tendenciákkal, különösen a formalizmussal. A szakszervezeti tagok a februári győzelem 25. évfordulójának évében elért sikereiket a Szlovák Nemzeti Fel­kelés 30. és Csehszlovákia felszabadí­tása 30. évfordulójának tiszteletére tett felajánlásokkal tovább gazdagítják és bővítik. Az ellátás terén kitűzött célokat a szocialista kereskedelem csupán a ter­meléssel szoros együttműködésben tel­jesítheti. Igényes feladat a kiskeres­kedelmi forgalomban kifejezésre jutó személyi fogyasztást Szlovákiában az ötödik ötéves terv időszakában 16,4 milliárd koronával, vagyis 36,2 száza­lékkal növelni az 1970. évi színvonal­lal szemben. El kell érni az ipari áru­cikkek eladásának 45,2 százalékkal, az élelmiszereladásnak 26,7 százalékkal gyorsabb növekedési ütemét. Az em­lített feladatok csaknem három évi megvalósítása után megállapíthatjuk, hogy a belföldi piac globális kiegyen­súlyozottságán és stabilitásán kívül si­kereket értünk el az árustruktúrában, a kereslet és a kínálat realizálásában is. Számos árucikk, amely két évvel ezelőtt még — hiánycikknek számí­tott, ma már folyamatosan kapható a belföldi piacon. Az 1971—75-ös évekre szóló ötödik ötéves terv kiskereskedel­mi forgalmából az ötéves terv felada­tainak értelmében 154,7 milliárd koro­nát kellett realizálni. Várható, hogy az év végéig 154 milliárd koronát való­sítunk meg. A Kereskedelmi Minisz­térium szervezeteiben a növekedés ter­vezett ütemét 2,2 milliárddal, a Szlo­vák Fogyasztási Szövetkezetek Szövet­ségében 1,44 milliárd koronával szár­nyalják túl. E feladatokat főként a többi kereskedelmi rendszer, a terme­lési ágazatok által irányított szerve­zetek nem teljesítik. Az 1973 végéig feltételezett készletek 13 milliárd ko­ronát képviselnek. Ebből ipari árucikk­ben 10,3, élelmiszerben 2,7 milliárd ko­ronát. Ez lehetővé teszi, hogy a kö­vetkező időszakban biztosítsuk a lakos­ság folyamatos ellátását. Ezeket az eredményeket a jobb együttműködés, az ipari, a mezőgazda- sági dolgozók fokozott erőfeszítése következtében, valamint a kereskede­lem terén az új árucikkek bevezetésé­ben, a szállítói-megrendelői kapcsola­tok feladatainak a teljesítésében, a fogyasztói kereslet kutatásának új rendszerével, az áruforgalom és a készletek nyilvántartásánál elektroni­kus számítástechnikai berendezések be­vezetésével értük el. Kidolgoztuk az ipari közszükségleti cikkek 1973-tól 1975-ig terjedő vá­lasztékfelújítási specifikus követelmé­nyeit. Ezzel összefüggésben megálla­podtunk a a divat és a műszaki új­donságok biztosításának új rendszeré­ben. Javasoltuk a választék cseréje és a külföldi minták beszerzése irányítá­sának új módszerét. Ugyanakkor javas­latokat dolgoztunk ki egyes felújítási irányzatok céljából külföldi szabadal­mak felhasználására. A termelési szak­ágazatok azonban nem fogadták el kö­vetelményeinket a javasolt méretek­ben. pl. a gépipari ágazat vállalatai 147 javaslat közül csak 101-et fogad­tak el. Ebben az évben 1974. január 1-től az élelmiszercikkek szállításának új alapvető feltételeit készítjük elő. A fogyasztói kereslet kutatásának megjavítása céljából új rendszert és módszereket dolgozunk ki, amelyek le-, hetővé teszik a piaci kereslet rugalmas megállapítását és a tájékoztatások el­juttatását az irányítás egyes fokai kö­zött. Emellett fokozott gondot fordí­tunk a középtartamú és a hosszú tar­tamú kutatásra. A termelési és a kereskedelmi fő­igazgatók megállapodása alapján ebben az évben statisztikai kimutatást készí­tenek a felső ruházat és fehérnemű, részben pedig a gyapot- és a lendarab­áru terén. A termelő és a kereskedel­mi vállalatok lehetőségeket keresnek arra, hogy a statisztikai kimutatást más árucikkekre is kiterjesszék. A fő kereskedelmi ágazatokban ez év végéig áttérnek az adatok elektro­nikus számítógépekkel való feldolgo­zására. A többi kereskedelmi rendszer­ben az 1974- és 1975-ös években tér­nek át az elektronikus számítástechni­ka alkalmazására. A pozitív eredmények mellett fogya­tékosságok is mutatkoznak a belföldi piac ellátásának szüntelenül növekvő igényei kielégítésének terén. Az ipari árucikkek hányadának az egész kis­kereskedelmi forgalomban két és fél év alatt el kellene érnie az 52,2 százalé­kot, a valóságban ez 50,8 százalékot tesz ki. Az ipari árucikkek hányada gyorsabb növelésének nem teljesítését főként a személygépkocsik eladási ter­vének nem teljesítése okozta. Megvan­nak a feltételek ahhoz, hogy a sze­mélygépkocsik árainak a csökkentése után dinamikusabbá válik az eladás. Erről tanúskodnak az ez év október 15- től november 23-ig eszközölt eladások adatai is, amikor is a múlt év hasonló időszakával szemben 160,1 százalékkal több autót adtak eL A belföldi piac ellátásában problé­mát okoznak azok a vállalatok is, amelyek egyes termelési programokat megszüntettek, függetlenül a belkeres­kedelmi szervek és szervezetek állás­pontjától. Ezt leggyakrabban a terme­lés gazdasági hatékonyságának a hiá­nyával, vagy a termelés szakosításá­nak a problémáival indokolják. E fo­gyatékosságot gyakran megsokszoroz­zák a korlátozott behozatali lehetősé­gek. A közszükségleti árucikkek fel­tételezett behozatala 1973-ban 2 mil­liárd 500 millió koronát tesz ki. Hang­súlyozom, hogy az eszközök 92,3 száza­lékát a feltétlenül szükséges, nálunk nem gyártott, és a hiánycikkek vásár­lására használjuk fel. A behozatal há­nyada a kiskereskedelmi forgalomban egészben véve 9,9 százalék. A piac jobb ellátása érdekében a KGST keretében csereakciókat valósí­tunk meg, amelyek 1973-ban a forga­lomban 64 millió rubelt tesznek ki. Ez kétszerte annyi, mint 1970-ben volt. Ebben az irányban fogunk továbbra is haladni. Igen gyakran bírálják a pótalkatré­szek hiányát. Ezt a kérdést a kereske­delem csupán a termelőszervezetek he­lyes eljárásával és megértésével képes megoldani. Sok minden történt a gyermekruházat megjavítása érde­kében, de még mindig vannak prob­lémák. Nem nyugszunk bele a termelők álláspontjába és ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy feltétlenül teljesítsék ke­reskedelmi szervezeteink igényeit. Tel­jesen tudatában vagyunk annak, hogy nemcsak a gazdasági eredményekről van szó. A gyermekcikkek hiánya ne­gatív politikai következményekkel is jár. Meggyőződésem, hogy a termelő- szervezetek kiviteli feladataikat telje­síteni tudják, mégpedig anélkül, hogy gyermekruházati cikkeket és más, a hazai piacon keresett hiánycikkeket ex­portálnának. Igen gyakran hangzanak el bíráló megjegyzések az eladás kulturáltságá­val kapcsolatban, az eladók és a fo­gyasztók kapcsolatával összefüggésben* A kiskereskedelmi forgalom gyorsab­ban növekszik, mint az üzlet- és a rak­tárterületek. Nem lehet tovább halogat­ni az anyagi-műszaki alap fejlesztését, amely jelenleg rendkívül hiányos. Gyakran lebontanak régi, meg nem felelő üzlethelyiségeket, de a lakás­építéssel párhuzamosan nem építenek új kereskedelmi egységeket. így a Szlovák Szocialista Köztársaságban 45 új lakótelepnek nincs alapvető keres­kedelmi hálózata. Az eladó és a fogyasztó kapcsolata megjavításának érdekében dolgozókat nevelünk a tanulóközpontokban. Meg kell azonban mondani, hogy a 12 638 tanuló közül csak 758 számára van el­szállásolási lehetőségünk, ami jelentő­sen megnehezíti a nevelőmunkát. Ezen­kívül csaknem semmilyen elszállásolá­si berendezéssel sem rendelkezünk a nem családos dolgozók számára. így pl. Bratislavában mintegy 18 000 keres*- kedelmi dolgozó van, de csak 400 dől* gozó számára tudunk szállást biztosíta­ni. Nem jobb a helyzet a többi város­ban sem. A CSSZSZK kereskedelmében összesen több mint 500 000 dolgozó van, ebből Szlovákiában 140 000 dolgo­zó, de a köztársaságban csak egy szak- középiskolánk van a belkereskedelem számára. A kereskedelmi dolgozók na­ponta érintkezésben állnak a fogyasz­tókkal, és magas kulturális színvona­lon kell biztosítaniuk az eladást. Né-1 zetem szerint erre a dolgozókat szak­mailag és politikailag elő kell készí­tenünk. Szlovákiában a terv alapján a gazdasági szakközépiskolák 700 vég­zett növendékét kell felvennünk. Ez a szám lehetővé tenné, hogy Szlovákia eddigi 150 szakközépiskolája közül egyesek belkereskedelmi szakra specia­lizálódjanak, s így biztosítsák az üz­letvezetők és a raktárvezetők megfelez lő politikai és szakmai előkészítését. Az életszínvonal emelkedésével fo­kozódnak a kereskedelem munkájával szemben támasztott igények is. A CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kong­resszusa határozatainak a termelésben való teljesítése eredményeképpen fo­gyasztóink megfelelő árucikkek között válogathatnak. Ebből számunkra, a kereskedelem dolgozói számára, rendkívül igényes feladat hárul, mert az emberek meg­fontoltan vásárolnak és olyan árucik­keket keresnek, amelyek a legjobban kielégítik szükségleteiket. A kereske­delemben a termelő gyakran névtelen marad, de a kereskedelem konkrét, mert árut kínál, és azért pénzt szed be. Ezért lépéseket teszünk a javulás érdekében, hogy fokozatosan csökken­jenek a szocialista kereskedelem mun­kájával szemben elhangzó bírálatok. 1973. XII. 11. 4

Next

/
Thumbnails
Contents