Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-10 / 268. szám, szombat
Az utóbbi időben a párt- és a kormányszervek többször foglalkoztak a bűnözés kérdéseivel, így a gazdasági Jellegű bűncselekményekkel is. Nem véletlenül. A gazdasági bűncselekmények társadalmilag veszélyes jelenség, a nemtörődömségen, a hanyagságon és a spekulációkon alapszik. Ezért is született több olyan határozat, amelyek megtartása a szocialista vagyon megvédése érdekében minden gazdasági vezetőre nézve kötelező. Hogy az említettekkel kapcsolatban mi a helyzet, efelől Martin Babinec rendőr őrnagynál, az SZSZK Belügyminisztériumának gazdasági jellegű bűnügyekkel foglalkozó osztálya parancsnokánál érdeklődtünk. ■ Mit mutat az ideti mérleg? — A javulások ellenére nem a legkedvezőbbeket. Míg a bűnvádi eljárásban részt vevő szervek munkája és együttműködése megjavult és az utóbbi időben elmélyült, addig az ellenőrzések azt mutatják, hogy több vállalatban, üzemben még mindig megsértik a gazdasági előírásokat, a rendeleteket, s így alkalmat adnak a szocialista vagyon szétlopkodására. Hogy az idei mérleg mit mutat? Erről néhány szóval nehéz volna beszámolni. A valóságban elkövetett gazdasági jellegű bűntettek és az ezzel okozott károk jóval na gyobbak, mint amit statisztikánkban kimutatunk. A gazdasági vezetők nagy része még mindig igyekszik elkendőzni a dolgokat, hogy szégyen ne érje üzemüket, vállalatukat. így csak arról számolhatok be, amit a rendőrségnek az év első felében sikerült lelepleznie és bebizonyítania. Az év első hat hónapjában 2851 gazdasági jellegű bűntettet sikerült leleplezni. Az általuk okozott kár 33 970 300 korona. Az előző év haREND, FEGYELEM... sonló időszakához viszonyítva a bűntettek száma 168- cal, a kár pedig 29 558 400 koronával volt több. ■ Megemlítene néhány jelentősebb bűntettet? — Közülük néhányat megemlíteni és kiválasztani igen nehéz. Egyrészt azért, mert nagy részükről a közvélemény már tud. Különben az ember rendőr létére is nehezen tudja beleélni magát — bár erről megfelelő dokumentáció és a jegyzőkönyvek egész kötege áll rendelkezésére —, hogy például lókupecke- déssel 1,5 millió korona meg nem engedett jövedelemhez jusson valaki Vagv ott vannak például az oly sokat emlegetett bazáresetek, ahol 916 elkövetett bűntényt sikerült bizonyítani, mégpedig 8 286 000 korona „forgalommal“. Csupán a spekulációs nyereség 3 800 000 koronát tett ki. Vagy van egy ügyes mechanikus, aki csaknem ingyen megvásárolta, a legtöbb helyen ajándékba kapta a kalkulációs gépeket, majd azokat kijavítva, jó nyereséggel eladta, legtöbb esetben éppen azoknak az üzemeknek, amelyektől kapta, vagy megvásárolta őket. Osztályunk dolgozóinak nem kis gondot okoz a nemesfémek forgalmazása terén fennálló helytelen eljárás. Eddig mintegy ezer esetről és 12 milliós kárról van tudomásunk. Persze az említettekről megfelelő időben bővebben és név szerint is tájékoztatjuk majd a nagyközönséget. ■ A melléktermelési ágazatok már nem okoznak gondot? — Ezt nem állítanám. Mint ismeretes, a törvény adta lehetőséggel élve, többet közülük felszámoltak, a meglevőknél pedig arra ügyelünk, hogy a törvényes keretek között tevékenykedjenek, természetesen ne úgy, mint a kelet-szlovákiai kerület egy-kéL járásában. Szerintem az év végéig e téren is lényeges változás áll be. ■ Népgazdaságunk egyes ágazatai között hogyan oszlanak meg az első félévben feltárt gazdasági jellegű bűntények? — A legtöbbet, 583-at, a mezőgazdaságban követték el, jóllehet itt a kisebb bűntényeket csaknem egészében sikerült felszámolni. Sajnos, az egyes gazdaságokban és néhány melléktermelési üzemben a szóban forgó idő alatt még igen sok volt a spekuláció és a visszaélés. A második helyen, 413 esettel az építkezés, a harmadikon 371-gyel a kereskedelem és végül 294-gyel az Ipar áll. Természetesen az okozott károk értékének sorrendje nem felel meg az említett felsorolásnak. B Az elmondottakat miveil egészítené ki? — Szeretnék még egy veszedelmes, népgazdasági szempontból igen káros és büntetés alá eső csalást illetve visszaélést megemlíteni. Az utóbbi időben felfigyeltünk arra, hogy egyes esetekben néhány üzemben igyekszenek a munkaeredményeiket túl-, illetve felértékelni, természetesen nem fizikailag, hanem csak statisztikai alapon. így igyekszenek meg nem érdemelt anyagi előnyökhöz, prémiumokhoz jutni. Végezetül csak annyit: mindenütt és mindenkor küzdjünk a hanyagság ellen, ne tűrjük meg, főleg az anyagi felelősséggel járó munkahelyeken az élősködőket. Tartsuk meg a gazdasági előírásokat, az érvényes törvényeket, mert ezek elhanyagolása vagy meg nem tartása szigorúan büntetendő. N. J. K étezerszáznégy lakója van Lehnice (Lég) községnek. A Benyovszky, vagy a Ba- esák név a fiataloknak úgyszólván semmit nem jelent, de az öregebbek tudatában a cselédsors keserű emlékét idézi. Németh Vilmos, a hnb elnöke, ma már mosolyogva beszél a múltról, de mosolyába keserű vonás vegyül, hiszen édesapja a nagybirtok kizsákmányolt, nehezen tengődő robotosa volt. — Csupasz kézzel kezdtük, a nullpontról indultunk — mondja Mészáros Gyula, a hnb aielnöke. — A nagybirtoktól selmmit sem örököltünk és amikor 1950-ben megalakult az egységes földművesszövetkezet, azt sem tudtuk, hogy mi a sürgősebb, mit építsünk előbb. Szinte azt mondhatjuk, hogy egyik kezünkkel szántottunk, a másikkal gazdasági épületeket építettünk. Ma? Szövetkezetünknek 270 tagja és 331 állandó dolgozója van. Átlagos életkoruk 41 év, az átlagos kereset pedig 1972-ben 2012 korona volt. — Fejlődésünknek három erőforrása van: a pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet — folytatja Németh elvtárs. — Az együttműködés hatásfokát az eredmények mutatják. Csak az utolsó évtizedben felépült két komplett tanintézet, a korszerűen felszerelt sportpálya, a háztartási cikkeket árusító és városnak Is díszére váló üzlethelyiség, az orvosi rendelő és négy orvoslakás s úgyszólván az egész falu újjáépült. Mindezt természetesen látja a lakosság is és szívesen, készségesen kapcsolódik be minden közérdekű munkába. tívum mellett egy negatívumot is meg kell említeni, nevezetesen az élelmiszerboltok alacsony színvonalát. Elavultak, kopottak, nem illenek az új — szinte urbanizálódó — falu képébe, nem elégítik ki sem a higiéniai, sem a kereskedelemesztétikai igényeket. Ezért viszont nem a falu vezetői a felelősek, hanem a JEDNOTA! Mert véleményem szerint évi 12 millió korona forgalom mellet feltétlenül akad anyagi kapacitás a jelenben nagyon szükséges és távlatilag nagyon hasznos befektetésre is! Láttam az épülő Népművelési Otthont — valóban „kultúrpalota“. A most megalakult 42 tagú énekkar és 11 tagú esztrád- csoport nagyon várja a kapunyitást, de minden bizonnyal ugyanúgy várják a társadalmi szervezetek vezetői és tagjai is, hiszen akkor nyílik majd nagyobb lehetőségük a dolgozó ember pihetnésére szánt óráit megszépítő, ismereteit gyarapító eszmei és kulturális neveié tevékenységre. Nem új tapasztalat, nem egyedülálló példa bizonyítja^ hogy ahol a fejlődés három tényezője — a pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a földművesszövetkezet — együtt* működése zavartalan, ahol a vezetők, a képviselők és a lakosság kapcsolata mindennapi és kötetlen formájú, ahol a kommunisták példát mutatnak és maradéktalanul érvényesítik a párt vezető szerepét és irányvonalát, ott kiváló ered* ményeket érnek el minden te-- rületen. PÉTERFI GYULA Ennek köszönhetjük, hogy tavaly 1030, az idén ptldig további 630 négyzetméter utat építettünk és a községben már nincs poros út. Az eredményeink között kell említeni a közvilágítási hálózat telkintet nélkül, becsületes dolgozók élnek. Mert nemcsak a falak épülnek, hanem a szocializmus eszméivel telítődik az emberi tudat is, kialakulnak a szocialiscélokra és az alacsony nyugdíjra jogosult tagjai járandóságát saját pénzügyi keretéből kiegészíti. A szellemi, a kulturális fejlődést bizoilyítja, hogy 5—6 évA fejlűdés barom tényezője kiépítését, a szászi ravatalozót és egyik legnagyobb büszkeségünket: az épülő népművelődési otthont. Ezt a több mint négymillió korona költséggel épülő beruházást túlzás nélkül nevezhetjük „kultúrpalotának“. ta emberi kapcsolatok és magatartásformák. Ez bizonyítja, hogy jól dolgozik a falusi pártszervezet, jól dolgoznak a hnb funkcionáriusai és képviselői, akik közül példaként szeretném kiemelni Helena P elvei ezelőtt hiába vásárolt a szövetkezet jegyeket egy-egy kulturális rendezvényre, alig volt érdeklődő, ma pedig jóval nagyobb a „kereslet“ mint a „kínálat“. Jóleső érzéssel hallottam, hogy az Oj Szó a legAz egykori zsellérkunyhók helyén emeletes házak épülnek. Jártam a légi utcákat, gyönyörködtem az egykori cigánysoron emelkedő új otthonok látványában és örömmel állapítottam meg, hogy ebben a faluban nincs szükség a „cigány származású állampolgár“ jelzőre, mert itt, a bőr színére való l e r o v á és M i h al ik Erzsébet elvtársnőket, valamint Ján D udík és Varga Péter elvtársakat. Az eredmények között kell említeni, hogy a szövetkezet az elmúlt évben 132 ezer koronát fordított szociális és kulturális (Csóka Ede felvételeJ olvasottabb lap Légen, de emellett a szövetkezet 120 Szabad Földműves-t, 25 Roľnícke novi- ny-t, 185 Csallóköz-t, a Hétből pedig 12 példányt fizet elő tagjai számára. Szintet disszonanciának érzem, hogy ennyi biztató poziN élkülük az élet semmilyen formája nem létezhet, mégis a tömegtájékoztatási eszközökből gyakran értesülünk arról, hogy az ipari üzemek a megendettnél nagyobb mértékben szennyezik a folyóvizeket és a levegőt. Sokan teszik fel a kérdést: milyen termék lehet az egészségnél drágább, mi az, amit — a fontosságát illetően — az élet fölé helyeznek? Röviden válaszolva: ilyen termék nincs, nem lesz és nem is lehet, viszont felelőtlenség, nemtörődömség és szakszerűtlenség, sajnos, — ha nem is mindenütt még van! A múlt héten nem véletlenül tűzte napirendre a Szövetségi Gyűlés a vízgazdálkodással kapcsolatos új, törvényerejű rendelkezések megtárgyalását, ugyanis sürgős és hatékony beavatkozásokra van szükség. A létfontosságú folyóvizeket, kisebb folyókat, patakokat — melyek közül, sajnos, több inkább szennyvízlevezető csatornára emlékeztet — védeni kell, mert tiszta vízre minden élőlénynek szüksége van. Egyes üzemek — közéjük tartozik a bratislavai Dimitrov Vegyipari Művek és a Slovnaft — nagyobb mértékben szennyezik a folyóvizeket, mint egy 30—40 000 lakosú város. A kísérleti intézetek dolgozói több nagy teljesítményű szűrőberendezést készítettek, melyeknek segítségével az üzemek jelentősen mérsékelhetik a folyóvizekbe jutó hulladékanyagok hatását. a hpppndezéseket meg kell vásárolni és minél előbb fel kell szerelni! Az utóbbi időben tudományos konferenciákon, sőt kormányszinten is sokat foglalkoznak a szakemberek a levegő szennyezésének az elhatárolásámeg az energiatermeléshez használt fűtőanyagokat, hét, nyolc év múlva Szlovákia legsűrűbben lakott területein mintegy 800 000 ember egészségét veszélyeztetik. A technika mai vívmányai már megVíz és levegő val. Ebben az évben a tüzelőanyagok megváltoztatásával sikerült elérni, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben jelentő seri csökkent a hamuszóródás. A Stu- pavai Cementgyár kéményeit kiváló szűrőberendezéssel szerelték fel, minek eredményeként ez az üzem alig szeny- nyezi a levegőt. A Szlovák Szocialista Köztársaság területén a különféle intézkedések ellenére megközelítőleg 670 négyzetkilométernyi területen a megendettnél nagyobb mértékben szennyezik a levegőt az üzemek kéményeiből kikerülő káros anyagok. Ezen a téren főleg Bratislavában kritikus a helyzet, de a főváros mögött nem messze marad le Košice és környéke. Rossz a levegő Žiar nad Hronom és a Felső-Nitra vidékén is. Ha az említett térségekben működő üzemekben nem foganatosítanak hatékony intézkedéseket, nem változtatják felelő védettséget nyújtanak. Bizonyítja ezt a már említett stupavai példa, de szép eredményeket érnek el ezen a téren a keleti országrészekben is. Konkrétan: Rožňaván, és Rudňanyban nagyhatású porfogó-berendezéseket szereltek fel, aminek eredményeként — a múlt évhez viszonyítva — az idén 100—150 kg porral kevesebb került óránként a levegőbe. Szükséges azonban, hogy ezeket a berendezéseket másutt is megvásárolják és üzembe helyezzék. A tudósok hadserege foglalkozik a kutatóintézetekben a levegő tisztán tartását biztosító berendezések fejlesztésén. Munkájukat siker koronázza, mert a jelenlegi berendezések — főleg az elektromos szűrők — a kéményekből távozó káros anyagok 99,7 százalékának megtisztítására képesek már. A Horné Srní-i Cementgyár például még 1971-ben felszerelte az üzem kéményeire a porfogó-berendezéseket és azóta az addig kikerülő 20 000 tonnA helyett ma mindössze 700 tonna káros anyag kerül a levegőbe. A korszerű berendezéseknek tehát nem vagyunk híjával, ez azonban még nem elég. Az elkövetkező években a levegő és a folyóvizek tisztántartása érdekében a járási és a kerületi higíé- nikusoknak nem szabad engedélyezniük olyan munkahelyek üzembe helyezését, melyekről a szakemberek megállapították, hogy szennyezik majd a környék levegőjét. A működő üzemek mindegyikét fel kell szerelni szűrőberendezéssel, s a sűrűn lakott és üzemekkel agyonzsúfolt területekről pedig ki kell telepíteni az egészségre káros anyagokat kibocsátó üzemrészlegeket. Az utóbbi időben a tudósok, a környezetvédelemmel foglalkozó szakéi tők — képletesen szólva — félrever- ték a harangokat. Figyelmeztetéseiket nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert konkrét számadatok bizonyítják, hogy a sűrűn lakott ipari központokban, városokban rohamosan romlik a levegő és a megengedettnél nagyobb mértékben szennyeződnek a folyóvizek. Ezt a nem kívánatos folyamatot meg kell állítani, mert — mint már mondottuk — legdrágább kincsünk, az egészségünk. (k. 1.) ÚJ szó 1973. XI. 10.
