Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-09 / 267. szám, péntek

ELISMERÉS Díszbemutató a Hviezdoslav Színházban ÚJ szó A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulójának előestéjén mutatták be a bra­tislavai Hviezdoslav Színházban Szavva Dangulov mai szovjet író „Elismerés“ című színmű­vét. Nemcsak kultúrpolitikai, hanem dramaturgiai szempont­ból is dicséretet érdemel a színház vezetősége, mert a ne­vezetes évforduló tiszteletére egy érdekes hangvételű és be­állítású színművet tűzött mű­sorra. Az Elismerés a szerző Diplo­maták című nagysikerű regé­nyének a színpadi változata. A téma aránylag ismert, hiszen a cselekmény az Októberi Fórra dalmat követő hónapokban ját­szódik, ám a helyszínen nem mindennapi: a ritkán megírt, s ezért kissé talán titokzatosnak vélt diplomáciai környezet. A konfliktus fő fonala a szovjet állam diplomáciai elismerésé­ért vívott harc néhány fontos állomását követi nyomon. A szerző azonban nem történelmi tanulmányt, hanem drámát írt, s ezért itt a történelmi esemé­nyek résztvevői és alakítói, az emberek dominálnak. Dangulov színművében — miként a re­gényben is — a szocialista for­radalom vezetőinek az értelmi­ség megnyeréséért kifejtett erő­feszítéseiről számol be. Lenin jól tudta, hogy a forradalom győzelme után az építőmunká­ban, a nemzetközi kapcsolatok terén és máshol az értelmiségi rétegre is nagy szükség van, fiiért igyekezett logikus érvek­kel, történelmi tényekkel meg­győzni az arra rászorulókat a munkáshatalom küldetéséről, szükségszerűségéről, az emberi­ség előtt új távlatokat nyitó célkitűzéseiről. A színműben Nyikolaj Rep- *nyin a volt cári diplomata kép­viseli az értelmiség jószándé­kú, ám kételkedő csoportját. Le­nin a fiatal szovjet állam dip­lomáciai képviseletére kérte föl őt, s ez a váratlan találko­zás alapjaiban rendíti meg Rep- nyin eddig szilárdnak vélt meggyőződését, polgári huma­nista felfogását. A továbblépés azonban nem egyszerű: a családi hagyomá­nyok, különböző „baráti“ kö­rök. intrikái, zsarolásai komoly visszahúzó erőt jelentenek. Ám Repnyin másokkal is találkozik: elsősorban Leninnel, akinek tü­relme, sokoldalú felkészültsé­ge nagy hatással van rá. Meg­ismerkedik továbbá Csicserin külügyminiszterrel, aki párat­lan tudásával szolgálja a mun­káshatalmat, valamint egy ta­nítónővel, aki egyszerű tenge­részeket tanít franciául. S az intervenciósok ellen vívott élet­halálharcban Repnyin fokoza tosan megtalálja a helyét: a sok vívódás és megpróbáltatás után igyekszik azt a küldeté­sét teljesíteni, amit a történel­mi szükségszerűség és a fejlő­dés szabott meg. Dangulov sokszínű képet fest a fiatal szovjet állam polgárai­ról, harcairól, egy új korszak nyitányáról. Néhány jelenet ta­lán feleslegesen leíró, s itt-ott kit ja a forradalmárt, aki sok oldalúan művelt, s ugyanakkor közvetlen, jut energiája figyel met szentelni az úgynevezell apró hétköznapok problémáinak is. Mikulás Huba Nyikolaj Rep nyin alakítása is átlagon felü­li. Ez a figura elsősorban ér­telmi síkon mozog, s Huba en­nek megfelelően választotta meg az ábrázolás eszközeit. A többi szereplő közül elsősorban Ladislav Chudik (Ilja Repnyin) és Elu Romanőík (Csicserin) játéka érdemel külön elismerést. Viliam Záhorský és Mikulás Huba a színmű egyik jelenetében. érződik az „epikus előd“ is, ez azonban nem csökkenti a szín­mű értékét. Tibor Rakovský jó értelemben vett látványos, jól pergő elő­adást rendezett. Kikerülte a glorifikálás, s a fennkölt hang­vétel csábító, ám buktatóhoz vezető lehetőségét, és ennek ellenére, vagy talán ezért, az előadás érzelmi és értelmi töl­tése egyaránt jó. A színészek közül Viliam Zá borský Leninje érdemel figyel­met. Államdíjas művészünk hoz­zánk közel álló emberként ala­Ladislav Vychodil érdekes díszletet tervezett. A színpadot ugyanolyan faburkolattal hatá rolta körül, mint ami a néző­tér falát takarja. így az első perctől fogva a díszletek azt az illúziót keltették, hogy az ese menyek résztvevői vagyunk & ez a szimbólum lényegremuta- tó: hiszen ötvenhat évvel ez előtt olyan új korszak kezdő dött, amelynek évtizedek óta mi is alkotó részesei vagyunk. SZ1LVÁSSY JÓZSEF MAGAS FOKÚ A FOLYÓK SZENNYEZETTSÉGE (ČSTK) — A Vág folyó vize a közép-szlovákiai kerületben annyira szennyezett, mintha több mint egy és negyed millió ember élne a folyó mentén. A valóságban azonban az itt élő emberek száma alig félmil­lió. Ezt a szomorú tényt állapí­totta meg a Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Ta­nácsa. Több más folyó is erősen szennyezett ebben a kerületben, KÉT NEVES EGYENISÉG A PÓDIUMON Maurice André és Zdenék Košler fellépése így pl. a Garam, a Nitra a Sa­jó és az Ipoly *" mellékfolyói. Bár a kerület területén-csak­nem .160 különböző fajtájú szennyvíztisztító állomás mű ködik, a folyóvizek tisztasága mégsem kielégítő. Tavaly a vízszennyeződés okozói több mint 77 millió koronavbiintetést fizettek. Az idén ez az összeg több mint 80 millió korona lesz. A kerületi nemzeti bizottság tanácsa által hozott intézkedé­sek között szerepel többek kö zott az iS, hogy új üzemek, vagy lakótelepek építését nem engedélyezik ott, ahol meg­előzőleg nem biztosítják a megfelelő szennyvíztisztító ál lomás felépítését. 1973. X\. 9. November első bérleti estjén telt ház várta felvillanyozott hangulatban az érdekesnek ígérkező hangversenyt. A tartalmas estet a bratisla­vai születésű Ján Nepomuk Hummel Es-dúr trombitaverse nyének előadásával Maurice André nyitotta meg. Francia vendégünk személyében rendkí­vül muzikális művészt ismer­tünk meg. André hangszerének kitűnő virtuóza, amellett egész lényével éli a muzsikát, sőt látható belső örömmel ízlelgeü a tolmácsolt mű sajátos ízeit, légkörét, hangulatát. Különösen jól sikerült a mozarti hangvé­telt idéző Andante előadása és pezsgő elevenséggel hangzott el a szellemes Rondo. A közön­ség viharos tapsát Maurice André különleges zenei cseme­gével, eredeti barokk kistrom- bitán előadott renaissance ko­rabeli francia tánccal köszönte meg. Zdenék Košler Bruckner V. szimfóniájának műsorra tűzésé­vel nagy zenei feladatot vál­lalt. Az Ötödiket maga Bruck­ner fantasztikus szimfóniának nevezte. A bruckneri zenei ko­losszus a kifejezés sokrétűségé­ben, nagyvonalú építkezésében, széles, patetikus zenei gesztu­saiban valóban fantasztikusnak mondható. Méreteiben is jóval meghaladja a szimfóniák szo- J*á«os -időtartamát .(előadása tíO percig tart), de témáinak szép­sége, nemes tisztasága magával ragadja a hallgatót. Nyugtalan idegrendszerével a mai ember már eleve terjengős­nek és kissé fárasztónak érzi Bruckner terebélyesen szétága­zó műveit. Érdekes jelenség, hogy a hangversenyközönség, a fiatal korosztályt is beleértve, ennek ellenére is szívesen is­merkedik a későromantika al­kotásaival és tetszéssel, sőt megértően fogadja hatalmas hullámokat vető érzelmeit. Zdenék Košler partitúra nél­kül dirigálta a grandiózus mű­vet, ami tiszteletet érdemlő teljesítmény és a közkedvelt karmester elmélyült, áldozatos felkészültségéről tanúskodik. Tág teret nyújtott a szimfónia szélesen hömpölygő zenei anya­gának és élettel töltötte meg a túlméretezett formát. A hosz- szú lélegzetű szimfónia mindig újabb belső erők felszabadítá­sát kívánja, hogy a mű egésze szét ne töredezzen. Košler „bírta szusszal“, feszültségte­remtő ereje nem lazult és ener­giáit a zenekarra transzponálva fiiharmonikusainknak sem en­gedélyezett lazítást, pihenő perceket Košler széles látókö­rű, nagy koncepciójú művész és zenei jelenléte igen jó ha­tással van a zenekarra. HAVAS MÁRTA Nemrégen helyezték próba üzemeltetésbe a ružomberokí V. 1. Lenin Üzemben a félmil lió koronás költségen épült új fajta sablonkészítő berendezést, amely a maga nemében első Csehszlovákiában. 90 különböző ruhasablont készítenek rajta. Felvételünkön Anna Prokainová laboráns és Miroslav Mundron- ček sablonkopírozó a filmnyo máshoz készült kopírozott sab Ionok minőségét ellenőrzik. I Felvétel: M. Mendrej — CSTK) A barátság kohója NÉPSZERŰ KLUB ^ SZAKKÖRÖKET ALAKÍTOTTAK # FIATAL SZOVJETBARÄTOK NYILATKOZATA A Šahyi (Ipolysági) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban mű­ködik a levicei (lévai) járás egyik legnagyobb CSSZBSZ- a lapszervezete, A múlt tanév elején tagjai azt a feladatot kapták, hogy alakítsák meg a gimnáziumban A Szovjetunió ifjú barátainak klubját, kb. 35 taggal. Az alapszervezet veze­tősége azonnal hozzálátott a klub megszervezéséhez és ek kor olyasmi történt, amire a vezetőség nem számított. A gimnazisták ugyanis nagy lel­kesedéssel, tömegesen léptek be az új klubba. Az I. A, az I. B és a III. C osztály tanulói közül például egyetlen sem akart kimaradni a klub tevé­kenységéből, ezért az osztályok teljes létszámmal jelentkeztek De a többi osztályban is nagy volt az érdeklődés, ezzel ma­gyarázható, hogy néhány nap alatt !26 diák jelentkezett a klubba. A minden várakozást felül­múló érdeklődés nem kis fel adat elé állította a szovjetbarát alapszervezet és az újonnan lé­tesült klub vezetőségét. Hive'y Várta, a klub elnöke, Belá Va­liko, az alelnök, Lehoczky Klá ri, a titkár ös a vezetőség, va­lamint a tanárok is egyetértet­tek abban, hogy ennek a spoil tán lelkesedésnek nem lehet, nem szabad határt szabni és valamennyi jelentkezőnek lehe­tővé kell tenni, hogy a klub­ban dolgozzék. így született meg az elhatározás, hogy a ta­gok érdeklődésének megfelelő en szakköröket létesítenek; en nek keretében irodalmi, film-, zenei, levelező- és sportkör, va­lamint a szovjet sajtó barátai­nak köre működik. Amikor meglátogattuk az if­jú szovjetbarátok klubját, a ve­zetőség éppen ülésezett, hogy a körök vezetői beszámoljanak a múlt tanévben végzett tevé­kenységükről és megtárgyalják az idei év tervét. íme néhány érdekes részlet a szakkörök ve­zetőinek beszámolójából: Klinko Valika, a filmkör ve­zetője: — Több kitűnő szovjet filmet néztünk meg közösen és vitadélutánon összehasonlítot­tuk Grigorij Csuhraj rendező néhány filmjét, megvitattuk, milyen művészi eszközökkel fejezi ki mondanivalóját. A szovjet tilmművészet kimagasló egyéniségeiről, színészekről, rendezőkről, forgatókönyvírók- ról fény képes albumokat állí­tottunk össze. Kcrepecky Aliz, az irodalmi kör vezetője: — Igyekeztünk megismerkedni a szovjet iroda­lom egy egy kimagasló alkotá­sával, illetve alkotójával, fi­gyelemmel kísértük a szovjet lapok irodalmi rovatát, olvas­gattuk a Lityeraturnaja gazettát és sokat derültünk a Krokogyíl és a Maiagy ozsna ja esztráda című lapokban megjelent humo­ros írásokon, melyek közül többet magyarra is lefordítot­tunk. Juhász Gyula, a levelezőkor vezetője: — Levelezést folytat­tunk a szovjet iskolák tanulói­val egymás életének, problémái­nak jobb megismerése, a cseh­szlovák—szovjet diákbarátság elmélyítése érdekében. Felvet­tük a kapcsolatot az Ukrán SZSZK-ban levő Hmelnyickij város komszomol istáival is, akiknek háromtagú küldöttsé­gét, Inna Alekszandrovna Iva­nova mérnököt, Zinajda Tyimo- fejevna Ignatovics pedagógust és Georgij Sztyepanovics Onyis- csénkót, a hmelnyickiji Kom­szomol titkárát a tavasszal vendégül láttuk. Vendégeinket kellemesen megleptük, mert nem csak magyar nyelven, ha­nem oroszul is előadtunk né­hány vidám müsorszámot a tisz teletiikre rendezett ünnepségen. Cseri Tihamér, a zenei kör vezetője: — Több sikeres ren­dezvényünk közül kiemelném azt a műsoros klubdélutánt, melyen Telekes Adri és Balga Laci négykezest játszottak nép­szerű szovjet melódiákból. Saj­náljuk, hogy a szovjet hangle­mezkiállítást nem tudtuk meg­rendezni, nem lalátunk ugyanis olyan szuküzletet, ahol a hang­lemezeket beszerezhettük vol­na. Gettler Marika, a sportkör vezetője: — Klubdélutánjain­kon több rövidfilmet tekintet­tünk meg a szovjet sportolók­ról és teljesítményeikről, és megkezdtük a szovjet sport si­kereit bemutató albumok össze­állítását. Hruska Klári, a szöuli sajtó barátai körének vezetője: — Is­kolánkban egyetlen tanuló sincs, aki ne fizetne elő szov­jet folyóiratot. Nagy sikere volt a múlt évi barátsági hó­napban megrendezett sajtó- és könyvkiállításnak, valamennyi kiállított könyvet, újságot és folyóiratot iskolánk diákjai megvásároltak. A szovjet sajtót az orosz nyelvi órákon is fel­használjuk, gyakran készítünk sajtóbeszámolókat és orosz nyelven mondjuk el egy-egy érdekesebb újság vagy folyó­iratcikk tartalmát. Jó hallgatni ezeket a lelkes beszámolókat, melyek fényesen bizonyítják, hogy az Ipolysági gimnáziumban a csehszlovák— szovjet barátság az internacio­nalista szellemben, a Szovjet­unió megbecsülésére és szere­tőiére való nevelésnek az eredménye. Az ifjú szovjetba­rátok klubja ebben az iskolá­ban valóban a csehszlovák— szovjet barátság izzó kohója. Miután a múlt évi munkáról szóló beszámolókból megtudtuk, hogy a klub kulturális rendez­vényekkel tarkította az iskolai ünnepélyeket az NOSZF 55. és a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából, s nagysikerű Télapóestet rende­zett, sor került az idei rendez­vények ismertetésére is. Ezen a megbeszélésen, ame­lyen jelen volt Singer Ambrus, az iskola igazgatója, a CSSZBSZ több évtizedes, kitüntetett funk­cionáriusa is, megtudtuk, hogy a szovjetbarát klub az idén is több érdekes akciót tervez. Most folyik a Makszim Gorkij Irodalmi Színpad szervezése; feladata lesz elsősorban az orosz és a szovjet irodalom al­kotásainak bemutatása, magyar nyelven. Vas Ottó orosz szakos tanár már el is készítette az új irodalmi színpad első műso­rát, egy összeállítást Jevtusen­ko, Gorbovszkij, Kaputikjan, Botvinnyik, Csiladze és más szovjet költők műveiből, „Ar- hangeiszki fehér éjszakák* címmel. A műsort valószínűleg a barátsági hónap során bemu­tatják. Most szervezi a klub a „Kalinka“ táncegyüttest is; a „Bazsarózsa“ együttessel így u klubnak két tánccsoportja lesz, melyek elsősorban orosz tán­cokkal fogják tarkítani a ren­dezvényeket. A klutagok közül már most is számos olvasója van a Szovjetbarát-nak. A klub veze­tősége elhatározta, hogy az idén nagyszabású előfizetőto­borzást szervez, hogy a lap va­lamennyi klubtag kedvelt olvas­mányává váljék. Természetesein a szakkörök számára is elké­szültek már a tervek; a körök az idei tanévben még eredmé­nyesebben akarnak dolgozni. A szovjetbarát klub is készül ar­ra az iskolai kiállításra, amely jövő év májusában nyílik meg az iskola fennállásának 60. év­fordulója alkalmából. A végzős diákok közül jú­niusban huszonötén váltak ki a klub tagjai közül. Ma már leg­többjük főiskolán tanul tovább és ott válik a csehszlovák- szovjet barátság gondolatának, ügyének lelkes harcosává. De az első osztályosok közül már éppen huszonötén a helyükbe léptek, szinte szimbolizálva, hogy egy igaz barátság lángjai soha el nem lobbannak, mert a barátság él, szilárdul, a gott- waldi jelszó szellemében: „Örök időkre a Szovjetunióval és soha máskéntl“ SÁGI TÓTH TIBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents