Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-01 / 260. szám, csütörtök

SZU Ľ ö K, NEVE L Ő K FÓR UM A

EURÓPÁBÓL EURÓPÁBA

Mostanában Bábi Tibor sűrűn idézi fel prózáiban gyermekkorát és ifjúságát. Gondolatokban holtak közt jár, rokonokkal, ismerősökkel és barátokkal elbeszélget, öregek tetteit ébreszt- geti, kivált azokét, akik nincsenek már az élők sorában, de múltjuk — egykori környezetükön túl — még elevenen munkálkodik az emberek gondolatvilágában. Emlékeiben bejárja szűkebb pátriája tájait, ahol a változás magjai csíráztak, forradalmi törekvések forrtak, s a költő mindig jelen van az éb- resztgetésnél, akár a változást, az élet jobbá válását áhító, az embertelenséggel dacoló zsellérek, lázongó szegényparasztok kiállásának indítékait keresni, akár életük történelmi és gazdasági hátteréről próbál előre mutató képet adni.

Nem tud és nem is akar meséket kitalálni, prózája megtörtént, valóságos esetekre támaszkodik, életének távoli vérköréből száműz minden álmot, nem tűri, hogy képzelete a lejátszódott valóságoktól eltérítse, s ez ad tárgyilagos, de nem hűvös hitelességet prózáinak. Útirajzaiban barangolásai közben szerzett benyomásai közlésében is — bár itt még maka- csabbul és eltökéltebben ragaszkodik a tényekhez —, jelen van a költő, tolla a sorok fölé oda tudja varázsolni azt a szivárványozást, ami az írásnak művészi értékét szabja meg.

A legjobb irodalmi riportokban, úti beszámolókban mindig van valami esetlegesség, előre nem látott dolog, s ez eleve azt a veszélyt hozza magával, hogy a beszámolók írója — idő híján — ritkán tud kellően elmélyedni. A tájat, amelyben jár csak egyszeri látás után — érzékeli, a tájban élő embert is legtöbbször csak egyszeri találkozás alapján jellemezheti — az adott helyzetben és pillanatban. Ez eredményezi a beszélgetésekben az adatszerűséget, a sokszor elhangzottak ismétlését. A riport nem válik ugyan érdektelenné, de nem kapja meg azt a maradandósággal biztató sajátosa'1 egyénit és érdekeset, ami például Čapek útikönyveinek, Egon Erwin Kisch vagy Albert Londres írásainak jellemzője. Ezt a veszélyt a szocializmus országaiban utazgató Bábi sem kerülhette el. Kivált az 1960-ban papírra vetett romániai jegyzeteiben, melyekben megfelelő tapasztalat híján többnyire adatok és tények közlésére szorítkozik, nem jut túl a szokott tájékoztatáson. Kilenc esztendővel később Bulgáriában járva már színesebb és egyénibb jellegű a körkép, bár a turizmusról szólva itt is a kelleténél több az adat, az ismert tények felsorakoztatására, s a vitathatatlan nagy eredmények láttán az újságíró alig jut túl a lelkendezés szokványos hangján. Alighanem ott a hiba forrása, hogy ami friss és jó, ami elevenen hat az újságban, így kötetbe gyűjtve elszűkül, nem adja meg az újszerűnek azt a többletét, amit egy gyűjtemény olvasója elvár. Úgy vélem, az ilyen gyűjtemények összeállításánál nem szabadna szolgaian ragaszkodni a szószerinti szöveghez, ameny- nyire lehetséges, reflexiókat, észrevételeket kellene hozzáfűznie a megírottakhoz, láthatóvá kellene tenni mindazt, amit a felület takar.

Dubroviiikban, az egykori patinás Raguzában járva Bábi a „tiszteletre méltó és nagyon szerény villamoskalauz Lam- betta úr” családjánál száll meg, s palettáján sikerül mindjárt egyéni színeket kikevernie. Eleven és művészi a tenger leírása is. Csak ihletett költő tudja a tenger képét ilyen színesen megfesteni.

„A jutkározó tarajokon itt- ott napsugár bukdácsol, s ilyenkor ezüstös és aranyos pikkelyek gyanánt ragyognak. A tenger mélyzöld, olaj- és violaszínű, csak ott, ahol a roppant sziklák árnyéka hull rá, fekete, mélyfekete, mint a csillagtalan, fénytelen éjszaka. Megkettőzi az egész partvidék képét. Ott ring, fénylik mélyében a rajta úszó csónakok és hajók a sziklák és a napfényben vakító épületek falainak tükörképe, s alkonyat után a parti lámpák és villanylángok tarka fénye."

Bábi 1970-ben lengyel földön járt és az ott látottakat és tapasztaltakat igen szerencsésen tudta megörökíteni. Krakkót a háború nem döntötte romokba, mint Varsót vagy Gdanszkot. Épségben maradt építészeti reSzínvonalas remiezvény^. A BARÁTSÁG HÓNAPJÁBAN

Az egész világ haladó népe megemlékezik az idén az NOSZF 56. évfordulója alkalmából az orosz munkásosztály világraszóló győzelméről. Nálunk is országszerte folynak az előkészületek a nagy jelentőségű évforduló méltó megünneplésére s a barátsági hónap sokrétű rendezvényeire.

A košicei előkészületekről Zoltán Zuna elvtárs, a CSSZBSZ városi bizottságának vezető titkára tájékoztatott.

— Az idei ünnepségek jelentőségét növeli az a tény, hogy a nyilvános pártgyűlések és agitációs napok időszakában készülünk ezekre, amikor egész dolgozó népünk számba veszi, hogy a Szovjetunió önzetlen segítségével, a CSKP irányítása, vezetése alatt, milyen hatalmas fejlődést értünk el a szocialista társadalom építése terén. A csehszlovák—szovjet barátság hónapjára való felkészülés egybeesik a Szovjetunió és a többi szocialista állam, valamint az egész világ haladó erőinek óriási békeoffenzívájával. A Moszkvában megrendezett békevilágkongresszuson a világ minden tájáról érkezett küldöttek személyesen is meggyőződhettek a Szovjetuniónak a ví- lágbéke megteremtésére, a nemzetközi békés együttműködés fejlesztésére irányuló törekvéseiről. Ezeknek a gondolatoknak jegyében készülnek városunk dolgozói is az NOSZF 56. évfordulójának megünneplésére. A tervezett programból néhány rendezvényre felhívnám a figyelmet. November 6-án délelőtt tíz órakor nyílik meg az Újvárosban, a Vasmű társadalmi pavilonjában a szovjet könyvek, sajtótermékek és fényképek november 18-ig tartó kerii leti kiállítása, amelyet az APN nel, valamint az uzsgorodi „Karpaty“ Kiadóvállalattal kö zösen szervezünk. Ez a kiállítás bemutatja a Szovjetunió fejlődését és dolgozó népe szorgos munkájának eredményeit. Este rendezzük meg az ifjúság lampionos menetét, amely a Felszabadítók terén tűzijátékkal ér véget. Másnap, november 7-én a kerületi, járási és városi szervek megkoszorúzzák az elesett szovjet hősök emlékművét, majd a kosicei Sportcsarnokban kerül sor az ünnepi nagygyűlésre. Az ezt követő időszakban december 10-ig színes rendezvényekkel, gazdag programmal folytatódnak az ünnepségek. Ennek keretében megismerkedhetünk újabb szovjet együttesekkel, szólistákkal. Városunkba érkezik a Darnics- ka, Beriozka, az Iszkatyel együttes, a Művészetek Házában bemutatkozik az UNESCO nemzetközi díjával kitüntetett moszkvai kvartett. Ünnepi koncertet szervezünk a gyerekek részére szovjet zenei művekből. November 5—11-e között rendezzük meg a szovjet filmek fesztiválját. A košicei Állami Színházban felváltva mutat be szovjet színműveket az Állami Színház, a Thália, a prešovi Jonáš Záhorský és az Ukrán Színház együttese. Az üzemi klubokban, művelődési otthonokban igen sokrétű kiállítás, verseny, beszélgetés megrendezésére kerül sor. Mindez arra hivatott, hogy főleg ifjúságunkkal még jobban megismertessük a Szovjetunió történelmét, népeinek életét, gazdag kultúráját.

(kulik)

mekeiről, a Wawelről, a Posztócsarnokról, a Mária-templomról kevés szóval úgy emlékezik meg, hogy a város képe élményünké válik. Könyvek százai, cikkek ezrei jelentek meg Auschwitzról. Bábi négy oldalt szentel a haláltábornak, és a négy oldal minden sora szíven üt.

A kérdezősködő újságíró olykor akaratlanul is zavarba ejti interjúja alanyát, ha az beleegyezik abba, hogy a kérdéseket ne kapja meg előre írásban, hanem vállalja, hogy kapásból feleljen. Bábi nem tartozik a tapintatlanok közé, pontosan tudja, mit kérdezhet, hogyan teremthet meleg, emberi kapcsolatot azzal, akinek életére, véleményére kíváncsi, így születnek meg a költészetét jellemző gondolatgazdag beszélgetései, írói készségre valló portréi.

Kötetének legérdekesebb arcképeit a Budapesti találkozások című fejezet tartalmazza. Bábi a Magyar Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulójának esztendejében, 1969-ben járt Budapesten, és találkozásai mindegyikében fellelhető az emberközelség, a személyes élmény varázsa. A felkeresettek közt különösen Illés Béláról és fasz Dezsőről ír szívbéli melegséggel, forradalmi múltjukat megillető tisztelettel. A magyar szellemi élet és az európai marxista gondolkodás kiváló képviselőjével, Lukács ßyörgy- gyel folytatott beszélgetése hasonlóan lebilincselő, Bábi esztétikai jártassága, marxista tudása közhelyek nélkül különösen jut érvényre benne. Ha találunk is hevenyészetten papírra vetett írásokat a kötetben, a múltat értő, a jelent tiszta szemmel felismerő költő egészében útijegyzeteiben is jól vizsgázik. (Madách Könyvkiadó./

EGRI VIKTOR

A bizalom viszonzása

PORTRÉ

Tóthpál Gyula felvétele

Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1973 júliusában hozott határozatában megállapította: „Az ifjúság szocialista nevelésében és a fejlett szocialista társadalomban való életre és munkára történő felkészítésében döntő szerepe van az iskolának.“

Oktató-nevelő munkánk mélyreható elemzése ezzel is kifejezésre juttatta, hogy a bizalom tovább erősödött a pedagógusok irányában. Erre a bizalomra nem csupán a tanítványokkal szembeni fokozottabb igények támasztásával, hanem elsősorban sokoldalúbb és korszerűbb feladatmegoldásokkal kell válaszolnunk, mert közismert, hogy az iskolai oktatás és nevelés eredményei az egész állam ifjúságának a milyenségében tükröződnek. Fiataljaink úgy viszonyulnak a tanuláshoz, a fizikai munkához és úgy viselkednek, szórakoznak, ahogyan neveltük őket. Ahhoz, hogy a reánk bízott fiatalokat a legújabb irányelvek szerint oktathassuk és nevelhessük, olyan légkört kell teremtenünk magunk körül, a munkahelyünkön, amelyben a szocialista ember- nevelés követelményei valóban realizálódhatnak. Tennivalóink ezen a téren számosak mind szervezeti, mind neveléstudományi és az új módszertani vonatkozások keresésében egyaránt.

Okunk és jogunk van tehát ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket a nagy nyilvánosság előtt tárgyaljuk. Szerintem az új pedagógiai törekvéseket fáradhatatlanul kell magyaráznunk, mert munkánk irányának és lényegének — neveléstudományunk továbbfejlődése érdekében is — összhangban kell lennie egész társadalmunk célkitűzéseivel. Vallom, hogy nem csak a pedagógusokat ellenőrző szervek, hanem igen nagy mértékben a tanulók és a szülők is észreveszik a pozitív eredményt, amit egy eredeti pedagógiai kísérlet irányítója vagy az egész iskola elér. A neveléstörténet tanulságai közé tartozik, hogy nem minden kísérlet hozza meg a feltételezett eredményeket, s ilyenkor önkri- tikailag is le kell vonnunk a következtetést. Meggyőződtem azonban arról is, hogy a módszerekben a hagyományos nem szükségszerűen ellentéte a modernnek, mert a legkorszerűbb taneszköz is elavultnak tűnhet a hozzá nem értő kezében.

Hivatásunkból eredően — az új irányelvek alapján — realizálnunk kell azokat a célokat, amelyek az ideológiai és tudományos-műszaki fejlődés folytán a mai és a jövőre vonatkozó iskolai követelmények között vannak.

Szerintem a pedagógus munkájának legmérvadóbb fokmérője a reá bízott tanítványok eszmei és erkölcsi magatartása

Ä HAGYOMÁNYOKHOZ HÍVEN

A nyári időszakban a CSEMADOK helyi szervezeteitől — elsősorban a falvakon — nem várhatunk el olyan sokrétű munkát, mint télen, azt viszont elérhetjük, hogy tevékenységük ne szüneteljen. A komárnói (komáromi) járásban a CSEMADOK járási elnöksége ez irányú igyekezetének — amint azt ennek legutóbbi plenáris ülésén megállapították — az előző évekhez hasonlóan most is megvolt az eredménye. Bizonyította ezt az is, hogy a júliusi járási dal- és táncünnepélyen több mint hatezer főt számláló közönség előtt 518 szereplő színvonalas műsorral lépett fel.

Augusztusban a tevékenység kissé hanyatlott, ezért a járási elnökség behatóan foglalkozott az őszi kulturális munka fellendítésével. Az elkövetkező időszakban jelentős akciók lesznek: a „Ki mit tud az SZNF- ről?“ országos vetélkedő, valamint az író—olvasó találkozók. Megrendezik a tavasszal objektív okokból elmaradt Irodalmi színpadok járási fesztiválját is. A seregszemlére — melyen nyolc irodalmi színpad vesz vesz részt, s amelyet október

28-a tiszteletére rendeznek meg — Ižán (Izsán) kerül sor, ahol

tíz évvel ezelőtt alakult meg a járás első irodalmi színpada.

A tagtoborzás eredményeivel az elnökség nem volt elégedett. A járásban ugyanis az év elején

— a tagkönyvcsere után — 6111 tagot tartottak nyilván, s bár ez a szám augusztus végéig 246-tal emelkedett, a tagok száma még most sem éri el a tagkönyvcsere előtti szintet. Akkor ugyanis a járásban összesen 6576 tagja volt a CSEMADOK helyi szervezeteinek. Az elnökség úgy határozott, hogy a plenáris ülés elé terjeszti: a CSEMADOK 25. évfordulója tiszteletére minden helyi szervezetben rendezzenek tagtoborzást.

A helyi szervezetek évzáró közgyűléseinek előkészítése, illetve lebonyolítása céljából az elnökség pontos tervet dolgozott ki. A hagyományokhoz híven az évzáró taggyűléseket két-két előkészítő gyűlés előzi meg. Ezeken aktivisták vesznek részt, akik konkrét segítséget nyújtanak a helyi vezetőségeknek. Az előkészítő gyűléseken

— melyek október 16-án kezdődtek — részt vesz a járási elnökség egy-egy tagja is.

KURUCZ NÁNDQRNÉ

nak a milyensége, a tanulók; konkrét munkához való viszonya, tudásszintje, s nem a tervezett oktató-nevelő munka ügyvitelének sokszor csak merev, az előírásokat ugyan mindenben megtartó, de szűk látókörű, a külsőségekre szorítkozó intézése. Gyakorlatom során

elégszer találkoztam olyan nevelőkkel, oktatókkal is, akik

felszínes oktató-nevelő tevékenységüket tetszetősen vezetett írásos dokumentációval akarták takargatni, sőt olyanokkal is, akik külsőséges munkájukért — valós érdemek nélkül — saját személyüket szerették volna elismertetni, előnyökhöz juttatni. A magukat jól „adminisztrálók“ sokszor — sajnos — megtéveszthetik az embereket, s hangzatos szólamaikkal a közvéleményt is ideig-óráig a maguk oldalára állíthatják. Meggyőződésem, hogy a hivatásukhoz előlegezett bizalommal visszaélő, elhajló vagy látszatmunkát végző oktatók és nevelők ezáltal a legpótolhatatlanabb károkat okozhatják társadalmunknak.

A reánk bízott teendők sokaságából miután egy rövid írás keretében nehéz átfogni e feladatok egészét, csak a legégetőbbeket igyekszem vázolni.

Bár megállapítást nyert, hogy számos területen jó eredményeket értünk el, a pártelemzés arra is utal, hogy nem igazodtunk mindenben eléggé társadalmunk ütemes fejlődéséhez. Mindnyájunk feladatává válik ezért, hogy — hibáinkat, mulasztásainkat felismerve — vállaljuk az új nevelési és oktatási programot. Fontos, hogy az iskolaköteles tanulók egyre nagyobb százaléka fejezze be a kilencéves alapiskolát, s megszerezze a középiskolai végzettséget. Minderre a CSKP XIV. kongresszusán jóváhagyott új népgazdasági terv megvalósításához is szükség van. E cél elérése érdekében ki kell egyenlítenünk és emelnünk kell az oktatás színvonalát, s egységessé kell tennünk a nevelést. Alapvető cél ennek kapcsán az iskolába lépő falusi és városi munkás-, paraszt- és értelmiségi származású tanulók közötti jelentős különbség csökkentése, amelyhez hatékonyan hozzájárulhatunk. Mindehhez azonban megfelelő szak- képzettségű pedagógusokra van szükség.

Gyakorlati munkám közben azt tapasztalom, hogy az iskolák épület- és felszerelésgondjainak csökkenésével nem tart még egyenletes lépést az oktatási intézmények tankönyvellátása. Bár a türelmetlenül érdeklődők közül sokan nem tudhatják, hogy ez javarészt tankönyveink tartalmi felülvizsgálásával függ össze, megvallom, magam is megelégedettséggel fogadnám bizonyos tantárgyak tankönyvhiányának a mielőbbi felszámolását. Elgondolásom szerint az egyes tantárgyakhoz kiadott — sokszor nehezen áttekinthető — módszertani levelek és módosítások helyett, hasonló céllal kidolgozott tananyagbeosztásokat adhatnának ki az illetékes központi intézetek. Ez a pedagógusok régen megfogalmazott óhaja nem csupán könnyítene munkánkon, hanem — országos méretben — egységesítené az oktatás és nevelés időrendjét.

Oktató-nevelő munkánk túlnyomó részét a tanulóifjúság körében fejtjük ki; a diákok kötelességtudásának és felelősségérzetének a növelésével párhuzamosan szélesíteni lehetne jogait. Ahhoz, hogy a fiatalokkal elfogadtassuk az általunk összeállított osztályon vagy iskolán kívüli nevelési programot, az is szükséges, hogy meghallgassuk véleményüket, ismerjük érdeklődésüket. Tanulóifiúsá- gunk nevelésében nagy szerepe van az iskola mellett a Szocialista Ifjúsági Szövetségének. Fontos feladat e szervezet, az iskola, a párt és a társadalmi szervek munkájának jobb és hatékonyabb összehangolása.

Ha azt akarjuk, hogy egész társadalmunk a jövőben még fokozottabb bizalommal tekintsen felénk, az új oktató-nevelői programot mielőbb váltsuk valóra.

Dr. PÁRKÁNY ANTAL

1973

XI. 1.

BÁBI TIBOR RIPORTKÖNYVE