Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-30 / 285. szám, péntek

Á derék katona Komáromban PÁRBESZÉD A BEMUTATÓ UTÁN Régi ismerősöm, sőt bátran mondhatom, hogy jóbarátom. Bölcs mosolyával először a könyvből köszönt rám, s finto­rokat vágva mesélt a roskado­zó Monarchiáról, az értelmetlen mészárlásokról, a csikorgó ál­lami és hadigépezet megannyi félnótás figurájáról, akik között nem könnyű a kisember élete, ugyanis néha nagyon okosnak, más helyzetben pedig éppen­séggel „butának“ kell lennie, mert különben könnyen a nya­kát törik. Amióta többször ta­lálkoztunk, és barátságot kötöt­tünk, megtudtam, hogy ő nem­csak egy bizonyos korról val­lott, hiszen már régen kilépett az idő kerekéből. A múlthoz ha­sonlóan a jelenben és a jövőben is közöttünk él, átlát az ügyes­kedők, nagyokosok és cinko­saik ködösítésén, erőt ad az ellenük vívott mindennapos küzdelemhez. A Moldva-partján született, ám rövidesen világhírű lett és bekalandozta a fél világot. A könyvlapokon kívül mozivá­szonról is többször kacsintott felénk, s eljutott a világot je­lentő deszkákra. Sokat írtak ró­la, igyekeztek kihámozni valódi egyéniségét, kíváncsiak voltak igazi arcára. Derék katonabará­tom most nagyon örült, hogy végre ellátogathat Komáromba, s ezzel együtt a délvidéki kul- lúrházakba. Kicsit talán szo­rongott, nehogy afféle „blöder Kerl“-ruhába öltöztessék, ugyan­is több helyen ilyen maskarát ráncigáltak rá és ö volt kény­telen szégyenkezni a közönség előtt mások korlátoltsága, eset­leg a félremagyarázás miatt. A próbák során már megnyu­godott, mert látta, hogy itt aránylag sokat tudnak róla, s ami legalább ennyire fontos, kedvelik őt. Amikor a bemutató után kiürültek a széksorok, s kialudtak a rivaldafények, már kezdte visszanyerni normális arcszínét és volt ereje ahhoz, hogy elbeszélgessünk a látot­takról. Tetszett neki, hogy Konrád Józsej rendező olyannak tüntet­te fel a színpadon, amilyennek valójában őt megteremtették: tehát az eszét és a szívét egy­aránt használó, humorát soha­sem nélkülöző kismebernek, akit az úgynevezett nagy em­berek „nagy“ dolgai sem szédí tőnek el, mert nem harap rá a frázisokra s a nagy szólamokra, örült annak is, hogy a rendező igyekezett különböző fajtájú Drafi Mátyás és Udvardi Anna a komédia egyik jelenetében. (Nagy László felvétele) elemek (burleszk, karikatúra, jellemkomikum, a naturalizmus határát súroló pellengérezés) segítségével egy groteszk mu­lattató előadást létrehozni. Ba­rátom ismerte a rendező koráb­bi nyilatkozatait és elképzelé­seit, ezért mindjárt megértette, hogy a jó értelemben vett ha­tás, azaz a közérthetőség ebben a színpadraállításban elsősor­ban a cselekményben rejlő ko­mikum harsányabb része dom­borodik ki, csupán néhány je­lenet során kuncoghatunk fino­mabb veretű, valamivel maga­sabb régiókba tartozó vidámsá­gon. A közönség egészen bizto­san sokat fog mulatni rajtam és társaimon, csak abban nem va­gyok biztos, — mondta — va­jon az előadásból kiérzik-e azt a kort, amelyben éltem, s meg­értik-e, hogy Katzból, Lukas fő­hadnagyból, Breitschneiderből és másokból több ezer élt annak idején? Derék barátom néhány színészt is hibáztatott, mert szerinte kissé elborították a rendezés koncepcióját, amikor fölöslegesen rájátszottak a sze­repükre, s így lelassították az előadás tempóját. Kifogásai kö­zül még megemlítette azt, hogy a hetedik kép talán hosszadal­masabb vagy egyhangúbb a kelleténél, itt nincs megfelelő fokozat, s így a közönség fi­gyelme eltankad. A következő kép kártyázási jelenetét fel kellene „dobni“ néhány ügyes ötlettel, s egyikünk sem volt biztos abban, hogy a „kutyás“ A KOMMUNISTÁK PÉLDÁT MUTATNAK Az évforduló méltó köszöntése £ A kikötő dolgozói helytállnak £ Szocialista brigádok A Csehszlovák Dunahajózási Vállalat kormánói (komáromi) üzemének, a komáromi kikötő­nek a dolgozói a lehető leg­szebb ajándékkal köszöntötték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulóját: 1973. november 6-án teljesítet­ték az 1973-as év tervfeladatait. Az áruátrakás tervét 100,2, a bevételi tervet 102,7, a nyereség tervét pedig 135,7 százalékra. A tervezett anyagbeszerzést 85,3, a tervezett munkabért pedig csupán 88,3 százalékra merítet­ték ki. Alkalmam nyílott ellátogatni az üzem nyilvános pártgyűlésé­re, s így meggyőződhettem a pártonkívüliek helyes hozzá­állásáról is. Elmondhatom, hogy ebben az üzemben nagyszerű munkások vannak, akik sok-sok áldozatot hoznak az üzem sike­re érdekében. A felszólalók keresték a megoldásokat a munka hatékonyságának a fo­kozására. A nyilvános pártgyűlés után felkerestem Bohuš Feiger elv­társat, a komáromi kikötő igaz­gatóját. Az üzem dolgozóinak életéről és terveiről beszélget­tünk. Megtudtam, hogy az üzem 341 dolgozójának egyharmada kommunista, illetve párttagje­lölt. Akadnak köztük szép számban olyan elvtársak, akik már a felszabadulás előtt be­kapcsolódtak a kommunista- és munkásmozgalomba. A komáro­mi kikötő gazdag munkásmoz­galmi múlttal rendelkezik. Amint azt az eredmények bizo­nyítják, a kommunisták, a fia­talok, az idősebbekkel karöltve nem hoznak szégyent a harcok­ban edzett elődeikre. Élen jár­nak a munka valamennyi sza­kaszán, helyesen érvényesítik a párt vezető szerepét. Lendüle­tük, lelkesedésük magával ra­gadja a pártonkívülieket is. Az üzembe« fellendült a szo­cialista munkaverseny és a szo­cialista munkabrigád-mozgalom. Az utóbbiba 10 kollektíva kap­csolódott be. Közülük négy már megszerezte a címet, hat pedig versenyez érte. A büszke cím tulajdonosai nem elégedtek meg azzal, hogy a címet meg­szerezték. További kötelezett­ségvállalásokkal évről évre nagymértékben elősegítették és jelenleg is elősegítik a terve­zett feladatok teljesítését. En­nek eredményeképpen ez év szeptemberében három szocia­lista munkabrigád magas kitün­tetésben részesült: a Petrók Fe­renc, a Horváth László és a Ďurina Péter által vezetett kol­lektívák elnyerték a becsületjel­vény I. fokozatát. A februári győzelem 25. és az NOSZF 30. évfordulójának a tiszteletére a kikötő dolgozói vállalták, hogy az évi bevételt egymillió koronára, a nyereség tervét pedig 9 543 000 korona helyett 10 061 000 koronára tel­jesítik. A háromnegyedévi ér­tékelés alapján megállapították, hogy e vállalásokat az üzem dolgozói túlteljesítették. A há­romnegyedévi értékeléskor a legjobb eredményeket elérők között (a szocialista munkaver- seny keretében) 12 000 koronát osztottak ki. Az első helyen Petrók Ferenc brigádja végzett. KOLOZSI ERNŐ jelenetet nem lehet a most lá­tottnál jobban megoldani. Persze nemcsak kifogásokat, hanem dicséretet is hallottam szép számmal. Különösen sok elismerő jelzőt használt a ki­lencedik és a tizedik kép lát­tán, ahol talán a legjobban si­került megtalálni azt a hangvé­telt, amely a derék katona ka­landjaihoz illik. Véleménye sze­rint ügyes volt a szimulánsok termében játszódó jelenet beál­lítása is. Sokat beszélgettünk a színé­szek játékáról. Az ő alakját éleire kellő Dráji Mátyás sze­rinte a második részben reme­kelt, itt teljes mértékben önma- gamra ismertem, nyugtázta ba­rátom. Az első részben túl har­ciasnak, néha kissé hebehur­gyának is tűntem. Tudja, én mindenhol az eszemet használ­tam, még akkor is, ha hülyé­nek kellett tetetnem magam, nem szerettem ugrálni és má­sokat ugratni. Amikor a többi szereplőről kérdeztem, a Katyt alakító Fe- renczy Annát említette. Bravó, mosolygott, ez színészi telitalá­lat volt. Itt minden mozdulat­ból, tekintetből, szóból, hang­súlyból érződött a tudatosság. Ilyen szépen kidolgozott Katyt bizony ritkán látni! Katz uram is tetszett nekem Tóth László megformálásában. Jól mulattam rajta, mert igazán jól játszott. Az már nem az ő hibája, hogy a kellékesek valahol elfelejtet­ték az ingét, mert ő részegen is úriember volt, legnagyobb delí- riurnában sem közlekedett ing nélkül, csak egy zakóban. Pén­ze sohasem volt, de az öltöz­ködés alapvető normáit azért gondosan betartotta. Aztán szí­vembe zártam a Miillemét ala­kító Udvurdi Annát is, pádig nem sokat szerepelt a színpa­don, s mégis sokszínűén tudott egy típust megrajzolni a színpa­don. Palotás Gabi ugyancsak tetszetősen keltette életre a bá­rónőt. Ezután kissé megcsóválta a fejét és rosszallóan jegyezte meg: bemutatón és egyáltalán hivatásos színtű előadáson rit­kán hallottam ennyi bakit, mint most, Komáromban. Nem tu­dom, lámpaláznak miuősítsem-e ezt, vagy pedig nem megfelelő szövegtanulásnak, amely zavart, bizonytalanságot eredményez. Nem mondtam meg neki, de én az utóbbit tartottam valószí­nűbbnek. Már későre járt, amikor elbú­csúztunk. Biztosítottam őt, hogy sokáig kalandozhat majd ezen a vidéken, mert a közönség a szívébe zárja őt, jókedvvel és tapssal jutalmazza majd telteit és gondolatait. SZILVÁSSY JÖZSEF A FIZIKÁLIS TERÁPIÁRÓL A fizikális terápia modern gyógykezelési mód, amelyet majdnem minden orvosi ágazat gyakran használ a különféle betegségek kezelésénél. A fizi­kális terápia felhasználja a mo­dern fizika, technika és mecha- nika felfedezéseit. Aszerint, hogy a fizika melyik ágát hasz­náljuk fe! e kezelésnél, beszél­hetünk többféle fizikális keze­lésről. Ilyenek: a mechanote- rá pia, a tennoterápia, a foto- terápia, az elektroterápia és a baroterápia. A mechanoterápiánál a kü­lönféle masszírozásokat hasz­náljuk fel a kezelésben, akár kézzel, akár géppel végezzük a mechanikus mozgásokat. E csoportba' tartozik az ultra­hanggal való kezelés is. A klasszikus felületi kézi masszírozáskor lényegesen ja­vul a bőr és a bőr alatti szö­vetek vérellátása és anyagcse­réje, a hajszálerek kiürülése, a mérgező anyagok izzadás általi eltávolítása. Ezzel fokozzuk az izomzat munkaképességét és eredményesen oldhatjuk fel idővel a bőr alatti kötőszöveti összenövéseket, ínhúzódásokat, izületi merevségeket. Tehát lényegesen javul a betegek mozgásképessége. Ezért e masz- szírozás legnagyobb szerepe a mozgásszervi megbetegedések­nél van. Ezenkívül van azon­ban a masszírozásnak egy má­sik formája, az úgynevezett reflektorikus masszírozás, ami­kor a kötőszervre, a csonthár­tyára és az idegekre alkalmaz­zuk. Ebbe a csoportba tarto­zik a kínaiak ősi tűszúrásos és tűzzel való kezelése is (aku­punktúra és ignipunktúra). Tudni kell, hogy a bőr felü­letén megvannak a belső szer­vek úgynevezett inervációs zó­nái (Haed-féle zónák), s ha e zónák idegeit dörzsöléssel, szú­rással, tűzzel, injekciózással, j o n t o f or ézi ss e 1 be f ol y á sol j u k, akkor másodlagosan e zónákon keresztül gyógyító! ag hatha­tunk a zónának megfelelő bel­ső szervekre. így e kezelést nagymértékben hasznosíthatjuk például a máj, a szív, a vese, a tüdő és más szervek beteg­ségeinél is. Különféle vibrációs gépeket is lehet kisebb vagy nagyobb sikerrel alkalmazni a masszí­rozásra, de' a leghatásosabb mégis a tapasztalt kézzel vég­zett masszírozás. Az ultrahang is végez bizo­nyos mikro masszázst. Hatása fájdalomcsillapító és javítja a szervezet anyagcseréjét. Az ultrahangok a testbe csupán két-három cin re hatolhatnak, jól hasznosítható az ultrahan­gos kezelés a krónikus reuma- tizmusnál, a krónikus ízületi fájdalmaknál, főképpen a csi­golyák krónikus betegségeinél, a nehezen gyógyuló lábszárfe- kéiyeknél. Nem használható azonban a tuberkolózisnál, a terhességben, a szív- és az agv- betegségeknél. Vigyázni kell, mivel a szakszerűtlenül hasz­nált ultrahang szétroncsolhatja a szerveket, ezért csupán szak­orvos kezelheti a beteget. A tennoterápia a meleg ha­tását veszi igénybe. A meleg­nek helyileg való alkalmazása javítja a vérellátást, ezenkívül fájdalomcsillapítólag és értágí- tólag hat, vagyis az anyagcse­rét is javítja. így a melegvi­zes fürdők rövid időn belül az egész test hőmérsékletét lénye­gesen felemelik. A 41—42 fokos melegvizes fürdő tizenöt perc­nyi alkalmazása negvven fokra emeli a test hőmérsékletét. E fürdőket eredményesen lehet alkalmazni egves fertőző beteg­KULTURÁLIS HÍREK □ Az 1973/74-es iskolaévben 50 ezer fiú és lány kezdte meg tanulmányait a moszkvai szak középiskolákban. A nyolcadik és kilencedik osztályos tanulók pályaválasztását segíti elő az idén megnyílt Pályaválasztási Tanácsadó. □ A Léopold Sédar Senghor szenegáli elnök és neves fran­cia költő áltál alapított irodal­mi díj idei nyertesei: Fereydoun Hoveyda (Les Neiges du Sinai) iráni és Ryusi Nagatsuka (I© suis un Kamikaze) japán szár­mazású író. □ A Budapesti Hanglemez- gyártó Vállalatnál megjelent kétlemezes Vivaldi-mű, a Ju- ditha triumphans elnyerte a Francia Nemzeti Akadémia Arany Orfeus-díját. A felvétel a Budapesti Madrigálkórus elő­adásában Szekeres Ferenc ve­zényletével készült. A szólisták között szerepel Barlay Zsuzsa, László Margit, Bende Zsolt és Réti József. ségeknél, amelyek kórokozói 4 nagy melegben elpusztulnak, mint például a spirocheta pal­lidum és a gonococcusok ese­tében. A 39—40 fokos átmele- gítés növeli a szervezet ellen­állóképességét, amit sikeresen lehet felhasználni például a tí­fusz és a torokgyík kezelése­kor. A 38—39 fokos átmelegí- tés sikerrel használható a reu- matúzmusnál, a kisebb fokú magas vérnyomásnál és a mig­rénes fejfájásoknál. Jó hatással lehet az asztmára is. Ide tartozik a finn szauna is, amelynél gyógyítólag hat a nagy meleg, eléri a 80—100 fo­kot, de a 1-evegő nedvességtar­talma nem lehet nagyobb 5 szá­zaléknál. Ez lehetővé teszi az izzadás gyors elpárolgását és így a szervezet gyors lehűlé­sét. A szauna használatánál a belső hőmérséklet csak mérsé­kelten emelkedik, és legfeljebb 1,5 fokkal szárnyalja túl a nor­mális hőmérsékletet. Emellett a bőr vérkeringése lényegesen meggyorsul, javul a vérkerin­gés és a szív működése. Az ezt követő hideg zuhany, vagy a hideg vízben való fürdés és a nyírfavirgáccsal való veregetés csupán arra szolgál, hogy nö­vekedjék a test ellenállóképes sége. Meleg hatására alapoz­zák a rövidhullámú diatermiát is, ahol a lokálisan alkalmazott meleg nagyobb mélységekbe megy át. jó hatása van a kró­nikus ízületi gyulladásoknál, a krónikus petefészek-gyulladá­soknál, az asztmánál, a vese- és epekóükánál. Az infravörös sugárzás főképpen a bőrt me­legíti át, ezért sikerrel használ­ható a bőrbetegségeknél, az idegfájdalmaknál, a felületi izomgyulladásoknál és az ízü­leti betegségeknél is. E mód­szereket különféleképpen lehet kombinálni, mint például a me­legvizes fürdőket d la termi ával és infravörös sugárzással vagy másképpen. A fototerápia a látható fény­sugarakat használja fel gyógyászati célokra, jelenleg ezt az eljárást még nem hasz­nálják tömegesen. Ide tartozik a lézersugarak sebészeti fel- használása például a szemse­bészetben. Az ultraibolya-sugár­zás nagyon jó hatással van a D vitamin szervezetünkben va ló termelésére. Ennek nagy szerepe van a csontképzésnéi és a bőr egészségének a meg­őrzésénél is. E sugárzás javít­ja a szervezet ellenállóképessé- Mét és buzdítóan hat az anyagcserére is. Egyes betegségeknél azonban, mint a pszoriazis, a rákos meg­betegedések stb. károsan is hathat az ultraibolya-sugárzás! Az elektroterápia a különfé­le áramokat használja fel 'ke­zelés céljából. A galvanizácíó az egyenirányú áramot hasz nálja fel az anyagcsere javí­tására, az izzadmányok felszí­vódására stb. Ezt az áramot használja fel az úgynevezett jontoforézis is, amikor az áram segítségével különféle gyógy­szereket juttatnak el a kezelen­dő szervekhez. Áramot használ­hatunk a szívműködés erősíté­sére is (kardiostimuláció), a tüdő működésének felerősítése re (respiratorikus stimulációi stb. A baroterápia gyógyászati céllal használja fel a légnyo mást is. A beteget bizonyos ma­gasságokban természetes kli­matikus viszonyok között kite­szik a napsugárzás hatásának. Némely mérgezésnél, mint pél­dául a széngázmérgezésnél, al­tatókkal okozott mérgezésnél, szívoperációk előtt és alatt, szív- infarktusnál sikeresen alkal­mazzák a baroterápiát úgy, hogy a betegnek egy-két órán át magasabb barometrikus nyo­más alatt oxigént hagynak be- léiegezni, s így a beteg szer­vezetet kellő mennyiségű oxi­génhez juttatják. A fent említett gyógymódo­kat nagyon sok esetben siker­rel lehet alkalmazni, de tuda­tosítani kell, hogy a legjobb kezelés is csak akkor lehet ál­dásos, ha szakember végzi. Ezért e téren is bízzuk magun­kat szakorvosokra. Csupán így érhetjük el a kí­vánt eredményt a beteg és kör­nyezete teljes megelégedésére. Dr. JUHÁSZ ISTVÁN 1973. XI. 30

Next

/
Thumbnails
Contents