Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-17 / 274. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK A HARCNAK NINCS VÉGE A harci cselekményekről szóló hírek egyre sűrűbbek Délke- let-Ázsia térségéből. A hírügynökségi jelentések beszámolnak arról, hogy a saigoni rendszer mindinkább fokozza terület­rabló akcióit a DNFF állásaiual szemben. Ez a tény magától érthetően gondolkodásra készteti az újságolvasói, a politikai megfigyelőt. Aligha tagadható, hogy Thieu rendszere csupán az Egyesült Államok támogatásával rúghatja fel a párizsi egyezményekben foglalt alapelveket. Egyébként erre utal a Vietnami Demokratikus Köztársaság legutóbbi nyilatkozata is, amely többek között megállapítja, hogy amíg a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány és a Vietnami Demokratikus Köztársaság a „betű szerint" betartják a párizsi békemegálla­podást, addig a saigoni rezsim — nyilván megnyergelve a pillanatnyi nemzetközi politikai konstellációt — további kí­sérleteket tesz, hogy háttérbe szorítsa a vietnami felszabadí tási mozgalmat. 1973. Xi. 17. Néhány előzmény Nem áll szándékunkban is­mertetni a vietnami, szélesebb körben az, indokínai háború történetét. Tagadhatatlan azon­ban, hogy a népi-nemzeti erők egységes felvonulását követően az Egyesült Államok és saigo­ni szövetségesei súlyos veresé­get szenvedtek a világnak eb­ben a térségében. Olyannyira, hogy az Egyesült Államok vé­gül is kénytelen volt kivonni haderőit Dél-Vietnamból és akarva-akaratlanul alá kellett írnia a már említett párizsi dokumentumokat. Tudvalevő, hogy a felszabadítási front erői legutóbbi offenzívájuk során rendkívül súlyos csapásokat mértek a betolakodókra. Ez a momentum vitán felül jelentős mértékben járult hozzá a viet­nami békéről szóló dokumen­tumok aláírásához. Természete­sen, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy Vietnam hős népét az egész szocialista közösség és a világ összes ha­ladó, békeszerető erői támogat­ták. Több ízben hangsúlyoztuk immár, hogy a nemzetközi ösz- szefogásnak ez a példája tör­ténelmi jelentőségű. Bebizonyo­sodott ugyanis, hogy a világ haladó erőinek az összefogása képes lefogni az agresszor ke­zét, békét teremteni ott, ahol pusztító háborúk dúlnak. Nem egyszer rámutattunk, hogy a vietnami kérdés nem szűkíthe­tő le Dél-Vietnam területére. Legalábbis indokínai méretek­ben kell gondolkoznunk ahhoz, hogy megértsük, tulajdonkép­pen milyen célokat követ a vi­lág vezető kapitalista nagyha­talma a szóban forgó háború­val. És ebben rejlik annak nyit­ja is, vajon miért nem sikerült mind a mai napig érvényt sze­rezni a párizsi egyezmények­hez Nem sikerült azért, mert — Thieu elnök úr véleménye Szerint — a párizsi egyezmény papírrongy, amelynek semmi jelentősége sincs a térség bé­kéjének megőrzése szempontjá­ból. Folytatódik o terror A nemzetközi Vöröskereszt héhány szakembere megállapí­totta, hogy a dél-vietnami bör­tönökben még mindig a politi­kai foglyok ezrei sínylődnek. Mi sem változott a párizsi megállapodások aláírása óta, hiszen a dél-vietnami rendőr­terror nem enyhült, hanem ép­pen ellenkezőleg, fokozódott. Aligha képzelhető el, hogy az Egyesült Államok számára ,,kellemes" lenne ez a saigoni belpolitikai vonalvezetés. Hi­szen Washington mindig arra ösztönözte Saigont, hogy — úgymond — szalonképesebben hajtsa végre belső terrorak­cióit. Thieu mester azonban' úgy látszik nagyszerűen ért a zsarolás „művészetéhez“. Egé­szen egyszerűen nem hajlandó megfogadni tengerentúli szö­vetségeseinek tanácsait, hanem végzi a maga dolgát“. így minden kertelés nélkül vissza­utasította a kétoldali vietnami katonai ellenőrző bizottság öt­pontos javaslatát, amely való­ban konkrét lépésekre ösztön­zött a még mindig fennálló há­borús tűzfészkek felszámolásá­ra. A szóban forgó ötpontos javaslat, amely e hét közepén került a nyilvánosság elé, töb­bek között előírja, hogy a há­borús gócokat előidéző térsé­gekbe azonnal vonuljanak ki megfigyelői csoportok és tegye­nek kísérletet a további akciók megszüntetése érdekében. Napjainkban, mikor a nem­zetközi diplomácia és a világ­közvélemény figyelmét lekötik a közel-keleti események, alig foglalkozik valaki érdemben a délkelet-ázsiai fejleményekkel. Nem vitás azonban, hogy amíg Közel-Keleten szóliuik a fegy­verek, addig Thieu és rendsze­re mindent megtesz — magá­tól érthetőén amerikai segít­séggel — annak érdekében, hogy megváltoztassa azt a sta­tus quot, amelyet Párizsban lá­tott el kézjegyével a négy ér­dekelt fél magas rangú meg­bízottja. Az sem titok, hogy a dél-vietnami fővárosban nagy megelégedéssel és megnyugvás­sal vették tudomásul, hogy az amerikai törvényhozás több mint 600 millió dollárnyi se­gítséget szavazott meg Dél- Vietnamnak a háborús károk helyrehozásához. Kétséges azon­ban, hogy e nem éppen kis összeg valóban a háborús ká­rok helyrehozását szolgálja-e majd. Valószínűbb, hogy ez a segély újabb fegyverszálítmá- nyok és hadianyag formájában érkezik meg Dél-Vietnamba. Felvetődik azonban a kérdés, vajon ez a politika mennyiben járult hozzá a nemzetközi eny­hülést és együttműködést cél­zó törekvésekhez. Kilátások Naivitás lenne feltételezni, hogy a párizsi egyezmény alá­írásával egyszer s mindenkor­ra megoldódott az indokínai, pontosabban vietnami kérdés problémája. Kettőn áll a vásár — szokták mondani — ám sai­goni viszonylatban nem érvé­nyes ez a szólás. Itt ugyanis „egyen áll a vásár“, mégpedig Thieu klikkjén. Nem férhet hozzá kétség, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság va­lóban következetesen betartja a párizsi megállapodást. A dél­vietnami ideiglenes forradalmi kormány védekezésre kénysze­rül, hiszen a saigoni rezsim területrabló akciói mind több gond t okoznak a felszabadítá­si mozgalom fegyveres erőinek. A kilátások tehát nem éppen rózsásak. Thieu és kormánya nyilvánvalóan csupán az alka­lomra vár, hogy újabb háborút robbantson ki Indokínában. Egyébként erre utal az a tény is, hogy a saigoni támadások a kambodzsai határvonal tér­ségére irányulnak. Köztudomá­sú, hogy Kambodzsában a khmer hazafiak jelentős harci sikereket értek el. Saigon im­már több ízben felajánlotta, hogy hajlandó segítséget nyúj­tani Phnom Penhnek. Ez az ajánlat azonban még Washing­tonban is „süket fülekre“ ta­lált. Viszont nyilvánvaló, hogy a saigoni segélynyújtásnak egyetlen célja van csupán: is­mét felszítani a háború láng­ját Indokína egész térségében, tehát Indokolni a saigoni be­avatkozás „jogosságát“. Amennyiben kilátásokról be­szélünk, nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, hogy az indokí­nai térség békéje és bizton­sága — mint azt már oly sok­szor hangsúlyoztuk — a nem­zetközi béke és biztonság meg­szilárdításának a függvénye. Az éremnek azonban másik oldala is van. Ha napjainkban Viet­namban kiújultak a hadicse­lekmények, ez természetszerű­leg visszaható tényező a nem­zetközi enyhülési folyamatban. Annál inkább, mert a világ egy másik részében, nevezetesen a Közel-Keleten komoly fegyve­res konfliktusra került sor. Mindannyiunk érdeke tehát, hogy a közvéleményt mozgósít­va, megfékezzük a saigoni báb­rendszer enyhén szólva is me­részkedő újabb akcióit. Ezt kö­veteli meg a világ haladó köz­véleményétől az elkötelezett békeakarat, a becsület és az emberség. (bpi) EREDMÉNYTELENÜL ZÁRULTAK KISSINGER TÁVOL-KELETI MEGBESZÉLÉSEI Tokió — Kissinger amerikai külügyminiszter, aki közel-kele­ti és kínai útja után rövid láto­gatást tett japánban, pénteken délelőtt elutazott Tokióból. Más­fél napos villámlátogatása alatt az amerikai politikus tárgyalá­sokat folytatott Tanaka minisz­terelnökkel és kormányának három legfontosabb tagjával, Ohira külügyminiszterrel, Aicsi pénzügyminiszterrel és Naka- szone külkereskedelmi- és ipar- tigyi miniszterrel. A japán sajtó által ,,olajvál­ság tárgyalásoknak“ el keresz­telt japán—amerikai megbeszé­lések negatívan zárultak a Ta- naka-kormány számára, amely abban reménykedett, hogy Kis­singer útján elnyeri az Egyesült Államok közreműködését a ja­pán gazdaságot súlyos mérték­ben érintő olajválság megoldá­sához. A kudarc mélységes elé­gedetlenséget váltott ki tokiói kormánykörökben, s még a ha­talmon lévő konzervatív párt egyes vezetői is arra ösztökélik Tanaka miniszterelnököt, hogy válaszul az Egyesült Államok „mindenki boldoguljon ahogy tud“ álláspontjára, változtassa meg a japán kormánypolitika irányát a közel-keleti kérdés­ben. Ez pedig azt jelenti, hogy az eddigi, névleg semleges, va­lójában Izrael-barát politika he­lyett részesítse gyakorlati tá­mogatásban az arab országokat. Az Egyesült Államok külügy­minisztere kétnapos hivatalos tokiói látogatásának befejezté­vel — Szöul útbaejtésével haza­utazott az Egyesült Államokba, ahol Kissinger Pak Csöng Hí dél-koreai elnökkel és a rezsim más vezetőivel tárgyalt. Harmadik út? Nantes — Pénteken délután kezdődött Nantesban az UDR- nek, a francia kormánykoalíció legnagyobb pártjának kongresz- szusa. A háromnapos kongresz- szusdn —, melyet Alexandre Sanguinetti, a párt főtitkára nyitott meg — újra választják az UDR Központi Bizottságát. A pártvezetőség az általános politikai helyzet megvitatása mellett a kongresszus fő témá­jaként „a kapitalizmus és a kollektivizmus közötti harmadik út keresését“ jelölte meg. Eb­ben a témaválasztásban az a törekvés jut kifejezésre, hogy az UDR hagyományos jobb- ós baloldaltól független „tömeg- mozgalomnak“ tüntesse fel ma­gát és így próbálja visszahódíta­ni a De Gaulle távozása után elvesztett választóit. Az idei parlamenti választásokon ugyan­is a párt súlyos „veszteséget“ szenvedett, nemzetgyűlési kép­viselőinek száma 281-ről 190-re csökkent, s elvesztette szavazói­nak 18 százalékát. A kongresszus egyik beszá­molólát Chaban-Delmas volt mi­niszterelnök tartja, akinek kor­mányfői székből történt távozá­sa óta ez lesz az első nagyobb fellépése a politikai színpadon. Chaban-Delmas-ra a gaulle-isták nagy része most mint lehetsé­ges elnökjelöltre tekint abban az esetben, ha Georges Pompi­dou nem jelöltetné magát a leg­közelebbi választásokon. Az ő fellépésén kívül nagy érdeklő­dés várja Couve de Murville és Debré volt miniszterelnökök fel­szólalásait is. akik legutóbb a parlamentben szembehelyezked­tek Pompidou elnök alkotmány­módosító tervével. A türelmetlenség első jelei Athén — A görög diákok, akik elbarikádozták magukat az athéni műszaki egyetemben, péntekre virradóra már a má­sodik éjszaka tartották meg­szállva az egyetem épületét. A tüntető diákok a görög kor­mány lemondását követelik. A hírügynökségek értesülései sze rint a Papadopulosz rendszer most kezdi mutatni a türelmet­lenség első jeleit. Az athéni műszaki egyetem hallgatóinak tiltakozó mozgal­ma átterjedt már a görög fő­város más egyetemeire is, de szolidaritásukat nyilvánítják a diákok Szalonikiben és Palrasz- ban is. A diákok azt .állítják, hogy tíz napra való élelemmel ren­delkeznek. Néhány óra alatt rá­dióállomást szereltek fel és kö­veteléseiket a fegyveres erők adójához közeli hullámhosszon sugározzák. Pompidou Angliában London — Georges Pompi­dou francia köztársasági elnök kétnapos tanácskozássorozatra Angliába érkezett. Edward Heath kormányfő a northolti támaszponton várta az elnöki különgépet és a két vezető gépkocsin hajtatott a London közelében fevő Chequersi kor­mánybirtokra, a tárgyalások színhelyére. A megbeszéléseken Michel fobert francia külügymi­niszter és brit kollégája, Sir Alec Douglas-Home is bekapcso­lódik. Az angol főváros politikai megfigyelői az összesen hat órára tervezett angol—francia megbeszéléseknek két elemét domborították ki: 1. a közös piaci országok együttes straté­giai és világpolitikai helyzeté­nek erősítését, és 2. a kilencek l>első ellentéteinek tisztázását, amelyek főleg Anglia ós Fran­ciaország problémái. A chequersi találkozón írja alá Douglas-Home és Jobert a csatorna-alagút közös építésé­nek megkezdésére vonatkozó jegyzőkönyvet. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára Joszip Broz Titoval, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság állam­fő jével folytatott megbeszélések befejeztével Kijevből visszauta­zott Moszkvába. TODOR ZSIVKOVNAK, a BKP KB első titkárának, Bulgária Államtanácsa elnökének vezeté­sével elutazott Varsóból a bol­gár párt- és kormánküldöttség, amely a LEMP meghívására lá­togatást tett Lengyelországban. ALGÍRBAN november 26-án kezdődik az arab államok csúcsértekezlete. Az arab kül­ügyminiszterek értekezlete no­vember 24-én kezdődik szintén Algéria fővárosában. A BIZTONSÁGI TANÁCS 1973. október 27-i határozatának megfelelően a szenegáli és pe­rui kormány úgy döntött, hogy csapatokat bocsát az ENSZ rendkívüli közel-keleti béke­fenntartó erői rendelkezésére. LUXEMBURG és a Vietnami Demokratikus Köztársaság a jövőben nagyköveti szinten dip* lomáoiaí kapcsolatokat létesít. A NORVÉG kormány 5 szá­zalékkal felértékelte az ország pénznemét, a norvég koronát, NEW YORKBAN Peter Florin, az NDK külügyminiszter-helyet­tese és állandó ENSZ-képvise- lője találkozott Romes C sand rá" val, a Béke-világtanács főtitká­rával és Gordon Schafferrel, a Béke-világtanács titkárságának tagjával. CARRINGTON brit nemzetvé­delmi miniszter Párizsban meg­beszéléseket folytatott francia kollégájával, Robert Galleyval és Francois Maurin vezérkari főnökkel. A megbeszélések fő témáját a közös fegyverkezési rendszer kidolgozása volt. MICHEL SHARP, kanadai küU ügyminiszter kijelentette, hogy a Szovjetunió és Kanada kap­csolatai sikeresen fejlődnek és a jövőben tovább mélyülnek. A külügyminiszter vasárnap hi­vatalos látogatásra a Szovjet­unióba utazik. HAVANNÁBAN véget ért a kubai szakszervezetek X1IL kongresszusa. GUAYAQUILBAN megkezdte munkáját az Ecuadori Kommu­nista Párt IX. kongresszusa, melynek napirendjén a KB be­számolója. valamint az ecua­dori antiimperialista és demok­ratikus erők egységéről szóló tézisek megvitatása és az új KB megválasztása szerepel. REYKJAVIKBAN befejeződ­tek az amerikai—izlandi meg­beszélések, melyen az izlandi kormány követelte, hogy 1975- Lg szüntessék meg a NATO kef­laviki támaszpontját. finden bizonnyal nem csu- ■ * pán .az idősebb generáció emlékezetében élnek élénken, hanem a fiatalok előtt is isme­retesek —• a történelemből, vagy a résztvevők elbeszélései­ből — a hazánk fővárosában 1939. november 16-ról 17-re vir­radó éjjel lejátszódott megrázó események. A hitlerista náci körök által szított második vi­lágháború ez idő tájt már har­madik hónapja dúlt. Európa né­pei felett ott lebegett a „Nagy­német Birodalom“ fenyegető lá­tomása. Hazánkban —, amely a fasiszta Németország protek­torátusaként szerepelt — a fa­siszta-ellenes tömegek körében ellenállási mozgalom bontako­zott ki a hitlerista megszállók és azok barbár háborúja ellen. Hasonló akciók egyike volt a prágai diákok tüntetése az em­lített napon. A náci SS-alaku- latok kegyetlenül szétverték a diáktüntetést és megfélemlítés­ként a tiltakozó menet szerve­zőit kivégezték. A prágai diák­megmozdulás a fiatalok bátor tettrekészsége miatt, az ezt kö­vető fasiszta megtorlás pedig megdöbbentő brutalitásánál fog­va mélyen megrázta mind a ha­zai, mind a nemzetközi közvé­leményt. A második világháború befeje­zése után 1946 ban az akkor megalakult Nemzetközi Diákszö­Mártírokra emlékezünk vétség — melyet Prágában ala­kított meg 43 ország 117 diák- szervezete — elhatározta, hogy november 17-ét Nemzetközi Diáknappá nyilvánítja. Ezzel lé­nyegében a diákság nemzetközi szinten kinyilvánította, milyen nagyra értékeli hazánk diák- mozgalmának haladó hagyomá­nyait, s mintegy emléket állí­tott a kivégzett diákvezetőknek. November 17-én. a Nemzetközi Diáknapon tehát kettős évfor­dulót ünnepiünk: emlékezünk a diáktüntetés mártírjaira és ün­nepeljük a világ, haladó diák- mozgalmainak egyre erősödő nemzetközi szervezetét. A Nemzetközi Diákszövetség története azóta szorosan össze­fonódott a világpolitikában és a nemzetközi kapcsolatokban be­következett gyökeres változá­sokkal, melyek a továbbiakban tulajdonképpen meghatározták a szervezet tevékenységének irányát. Az utóbbi években ta­pasztalható enyhülési folyamat előromozdításában és a nemzet­közi haladó demokratikus erők harcában egyre nagyobb szere­pet vállaltak a fiatalok, köztük főleg az aktivitásukkal és gyakran nyugtalanságukkal ki­tűnő diákok. A diákság soraiban több poli­tikai irányzat fellelhető. A több­ség azonban — és éppen ők hozták létre a Nemzetközi Diák- szövetséget — mindig a legha ladóbb politikai célkitűzésekért és a társadalmi Igazságtalansá­gok felszámolásáért szállt sík­ra. A diákmozgalom jellegének megfelelően az oktatás, a köz­nevelés gyakorlati gondjait min­dig napirenden tartotta, de eze­ket az általános politikai harc, a dolgozó tömegek létérdekei­ért folyó küzdelem szerves ré­szeként fogta fel. így a világ ifjúságának és diákságának de­mokratikus mozgalma jelentős politikai erővé vált, amely nap­jaink társadalmi-politikai fejlő­désében egyre fontosabb szere­pet játszik.

Next

/
Thumbnails
Contents