Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-17 / 274. szám, szombat
HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK A HARCNAK NINCS VÉGE A harci cselekményekről szóló hírek egyre sűrűbbek Délke- let-Ázsia térségéből. A hírügynökségi jelentések beszámolnak arról, hogy a saigoni rendszer mindinkább fokozza területrabló akcióit a DNFF állásaiual szemben. Ez a tény magától érthetően gondolkodásra készteti az újságolvasói, a politikai megfigyelőt. Aligha tagadható, hogy Thieu rendszere csupán az Egyesült Államok támogatásával rúghatja fel a párizsi egyezményekben foglalt alapelveket. Egyébként erre utal a Vietnami Demokratikus Köztársaság legutóbbi nyilatkozata is, amely többek között megállapítja, hogy amíg a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány és a Vietnami Demokratikus Köztársaság a „betű szerint" betartják a párizsi békemegállapodást, addig a saigoni rezsim — nyilván megnyergelve a pillanatnyi nemzetközi politikai konstellációt — további kísérleteket tesz, hogy háttérbe szorítsa a vietnami felszabadí tási mozgalmat. 1973. Xi. 17. Néhány előzmény Nem áll szándékunkban ismertetni a vietnami, szélesebb körben az, indokínai háború történetét. Tagadhatatlan azonban, hogy a népi-nemzeti erők egységes felvonulását követően az Egyesült Államok és saigoni szövetségesei súlyos vereséget szenvedtek a világnak ebben a térségében. Olyannyira, hogy az Egyesült Államok végül is kénytelen volt kivonni haderőit Dél-Vietnamból és akarva-akaratlanul alá kellett írnia a már említett párizsi dokumentumokat. Tudvalevő, hogy a felszabadítási front erői legutóbbi offenzívájuk során rendkívül súlyos csapásokat mértek a betolakodókra. Ez a momentum vitán felül jelentős mértékben járult hozzá a vietnami békéről szóló dokumentumok aláírásához. Természetesen, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy Vietnam hős népét az egész szocialista közösség és a világ összes haladó, békeszerető erői támogatták. Több ízben hangsúlyoztuk immár, hogy a nemzetközi ösz- szefogásnak ez a példája történelmi jelentőségű. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a világ haladó erőinek az összefogása képes lefogni az agresszor kezét, békét teremteni ott, ahol pusztító háborúk dúlnak. Nem egyszer rámutattunk, hogy a vietnami kérdés nem szűkíthető le Dél-Vietnam területére. Legalábbis indokínai méretekben kell gondolkoznunk ahhoz, hogy megértsük, tulajdonképpen milyen célokat követ a világ vezető kapitalista nagyhatalma a szóban forgó háborúval. És ebben rejlik annak nyitja is, vajon miért nem sikerült mind a mai napig érvényt szerezni a párizsi egyezményekhez Nem sikerült azért, mert — Thieu elnök úr véleménye Szerint — a párizsi egyezmény papírrongy, amelynek semmi jelentősége sincs a térség békéjének megőrzése szempontjából. Folytatódik o terror A nemzetközi Vöröskereszt héhány szakembere megállapította, hogy a dél-vietnami börtönökben még mindig a politikai foglyok ezrei sínylődnek. Mi sem változott a párizsi megállapodások aláírása óta, hiszen a dél-vietnami rendőrterror nem enyhült, hanem éppen ellenkezőleg, fokozódott. Aligha képzelhető el, hogy az Egyesült Államok számára ,,kellemes" lenne ez a saigoni belpolitikai vonalvezetés. Hiszen Washington mindig arra ösztönözte Saigont, hogy — úgymond — szalonképesebben hajtsa végre belső terrorakcióit. Thieu mester azonban' úgy látszik nagyszerűen ért a zsarolás „művészetéhez“. Egészen egyszerűen nem hajlandó megfogadni tengerentúli szövetségeseinek tanácsait, hanem végzi a maga dolgát“. így minden kertelés nélkül visszautasította a kétoldali vietnami katonai ellenőrző bizottság ötpontos javaslatát, amely valóban konkrét lépésekre ösztönzött a még mindig fennálló háborús tűzfészkek felszámolására. A szóban forgó ötpontos javaslat, amely e hét közepén került a nyilvánosság elé, többek között előírja, hogy a háborús gócokat előidéző térségekbe azonnal vonuljanak ki megfigyelői csoportok és tegyenek kísérletet a további akciók megszüntetése érdekében. Napjainkban, mikor a nemzetközi diplomácia és a világközvélemény figyelmét lekötik a közel-keleti események, alig foglalkozik valaki érdemben a délkelet-ázsiai fejleményekkel. Nem vitás azonban, hogy amíg Közel-Keleten szóliuik a fegyverek, addig Thieu és rendszere mindent megtesz — magától érthetőén amerikai segítséggel — annak érdekében, hogy megváltoztassa azt a status quot, amelyet Párizsban látott el kézjegyével a négy érdekelt fél magas rangú megbízottja. Az sem titok, hogy a dél-vietnami fővárosban nagy megelégedéssel és megnyugvással vették tudomásul, hogy az amerikai törvényhozás több mint 600 millió dollárnyi segítséget szavazott meg Dél- Vietnamnak a háborús károk helyrehozásához. Kétséges azonban, hogy e nem éppen kis összeg valóban a háborús károk helyrehozását szolgálja-e majd. Valószínűbb, hogy ez a segély újabb fegyverszálítmá- nyok és hadianyag formájában érkezik meg Dél-Vietnamba. Felvetődik azonban a kérdés, vajon ez a politika mennyiben járult hozzá a nemzetközi enyhülést és együttműködést célzó törekvésekhez. Kilátások Naivitás lenne feltételezni, hogy a párizsi egyezmény aláírásával egyszer s mindenkorra megoldódott az indokínai, pontosabban vietnami kérdés problémája. Kettőn áll a vásár — szokták mondani — ám saigoni viszonylatban nem érvényes ez a szólás. Itt ugyanis „egyen áll a vásár“, mégpedig Thieu klikkjén. Nem férhet hozzá kétség, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság valóban következetesen betartja a párizsi megállapodást. A délvietnami ideiglenes forradalmi kormány védekezésre kényszerül, hiszen a saigoni rezsim területrabló akciói mind több gond t okoznak a felszabadítási mozgalom fegyveres erőinek. A kilátások tehát nem éppen rózsásak. Thieu és kormánya nyilvánvalóan csupán az alkalomra vár, hogy újabb háborút robbantson ki Indokínában. Egyébként erre utal az a tény is, hogy a saigoni támadások a kambodzsai határvonal térségére irányulnak. Köztudomású, hogy Kambodzsában a khmer hazafiak jelentős harci sikereket értek el. Saigon immár több ízben felajánlotta, hogy hajlandó segítséget nyújtani Phnom Penhnek. Ez az ajánlat azonban még Washingtonban is „süket fülekre“ talált. Viszont nyilvánvaló, hogy a saigoni segélynyújtásnak egyetlen célja van csupán: ismét felszítani a háború lángját Indokína egész térségében, tehát Indokolni a saigoni beavatkozás „jogosságát“. Amennyiben kilátásokról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az indokínai térség békéje és biztonsága — mint azt már oly sokszor hangsúlyoztuk — a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításának a függvénye. Az éremnek azonban másik oldala is van. Ha napjainkban Vietnamban kiújultak a hadicselekmények, ez természetszerűleg visszaható tényező a nemzetközi enyhülési folyamatban. Annál inkább, mert a világ egy másik részében, nevezetesen a Közel-Keleten komoly fegyveres konfliktusra került sor. Mindannyiunk érdeke tehát, hogy a közvéleményt mozgósítva, megfékezzük a saigoni bábrendszer enyhén szólva is merészkedő újabb akcióit. Ezt követeli meg a világ haladó közvéleményétől az elkötelezett békeakarat, a becsület és az emberség. (bpi) EREDMÉNYTELENÜL ZÁRULTAK KISSINGER TÁVOL-KELETI MEGBESZÉLÉSEI Tokió — Kissinger amerikai külügyminiszter, aki közel-keleti és kínai útja után rövid látogatást tett japánban, pénteken délelőtt elutazott Tokióból. Másfél napos villámlátogatása alatt az amerikai politikus tárgyalásokat folytatott Tanaka miniszterelnökkel és kormányának három legfontosabb tagjával, Ohira külügyminiszterrel, Aicsi pénzügyminiszterrel és Naka- szone külkereskedelmi- és ipar- tigyi miniszterrel. A japán sajtó által ,,olajválság tárgyalásoknak“ el keresztelt japán—amerikai megbeszélések negatívan zárultak a Ta- naka-kormány számára, amely abban reménykedett, hogy Kissinger útján elnyeri az Egyesült Államok közreműködését a japán gazdaságot súlyos mértékben érintő olajválság megoldásához. A kudarc mélységes elégedetlenséget váltott ki tokiói kormánykörökben, s még a hatalmon lévő konzervatív párt egyes vezetői is arra ösztökélik Tanaka miniszterelnököt, hogy válaszul az Egyesült Államok „mindenki boldoguljon ahogy tud“ álláspontjára, változtassa meg a japán kormánypolitika irányát a közel-keleti kérdésben. Ez pedig azt jelenti, hogy az eddigi, névleg semleges, valójában Izrael-barát politika helyett részesítse gyakorlati támogatásban az arab országokat. Az Egyesült Államok külügyminisztere kétnapos hivatalos tokiói látogatásának befejeztével — Szöul útbaejtésével hazautazott az Egyesült Államokba, ahol Kissinger Pak Csöng Hí dél-koreai elnökkel és a rezsim más vezetőivel tárgyalt. Harmadik út? Nantes — Pénteken délután kezdődött Nantesban az UDR- nek, a francia kormánykoalíció legnagyobb pártjának kongresz- szusa. A háromnapos kongresz- szusdn —, melyet Alexandre Sanguinetti, a párt főtitkára nyitott meg — újra választják az UDR Központi Bizottságát. A pártvezetőség az általános politikai helyzet megvitatása mellett a kongresszus fő témájaként „a kapitalizmus és a kollektivizmus közötti harmadik út keresését“ jelölte meg. Ebben a témaválasztásban az a törekvés jut kifejezésre, hogy az UDR hagyományos jobb- ós baloldaltól független „tömeg- mozgalomnak“ tüntesse fel magát és így próbálja visszahódítani a De Gaulle távozása után elvesztett választóit. Az idei parlamenti választásokon ugyanis a párt súlyos „veszteséget“ szenvedett, nemzetgyűlési képviselőinek száma 281-ről 190-re csökkent, s elvesztette szavazóinak 18 százalékát. A kongresszus egyik beszámolólát Chaban-Delmas volt miniszterelnök tartja, akinek kormányfői székből történt távozása óta ez lesz az első nagyobb fellépése a politikai színpadon. Chaban-Delmas-ra a gaulle-isták nagy része most mint lehetséges elnökjelöltre tekint abban az esetben, ha Georges Pompidou nem jelöltetné magát a legközelebbi választásokon. Az ő fellépésén kívül nagy érdeklődés várja Couve de Murville és Debré volt miniszterelnökök felszólalásait is. akik legutóbb a parlamentben szembehelyezkedtek Pompidou elnök alkotmánymódosító tervével. A türelmetlenség első jelei Athén — A görög diákok, akik elbarikádozták magukat az athéni műszaki egyetemben, péntekre virradóra már a második éjszaka tartották megszállva az egyetem épületét. A tüntető diákok a görög kormány lemondását követelik. A hírügynökségek értesülései sze rint a Papadopulosz rendszer most kezdi mutatni a türelmetlenség első jeleit. Az athéni műszaki egyetem hallgatóinak tiltakozó mozgalma átterjedt már a görög főváros más egyetemeire is, de szolidaritásukat nyilvánítják a diákok Szalonikiben és Palrasz- ban is. A diákok azt .állítják, hogy tíz napra való élelemmel rendelkeznek. Néhány óra alatt rádióállomást szereltek fel és követeléseiket a fegyveres erők adójához közeli hullámhosszon sugározzák. Pompidou Angliában London — Georges Pompidou francia köztársasági elnök kétnapos tanácskozássorozatra Angliába érkezett. Edward Heath kormányfő a northolti támaszponton várta az elnöki különgépet és a két vezető gépkocsin hajtatott a London közelében fevő Chequersi kormánybirtokra, a tárgyalások színhelyére. A megbeszéléseken Michel fobert francia külügyminiszter és brit kollégája, Sir Alec Douglas-Home is bekapcsolódik. Az angol főváros politikai megfigyelői az összesen hat órára tervezett angol—francia megbeszéléseknek két elemét domborították ki: 1. a közös piaci országok együttes stratégiai és világpolitikai helyzetének erősítését, és 2. a kilencek l>első ellentéteinek tisztázását, amelyek főleg Anglia ós Franciaország problémái. A chequersi találkozón írja alá Douglas-Home és Jobert a csatorna-alagút közös építésének megkezdésére vonatkozó jegyzőkönyvet. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára Joszip Broz Titoval, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság államfő jével folytatott megbeszélések befejeztével Kijevből visszautazott Moszkvába. TODOR ZSIVKOVNAK, a BKP KB első titkárának, Bulgária Államtanácsa elnökének vezetésével elutazott Varsóból a bolgár párt- és kormánküldöttség, amely a LEMP meghívására látogatást tett Lengyelországban. ALGÍRBAN november 26-án kezdődik az arab államok csúcsértekezlete. Az arab külügyminiszterek értekezlete november 24-én kezdődik szintén Algéria fővárosában. A BIZTONSÁGI TANÁCS 1973. október 27-i határozatának megfelelően a szenegáli és perui kormány úgy döntött, hogy csapatokat bocsát az ENSZ rendkívüli közel-keleti békefenntartó erői rendelkezésére. LUXEMBURG és a Vietnami Demokratikus Köztársaság a jövőben nagyköveti szinten dip* lomáoiaí kapcsolatokat létesít. A NORVÉG kormány 5 százalékkal felértékelte az ország pénznemét, a norvég koronát, NEW YORKBAN Peter Florin, az NDK külügyminiszter-helyettese és állandó ENSZ-képvise- lője találkozott Romes C sand rá" val, a Béke-világtanács főtitkárával és Gordon Schafferrel, a Béke-világtanács titkárságának tagjával. CARRINGTON brit nemzetvédelmi miniszter Párizsban megbeszéléseket folytatott francia kollégájával, Robert Galleyval és Francois Maurin vezérkari főnökkel. A megbeszélések fő témáját a közös fegyverkezési rendszer kidolgozása volt. MICHEL SHARP, kanadai küU ügyminiszter kijelentette, hogy a Szovjetunió és Kanada kapcsolatai sikeresen fejlődnek és a jövőben tovább mélyülnek. A külügyminiszter vasárnap hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik. HAVANNÁBAN véget ért a kubai szakszervezetek X1IL kongresszusa. GUAYAQUILBAN megkezdte munkáját az Ecuadori Kommunista Párt IX. kongresszusa, melynek napirendjén a KB beszámolója. valamint az ecuadori antiimperialista és demokratikus erők egységéről szóló tézisek megvitatása és az új KB megválasztása szerepel. REYKJAVIKBAN befejeződtek az amerikai—izlandi megbeszélések, melyen az izlandi kormány követelte, hogy 1975- Lg szüntessék meg a NATO keflaviki támaszpontját. finden bizonnyal nem csu- ■ * pán .az idősebb generáció emlékezetében élnek élénken, hanem a fiatalok előtt is ismeretesek —• a történelemből, vagy a résztvevők elbeszéléseiből — a hazánk fővárosában 1939. november 16-ról 17-re virradó éjjel lejátszódott megrázó események. A hitlerista náci körök által szított második világháború ez idő tájt már harmadik hónapja dúlt. Európa népei felett ott lebegett a „Nagynémet Birodalom“ fenyegető látomása. Hazánkban —, amely a fasiszta Németország protektorátusaként szerepelt — a fasiszta-ellenes tömegek körében ellenállási mozgalom bontakozott ki a hitlerista megszállók és azok barbár háborúja ellen. Hasonló akciók egyike volt a prágai diákok tüntetése az említett napon. A náci SS-alaku- latok kegyetlenül szétverték a diáktüntetést és megfélemlítésként a tiltakozó menet szervezőit kivégezték. A prágai diákmegmozdulás a fiatalok bátor tettrekészsége miatt, az ezt követő fasiszta megtorlás pedig megdöbbentő brutalitásánál fogva mélyen megrázta mind a hazai, mind a nemzetközi közvéleményt. A második világháború befejezése után 1946 ban az akkor megalakult Nemzetközi DiákszöMártírokra emlékezünk vétség — melyet Prágában alakított meg 43 ország 117 diák- szervezete — elhatározta, hogy november 17-ét Nemzetközi Diáknappá nyilvánítja. Ezzel lényegében a diákság nemzetközi szinten kinyilvánította, milyen nagyra értékeli hazánk diák- mozgalmának haladó hagyományait, s mintegy emléket állított a kivégzett diákvezetőknek. November 17-én. a Nemzetközi Diáknapon tehát kettős évfordulót ünnepiünk: emlékezünk a diáktüntetés mártírjaira és ünnepeljük a világ, haladó diák- mozgalmainak egyre erősödő nemzetközi szervezetét. A Nemzetközi Diákszövetség története azóta szorosan összefonódott a világpolitikában és a nemzetközi kapcsolatokban bekövetkezett gyökeres változásokkal, melyek a továbbiakban tulajdonképpen meghatározták a szervezet tevékenységének irányát. Az utóbbi években tapasztalható enyhülési folyamat előromozdításában és a nemzetközi haladó demokratikus erők harcában egyre nagyobb szerepet vállaltak a fiatalok, köztük főleg az aktivitásukkal és gyakran nyugtalanságukkal kitűnő diákok. A diákság soraiban több politikai irányzat fellelhető. A többség azonban — és éppen ők hozták létre a Nemzetközi Diák- szövetséget — mindig a legha ladóbb politikai célkitűzésekért és a társadalmi Igazságtalanságok felszámolásáért szállt síkra. A diákmozgalom jellegének megfelelően az oktatás, a köznevelés gyakorlati gondjait mindig napirenden tartotta, de ezeket az általános politikai harc, a dolgozó tömegek létérdekeiért folyó küzdelem szerves részeként fogta fel. így a világ ifjúságának és diákságának demokratikus mozgalma jelentős politikai erővé vált, amely napjaink társadalmi-politikai fejlődésében egyre fontosabb szerepet játszik.
