Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-14 / 271. szám, szerda

Megérdemelték a Munkaerdemrendet Egyre igényesebben j\z oktatás megkezdésének 300. évfordulóját ünnepelték # Kiállítás oz évforduló al­kalmából # Emléktáblát lepleztek le # Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a világnézeti nevelésre és a szlovák nyelv oktatására# Tornateremre is szükség lenne i# A pedagógusok is tanulnak Jelentős évfordulót ünnepelt ja napokban Veiké Ulany (Nagyfödémes) lakossága: ke­rek 300 éve kezdődött el a köz­ségben az oktatás. Ez pedig nagy sző, hiszen Mária Terézia csak 1777-ben, vagyis 104 év­vel később rendelte el a közsé­gi iskolák létrehozását. A nagy- födémesi iskola megalapítója — Vlasich Miklós — tehát való­ban úttörő munkát végzett. Vi­tathatatlan, hogy korához ké­pest haladó szellemű gondolko­dó volt. Gondolkodásáról az ís elárul valamit, hogy egy alka­lommal plébániáján vendégül látta Thököly Imrét, a kurucok vezérét. Az iskola első tanítója Lieszkovszky Miklós volt. A fa­lu utána következő tanítóinak névsora csak 1731-től ismert. Az első iskola egy nádfedeles házban, az akkori kántoriakban kapott otthont. A falu valószí­nűleg 1243-ban épült. A 300 óv történetét, az év­forduló napján előbb a község tanulói, majd a lakosság előtt méltatta az iskola vezetősége, illetve a hnb elnöke. Az ünnep­ségre — melyet a hnb polgári ügyekkel foglalkozó testület© szervezett meg — meghívták a járási szervek képviselőit is. A jubileum napján a helyi ta­nítók és tanulók virágcsokro­kat helyeztek el a Nagyfödé- mesen eltemetett tanítók sírjára. Az iskola falán emléktáblát lep­leztek le. Érdekes kiállítást is rendeztek a művelődési házban, melyen egyebek közt régi isko­lai padok, kézimunkák, tansze­rek, bizonyítványok, fényképek láthatók. A kiállítás látogatói azt is megtudhatják, hogy a helyi iskolának 1896-ban 507 tanulója volt, s ebből 167 nem felelt meg. A kiállításon látha­tó legrégibb bizonyítvány 1914­A Szlovákiai Újságírók Szö>- vetsége katona- és közbizton­sági klubjának tagjai a névadás első évfordulója előtt tegnap ellátogattak a bratislavai Kle­ment Gottwald Katonai Politi­kai Akadémiára. Megtekintették a 600 000 kötetes könyvtárat, ahol annak vezetőjétől, Bohu­mil Oulehla alezredestől meg­tudták, hogy maguk is készíte­nek hallgatóik részére szkriptú- rákat. Ezt követően baráti beszélge­tésre került sor, amelyen az akadémia dolgozóin kívül részt vett František Nősek tartalékos tábornok, valamint František Sládeöek mérnök, tartalékos ezredes, a CSSZBSZ körzeti bi­zottságának titkára. Vladislav bői, a legrégibb kézimunka pe­dig 1926-ból való. A kiállítás is szemlélteti, hogy a tanítás a 300 év alatt sokat fejlődött. Különösen a felszabadulás után. Jelenleg 645 tanuló látogatja a község isko­láit, a pedagógusok száma pe­dig az óvónőkkel együtt 53. A tanulók fele szlovák, fele pe­dig magyar nyelvű oktatásban részesül. Tavaly a magyar tan­nyelvű iskola 321 tanulójából 311 megfelelt. Vagyis az össz- létszám 96,8 százaléka. A szlo­vák tannyelvű iskolában is ha­sonló eredményt értek el. Az iskola 1964-től Major István ne­vét viseli, s nem ok nélkül, hi­szen az ismert pártharcos ezen a környéken is fejtett ki forra­dalmi tevékenységet. Az eddig megtett útról, a tan­intézet jelenéről és jövőjéről Roökár István igazgató irodá­jában beszélgettünk. — Tanulóink jól helytállnak a főiskolákon is— mondta az igazgató. — Többen mérnöki diplomát szereztek. Például a helyi szövetkezet gépesítője. Az iskola mai tanítói között is akadnak, akik egykor a tanít­ványaink voltak. Jelenleg töb­ben egyetemre járnak a volt diákjaink közül. Egyikük Lenin­grádban újságírói szakon foly­tatja tanulmányait. Kaprinay Gyula tanító, a Nemzeti Front helyi szerveze­tének elnöke arról tájékoztat, hogy négy épületben oktatnak, ennek ellenére 10 osztály tanu­lói délután kénytelenek iskolá­ba járni. — Jó lenne, ha a következő választási időszakban új iskola épülne a faluban — mondja. — Tornateremre és iskolai étkez­dére is szükség lenne. Smihula alezredes elmondta, hogy november 22-én és 23-án ünnepük meg a névadásuk első és Klement Gottwald születésé­nek évfordulóját. Az első na­pon sportrendezvényeiket, este pedig az Újszínpad helyiségei­ben kultúrműsorral egybekötött nagygyűlést rendeznek. Másnap a végzős hallgatókat bölcsész doktorokká avatják, majd dísz­szemlét tartanak. Az akadémia hadászati és hadtörténeti tanszéke nevében Pavel Kolár alezredes néhány jelentős évfordulóra hívta fel a jelenlevők figyelmét, vala­mint az ebekhez szükséges for­rások, illetve irodalom beszer­zésének lehetőségét ismertette. —nj— Vysztavel Jenő tanítótól meg­tudjuk, hogy a helyi pedagógu­sok az elmúlt évek során szám­talan színdarabot tanítottak be a tanulókkal és a polgárokkal. Az iskolában a CSEMADOK-kal karöltve minden évben népdal- estet rendeznek a felnőttek szá­mára is. A pionírszervezet, mely Petőfi Sándor nevét viseli, szo­rosan együttműködik a SZISZ falusi szervezetével. Hat rajve­zető SZISZ-tag. A pionírok jól szerepelnek a különféle járási versenyeken. Az iskolában több szakkör működik pl. a fényké­pészeti, a sportkör, az ifjú ter­mészetkutatók, az ügyes kezek köre, az egészségügyi szakkör. Görföl Zoltán igazgatóhelyet­tes felhívta figyelmünket arra, hogy nagy gondot fordítanak a szlovák nyelv oktatására. Ezzel magyarázható, hogy a magyar tannyelvű iskola tanulói szlo­vák tanítási nyelvű középisko­lákban is megállják a helyüket. Az ifjúság nevelése terén az iskola igyekszik eleget tenni a CSKP KB júliusi plenáris ülése határozatának, melyet lebontott a saját feltételeire. Megkülön­böztetett figyelmet fordítanak a tudományos világnézeti neve­lésre. Ennek érdekében létre­hozzák a kommunista szülők aktíváját. Működik az iskolá­ban a szülők akadémiája is, melynek célja a szülők peda­gógiai műveltségének a foko­zása. Az iskola tanítói aktívan részt vesznek a helyi tömeg- szervezetek és a nemzeti bi­zottságok munkájában. Az isko­lák, a hnb és a helyi pártszer­vezet között szoros az együtt­működés. A tanintézet élén párttagok állnak. — Iskolánkban négy párttag van — veszi át a szót Szigeti Sándor tanító, az efsz pártszer­vezetének vezetőségi és a jnb tanácsának a tagja. Az iskola vezetősége minden fontos dön­tésnél kikéri a pártcsoport tag­jainak a véleményét. Az egyre nagyobb követelmé­nyeknek a pedagógusok csak akkor tehetnek maradéktalanul eleget, ha maguk is tanulnak, fejlődnek. Ezt a célt szolgálja többek közt a tanítók ideológiai továbbképzése, a pártoktatás. Ennek keretében a helyi párt­tagok adnak elő. A kerek évforduló a község pedagógusait arra kötelezi, hogy a hagyományokhoz híven a jö­vőben is úttörő munkát végez­zenek a fiatal nemzedék neve­lése, a szocialista embertípus formálása terén. Fáradhatatlan igyekezetük és egyre javuló eredményeik szavatolják, hogy így lesz. FÜLÖP IMRE A méltóságteljesen hömpöly­gő Duna mellett, Csallóköz leg­termékenyebb részén fekszik GabCíkovo (Bős) nagyközség, ötezer hektáron gazdálkodó ál­lami gazdaságában hatszáz em­ber dolgozik. Az üzemi párt- szervezetnek 124 tagja van, ami egyben azt is jelenti, hogy min­den ötödik dolgozó tagja a pártnak. A kommunisták aktív, kezdeményező szerepet vállal­nak a termelési tervek össze­állításában, a korszerű techni­Kelemen Gyula, a pártbizottság elnöke ka és a technológiai eljárások bevezetésében. — Pártszervezetünk fő fela­datának a gazdasági tervfela­datok teljesítését tekinti — mondja Kelemen Gyula elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke. Az egyes alapszervezetek mel­lett a párt vezető szerepének érvényesítését 14 pártcsoport biztosítja. Nem található olyan munkaszakasz, ahol tagjai ál­tal ne lenne képviselve a párt- szervezet. A termelésben dolgozó kom­munisták jó példával járnak elől. Soóky János, Bodó Pál, Bodó Tibor, Bartal Erzsébet és a többiek a gazdaság legjobb dolgozói közé tartoznak. A pártszervezet védnöksége alatt 56 tagú SZISZ-szervezet ala­kult. A 24 párttagjelölt túlnyo­mó többsége is a legjobb fiatal dolgozók, SZISZ-tagok közül való. Az állami gazdaság veze­tősége a közelmúltban új mun­kásotthont adott át a dolgozók­nak, a fiatalok is itt rendezték be klubhelyiségüket. A dolgozók között egyre nagyobb az érdeklődés a CSSZBSZ munkája iránt. Jelen­leg 160 tagja van ennek a tö­megszervezetnek, de minden feltétel megvan arra, hogy az év végéig ezt a létszámot 250 —300 főre emeljük. Hasznos és gyümölcsöző kapcsolatot tar­tunk fenn a szaratovi kolhoz­zal. A barátsági hónap alkal­mával a szovjet katonai alaku­latok képviselői is ellátogat­nak hozzánk. A CSSZBSZ járá­si bizottságának rendezésében előadások hangzanak el a Szovjetunió mezőgazdaságának fejlődéséről. A szakszervezetnek 580 tag­ja van, s irányítását 15 tagú üzemi tanács végzi. Az FSZM munkájáról Csóka László, a szakszervezet üzemi bizottsá­gának elnöke tájékoztatott. — Mindhárom gazdasági részlegen megkülönböztetett figyelmet fordítunk a dolgo­zók munkakörnyezetének ál­landó javítására. Vrakúfíban és Gabčíkovón már felépültek a fürdők és az öltözők. Fekete­erdőn most van folyamatban ez a munka. A munkavédelmi elő­írások ismertetésére iskolázá­sokat rendezünk, s az egyes munkaszakaszokon figyelmez­tető-táblákat helyezünk el. Összejöveteleinket a 450 férő­helyes munkásotthonban tart­juk. Ebben kultúrterem és könyvtár áll a dolgozók ren­delkezésére. A szocialista versenymozga­lom is biztatóan terjed. Az el­ső szocialista munkabrigád a gyümölcsösben Kovács Béla ve­zetésével ez év májusában nyerte el a megtisztelő cím bronz fokozatát. Kiemelkedő eredményeket értek el az újí­tómozgalomban is. A szőlőtele­pítésben és a fólia lerakásá­nál alkalmazott új módszerek­kel jelentősen megkönnyítették ezeket a munkákat, s emellett 42 000 koronás megtakarítást értek el. Az állami gazdaság vezető­sége jelentős összegeket for­dít a dolgozók stabilizálására. Ismeretes, hogy az ilyen befek­tetés haszonnal jár. A szövet­kezeti lakásépítéshez 20 000 koronával járulnak hozzá. Ed­dig 24 esetben folyósították ezt az összeget. A magas kitüntetésben ré­szesített állami gazdaságban a dolgozók átlagkeresetének ala­kulására is érdemes pillantást vetni. 1967-ben például egy dolgozó átlagkeresete 1542 ko­rona volt, 1969-ben már 2033, 1972-ben elérte a 2100 koronát, örvendetes jelenség, hogy a termelés és a béralap növeke­dését a munkatermelékenység növelésével érték el. Ezt ismét konkrét adatok bizonyítják. 1965-ben az egy dolgozóra eső évi munkatermelékenység 57 ezer, 1969-ben 73 000, tavaly pedig 87 000 korona volt. A GabCíkovói Állami Gazda­ság tehát felzárkózott az or­szág legjobb üzemei közé. A magas állami kitüntetés min­den bizonnyal újabb lendületet ad a gazdaság vezetőségének és dolgozóinak egyaránt, hi­szen az elismerés a közös mun­ka eredménye. SVINGER ISTVÁN Az első évforduló A SORSSAL IS LEHET DACOLNI Terézia Lipkovát, a Priemstav 43 éves bérelszámolóját nem­csak a munka- és a lakóhelyén ismerik jól, hanem Bratislava egész területén. Hol a Vörös- kereszt körzeti, illetve városi vezetőségének irodájában, hol a vérátömlesztő-állomáson, vagy éppen valamelyik üzemben ta­lálkozhatunk vele, ahol a váro­si nemzeti bizottság képviselő­jeként a munkahigiéniát ellen­őrzi. Ezenkívül jó édesanya, aki özvegyként három gyerme­ket nevelt fel, aki több mint húszszoros térítésmentes vér­adásáért megkapta a Jánský- emlékérem azüst fokozatát. — Az élet sok mindenre meg­tanítja az embert — kezdi a beszélgetést. A Vöröskereszt alapszervezetébe Poprádon egé­szen fiatalon, pontosabban ‘ mondva 1948-ban léptem be. Az első véradásra 1951-ben a ko­reai háború idején jelentkez­tem. Erre a dátumra azért em­lékszem olyan pontosan, mert eibben az évben mentem férj­hez. 0zt követően még ötször adtam vért, de jöttek a gyere­kek, abba kellett hagynom ... A legkisebb fiú alig volt hat éves, amikor Bratislavába köl­töztek. Az ekkor még öttagú család öröme azonban nem tar­tott sokáig. A szeretett férj és fidesapa 1963-ban súlyosan meg­betegedett. Sok vérre volt szük­sége. Eljöttek segíteni a mun­katársak, és a véradók között ott volt a feleség, Terézia Lip­ková is. Hiába volt azonban az orvosok és a munkatársak ön- feláldozása, a beteg egy év múlva elköltözött az élők sorá­ból. Hét-, kilenc- és egy tizen­egy éves gyermek maradt félár­ván, 33 éves asszony özve­gyen ... — A körülöttem dolgozóknak és a lakótársaimnak köszönhető, hogy aránylag rövid időn belül kihevertem a megrázkódtatást. Társaságba hívtak — persze a gyerekeket sem hagyták fel­ügyelet nélkül —, kisebb-na- gyobb funkciókkal bíztak meg — fonja tovább az emlékezés fonalát. Újra eljártam a vörös­keresztesek közé és a vérátöm- lesztő-állomásra is. Azóta 22- szer adtam térítésmentesen vért. Tavaly megbetegedtem és két esetben kaptam vért. Erre évek­kel ezelőtt nem is gondoltam. De aztán minden rendbe jött, ismét folytathatom a véradást. Bízom abban, hogy sikerül meg­szereznem a Jánský-emlékérem aranyfokozatát. Lipková elvtársnő funkciójá­ból eredően bármerre jár-kel, mindenütt lelkes propagálója a véradásnak, amellyel emberéle­tek menthetők meg. Munkahe­lyén, ahol a véradók toborzásá­val bízták meg, évenként 50-en 60-an adnak térítésmentesen vért. Hárman már megkapták, hárman pedig a napokban ve­szik át a Jánský-emlékérem bronzfokozatát. Lipková elv­társnő egyik lánya is már négy­szer adott vért. A felsoroltak azonban nem adnának teljes képet erről a sokat próbált asszonyról, ha nem mondanánk el azt is, hogy éppen a kritikus események után a Bratislavai Fővárosi Nemzeti Bizottságba kooptál­ták. Ez az egyszerű asszony ebben az időben is tudta, hol, melyik oldalon a helye. Pedig nem volt párttag. A párttagsági könyvecskét csak 1971-ben kap­ta készhez, amikor munkájával kiérdemelte a pártban való he­lyét. A szociális és a munka­higiéniával foglalkozó szakbi­zottságban mint képviselő tevé­kenykedik. És persze a 92-es számú polgári bizottságban is, hogy a többi al- és szubbizott- ságról említést se tegyek. — A választóim, az ismerő­seim gyakran megállítanak az utcán, felkeresnek a lakásomon — mondja. Elpanaszolják ügyes­bajos dolgaikat. Meghallgatom őket. Sohasem ígérek, de ha látom, hogy igaza van valaki­nek, addig megyek a dolgok után, amíg nem sikerül elintéz­nem. Ezért vagyok a képvise­lőjük! Ennyi elfoglaltság láttán az emberben akaratlanul is felve­tődik a kérdés, hogyan szer­vezte meg odahaza a munkát, milyen körülmények között nőttek fel a gyermekei? Már éppen fel akarom tenni a kér­dést, amikor válaszával meg­előz. — A férjem halála utáni el­ső években egy régebbi, jó ba­rátnőm járt el hozzám, ügyelt a gyerekekre, ha a kötelesség elszólított. A környéken lakók kefirül is sokan segítettek. Ki így, ki úgy. Ezt lépten-nyomon éreztem és igen jólesett. Azóta is gyakran gondolok arra, ha az emberek közötti viszonyok és kapcsolatok a jó értelemben megváltoznának, elmélyülné­nek, mennyivel szebb lehetne az életünk ... Egy kis szünetet tartva így folytatja: — Amikor a gyerekek na­gyobbak lettek, a házimunkát felosztottuk egymás között, s csak kivételes esetben történt meg, hogy afz önként elvállalt „regulát“ valamelyikük megsér­tette. Ami pedig a főzést illeti, az egyik napon én, a másikon a lányom állt a tűzhely mellé. Nemrég tért haza Prágából egy hangversenyről, amelyet ne­ves előadók tartottak díjtala­nul a véradók számára. Azóta nincs nyugta. Ha Bratislavában is meg lehetne rendezni — mondogatja. Jelenleg azonban keveset tehet ennek érdekében, mert jó munkája jutalmaként tíznapos szovjetunióbeli kör­úton tartózkodik. A tíz nap azonban hamar el­szalad és Terézia Lipková ismét megjelenik munkahelyén, a vá­lasztókörzetében, a Vöröske­reszt körzeti, illetve városi ve­zetőségén mosolygós arccal, te­le optimizmussal, hogy akarat­lanul is megmutassa embertár­sainak: a sorssal is lehet dacol­ni, szófogadó gyerekeket nevel­ni, még akkor is, ha a funk­ciókból is éppen elég jut neki. NÉMETH IÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents