Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-13 / 270. szám, kedd
Ű J FILMEK ÉGŐ HÖ (szovjet) A Nagy Honvédő Háború eseményei és egyetemes drámája állandó témája a szovjet film- művészetnek. Az utóbbi években az alkotók azonban már nem nagy általánosságokban ábrázolják a háborút, hanelm egy-egy konkrét eseményt vagy ä harc valamely szakaszát viszik vászonra — korhű, dokumentumigényű filmkrónikaként. Ezekben az alkotásokban a háború mentes a stilizált- ságtól, pátosztól és regényességtől; nem csupa hős, félelem nélküli katona menetel és rohamoz, hanem egyszerű emberek szenvednek és véreznek. Az első ilyen erőteljes és va— Jurij Bondarev regénye alapján — megtörtént eseményt rekonstruál; 1942 telének eseményeit mutatja be, amikor Sztálingrádnál a szovjet hadsereg egységei körülzárták Paulus tábornok fasiszta csapatait. A németek katonákat és tankokat bevetve megkísérlik, hogy kiszabaduljanak a „hurokból“, s előretörhessenek, egy szovjet tüzérségi üteg, fiatal fiúkból toborzott egység a fagyos hóba ásva magát azonban megakadályozza az ellenség előrenyomulását. A fiatalok Droz- dovszkij parancsnok vezetésével valóban feltartóztatják a Jelenet az Égő hó című szovjet háborús filmből. Jóságos háborús film volt az ötrészes Felszabadítás, mely még sokáig megmarad emlékezetünkben. Akik látták a J. Ozerov ren dezte Felszabadítást, érdeklődéssel nézik végig az Égő hó című szovjet filmet is, mely feldolgozását és ábrázolásmódját tekintve kissé hasonlít a Felszabadításhoz. Nincs szándékunkban párhuzamot vonni a két mű között (a konfrontá- lás lehetetlennek is bizonyul, hiszen a Felszabadítás a maga műfajában páratlan alkotás, hemcsak méreteit és a vállalkozást tekintve, de egyedülálló az események ábrázolása is, a dokumentum- és a játékfilmstílus ötvözete), annyit azonban mete ke11 jegyeznünk, hogy az Égő hó a témaválasztást és az ábrázolásmódot tekintve emlékeztet a Felszabadításra. Gavriil Jegjazarov rendező németeket, bár hősies küzdelmük az életükbe kerül. A felrobbantott német tankok valósággal lángtengerré válnak . . . A rendező a filmben igazi történelmi légkört teremtve jól érzékelteti a közelgő győzelmet. A film azonban nelmcsak történelmi freskó, több ennél; az eseményekkel párhuzamosan emberi sorsok és jel lemek is kirajzolódnak, meg ismerhetjük azokat a fiatal tüzéreket, akik kapcsolatban voltak az eseményekkel. Az emberi jellemeket és a történelmet a rendezőnek sikerült egységbe fognia. Elképzeléseit hívein követte Fedor Dobron ravov operatőr, aki különösen a nagyszabású tömeg jelenetek kel nyűgözi le a nézők figyelmét. Az Égő hó az alkotógárda eredményes összefogása ré vén szinte egyenes folytatása a Jurij Ozerov által megterem tett háborús filmstílusnak. A második világháború éveiben játszódik a Harc a győ ízelem után című szovjet film Cselekménye is. Jóllehet a történet a háború eseményeivel kapcsolatos, az alkotás még Sem tekinthető háborús film- hek, nemcsak a film témája, öe az ábrázolásmódja miatt sem. Vilen Azarov rendező al kotása ugyanis egy szovjet kémelhárítóról szól, akinek a háború alatt sikerült egy né met kémszervezetbe férkőznie, kockázatos ténykedését a há ború befejezése után is folytai ja, bár megszakad a kapcsolata az irányító központtal. Mű ködése tehát annál veszélye sthb. Áldozatos és leleményes munkája révén számos titkos anyagot és információt sikerül szereznie, különösen a szocialista országokba küldött nyugati kémekről. Ennyi a film rövid tartalma, melyből kiderül, hogy Vilen Azarov alkotása jellegzetes ka landtörténet; a műfajnak meg felelően a kétrészes film izgalmas, tele van váratlan fordulattal, tempója lendületes. A filmnek a történet jellegéből adódóan, politikai színezete van. —ym — AZ ATOMKORSZAK ÜVEGEI A csehszlovák-^szovjet barátsági hónap keretében több városban 'gyermekfilmfesztivált ts rendeznek. A műsorra tűzött filmek közt van a csehszlovák—NDK közös vállalkozásban készült alkotás, % Hamupipőke három diója című mesefilm is. Röviddel a radioaktivitás fölfedezése után ki-, derült, hogy a radioaktív sugarak az üvegekben káros változásokat idéznek elő. Az újabb, rendkívül nagy aktivitású sugárforrások az üvegeket nagymértékben elszínezik. Mind az optikai műszerekbe, mind a sugárvédelem céljaira használt eszközökbe olyan üveget kellett tehát kikísérletezni, amely nem „barnul“, azaz besugárzás hatására nem színeződik el. Ismeretes, hogy radioaktív sugárzáskor háromféle sugárfajta keletkezik. Az alfa-sugarak — ezek héliummagok — csak csekély áthatoló képességűek, ezért az üvegek már néhány század milliméter mélységben elnyelik őket. E sugarak tehát csak felületi elszíneződést okoznak. A béta-sugarak — ezek elektronok — csak néhány milliméter mélységnyire hatolnak az üveg belsejébe. Ellenben a gamma-sugarak — amelyek sokkal nagyobb energiájúak — az eddigi legvastagabb üvegen is áthatolnak és ott ártalmas hatást fejtenek ki. A besugárzás hatására az üveg elnyeli az ibolyát, a kéket és a zöldet, és erősen rubinszínűvé válik. A besugárzás után az elszíneződés mértéke csökken. A regenerálódás az üveg összetételétől függ. Ebből a szempontból kedvezően viselkednek az ólomüvegek. A besugárzás után majdnem átlátszatlan ólomüvegek ólomtartalmuktól függően több-kevesebb idő alatt kifehérednek. Ugyanez az eredmény, ha az üvegben arzén vagy antimón van. De a legkedvezőbb ebből a szempontból a ceroxid. Mindazokban az országokban, amelyek atom- és reaktortechnikával foglalkoznak, mind több olyan üvegre van szükség, amelyek nagy sugár- ellenálló-képességük következtében védőablaküvegnek, atomablakoknak alkalmasak. Az atomablaküvegeknek többféle követelményt kell kielégíteniük. Ugyanolyan mértékben kell a káros sugárzást elnyelniük, mint a betonfalazatnak, amelybe beépítik őket, de átlátszónak is kell lenniük, hogy jól meg lehessen figyelni az elzárt területen belül lejátszódó folyamatokat, tehát nem szabad elszíneződniük vagy elhomályosodniuk. Megfigyelőablak-üvegekül csaknem kizárólag nagy ólomtartalmú üvegeket használnak. A nagyobb aktivitású „forró cellák“ védőablakait több — egyenként ]5—25 centiméter vastag — üvegből állítják össze. Ha a sugárzás különö sen nagy aktivitású, a védőablak vastagsága meghaladja a másfél métert is, sőt a brüsz- szeli világkiállításon bemutattak egy atomablaküveget, amelynek a vastagsága három méter. Ez a jelenleg Ismert legnagyobb aktivitású sugárzást is elnyeli és nem színeződik el. E többszörös védőablaküvegeket nem egymáshoz helyezett üveglapokkal képezik ki, hanem az egyes üveglapok között térközöket hagynak, amelyeket finoman eloszlatott olajat tartalmazó folyadékkal töltenek ki. A többrétegű üveglap fényvisszaverődése ugyanis nagyon kedvezőtlen, mert minden egyes üvegfelületen fényvisszaverődés lép fel, s az ezáltal elszenvedett fényveszteség annál nagyobb, minél nagyobb az üvegfelületek száma. Miután a nagy ólomtartalmú üvegek a légköri behatások ellen kevéssé ellenállók és vízzel nem moshatók, külső és belső felületüket vékony — mindössze 6 milliméter vastag — szokásos üveglappal borítják. A maghasadási folyamatok alkalmával neutronok is keletkeznek. E neutronok sebességük szerint gyorsak vagy lassúak. A gyors neutronok áthatolóképessége nagy, de az atommagokkal reakcióba lépnek és fokozatosan lefékeződnek. A lassú vagy hőneutronok pedig az üveg kémiai összetételét változtatják meg. A mégha- sadási folyamatokat tehát oly cellában lehet csak lefolytatni, amelynek védőablaküvege a neutronok hatása ellen is védelmet nyújt. E célra a bőrt vagy kadmiumot tartalmazó üvegek váltak be. Miután ezek csak a lassú neutrono* kát nyelik el, a gyors neutronokat vízzel vagy polisztirollal kell lelassítani. Az utóbbi időkben sikerült olyan lítium és berillium tartalmú üvegeket előállítani, amelyek a gyors neutrono* kát is lefékezik. Ha az üveg ezüstöt tartalmaz, akkor a sugárzási megbarnulást az okozza, hogy az ezüstio* nők redukció következtében fémes állapotban jellenek meg. Ezt a jelenséget azonban fel lehel használni a sugáradag mérésére. Ha ugyanis a redukálódott ezüstkristály-magvakat ibolyántúli fénnyel besugározzák, fluoreszkálóvá válnak éá látható sugárzást bocsátanak ki, amelynek erősségét fotocellával mérni lehet. Az atomtechnika fejlődését és békés célokra való felhasználását tehát az üvegipar eddig ismeretlen tulajdonságú üvegekkel segítette elő-. Ezeket méltán nevezhetjük az atomkorszak üvegeinek. AUTOMATIZÁLT VÉRKERINGÉS A szív működéséből következtetni lehet a sportoló kondíciójára, tehát várható teljesítményére, egyszersmind azonban számba lehet venni az egészségére károsan ható túlterhelést is. Az orvosok sokféle módszert alkalmaznak a sportolók szívének vizsgálatára: lépcsőn járatják, kerékpároztatják őket, térdhajiítást gyakoroltatnak velük stb. E fizikai munkák előtt, közben és után mérik a pulzusukat, vérnyomásukat, légzésük szaporaságát, az oxigénfogyasztást és a szédioxid-kiválasztást, a testhőmérséklet változásait stb. Különösen fontos annak megállapítása, hogy mennyi idő múlva következik ismét be a normális nyugalmi helyzetnek megfelelő állapot. A sportorvost e vizsgálatok elvégzésében többféle műszer segíti. Ezek egy része a mért adatokat önműködően fel is jegyzi. Az eddig használt műszerekhez nemrégiben egy rendkívül egyszerű, teljesen automatikus, azonkívül merőben új mérési módszert lehetővé tevő eszköz csatlakozott. Ennek lényege a kö= vetkező: a megvizsgálandó sportoló orrára orr* szorítót csíptetnek, a szájában pedig a be- éá kilélegzö szerkezet szájrészét helyezik el. A sportoló ezen át lélegzik, miközben a vizsgálathoz szükséges testgyakorlatokat végzi. Ily módon a gáz-anyagcsere összes adatait könnyű* szerrel meg lehet állapítani. A szívverés szaporaságát a fülcimpára erősített fotoelektromos készülék regisztrálja. A berendezéshez egy kis számológép is tartozik, ez a följegyzett adatokat nyomban fel iá dolgozza. így például a lélegzési hányados —= vagyis a kilégzett széndioxid térfogata osztva az oxigénfogyasztással — még a vizsgálat alatt folyamatosan leolvasható a készüléken. Dr. Böhlau, a készülék NDK-beli szerkesztője számos egészségügyi mérést is végzett. Különö-' sen érdekesek az egyes munkákhoz, munkafolyamatokhoz szükséges energiafelhasználást mérő vizsgálatai. A SZILÁRD BENZIN A technika és a gazdaság egyes területein különleges célokra újabban szilárd halmazállapotú üzemanyagokat, mindenekelőtt szilárd benzint használnak. A „szilárdításnak“ több módja alakult ki: a benzint pórusos anyagban el lehet nyeletni, zselatinképző anyaggal (zselatin, szappan stb.) össze lehet keverni, vagy vizes benzin-emulziót készítenek s azt vegyszeresen kezelik Egy időben a második megoldás hódított tért. A benzint metilcellulózzal, zselatinnal vagy kazeinnal keverték. Néhány szabadalom szerzője azt javasolta, hogy szobahőmérsékleten keverés közben zsírsavat, gyantát és a szappanosítás céljából nátronmeszet adagoljanak a benzinhez. A benzinnek alumíniumsztearát típusú szappannal történő sűrítést először a Szovjetunióban dolgozták ki. Mindezek a módszerek a gyakorlatban is beváltak, de a műszaki követelmények ésszerűbb megoldásokat kívánnak. Fontos ugyanis, hogy ezek a lényegében még mindig folyékony halmazállapotú anyagok alaktartók legyenek, azaz szállításukhoz ne kelljen tartály, továbbá kevéssé legyenek tűzveszélyesek. Sok országban mindinkább terjed a benzin to- kozásos szilárdítása. (Például öngyújtók számára is.) Ez a benzin egy átlátszó tokkal borított kb. 5 mm átmérőjű félkemény gömböcske. A tok polietilénből, zselatinból, vagy alginátbói készül. Belőle a benzint — nagyobb mennyiségek esetén — nyomósajtóval és centrifugálással könnyen kinyerhetik. A tok a teljes súlynak kb. 2 százaléka, a többi folyékony benzin. A tokozott benzint fémtartóban, ládában vagy zsákban szállítják. Hátránya, hogy a folyékony benzinnél 30 százalékkal több helyet foglal el. A feladatot a Szovjetunióban vízben oldódó polimerizációs és kondenzációs gyanták (például polivinilkészítmények, karbamid-formalde- hidek) segítségével minden tekintetben kielégítő módon sikerült megoldani. Az így elkészített szilárd benzin mintegy 95 százalékban fo: lyékony benzinből és 5 százalékban benzinszi: lárdító anyagból áll. E szilárdított benzint tégla alakúvá sajtolják: sem a víz, sem a rázkódások nem ártanak neki. A szilárddá tett benzint a brikettek szétnyo- másával hozhatjuk ismét folyékony állapotba; A regenerálás vesztesége 2—3 százalék, és az üzemanyag minősége eközben nem változik meg. Ez a benzin sokkal veszélytelenebb a tűzbiztonság szempontjából, mint a tartályból kiengedett folyékony benzin. A szilárd benzin brikettjei csak nehezen gyulladnak, a láng lassan terjed s a meggyulladt briketteket egyszerű eszközökkel — homokkal stb. — gyorsan elolthatjuk. A szilárd benzint a szovjet expedíciók, kutatócsoportok regenerálás nélkül, tehát eredeti alakjában nagy kalóriaértékű fűtőanyagként is használják. Gyufával meggyújtható és lassan, egyenletes lánggal ég. Egy kilogramm fűtőértéke 10 000 kalória. A készítmény 800, 400 és 200 grammos papírburkolatú csomagokban kerül forgalomba. Ezeknek a benzinbriketteknek a tárolásához nincs szükség fémtartályra, ami különösen a szállításban jelent nagy megtakarítást, minthogy szállításuk csak kb. félannyira terheli a közlekedési eszközöket, mint a folyékonyé, ahol a tartályok súlya viszonylag nagy, a kiürített tartályokat pedig rendszerint még vissza is kell szállítani. A Kaukázusban, a Pamíron, az Északi- és Déli-sarkon járó expedíciók véleménye szerint a szilárd benzin kitűnően bevált: mínusz 50 fokos hőmérsékleten és 465 mm-els külső légnyomáson is, erős szélben és viharban is, felmelegíti a helyiséget. A benzinbrikettek évekig tárolhatók a földben, a fagyhatár alatti hőmérsékletű gödrökben, sőt csomagolatlanul is 4 éven át használhatók maradtak a kísérleti víztárolóban. (djj 1973 X!. 13. HARC A GYŐZELEM UTÁN (szovjet)
