Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-11 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó
Halászat a zavarosban Huszonnyolc spanyol vitorlás hajózott ki 1622. szeptember 4-én Havanna kikötőjéből. Aranyat, ezüstöt, ékszert szállítottak, kincseket, amiket a spanyol kalandorok raboltak el az őslakóktól. A legértékesebb a „Nuestra Senora de Ato- cha“ rakománya volt: tízmillió (maij dollár értékű arany, ezüst, drágakő, ékszer. A rakomány jegyzéke, a „Legajo 1145, Indiferente“ ma is megtalálható a sevillai levéltárban. A zsákmány azonban soha nem került Spanyolországba, mert a flottát a vihar Florida magasságában elsüllyesztette. Az „ezüstflotta“ rakománya már régóta izgatja az ún. ha- szonbuvárok képzeletét, akik a várható nyereség reményében nem riadnak vissza semmiféle kockázattól. Ezek egyike az 50 esztendős Mel Fisher, a „Treasure Salvors, Incorporation“ cég főnöke, aki előszeretettel nevezi önmagát „a világ legsikeresebb kincskeresőjének“. Húsz évvel ezelőtt még egy igen szerény baromfifarm tulajdonosa volt, később — nem tudni hogyan — sportbúvárokat oktatott és a sportághoz szükséges felszerelési tárgyakkal kereskedett. így került összeköttetésbe hivatásos „mélyvizi“ kincskeresőkkel és kapcsolódott be egy ilyen jellegű vállalkozásba. A nyitány azonban rosszul sikerült, mert Fisher az osztozkodásnál be akarta csapni a társait. Ezt követően megalapította saját cégét, aminek részvényeit 1 (egy) centért vásárolták többnyire kisemberek, elsősorban Mexikóban, Panamában és a Dominikai Köztársaságban. Egy éjszaka azonban — közölte később egy szenzációt hajszoló bulvárlap tudósítójával — azt „álmodta“, hogy búvárai megtalálták az Atochát. A részvényesek felfigyeltek, hiszen tudták, hogy Fisher már évek óta vár a „nagy fogás“- ra. De amikor az Atoeha-hadművelet már 700 000 dollárba került és semmit nem eredményezett, a pénzforrások elapadtak, és még az az ügyesen terjesztett hír sem segített, miszerint Nixon elnök 150 000 dollárral akar „beszállni“ a vállalkozásba. Ám még napjainkban is történnek csodák! Ez év július 4- én tartották meg a részvényesek Key Westben szokásos évi közgyűlésüket és a főnök közölte a megjelentekkel, hogy teljes a győzelem: megtalálták az Atocha vezérvitorlást. Bizonyítéka is volt: három ezüstrúd és egy zsák aranypénz. A húzás sikerült! Az olyan komoly megfontolta lap, mint a New York Times, vagy a Wall Street Journal is ujjongott: ez a legnagyobb kincs, amit a bolygó nyugati féltekén találtak. Me- ryll Lynch, az egyik legnagyobb amerikai vállalkozó az iránt érdeklődött, milyen áron vásárolhatná meg az egész kincset, ami feltétlenül állóképesebb a dollárnál. A cég részvényeit pedig csak kéz alatt lehetett kapni — darabonként 15 dollárért. A szakemberek intő, kételkedő hangját elnyomta a győzelmi rivalgás, pedig jobb lett volna figyelni a szavukra és az érveikre. Ugyanis július 4-0 után — hiába kutattak az Atocha kincsei után — minden igyekezet eredménytelen maradt. Mel Fisher azzal magyarázta a sikertelenséget, hogy a kincseket csak emberfeletti erőfeszítéssel lehet a felszínre hozni és ez „évekig tarthat“. Aztán semmit nem mondott, hanem beszüntette az Atocha- hadműveletet. Most a világ 50 leghíresebb kincséről akar filmet forgatni és — saját szavai szerint — csak úgy mellékesen felkutatja a legendás Atlantiszt (elsüllyedt földrész). Rendelkezésére áll kb. 1 millió dollár, amit az.Atocha-trük- kel csalt ki hiszékeny emberektől. (STERN — WOCHENPOST) APRÓHIRDETÉS ■ A dunaszerdahelyi Felvásárló Üzem azonnali belépéssel felvesz: — munkásokat és sofőröket a dunaszerdahelyi és légi körzetre. Jelentkezni lehet az alábbi címen: Poľnohospodársky nákupný a zásobovací podnik, n. p., Bratislava, 929 31 odštepný závod Dunajská Streda. ÚF-169 ■ Eladó tésztavágógép. Jelige: Konyhai felhasználásra. Ű-1231 ■ Eladó Š 1000 MB. Telefon Bratislava: 659 081 Ű-1237 ■ Fehér Bélának, Bratislava, 70. születésnapja alkalmával szeretettel gratulálnak és még nagyon hosszú, boldog életet kívánnak: szerető felesége, gyermekei, menyei és unokái. Ü-1247 ■ 55 éves magányos, elvált, adni. munkakörben dolgozó asz- szony, jólelkű, józan életű, sze- retetre vágyó, korban hozzá illő férfi ismeretségét keresi házasság céljából. Lakás van. Jelige: Hangulatos ősz. 0-1242 ■ 68/160 özv. nyugdíjas természetszerető vasutas szeretne egy egyedülálló hölggyel házasság céljából megismerkedni. Jelige: Üdvözölnélek a kis csendes házikómban. Ű-1244 ■ Nyugdíjjal rendelkező, s még üzemben dolgozó özvegyasszony 50—56 éves magányos, független férfi ismeretségét keresi házasság céljából. Kalandorok ne jelentkezzenek. Jelige: Igaz szívű. Ű-1250 Az Építészeti Közgazdaságtani és Szervezéstani Intézet’ (Ústav ekonomiky a organizácie stavebníctva), Bratislava, Ružová dolina 27, felvesz három segédszakácsnőt vagy női se- gértmunkaerőt konyhai munkára. Közelebbi felvilágosítás az intézet személyzeti osztályán, telefon: 691-51, 627-02, házi vonal: 330. Azonnali belépés. UF 171 Szélcsendes meleg nap volt 1970. július 18-a, amikor Tokió egyik kerületében, Szuginamiban, egy lánygimnázium két osztályának növendékei az Iskolaudvaron kézilabdáztak. De a mérkőzés kezdete után néhány perccel a két csapat legtöbb tagja összeesett, fejfájásra, rosszullétre panaszkodott és eszméletét is elvesztette. A mentők csak késve érkeztek, mert a város különböző pontjairól hatezer hasonló esetet jelentettek és kértek gyors segítséget. Hatezer ájult ember Ettől kezdve a japán fővárosban a fehér szmog az élet legnagyobb ellensége. Az ipar és a gépkocsik egyre nagyobb mértékben szennyezik Tokió levegőjét és a „levegőkatasztrófa“ jelenleg szinte megoldhatatlannak látszik. Japánban a víz és a levegő legnagyobb mérgezője a TISSO Vegyipari Konszern, az ún. mini- mata-kór előidézője. Higany- és kadmiumtartal- mú anyagokkal mérgezi a tengeröblöket és ez már 50 emberéletet követelt áldozatul. De még jelentősen nagyobb a mérgezés következtében a torzszülött csecsemők száma. Viszont annak ellenére, hogy a vállalat nyeresége évi 10 %-kal nő, csak a bevétel 0,9 százalékát fordítják környezetvédelemre. A szak emberek szerint, ha ilyen mértékben szennyeződik a levegő és a víz a „Felkelő Nap“ országában, akkor az évszázad végére elpusztul minden szerves élet. NBI MOZAIK — ÜVEGBŐL Aki a moszkvai metrón utazik és a Novoszlodszkaja állomáson egy pillanatra feltekint az újságából, megcsodálhatja az oszlopokat díszítő színes üvegvirágokat. A látvány különösen este lenyűgöző, amikor a díszítés a szivárvány színeit szikrázza. A földalatti virágoskert alkotói elsősorban a litvánok. A Litván SZSZK-ban az üvegmozaik művészetének évszázados hagyománya van. Ma is igen sok régi patrícius házban és templomban láthatók a régi mesterek páratlan szépségű alkotásai. Nagyra értékelte ezt a művészetet Lomonoszov, a nagy orosz tudós is, aki maga is foglalkozott az üvegmozaikkal és rendkívüli tehetségét „A polta- vai csata“ c. alkotása bizonyítja. A szovjethatalom éveiben ismét felfedezték a lassan feledésbe menő művészetet és különösen az utóbbi években beszélhetünk az üvegmozaik eddig páratlan méretű fellendüléséről. Ugyanis az új városok, kerületek, lakótelepek tervezésében egyre nagyobb mértékben vesznek részt festők, szobrászok, iparművészek és ezek között az „üvegművészek“ is. A lakóházakat, klubokat, középületeket, szállodákat és kávéházakat dekoratív plasztikával, freskóval és üvegmozaikkal díszítik. A litván üvegművészek munkásságának jellemzője, hogy a hagyományos népművészeti elemeket kombinálják a korszerű kifejezésformákkal és eszközökkel. Az oszakai világkiállítás látogatói is megcsodálták az olyan monumentális üvegmozaikokat, mint pl. az „Alkotó tavasz“, „Föld Anya“, „Az élet dala“, vagy a „Kozmosz“. A nagy szilárdságú és színtartó ipari üveg kifejlesztése új lehetőségeket ad a litván üvegművészeknek. Eddig ugyanis az üvegmozaikot csak díszítő elemként használhatták, de most már egész falakat alkothatnak a színes üvegrudakból és gyöngyökből. (NEUES DEUTSCHLAND) A rabszolgaság határán A gát megvédi a várost A szovjet tudományos kutatók kidolgozták Leningrad árvíz elleni védelmének tervét. Tudvalevő, hogy a Néva partján fekvő várost erős nyugati szelek esetében árvíz vészé lyezteti. A folyó vízszintjének emelkedése ugyan általában jelentéktelen — mintegy 30 centiméter. Előfordulhat azonban erősebb áremelkedés is. 1824- ben a víz szintje 375 centiméterrel emelkedett, 1924-ben meg 369-cel, s a város több kerülete víz alá került. Félő, hogy a természeti elemek megismételhetik pusztító munkájukat, ezért a város védelme érdekében hozott határozat értelmében a Finn-öbölben 26 kilométer hosszú gátat építenek. A gát a sekély részben kettévágja az öblöt. A szakemberek persze arra is gondoltak, nehogy ezzel a beavatkozással megbolygassák a Néva torkolatának vízrendszerét, amely nagy tóvá változna, ezért a gátban a folyó vizét átbocsátó nyílásokat hagynak, s a tengerjáró hajók számára speciális kapukat építenek. A gát építését 1975-ben kezdik mee. Az amerikai lapok hirdetési rovataiban egyre többen kínálják eladásra, tanyájukat gazdaságukat, farmjukat. Az országban 1950-ben 5 648 000 farm működött, 1971-ben már csak 2 800 000, 1980-ban pedig a szakemberek véleménye szerint a farmok száma alig éri el az 1 500 000-et. A tőkés koncentráció áldozatokat követel, a nagy hal megeszi a kis halat. A kis farmok eltűnnek, az agrármonopóliumok pedig nőnek, erősödnek, terebélyesednek. Emellett tudni kell, hogy az utóbbi 50 évben a munkateljesítmény ötszörösen nőtt és ez nem csupán a gépesítés, hanem az egyre kíméletlenebb kizsákmányolás eredménye. A mezőgazdasági monopóliumok egyre nagyobb mértékben alkalmaznak idénymunkásokat, (számuk jelenleg több mint 2 millió). Ezek az országban vándorolnak és ahol éppen aratásra érett a termés, néhány hétre — minden szerződés nélkül — munkát vállalnak. Többnyire afro-ázsiaiak, mexikóiak, akik a szenátusi albizottság megállapítása szerint — a rabszolgaság határán élnek“. Ezt bizonyítja néhány statisztikai adat is: — Az amerikai vándormunkások átlagos életkora 20 évvel alacsonyabb az országos átlagnál. — A csecsemőhalandóság 125 százalékkal magasabb az országos átlagnál. — A nátha és tüdőgyulladás okozta haláleset 200, a halállal végződő tbc 250 százalékkal magasabb az országos átlagnál. Dr. R. Wheeler, az albizottság elnöke kijelentette, hogy a vándormunkások foglalkoztatása egy kegyetlen rendszer, amelynek csupán egy célja van: hogy a lehető legalacsonyabb árért a lehető legnagyobb teljesítményt érje el. A helyzeten javítandó állami intézkedések hatástalanok, mivel a nagybirtokok ellenőrzik saját körzetükben a közigazgatási szervek és a rendőrség tevékenységét is. (FAJ brit kormány már számtalan vizsgálóbizottságot küldött ki, a legjobb nyomozók hajszolták a csempészeket, sőt: bejelentették, hogy olyan törvényt hoznak, ami megtiltja a kábítószerek behozatalát. Ez a törvény azonban késik. Ugyanis a Downing Streeten is nagyon jól tudják, hogy ez csak növelné a munkanélküliek számát. A „Daily Mirror" megállapította: „Itt belenyugodtak abba, hogy Hongkong egy bűnbarlang. Aki a bűnözést akarja megszüntetni, az szociális forradalmat kockáztat, tehát nincs más lehetőség mint együtt élni a bűnnel.“ (PANORAMA) A szerző halála Meghalt Henri Charriére, a Pillangók c. könyv szerzője Kétségtelen, hogy az utóbbi évtizedben — gazdaságilag — ez volt a legsikeresebb francia könyv: 17 nyugati államban 60 millió példányban adták ki. A szerző halott, de Franciaország irodalmi életét nem érte veszteség. Mert ki volt ez a Charriére a valóságban? Gályarab, akit különféle bűncselekményekért ítéltek el. Szeretett könnyen élni, hosszú időn át kitartott selyemfiú volt, aki számláit késsel és pisztollyal egyenlítette ki és tízszer szökött meg a börtönből. Hatvanéves korában négy iskolai füzetben írta meg emlékiratait. Bemutatta fogolytársait, akiket megtett a maga költötte kalandok hőseivé, a kegyetlen őröket, a vadállatoktól hemzsegő dél-amerikai őserdőt, a civilizáció átkait nem ismerő, romlatlan indiánokat, lányokat és asszonyokat, mindezt leöntötte a romantikus hazaszeretet és a vallás cukorszirupjával. Mivel falusi tanító fia volt, gyermekkorában olvashatta Monte Christo kalandjait, megismerhette Jean Valjean sorsát és mindezt felhasználta saját művében is. A négy füzet egy „irodalmi nagyiparos“ kezébe került és ez — megfelelő dobveréssel, a bulvársajtó segítségével és mindenekelőtt a kispolgári ízléstelenség jóvoltából — sikeres írót „csinált“ az egykori gályarabból. Nem az a célunk, hogy a halott Charriére koporsóját döngessük, de valamit látni kell: ilyen példányszámban a nyugati világban egyetlen könyv sem jelenhetett volna meg, ami egy, az emberi jogokért, az emberi méltóságért fogságot szenvedő szabadságharcos sorsát mutatta volna be. André Wurner már 1969-ben a következőket írta a Pillangókról: „Ahhoz, hogy egy ilyen könyv ilyen sikert érjen el — ilyen társadalomra és ilyen társadalmi erkölcsre van szükség!“ (SONNTAG) A megtűrt bűn Abban a pillanatban, amikor a Honoluluból érkező repülőgép megállt a Kai Tak i repülőtéren, több mint egy tucat alaposan felfegyverzett rendőr fogta körül a gépet. Néhány, már régóta keresett, amerikai kábítószercsempészt sikerült lakat alá tenni. Viszont ez nem a hongkongi rendőrség éberségének köszönhető, hanem annak, hogy a helyi csempészek terhesnek találták az amerikai versenytársakat és „diszkréten“ tájékoztatták a rendőrséget. Ezt követően a Victória-kikö- tőben vívtak tfízpárbajt a kon- kurrens bandák és több véletlenül arra járó embert is megsebesítettek. A rendőrség utasítást kapott, hogy ne avatkozzon be a leszámolásba. Mindez azonban szemléltetően mulatja a brit koronagyarmaton kialakult helyzetet. A szegényes bárka-városokban és az éjszakai szórakozóhelyeken virágzik a kábítószerkereskedelem és sajnos igen sok bennszülött számára ez az egyetlen megélhetési lehetőség. Természetesen ilyen körülmények között nem csodálható, hogy a gyilkosság, a verekedés, a késelés mindennapi jelenség. Több mint 150 000 narkománt tartanak nyilván és világszerte köztudomású, hogy Hongkong „a kábítószerkereskedelem és a kábítószerfogyasztás fővárosa“. A
