Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-10 / 241. szám, szerda

Úttörő munkát végeztek HUSZONÖT ÉVES AZ ELSŐ EFSZ * TIZENHETEM ÍRTÁK ALÁ A KÉR VÉINYT # A KEZDET NEHÉZ VOLT # A FALU TELJES SZOCIALIZÁ­LÁSA TERÉN IS ELSŐK VOLTAK $ A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET EL SÖ ELNÖKE JELENLEG A PÁRTSZERVEZET ÉLÉN ÁLL Ma már természetesnek vesszük, hogy mező gazdasági termelésünk nagyüzemi. Állami gazda­ságaink és egységes földművesszövetkezeteink u nagyüzemi termelés korszerű eszközeivel olyan eredményeket érnek el, melyekre méltán lehe tünk büszkék. Ma már senki számára sem vitás, hogy a mezőgazdaság jellendítése a szocializálás nélkül nem valósulhatott volna meg. Éppen ezért volt történelmi jelentősége a szövetkezetesítés­nek. A szövetkezetesítés történetében pedig kii lönös jelentőségű az első szlovákiai efsz meg alakítása, amire a levicei (lévai) járás Turá (Tő­re) községében 1948 őszén került sor. A közeli napokban nagyszabású ünnepségen emlékeznek meg a történelmi eseményről a szövetkezet tag­jai és a község mintegy négyszáz lakosa. Az ünnepségre meghívják a központi párt- és állami szervek képviselőit is. A szövetkezet létrehozá­sának körülményeiről, történetéről, jelenéről és jövőjéről a legilletékesebbtől, Furinda Rudolftól, az efsz első és a pártszervezet jelenlegi elnöké­től érdeklődtünk. A szövetkezet története és Fu­rinda elvtárs életének a története szinte elvá­laszthatatlan egymástól. A veterán pártharcos, akit éppen a község krónikájának írása közben zavartunk meg, így emlékezik a kezdet kezde­tére. — Nálunk a szövetkezetesítés gondolata már korábban meg született. Szakszervezeti és párt tagokkal már 1932-ben arról be­széltünk, hogyha megkapnánk az urasági földeket, összefog­nánk, és úgy gazdálkodnánk. Az előzményekhez tartozik, hogy már 1945-ben bevetettük az ura­sági földeket, de aratáskor, saj­nos, megjelent az intéző, s le­szedette a-termést. Utoljára Mé­száros, azelőtt pedig Heller bá­ró volt a földbirtokos. A nagy- birtokosok földjeit nem az egy traktorokkal gazdagodtunk. Ve­tőgépet, teheneket, bikákat vá­sároltunk. Az egy évvel később alakult szövetkezeteknek már sokkal könnyebb volt a kezdés, mint nekünk. Negyvenkilenc ta­vaszán kezdtek visszajönni a Csehországban dolgozó lakosa­ink, s fokozatosan nálunk kap­tak munkát. Negyvenkilencben- ötvenben elmentek a kolonis- ták, s így az általuk használt földek is a mieink lettek. Közben egyre erősödött az efsz-ben a közösségi szellem. Pionírok köszöntik Furinda Rudolfot, az első szövetkezet elnökét. 1973. X. 10. kori cselédek kapták meg, ha­nem az úgynevezett kolonisták, akik nem helyi származású la­kosok voltak. Ezek sem adót nem fizettek, sem kontingensei nem szolgáltatták be. A kommu­nista párt 1948-ban elhatározta a mezőgazdaság szocializálását. Erről a rádióból értesültem. Ép­pen kukorieafosztás volt. Mond­tam az embereknek, kérvényt kellene beadnunk, hogy meg akarjuk alakítani a szövetkeze­tei. Boros János írta meg a kér­vényt. Elsőnek Dudás József és a lánya írta alá. Aztán a töb­biek: Hraskó András és a fe­lesége, Sinkó Lajos és Sinkóné. összesen 17-en írtuk alá. A 17- ből öten kommunisták voltunk. Az első aláírókból hárman már ínegnaltak. Másnap a kérvényt elvittem Zselízre a párt járási titkárságára. A titkár megörült neki. Elmondja, hogy akadtak, akik különféle híresztelésekkel visz- sza akarták riasztani elhatáro­zásuktól az embereket. Például azt suttogták, hogy a szövetke­zet tagjainak csak két ruhájuk lehet, s közös tálból kell majd enniök. Ám az emberek kitar­tottak elhatározásuk mellett. Most már csak az volt a kérdés, milyen földeken gazdálkodjon majd a szövetkezet, a kérvény aláírói ugyanis földnélküliek voltak. Végül egy Steiner nevű birtokos földjét vették bérbe a minden tagot óriási próbára tevő kezdethez. — Pénzünk nem volt — em­lékezik Furinda elvtárs a ne­gyed évszázaddal ezelőtti ese­ményekre. — Pedig az első traktort is csak akkor kaphat­tuk meg, amikor lefizettünk 10 ezer koronát. De miből? Két ta­gunk előlegezett 5—5000 koro­nát, mert bízott a szövetkezet jövőjében. Hasonlóan jutottunk vetőmaghoz és műtrágyához. Váltóra kaptunk 49 000 koronát — mégpedig Bálinték, Borosék, Dudásék és Hrackóék házára. Két pár lovat a Zselízi Állami Gazdaságtól kértünk kölcsön a szövetkezetnek. Sosem felejtem fel, hogyan örültek az embe­rek az első vetéskor. Negyven- nyolc decemberében már 27-en voltunk. Később 1 millió korona szubvenciót kaptunk. Újabb Tagjaink belátták, hogy ki ezt, ki azt tud jobban. Például az egyik kaszálni, a másik palán­táin!. Segítettük egymást. Tag­jaink közt nemcsak helybeliek, hanem környékbeliek is voltak, 1950-ben az évzáróra nemcsak a tagokat, hanem a gazdákat is meghívtuk. Láthatták, hogy minden tagunk kap évvégi el­számolást. Tényekkel győztük meg az embereket sikereinkről. Ennek az eredménye se maradt el: 1950-ben az egész falu (a gazdák is) belépett az egységes földművesszövetkezetbe. így az egész község szocializálása te­rén is a miénk lett a szlovákiai elsőség. Furinda elvtárs volt az első szövetkezet első elnöke — 1948 őszétől 1953 végéig. Közben 1952 szeptemberétől Bratislavá- ban egyéves központi pártisko­lán vett részt. A rákövetkező esztendőben hosszabb gyógyke­zelésre szorul. Később térden alul amputálják a bal lábát. Kommunista lelkesedésére és ügybuzgóságára jellemző, hogy 1960-tól 1964-ig ismét ő áll a szövetkezet élén. Hogy teljes képet nyerjünk az első szövet­kezeti elnökről, azt is el kell mondanunk róla: már 72 éves. Domadicén (Da Imádon) szüle­tett. Édesapja cseléd volt. Fu­rinda elvtárs gyermekkora a magafajta nebulókénál is kegyet­lenebb volt, hiszen tíz eszten­dőt feküdt egyhuzamban csont- tuberkulózisban. A kommunista pártba 1926-ban lépett be. A Munkaérdemrend tula jdonosa. A kommunista pártnak már a felszabadulás előtt instruktora volt. Ezekről az időkről beszél­ve megjegyzi: — Nemegyszer „sétáltam“ két rendőr között annak idején. Pél­dául harminchatban, amikor Zselízen volt a sztrájktanyánk. önzetlenségére jellemző, hogy az elnöki tisztség ellátása ide­jén két évig egyáltalán nem vett fel fizetést a szövetkezet­ben. Háztáji földet pedig soha­sem igényelt. Az alapító tagok közül meg­látogattuk Boros Jánost és fe­leségét. — Akkor örültünk a legjob­ban, amikor megalakult a szö­vetkezetünk — mondja. — Tud­tuk, hogy végre úgy élhetünk, ahogy dolgozni fogunk. — Én arra emlékszem a leg­szívesebben, amikor felvettük az első fizetést — veszi át a szót Boros néni. — Az első év­záró taggyűlésen boldogan tán­coltunk. Akkor még jó lábaink voltak. Itt tartottuk, ebben a házban. Olyan volt, mint egy la­kodalom. A huszonötödik évfor­duló ünnepségén mi már nem fogunk táncolni. A szövetkezet történetével kapcsolatban azt is meg kell említeni, hogy Furinda elvtárs után Benyo János állt az élén, 1955-től 1959-ig pedig Szhacsan István volt az elnöke, jelenleg Szimondel László látja el ezt a tisztséget. Most 143 lagja van a Tőrei Efsz-nek, s 800 hektárnyi terü­leten gazdálkodik. Főleg gabo­natermesztéssel foglalkozik. Az egy hektárra eső gabonatermés ez idén 50—54 métermázsa volt. Gabonán kívül cukorrépát, ku­koricát, dohányt és kisebb mennyiségben burgonyát ter­meszt a szövetkezet. Figyelem re méltó az efsz sertéstenyész­tése is: kocánként 17—18 ma­lacot választanak el. Egy-egy tehén évi tejhozama 3200 liter a szövetkezetben. Négyszáz ju­ha is van a közös gazdaságnak. A Tőrei Efsz a közeljövőben egyesül a Nagysárói. a Kissárói és a Jur nad Hronom-i (Garam- szentgyörgyi) Efsz-szel. Utána az említett szövetkezetek a kö zös efsz gazdasági udvarai lesz­nek, s szakosított lesz bennük a termelés. Az efsz-szél egyidejűleg a fa­lu is fejlődött. A község ne­vét a krónikák már 1133 tót említik. Az 1848-as szabadság- harc idején a falu közelében, a Garam mentén vonult a honvéd ség. Pártsejt 1928-tól működött Tőrén. Napjainkban a választási program megvalósítása a lakos­ság fő gondja. A faluszépítésből a tőreiek szívesen kiveszik a részüket. Tavasszal olyan a fa­lu, mint egy virágoskert. A csa­ládi házakon kívül szövetkezeti lakások is épültek a faluban. A tömegszervezetek munkáját fel kellene lendíteni. Ehhez hozzá­járulhat annak az új művelődé­si háznak a felépítése, mely­nek alapkövét az évforduló ün­nepsége alkalmából helyezik le. Jelenleg a Nőszövetség, a SZISZ, a CSEMADOK és a CSSZBSZ helyi szervezete a legszámottevőbb a faluban. Az utóbbinak Furinda Rudolf az el­nöke. Ugyancsak Furinda elv­társ áll a szövetkezet mellett működő üzemi pártszervezet élén is. A szervezetnek 32 tag ja van, ebből négy nő. Két nő az alapító tagok közé tartozik. Tagjelölt mindössze egy van a szervezetben, de még ebben az évben jóváhagyják további két fiatal jelölését. A negyed évszázados évfordu­ló nemcsak a szövetkezet tag­jainak, hanem a kommunisták nak és az egész falunak az ün­nepe is lesz. Sőt, egész szövet­kezeti mozgalmunk és szocialis­ta mezőgazdaságunk számára nagy jelentőségű ez az évfordu­ló: Szlovákia legelső egységes földművesszövetkezete megala­kulásának 25. évfordulója. FÜLÖP IMRE Az operaszíupad nagy mestere 160 ÉVE SZÜLETETT G. VERDI Közel másfél évszázada, hogy a Milánói Zeneakadé­miára beállított egy 16 éves parasztfiú zeneszerzői pró­bálkozásaival. Merész tervei voltak, azt remélte, hogy fel veszik az iskolába. Kora vas­kalapos zenetanárai azonban elutasították az egyszerű pa- rásztfiút, nem tartották szük­ségesnek, hogy az alulról, a né<pből jött tehetségekkel né­pesítsék be a kevesek számá­ra hozzáférhető zenevilágot. Verdi azonban nem csüggedt el, egyedül birkózott meg a nehéz feladatokkal, képezte magát, hamarosan magára talált, és remekművekkel je­lent meg hazája, majd az egész világ zenekedvelői előtt. Első nagy alkotása a Nabucco, amely évtizedekre meghatározta politikai és művészeti hitvallását. A Na- buccoban bibliai témát dől gozott fel, de a hallgató könnyen megérezheti, hogy a babiloni fogságban sínylődő Izrael története csupán jel­kép, amely az olasz nép rabságáról, politikai kiszol­gáltatottságáról s a tömegek mélyen izzó szabadságvágyá­ról beszél. Verdi a Nabuccoval egy szerre tört fel a zenei élet élvonalába, majd egymás után írta forradalmi ihletésű re­mekműveit, amelyekben bátor szókimondásával és az olasz népzene hagyományaihoz hí­ven szólította helytállásra honfitársait. Verdi nem állt meg a fejlődés útján, szabad­ságvágya új forradalmi zenét teremt. Nem éri be a régi operaszínpadj stílussal,- é'Iő muzsikát ír, és a történelem­ből vett haladó személyekkel népesíti be alkotásait. Mestere a tragikus érzelmek ecsetelé­sének, és ez különösen operái női szerepeire örvényes. Ze­néjének alapja a népi meló­diák, • amelyeknek széles ára­dása mozgósította a tömege­ket. Verdi nemcsak a zenében volt forradalmár, nevét a nagy forradalmárokkal: Garibar dí­vái, Mazzinival, Cavourral együtt emlegetik. A hazája szabadságáért folytatott küz­delemben egymást követik re­mekművei. A Rigolettóban az udvari erkölcstelenséget, a szolgalelkűséget pellengérezi ki, és az udvari bohóc alak­jában, aki a lánya becsületén esett sérelme miatt fellázad, emléket állít a kitaszítottak­nak és kigúnyoltaknak. A Traviatábün kora polgári tár­sadalmáról fest bíráló képet a zene művészi eszközeivel. Élete során tovább gazdagí­totta az olasz és az egyete­mes zenekultúrát. A Don Car­los című operájában újból szabadságvágyának ad kifeje­zést, az Aidában, a monumen­tális olasz nagyoperában — az elnyomottak elkeseredett küzdelmét örökíti meg. A Szuezi-csatorna megnyitására írt opera négyévi hallgatás után született meg, és minden addigi sikerét felülmúlta. Ezt követte az Otelló, majd a 80 éves korában megírt Falstaff, a vígopera remeke. Verdi hosszú ds gazdag éle­tében elérte, amit művész és forradalmár elérhet. Dalai, melódiái együtt élnek a nép­dalokkal és azokat nemcsak az olasz nélp, hanem az egész világ sajátjának tekinti. CSIZMÁR ESZTER Követésre méltó példa A tepuľčanyi járásban már hagyománya van a jobb eredm6* nyékért folyó versengésnek. Érthető tehát, hogy ebből a moz­galomból a járási építkezési vállalat sem akar kimaradni. Teljes erejéből támogatja a járás fejlődését, a Nemzeti Front választási programját. Tavaly például a munkatermelékenység tervét 103,2 százalékra teljesítették. A kiváló eredményhez a többi között as is hozzájárult, hogy a járási építkezési vállalat dolgozói szUkség esetén szombaton is dolgoztak és ebben nagy szerepet játszottak mind az egyéni, mind a kollektív kötelezettségvállalások. Tapasztalataikra támaszkodva az idei tervet is az előirány­zottnál jobban akarják teljesíte­ni. Az ötéves tervben erre az évre 92 millió 300 ezer korona értékű termelés szerepel, a kötelezet tség vá 1 la Iá sok a 1 ap já n azonban százmillió koronás ter­melési tervet fogadtak el. En­nek a vállalásnak a teljesíté­séért mind az összüzemi párt- bizottság, mind a szakszervezet mindent megtett és megtesz, el­sősorban azzal, hogy a válla­lások teljesítését rendszeresen ellenőrzi, illetve megfelelő szervezési intézkedésekkel se­gíti. A szocialista vállalások álta Iában a Februári Győzelem és a Szlovák Nemzeti Felkelés év fordulója köszöntésének jegyé­ben születtek, s a CSKP XIV. kongresszusa határozataira épülnek. így van ez a munka­termelékenység növelése és a minőség javítása terén is. A vállalások alapján az építővál­lalat például 103,5 százalékos munkatermelékenységet ér el, az átadásra kerülő építkezések minőségi mutatóit pedig 1972- höz viszonyítva 15 százalékkal javítja. Az évközi felmérések és ellenőrzések azt bizonyítják, hogy a merész vállalást mara­déktalanul teljesíti. Nagy gondot fordítanak arra is, hogy az építővállalat tervét összehangolják a jrib és helyi nemzeti bizottságok fejlesztési terveivel, és ezt nem csupán az új építkezések megkezdésekor teszik, hanem az átépítések, illetve nagyobb javítások ese tében is. Ez a rugalmas együtt­működés a vállalások teljesíté­sét is reálisabbá teszi. Az idén több mint kél és fél millió ko­ronával akarják növelni a tiszta jövedelmet. A vállalat vezetősége igyek­szik megteremteni a dolgozók részére a lehető legjobb mun­kafeltételeket. Mivel a dolgo­zók kisebb-nagyobb csoportok­ban dolgoznak, nagy szükség van a jó munkafeltételek bizto­sítására, iMetve a dolgozókról történő kellő gondoskodásra, Különösen ott, ahol nők vagy fiatalok dolgoznak. Éveken keresztül nem kevés gondot okoztak a munkabalese­tek. Az idén a balesetek el­kerülése céljából az eddi­ginél jóval’ több előadást tar­tottak. Ezen a téren mindenek­előtt a szocialista munkabrigá­dok tapasztalataira támaszkod­nak. Ezek munkamódszerét rendszeresen értékelik, s a ta­pasztalatokat átveszik a további munkacsoportok. A Topofcanyl Járási Építővállalat vezetői és dolgozói joggal remélik, hogy vállalt feladataikat ebben az évben is túlszárnyalják. SZOMBATH AMBRUS □ Állványokon a címe Mál- nay Levente készülő tévéfilimjé- nek, melynek hőse vidékről indul el Budapestre szerencsét próbálni. Az alkotás főszerepét Hegedűs Gézia főiskolai hallga­tó játssza. Szerepet játszik a filmben: Koncz Gábor, Harsá- nyi Gábor, Horesnyi László és Tarsoly Elemér Könözsi felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents