Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-09 / 240. szám, kedd
Ül FILMEK SZERELEM (cseh) Nincs új a nap alatt: szerelemről, a férfi és a nő közli kapcsolatról szól az új cseh film. Valóban nem új keletű téma, de provokáló, az alko tókat arra ösztönzi, hogy új megvilágításban láttassák s más nézőpontból közelítsék meg az olv sokszor feldolgozott témát Az alkotás egyébként egy serdülőkorú leány és fiú kapcsolatáról, a bontakozó szerelemről szól; a háttérben a fiatalok szülei, az egykori osztálytársak. akikben a tovasuhant diákszerelem, a hosszú évek megpróbáltatása után remény pf illan a közös életre. Két ISIS ISTENNŐ VARÁZSITALA Jaroslava Schallerová a Szerelem ni mii cseh film fiatal főszereplője. Karel Kachyňa is erre törekedett. S mert sajátos látásmódú rendezőként ismerjük őt, aki mondanivalóját egyénien, ki munkált formában képes a film nyelvére költeni, sejthet jük, hogy a problétaát a szokványostól eltérően veti fel és hőseinek a jellemrajza is remek. S mivel a téma az emberek legbensőbb érzéseivel kapcsolatos, az alkotók szemlélete szükségszerűen szubjektív; ebből következik, hogy a nrfeők is különbözőképpen értelmezhetik, illetve foghatják fel a film hőseinek cselekedeteit. Egyetérthetnek a renderővel, de el is vethetik felfogását, a film hőseiről alkotott nezetét. nemzedék szerelmi kapcsolatait veszi bonckés alá a rendező, s a fiatalok, illetve az érett felnőttek szemével próbálja láttatni a bonyolult kapcsolatokat. Nem hiányzik a filmből a bírálat sem; a rendező nem tör pálcát a fiatalok felett, megértő velük szemben, de megmutatja a másik „partot“ is, a szülőket s cselekedetük motívumait, hogy a fiatalok megértéssel viseltessenek velük szemben. (Vitatható persze, hogy a rendező nem elfogult-e s túlságosan a fiatalok pártján van.) A biztos szakmai tudással készült lírai film szerepeit Milena Dvorská, Pero Velecký, Jaroslava Schallerová és Olďŕich Kaiser játssza. Egy felderítő vállalkozás izgalmas történetét meséli el Vlagyimir Sredelj rendező film je. öt szovjet katona a Nagy Honvédő Háború éveiben német egyenruhát öltve ejtőernyővel érkezik a fasiszták megszállta területre. Feladatuk: bizonyítékot szerezni arról, hogy a hitleri hadvezetés a megjelölt fronlszakaszon vegyi fegyvereket készül bevetni. Az ellenséges, megszállt területre érve barátokra, harcostársakra, de árulókra is találnak. Ilyen kö- rülmtünyek között legfontosabb a lelemény, a hidegvér. Minden azon múlik, hőseink hogyan találják fel magukat a várat lan helyzetekben. Az elmondottakból alighanem nyilvánvaló, hogy a szovjet film kalandtörténet, melyben — az akciófilm műfajának megfelelően — a hősök az ellenség hátában szüntelen életveszélyben küzdenek. A hangsúly nem az öt ember, az öt különböző sors jellemzésén van, hanem a fordulatos cselekményen, a hatásos, feszült légkör, a jó ritmus, pergő tempó megteremtésén. Néhány valószínű ti énül ható epizódtól eltekintve a film hiteles, igényesebb és érzelmekben gazdagabb a háborús kalandtörténetek többségénél. Az öten az égből nem nélkülözi az izgalmas és heves tűzharcokat, a ravasz cselfogásokat, a háborús kalandfilmek jól ismert fordulatait. A szereplők: Gleb Szeljanyin, Herman Jusko, Viktor Szeme- novszkij, Komán Grimadszkij, Alekszandr Csirkov és Dit- mar Richter jó teljesítményt nyújtanak. Jean Girault, a sikeres vígjáték-rendező a francia filmművészet legfényesebb tündöklő csillagával, Louis de Funés komikussal a főszerepben forgatta a Jo című filmet. A vígjáté'kban de Funés már nem az igazságszolgáltatás őre, mint a „csendőrsorozatban“ volt, hanem törvénysértő. A fekete humorral átszőtt bűnügyi történet egy rablógyilkosság körül bonyolódik; az alapötletből igen mulatságos és szellemes vígjáték kerekedett, mely a rendező és a színészek számára lehetővé tette, hogy teljesen feloldódva komédiázzanak. Louis de Funés humora a tűzijátékhoz hasonlóan sziporkázik, a színész teljes mértékben él a helyzetkomikumok lehetőségével. Partnere Bemard Blier, a zsaroló szerepében, szintén figyelemre méltó alakítást nyújt. —ym — Jóllehet a sörfőzés feltalálója és „védszentje“ a legenda szerint az 1294-ben elhunyt brabanti Gambrinus, a sör valójában sokkal régebbi találmány. Mint az ókorban annyi mindent, a sörfőzést is az egyiptomiak találták fel. Egy hieroglifákkal rótt feljegyzés szerint Ben-Hasz- szan i tudósok jöttek rá, hogy az árpából italt lehet készíteni. Titka, a megfejtett hieroglifák szerint, a nagy varázstudományú Isistől — a természet jóságos istenasszonyától — származik, aki imádott férjének, a föld uralkodóistenének, Osirisnek kedveskedett a pompás itallal, amely az elviselhetetlen hőségben üdít, a szellemet játékosan könnyűvé teszi, a gondot feledteti, és annak ki vele él, nyugodt álmot biztosít. Az egyiptomiak a sört komló nélkül állították elő. Úgy készítették, hogy árpát csíráztattak, a csírából kiáztatták a malátacukrot, amelyből azután erjesztéssel nyerték az alkoholt. Az egyiptomiak a sört bakinak nevezték. Az óvilág „Plzeňe“ az Egyiptom legjelentősebb városa, a Nílus-parti hét-kapus Téba melletti település volt, a mai Ben-Hasszan helyén. Az ottani ásatások során napvilágra került, a csodálatos épségben megmaradt falfestmények a pompás italnak még egy jellemző tulajdonságára világítanak rá: arra, hogy aki mértéktelenül él vele, lerészegszik. A Ben-Hasszan-i falfestményeken, e korai freskókon, ma is láthatók az „elázott“ egyiptomiak, akiket a sörházak külön e célra alkalmazott izmos rabszolgái — mint nálunk a nehéz kosarat a parasztasszonyok — a fe jtikre rakva visznek szállásukra, ahol majd ki- alusszák mámorukat. A sörházak ez idő tájt Egyiptomban pontosan olyan gyakoriak voltak, mint ma Németországban. Európában már a csiszolt kőeszközök korá ban ismerték a sörgyártás „titkát“. Készítésének ismerete rohamosan terjedt, s eljutott a legnyugatibb és a legészakibb népekhez is. Az egyiptomiak kotyvasztotta, mámort hozó árpaléből a mai értelemben vett sör itt, Európában született meg, mégpedig akkor, amikor komlóval „találkozott“. A történészek szerint a komló kábító erejét a finn—ugor törzsek ismerték fel. A finn, lett és észt népek mondáiban, hagyományaikban találkozunk első ízben a komlóval fűszerezett sörrel. A finnek nemzeti éposza, a Kalevala, több helyütt is megemlíti a komlót mint a sör kiváló fűszerét. A komlós sörgyártás tudománya az északi finn—ugor törzsektől jutott a germánok birtokába. A kutató nyelvészek kiderítették, hogy Nyugat-Európában az első komlós sör az angoloknak és a szászoknak a kontinensről a szigetvilágba történő átkelése (449) után, de még a Karolingok felemelkedése előtt, tehát a VII. század előtt jelent meg valahol Brabantban (*a mai Belgium és Hollandia földjén). A legenda szerint a komlós sört Gambrinus találta volna fel. Ebből csupán annyi igaz, hogy a brabanti Gambrinus az új italt „élvezetesnek“ találta, és készítésére engedélyt adott. A Gambrinus név I. János brabanti uralkodó herceg nevének elferdítése (Jan-primus — Gambrinus). I. János, aki a feljegyzések szerint maga is nagy sörivó volt, elfogadta a brüsszeli sörfőző céh díszelnökségét, s megengedte, hogy a céh székházában kifüggesszék az őt — kezében söröspohárral — ábrázoló festményt. (Egyes sörházak cégérein ma is látható ez a kép!) A monda így tette meg a sörkedvelő herceget „sörkirálynak“, s a sörfőzés feltalálását is neki tulajdonította. Nyelvészek szerint viszont a név magyarázata a korabeli kolostorok latinságában keresendő. Latinul a sörfőző helyiség: camba, a főzést irányító szerzetesmester: cambarius. A VIII. század történelmi okmányai emlékeznek meg első ízben a kolostorok komlós kertjeiről. Ez időben ugyanis kizárólag szerzetesek főzték a sört, s ennek következtében a komlós kerteket is a kolostorok környékén ültették. Szt. Hildegard, a ruperstbergi kolostor főnöknőj« írja le elsőnek: „A komló a sörfőzés fontos kelléke ...“ A sörgyártás csak a XIV. századtól kezdve» jutott a polgárság kezébe, amikor a főzdék száma rohamosan elszaporodott. A komlóval házasított sört nem mindenütt fogadták el; így Angliában a XIV. században a komló felhasználását törvény tiltotta, sőt az angol krónikás még a XVII. században is két „veszedelemről“ panaszkodik: a kőszénről, mely a levegőt, s a komlóról, mely a sör ízét teszi tönkre. Hely tekintetében a komló nagyon igényes. A legmegfelelőbb komlóvidékek söre világhírű (Bajoroszágban Spalt, Csehországban Žatec, Dél- Amerikában a chilei komlóskertek). A komló termős virágzatának sárga mirigyváladéka — a lupulinsav — fűszeresen keserű, és bódító hatású. Valaha ópium módjára bódítószerül használták, sőt Angliában — egyes vidékeken — ma is élnek vele. (A lupulint a modern gyógyszer- ipar is alkalmazza.) Közép-Eürópában az árpasört már a magyarok bejövetele előtt ismerték. Attila idejében a méhsör volt az előkelők itala, az árpasört (ka- mon volt a neve) a szolgák fogyasztották. A kunok (1536) kölesből és vízből készítették a búza nevű, sörszerű, ázsiai eredetű részegítő italt. Történeti adatok bizonyítják, hogy a sör főzés Magyarországon igen elterjedt háziipar volt. A sörfőzők később céhet alkottak. 1850-ben — amikor a sörre állami adót vetettek ki — Magyarországon 773 főzde működött s évi 384 000 hektolitert termelt. A méhsört vízzel hígított méz lefölözésével és különféle fűszerek (szerecsendió, koriander, néha komló, valamint élesztő) hozzáadásával készítették. A hónokon kívül a germán és a szláv népek kedvelték, és a középkorban a német telepesekkel hazánkban is elterjedt. A méhsört ma már csak a skandináv államokban, Lengyelországban és Anglia egyes vidékein isz- szák. Isis istennő „varázsitala“ évezredek múltával így vált az emberiség közkincsévé. A sör ha mértékkel élnek vele, valóban kitűnő ital: a Szervezetet táplálja; szünteti az enyhe alvászavart, sőt a szorongást is; hizlal, s a közérzetet kellemesen befolyásolja. Mértéktelen fogyasztása azonban káros, amit nemcsak a Ben-Hasszan-í freskók, de a modern közlekedési balesetek szomorú statisztikái is bizonyítanak. SZUNNYADÓ ÁLLATI ÉLET A FÖLD ALATT Louis de Funés a Jo című francia vígjátékbau. Amikor lehull az első, vékonyka hótakaró, az árulkodó nyomok már csak kevés állatról beszélnek: nyulak, rókák, pockok, egerek nyomai kuszálják össze néhol a friss havat. Gyíkok, kígyók sehol sem surrannak el lépteink zajára és a meggyérőlt madarak is csak mag vak és megbújt rovarok után kutatnak. Ha egy-egy nagyobb követ kifeszítünk fagyos ágyából, érdekes kép fogad bennünket a feltárult üregben. Dermedt futóbogarak csillogó háta simul a lapos járatokban; kicsiny üregekben gömbölyűre összehúzódott pókok pihennek; ha szerencsénk van egy-egy elnyújtózott százlábút vagy fülbemászót is észrevehetiink az alvó társaság között. Ahogy forgatjuk a köveket, egyre másra, mindig hasonló a kép, a különbség legfeljebb annyi, hogy hol az egyik, hol a másik faj hiányzik vagy van több belőle. Ha téli sétánk erdő mellett vezet el, s botunkkal szétütünk egy korhadó tönköt, vagy lefejtjük a kérAUTOMATIZÁLT FŰRÉSZEK A számílógéptechnika rendkívül érdekes al kalmazását jelentette be az angol English Electric vállalat, amely univerzális gerenda- és szerelvénysorhoz teljesen automatizált és számítógéppel vezérelt melegjürészeket tervez és szállít. Az új rendszer alapját a KDN-2 típusú számítógép alkotja. A számítógépés vezérlés minimálisra csökkenti a hulladékot a melegen hengerelt idoma célmak a megrendelők által megszabott szabványos hosszúságra való vágásakor. A számítógép két melegfűrész működését vezérli. Angliában ez az első digitális számítógépes rendszer, amelyet közvetlenül hengersori melegfűrészek vezérlésére használnak fel. Minthogy ezen a fajta hengersoron a kihozatal aránylag kis százaléknyi növekedése is nagyon jelentős gazdasági hatással jár, a becslések szerint a rendszer teljes beruházási költsége nem egészen 12 hónap alatt megtérül. get egy régi kidőlt törzsről, megint másféle szunnyadó állatokra találhatunk: kisebb-nagyobb, nyálkás házatlan csigák húzódnak meg a kéreg alatt és osztják meg a helyet apró darazsakkal és sok más erdei rovarral. A mocsarak szélén már nem ilyen könnyű dolog az alvó állatok helyére ráakadni. Ugyanis a sokféle béka, bárhol is éljen nyáron át, télire mindig a vízpartok iszapjába fúrja be magát. Itt az életműködése annyira lecsökken, hogy elégséges számára az iszaprétegen át beszürem- kedő levegő. így cselekszik a kecskebéka, a mocsarak lakója, de ide jön a mezőkről a gyepi béka, sőt a fürge erdei béka és a kedves, zöld leveli béka is. Nem kivétel még a varangy sem, bár a mély pincékben élők csak összebújnak valami alkalmas lyukba. A gyíkok, a kígyók és a teknősök a földbe ássák be magukat. Az iszap gyorsan összezárul a befurakodó békák mögött, a gyíkok, a kígyók üregeinek száját pedig szorosan eltömi a be- omló föld, kavics és mindenféle hulladék. Nem minden állat alussza át dermedt állapotban a hosszú telet. Különösen az alsóbbrendű gerinctelen állatok elpusztulnak, mielőtt még a tél beköszöntene, s csak álcáik vagy petéik vészelik át a hideg időszakot, ily módon biztosítva a faj életét. Ha nem megfelelő helyre rakjuk a petéiket, ezek elpusztulnak, megfagynak, akárcsak azok az álcák, amelyek nem találnak időben jó búvóhelyet maguknak. A zord tél tehát a legtöbb állatnak nem jelent halált vagy súlyos nélkülözést, hanem csak kényszerű pihenést. Inkább azok szenvednek, amelyek dacolnak a téllel és ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek, s annak, hogy nem találják meg időben a megfelelő minőségű és meny- nyiségü táplálékot. De akármilyen módon történik is a tél átvészelése, a gyönge egyed elpusztul, a faj azonban újult erővel kezdi meg a következő esztendőt. (djj 1973. X. 9. ÖTEN AZ ÉGBŐL ____________________________(szovjet) JO (francia)
