Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-08 / 239. szám, hétfő
Tovább a kitűzött célok felé (Folytatás az 1. oldalról) vezet soraiban hozzájárulnak szocialista köztársaságunk fejlesztéséhez, erejének és védelmi képességének megszilárdításához. E tanácskozás nagy esemény a szövetség életében, és joggal irányul rá kommunista pártunk és széles közvéleményünk érdeklődése. A Polgári Honvédelmi Szövetség fontos tényezője a Nemzeti Frontnak. Jelentős küldetést tölt be olyan szervezetként, amely az állam egységes honvédelmi rendszerében hozzájárul a honvédelmi feladatok teljesítéséhez, valamint ahhoz, hogy a honvédelem minden egyes állampolgár becsületbeli ügyévé váljék. A PHSZ e küldetésébe nténylegesen valóra válik az a gondolat, amelyet Lenin oly gyakran hangsúlyozott, rámutatva, hogy a világon nincs olyan hatalom, amely kezet merne emelni a szabad Oroszországra, ha e szabadságot a fegyveres nép támogatja ... E lenini eszmének mély igazságát, nagy erejét megerősítette a Szovjetunió több mint {élévszázados győzelmes útja, gazdasági fejlettsége, katonai ereje, súlya a világban. Megerősítették ezt a legsúlyosabb próbatételek is, a Nagy Honvédő Háború, valamint számos nép antifasiszta küzdelme idején. Ennek az eszmének az életképességét bizonyítja a szocialista világrendszer létrehozatala, fejlődése és megszilárdulása. Ez a gondolat volt az a fő eszme is, amely az önök szervezetének létrehozását ihlette, és ez alkotja a szervezet sokoldalú tevékenységének a tartalmát, ez az eszmei iránytű és kritérium az önök cselekedeteinek helyességében. Még jól emlékezünk arra, hogy a válság éveiben az anti- szocialista és jobboldali erők dühödt támadásai éppen a szocialista haza védelmének eme alapelve, osztályhű népi, hazafias jellege ellen irányultak, azt a küldetést támadták, amelyet a PHSZ teljesít. Azoknak, akik a népet meg akarták fosztani szocialista vívmányaitól, ez szálka volt szemükben, nem volt ínyükre az, hogy a szocializmus védelme a munkások, parasztok, értelmiségiek széles rétegeinek saját ügyét képezze. Ezért törekedtek a PHSZ-nek mint hazafias honvédelmi szervezetnek a felszámolására is. Megbontották egységét, szétzúzták járási bizottságait és alapszervezeteit, támadták a hadsereghez fűződő kapcsolatait, uszították a hivatásos tisztek ellen. A PHSZ revizionista likvidátorai egyáltalán nem a hibák és tévedések kijavítására, helyrehozására törekedtek. Azt akarták, hogy különféle, úgynevezett „független“ klubok és egyesületek cégére alatt legális bázist teremtsenek szocialistaellenes céljaik számára. Egyesek azt hangoztatták, hogy az úgynevezett „független“ klubnak ott kellene kezdődnie, ahol a PHSZ végződött, vagyis — a szocialista államunkkal szemben ellenzékben, ultimátumok és demagóg követelések támasztásával. Mi pedig jól tudjuk, hogy a válságos években mire vezettek az ilyen ultimátumok, nyomások és demagógiák, mire szolgáltak és milyen következményekkel jártak. Ebből az alkalomból is, amikor a kongresszuson önök lezárják a szövetség életének elmúlt szakaszát, mindenekelőtt értékelni akarjuk a PHSZ-ta- gok, a kommunisták és a pár- tonkívüliek, mindazon hazafiak becsületes állásfoglalását, akik hűek maradtak azokhoz az eszményekhez, amelyekből a Polgári Honvédelmi Szövetség megszületett. Köszönetünket akarjuk kifejezni mindazon funkcionáriusoknak és egyszerű tagoknak, akiknek az érdeméből e szervezet újból teljesíteni kezdte küldetését — pártunk közeli, hatékony segítőtársává válik a dolgozók hazafias nevelésében és újból elfoglalta szilárd helyét szocialista társadalmunk honvédelmi rendszerében. Ezt megerősítik a szövetség tagjainak erőfeszítései, cselekedetei, a PHSZ szerveinek és szervezeteinek részvétele a XIV. kongresszus programjának megvalósításában, megerősíti ezt a kongresszus előkészítése is, amelyet magas fokú politikai és munkaaktivitás jellemzett. A haza és a nép szocialista vívmányainak megbízható vé- delmezése mindig az egész társadalomnak, a fegyveres erők valamennyi állami és társadalmi szervének és szervezetének feladata volt és marad. Ennek oka az, hogy a burzsoázia felett aratott februári győzelem után új társadalmunkat építve, meg kellett védenünk a szocializmust az ellenforradalom és a nemzetközi imperializmus ama kísérleteivel szemben is, amelyekkel hazánkban a szocializmus alapjainak felszámolására törekedtek. Ebben a helyzetben a pártnak gondoskodnia kellett és kell arról, hogy a gazdaság, a tudomány és a kultúra terén elért forradalmi vívmányok egybekapcsolódjanak államunk katonai erejének megszilárdításával. Ebben a helyzetben gondoskodniuk kell arról, hogy szilárduljon a hadsereg és a nép egysége, elmélyüljön a lakosság honvédelmi nevelése és előkészítése, főként az ifjúságé — felkészítsük arra, hogy megvédelmezze szocialista hazánkat és a szocializmus vívmányait. Mindkét alapelv — a védelmi erők megszilárdítása és a polgári védelem előkészítése — teljes mértékben érvényes marad a párt és a kormány munkájában, ahol minden szükségeset megtesznek annak érdekében, hogy biztosítsák hazánkban a szocialista építés békés feltételeit. Ezért foglalkozott a CSKP KB elnöksége is a PHSZ tevékenységével, és munkáját olyan szellemben irányította, amilyenben elhangzott a PHSZ Központi Bizottságának tevékenységéről szóló beszámolója is, amelyet Pepich elvtárs adott elő e kongreszuson. A védelmi képesség megszilárdítására irányuló eme alapelveket valóra kell váltanunk annak ellenére, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet pozitív fejlődést mutat. A szocialista országok s mindenekelőtt a Szovjetunió aktív és egybehangolt békés külpolitikájának hatására befejeződött a vietnami háború, és világszerte jelentős mértékben megerősödtek a szocializmus pozíciói. A Szovjetunió és a többi szocialista ország ama nagy erőfeszítése következtében, amellyel a békeprogram megvalósításán munkálkodik, leküzdöttük a „hidegháború“ szellemét, amelyet a nemzetközi imperialista körök tápláltak. A különböző társadalmi rendszerű államok között a békés egymás mellett élés elvei érvényesülnek, és bizonyos értelemben új légkör alakul ki. Az egész nemzetközi helyzetre, a háború és a béke kérdésének megoldására különösen nagy hatást gyakorol a különböző társadalmi rendszerű államokban az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvein alapuló együttműködés fejlődése. A Szovjetunió mint tudják már hosszabb idő óta síkra szállt a tőkés országokkal való alapvető szerződések és egyezmények megkötéséért. Ez a béke-offenzíva meghozta az eredményeket. Az elmúlt időszakban az alapvető fontosságú szerződések és egyezmények egész sora jött létre a Szovjetunió és tőkés országok között, főként Franciaországgal, a Német Szövetségi Köztársasággal és az Egyesült Államokkal. Mindezek a szerződések és egyezmények egyetlen célt követnek — a feszültség enyhítését, a béke megszilárdítását és a békés együttműködés fejlesztését. A Szovjetunió és a szocialista országok külpolitikai aktivitása Európában Is jelentős pozitív eredményeket hozott, amelyek megnyilvánulnak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásában és kielégítő lefolyásában. Napjaink egyik döntő fontosságú nemzetközi kérdésének a leszerelést tartjuk. Ezen a téren is konkrét eredményekre törekszünk, amelyek csökkentenék a háború veszélyét. Egyes nukleáris államok szerződést írtak alá az atomfegyverek terjesztésének betiltásáról, tárgyalások folynak a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról, ami lehetővé tenné jelentős anyagi eszközök békés célokra való fordítását. Tárgyalások folynak az európai fegyveres erők létszámának csökkentéséről is. E napokban a Szovjetunió újabb kezdeményezéssel lépett fel az ENSZ-ben. Andrej Gromiko külügyminiszter az ENSZ közgyűlésén mondott beszédében javaslatot terJozef Lenárt elvtárs bestédét mondja a PHSZ II. szlovákiai kongresszusán. jesztett elő a Biztonsági Tanács állandó tagjai katonai költség- vetésének 10 %-os csökkentésére. Az így felszabaduló ösz- szegeket a fejlődő országok megsegítésére fordítanák. Nem kétséges, hogy e javaslat megvalósítása lényegesen hozzájárulna a fegyverkezési verseny csökkentéséhez, lehetővé tenne további leszerelési lépéseket, hozzájárulna a bizalom növeléséhez a nemzetközi kapcsolatokban, és nagy gazdasági haszonnal járna. Ezért mi Csehszlovákiában ugyancsak teljes mértékben támogatjuk a szovjet javaslatot. Másként foglalnak állást azonban e javaslathoz a reakciós imperialista körök. Elutasító álláspontjuk és az az igyekezetük, hogy a szovjet javaslat jelentőségét lebecsüljék, és csupán valamilyen propaganda eszközként állítsák be, újból leleplezi ’az imperialista köröknek a sokoldalú és teljes leszerelés kérdéseiben folytatott külpolitikája lényegét. Ezek a körök egyrészt fennkölt szavakat hangoztatnak a leszerelésről és a békéről, másrészt pedig szüntelenül növelik a fegyverkezésre fordított kia’dásokat. Sajnos Kína maoista vezetésének politikája ebben az esetben is egyezik a reakciós erők politikájával. Azonban a reakciós és militarista erők ellenállásának ellenére is sikerül lépésről lépésre valóra váltanunk a békeprogramot. Elért sikereink azt bizonyítják, hogy a nemzetközi kapcsolatokban valami megváltozott, azt bizonyítják, hogy a hosszan tartó feszültség állapotából az enyhülés felé haladunk. E sikerek ugyanakkor azt bizonyítják, hogy világszerte megváltoztak az erőviszonyok a béke és a szocializmus javára. Ilyen körülmények között úgy tűnhetne, hogy már nem kell törődnünk fegyveres erőinkkel, az ország védelmének kérdéseivel. Sőt felmerülnek pacifista irányzatok is a hadsereg, a honvédelmi nevelés, a forradalmi hagyományok jelentősége lebecsülésének irányzata. Ilyen körülmények között talán felmerülhetne az a kérdés is, vajon van-e egyáltalán értelme a PHSZ munkájának, vajon feltétlenül szükséges-e e szervezet aktivizálása, amint azt a kongresszusi referátum kitűzi. Az önök szervezeteinek munkája, aktivizálása a legnagyobb mértékben szükséges és megvan az értelme. Habár fordulatra kerül sor a „hidegháború“ irányából a feszültség enyhülése felé, nem táplálhatunk illúziókat arról, hogy a reakció és a militarizmus erői már eltűntek a porondról, és hogy már teljesen megszűnt a világháború veszélye. Ilyen messze még nem tartunk. Mit sikerült eddig elérnünk? A világszocializmus és a békeszerető erők béke- offenzívájával sikerült egyes nyugati országok uralkodó köreit reálisabb állásfoglalásra késztetnünk a nemzetközi kapcsolatok kérdéseinek megoldása során. Ezek a körök ma az erőviszonyok megváltozása következtében kénytelenek tárgyalni a szocialista országokkal a biztonság kérdéseiről és a fegyveres erők csökkentéséről. Ha reálisan értékeljük a jelenlegi helyzetet, azt látjuk, hogy ezekben az országokban jelenleg nagy küzdelem folyik a realista erők és a reakciós erők között, és ez a küzdelem még nem dőlt el. Az imperializmus befolyásos körei még távolról sem mondtak le azon kísérleteikről, hogy érvényesítsék az „erőpolitikát“, habár tárgyalásokat folytatnak a fegyveres erők létszámának csökkentéséről de fakto még mindig folytatják a lázas fegyverkezési versenyt, ami veszélyezteti a vllágbékét. Ilyen feltételek közöt pártunk, amely következetesen a béke megszilárdítására törekszik, kell, hogy a békés egymás mellett élés politikájával szerves ösz- szefüggésben és e politika érdekében szükségszerűen intézkedéseket tegyen az ország biztonságának megszilárdítására és népünket az éberség, a haza védelmére, a szocialista vívmányok • védelmére való felkészültség szellemében nevelje. Ezért a CSKP XIV. kongresszusa újból hangsúlyozta, hogy tovább kel tökéletesíteni védelmi erőnket, meg kell szilárdítani a Varsói Szerződésben tömörült testvéri szocialista országok hadseregeinek egységét és fegyverbarátságát. Pártunk ezért nagy gondot fordít védelmi erőnk műszaki ipari alapjának korszerűsítésére, hogy az a legkorszerűbb harci eszközökkel tudja ellátni fegyveres erőinket. Pártunk ezért helyez oly nagy súlyt a védelmi erők politikai színvonalára is. Az imperialistákkal szemben fel kell készülni a védelemre minden agresszió ellen. Az imperialistáknak tudniok kell azt, hogy felkészült erős ellenféllel találják szembe magukat. De mit jelent az — hogy erős? Ez annyit jelent, hogy erősnek kell lenni az agresz- szor erejéhez viszonyítva, ez azt jelenti, hogy olyan felkészültségről kell gondoskodni, amely egyenértékű az imperialista erők állapotával és színvonalával. Egyszerűen — csupán a felkészültség bizonyos foka, csupán az öntudatosság, a haza védelme képességének bizonyos foka lehet olyan tényező, amely megfékezi az imperialisták vágyait, és ellenkezőleg a felkészületlenség, a nihilizmus és a pacifizmus olyan tényezők, amelyek a reakciós körök kezére játszanak. Mi azonban azt is tudjuk, hogy a Szovjetunió kész erélyes ellenállást tanúsítani az imperialista agresszióval szemben. Másrészt fel kell lépnünk a maoizmus ellen is, amely a Szovjetuniót „az imperializmussal való összeesküvéssel“ vádolja. A Kínai Kommunista Párt vezetésének harca a Szovjetunió ellen és a • békeszerető államoknak a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló erőfeszítései ellen mélységesen árt a béke és a szocializmus ügyének. Újból megismétlem tehát: a PHSZ munkájának értelme abban rejlik, hogy fontos tényezője az ország védelme megszilárdításának és népünk honvédelmi nevelésének. Ez önmagában jelentős békés tényező. Honvédelmi programunk fejlesztésének és megvalósításának azonban nagy belpolitikai jelentősége is van. A PHSZ több mint húszéves fennállása megerősíti azt, hogy e honvédelmi szervezet ereje, befolyása és társadalmi hasznossága döntő mértékben függött és függ politikai profiljától, a szocialista társadalom feladataival és életével való összefüggésétől. Az élet arra tanított bennünket, hogy a szövetség 9 politikai-társadalmi szerepének csökkentése, az öncélúság irányzatai csökkentették a PHSZ súlyát és tekintélyét, ártott a szocializmus ügyének és a szövetség tagsága érdekeinek is. Ha a PHSZ még hatékonyabban és sikeresebben akarja teljesíteni érdemes küldetését a széles néprétegek szocialista honvédelmi nevelésében, feltétlenül el kell mélyíteni politikai jellegét, tovább kell javítani politikai tevékenységét, hogy valóban a szocialista honvédelmi felkészülés tömeges iskolája legyen. Lenárt elvtárs a továbbiakban a PHSZ tevékenységének népgazdasági jelentőségével foglalkozott. Rámutatott, hogy a PHSZ klubjai, körei és intézményei egyre inkább olyan laboratóriumokká válhatnak, amelyekben az ifjúság érdeklődése megnyilvánul a technika iránt, és ahol kifejlődik ügyességük. A szocialista társadalom érdekei s ugyanakkor a népgazdaság távlati szükségletei — ahol egyre több szakképzett dolgozóra van szükségünk a gépiparban, az elektrotechnikában, a kibernetikában — megkövetelik, hogy nagyobb gonddal ápoljuk a fiatalok érdeklődését a technika és a tudomány iránt. Természetes, hogy a PHSZ tevékenységét át kell hatnia a politikai nevelő munkának. A kongresszusi beszámoló rámutat, hogy a múlt évben a szövetség döntő lépést tett a politikai nevelési rendszer kialakítása terén. Ez helyes, mert csak így biztosíthatjuk e munka magas fokú hatékonyságát. Emellett az Ifjúság lélektanából kell kiindulni, ápolni kell érzéseit, viszonylásait a szocializmus nagy értékeihez, s az ifjúság körében végzendő munkához olyan elvtársakat kell megnyerni, akik a szakmai kiképzést egybe tudják kapcsolni az eszmei, politikai munkával. Meggyőződésünk, hogy a propagandisták, a tanítók, az oktatók, a szervezők sorai is kibővülnek, ha nagyobb figyelmet szentel a szövetség a hadseregből visszatérő leszerelt katonáknak, valamint azoknak a tiszteknek, akik már nem teljesítenek tényleges szolgálatot. Gondoskodunk arról is, hogy megszilárduljon a PHSZ anyagi- műszaki alapja. A párt vezetősége az adott lehetőségekhez mérten ehhez minden társadalmi támogatást megad. Igaz, hogy a rendelkezésre álló létesítményeket és lehetőségeket jobban ki kell használni. Szükség van több saját kezdeményezésre is, fel kell használni a nemzeti bizottságok, az üzemek, a szövetkezetek és a társadalmi szervezetek eszközei egyesítésének lehetőségeit is. Lenárt elvtárs beszéde további részében a chilei helyzettel foglalkozott. Már csaknem egy hónapja mélységes megindulással és felháborodással kísérjük a chilei események fejlődését — mondotta. Távoli ország ez, sokezer kilométer választ el bennünket egymástól, de mindaz, ami ott történik, égetően érint bennünket. Chile ügye az egész haladó emberiség ügye. Mindenki, aki ismeri nemzeteink mozgalmas történelmét — mondotta beszéde befejező részében Lenárt elvtárs — mindenki, aki tudja, milyen kálváriát jártak meg nemzeteink, milyen tragédiákat éltek át, tudatosíthatja azt is, mit jelent, hogy a szocialista Csehszlovákia fölött többé nem tornyosul veszély, hogy szabadságunk és létünk ügye egyszer s mindenkorra megoldódott. Kívánatos és szükséges, hogy ezt az alapvető igazságot beoltsuk a PHSZ tagjai tízezreinek agyába és szívébe, mert ez az igazság minden hazafiasan gondolkodó állampolgár erejének és biztonságának a forrása. Kell, hogy ifjú nemzedékünk felismerje és tudja, hogy a Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk nem valami véletlen vagy ideiglenes dolog, hanem nemzeteink számára kardinális ós sorsdöntő kérdés. Ezért szükséges, hogy a PHSZ tagjai mint jó és öntudatos hazafiak a Szovjetunióhoz, testvérünkhöz és szövetségesünkhöz fűződő őszinte, bennsőséges kapcsolat megtestesítői legyenek. tf) szó
