Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-06 / 238. szám, szombat

A kommunista harcos Emlékezés Steiner Gáborra EGY BARÁTSÁG TÖRTÉNETE Harmincegy évvel ezelőtt, 1942. október 6-án sok-sok meg- kínoztatás után német fasiszta gyilkos golyója oltotta ki a dél­szlovákiai munkásmozgalom ki­emelkedő tagja, Steiner Gábor életét. A világ első szocialista államának egyik leghűségesebb híve utolsó pillanataiban ezek­kel a szavakkal fordult a gyil­kos fegyver felé: „Éljen a Szov­jetuniót" Azzal a meggyőződés­sel halt meg, hogy nincs már messze az az idő. amikor meg valósulhat mindaz, amiért sok­sok harcostársával együtt életét áldozta fel. Szeméiyél>en Szlová­kia Kommunista Pártja nagy harcosát, egyik önfeláldozó ve­zetőjét vesztette el. A napokban volt munkatársá­val, harcostársával a ma Dulov- cén (Újgyalla, komáromi járás) élő 75 éves Nagy Béla elvtárssal beszélgettem, aki felidézett né­hány olyan eseményt Steiner Gábor életéből, amelynél ő is ott volt. Nagy Béla elvtárs 1927-ben egyik alapító tagja volt a CSKP zemriéi (Szímő, érsekújvári já­rás) falusi szervezetének, mely szervezetben hosszú éveken át végezte az elnöki teendőket. Szímőn a későbbi évek folya­mán nagyon erős szervezete ala­kult ki a CSKP-nek, amiben nagy érdeme volt Steiner Gá­bornak is, hiszen 1926-ban ő kezdte meggyőzni — sikeresen — a szegényparasztokat, a föld nélkülieket, a munkásokat >i kommunista eszme helyességé­ről. Nagy elvtárs ekkor, 1926- ban pártszervezés közben ismer­te meg Steiner Gábor elvtársat, •kinő* lelkesítő szavait, sosem felejtette el, akinek emlékét örök r a bevéste emlékezetébe. Ezekre a napokra így emléke­zik vissza a veterán harcostárs: — Községünkben 1926-ban még nem volt pártszervezet, de már akkor is — pártsejt formá­jában — kommunista tevékeny­eget feltettünk ki. Egyik napon Komáromból Steiíner Gábor etv­A héten ért véget a gyermek* és ifjúsági műsorok nemzetközi seregszemléje, a Duna díj fesz­tivál. Vé'get ért a tv-dolgozóinak kfolcnapos igényes munkája; a rendezőség felelőssége teljes tu­datában a bratislavai Malom- völgyben mindet) tekintetben kedvező légkört teremtett. A jö­vőre vonatkozóan azonban nem irtana mérlegelni, hogy külön­féle szemináriumok, rendezvé­nyek szervezésével, színészek íetvonultatásáva! a nemzetközi seem le nem lehetne-e még von­zóbb. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy az Idei Duna díj fesztivál nem voll Jelentős vagy nem teljesítette küldetését. Hiszen „A gyerme­kek és az ifjúság élethez való haladó viszonyáért" jelszó most, valamennyi verseny és verse­nyen kívül bemutatott műsor megtekintése után telítődik meg élettel. A fesztivál műsora igazolta, hogy a gyermekek és az ifjúság Mete világviszonylatban a fi­gyelem előterébe került, leg­alábbis a művészetekben. A ha­ladás, mint a nevelési ráhatás súlypontja, a szociális valóság felderítése, a marxista alapfo­galmak megvilágítása, a fiata­lok aktivizálása az igazságért, a békéért, harca az erőszak el­len — ezek olyan alapmotívu­mok, melyek valamennyi ver- senyfilmben szót kértek. S nem­csak a szocialista országok té­vé-stúdióinak alkotásaiban, ha­nem a kapitalista országok té­vő-társaságainak programjaiban is. A publicisztikai műsorok kö­zül a résztvevők figyelmét kü­lönösképpen három műsor kö­tötte le; a szovjet televízió A Tumannij sziget fecskéje című műsor a technikai és művészeti szempontból egyaránt magas színvonalon ábrázolta a termé­szetet, nem rekedt meg a fel­színen, hanem az érzelmek mé­lyére hatolt, megszemélyesítve az állatok világát. Az idősödő ember érzelmi vi­lágát tárta a nézők elé a japán televízió alkotása, a Kiara apó társ látogatott el községünkbe. Látogatásának célja a pártszer­vezet megalapítása volt. Nagy­szerű beszédkészséggel rendel­kezett, ugyanakkor kiválóan is­merte Lenin eszméit. Lelkes be­szédével, érveléseivel rövid idő alatt megnyerte a szegéuypa- rasztok, nincstelenek — a ké­sőbbi kommunisták — szimpá­tiáját. Utána még ellátogatott közénk többször is. Nagyon so­kan megértettük és meg vol­tunk felőle szentül győződve, hogy nyomorult sorsunk jobbra- fordulását csakis a kommunis­ták csehszlovákiai pártja bizto­síthatja. Az a párt, amely a la- nini párthoz hasonlóan eltér az előző szociáldemokrata pártok­tól, amely a munkásosztály és a parasztság érdekeiért szállt síkra. — Pártszervezetünk megala­pítása után gyakran találkoz­tam Steiner elvtárssal. Be be­jártam Komáromba, a Dunapar- ti Li töveibe a körzeti pártgyű­lésekre, iskolázásokra, «melye két illegálisan vezetett Steiner elvtárs. A helyiség ugyan a munkásoké volt, de csak a be­jelentett gyűléseket lehetett itt megtartani. A pártgyűléseket a kommunisták nem is kérvényez tők, mert úgysem engedték vol- na meg. Sok-sok esetben zavar­tak l>enIliinket szét a csendőrök. Állandóan keresték ugyanis az ürügyet Steiner Gábor letartóz­tatására, akit „veszélyes kom mtinisla bujtogató“ -nak (ártot­ták. Le is tartóztatták őt gyak­ran, ám ő művelt ember volt, ismerte a törvényeket, jogait, tudott védekezni. Nagy Béla elvtárs jól vezette a szímői pártszervezetet, mun­kája tetszett Steiner Gábornak is. Ö ajánlotta az SZLKP szlo­vákiai vezetőségéi» is. a pa­rasztság képviselőjeként. A Köz­ponti Bizottság kéthavonta jött össze. Legtöbbször Karol Smid- ke és Steiner elvtárs tartották ilt a beszámolókat. (Szlovákul című publicisztikai műsor. Az alkotók mondanivalójukat egy­szerű kifejezési eszközökkel je­lenítik meg. Érdekes műsort mutatott be az NSZK televíziója, Robinson- Apák címmel. A hét-tizenkót- éves gyermek számára készüli sorozatban a gyermekek külön­féle kérdéseket tesznek fel az élet bonyolult dolgairól. A tör­ténet központi alakja Robinson, egy világűrből származó gyér mek; rokonszenvesen oldja meg , a kérdés-feletet játékot, mely­nek során a fiatalok értékes ismereteket szerezhetnek, a ki­oktatás legkisebb jele nélkül. A serdülő korú fiatalok szá­mára készült tévé műsorok kö­zűi nehéz lenne kiválasztani a legjobbat, hiszen valamennyi új gondolatot s új művészi megol­dást is tartalmazott. örvendetes, hogy a gyermek műsorok közül uagy tapsot ara­tott a bratislavai televízió esti meséje: juhokat legeltettek a juhászok címmel. A kedves tör­ténet az ügyes rendezés, a képzőművészek kiváló munkája, a zenei betétek révén szinte rendhagyónak tűnt s talán eb­ben rejlik sikere. Sikeresnek mondható a prágai televízió mű­sora is, Péter halászaton cím­mel. A gyermekek és ifjúság szá­mára készülő zenés műsorok te­rén a televízió még nem talál­ta meg a helyes utat — leg­alábbis ez derült ki a szemlén látott műsorokból és a vitákból. Általában hiányoznak a gyer­mekdalok. Több tévétársaság már felfigyelt erre a problémá­ra, így például a bolgár tele­vízió és a gyermekek körében ankétot rendezett, hogy felmérje a rendszeresen sugárzott zenei műsorok népszerűségét és ha­tását. A Duna díj nemzetközi fesz­tiválról lényegében elmondhat­juk, hogy teljesítette küldetését — az alkotások konfrontálása lehetővé tette az új utak és le­hetőségek keresését. ÉVA TRANCfKOVÁ és magyarul}. Az 1930 május elsején Komáromban, a Kossuth téren tartott népgyűlésen Stei­ner Gábor beszólt a tömegek­hez. Szót kapott Nagy Béla elv­társ is, aki ezekkel a szavakkal kezdte beszédét: „Az eke szarvá­tól hozom falusi dolgozó pa­rasztságunk üdvözletét a mun­kásosztálynak. Mi, dolgozó pa­rasztok tudatában vagyunk an­nak, hogy sorsunkat csak a kommunista párt útján tudjuk jobbra fordítani..." Beszédében felidézte a szabadság szelét, amely 1919 ben kezdett fújdo- gálni, s ezért majdnem lecsuk­ták. csak nagy üggyel-bajjal tu­dott kicsúszni a csendőrök kar­mai közül. Nagy Béla emlékeiről ezeket mondta: — 1931-ben a nagy földmun­kás sztrájk idején, a kosúti sortűz utáni napok egyikén a csendőrség megszállta közsé­günket. Többek között engem is megbilincselve elhurcoltuk a komáromi fogházba. Egy hétre rá találkoztam ott a fogdában Steiner Gáborral, aki akkor tért vissza a Szovjetunióból, s őt is becsukták. Beszélt a szovjet népről nekünk. Gyakran intege­tett kislányának, aki a szem­ben levő polgári iskolából ész­revette őt... Steiner Gábor 1937-ben is ellátogatott közsé­günkbe, Szimőre. Ecsetelte a kommunistákkal a nemzetiségi kérdés helyes megoldására tett javaslatait. A kommunisták is helyeselték ezt. Azokra a napokra, amikor a fasizmus veszélye egyre közele­dett, Nagv elvtárs így emléke »ett: — Vágtornócon jöttünk össze, hogy tüntessünk a köztársaság eladása ellen. Síkraszálltunk a köztársaság védelmében. E tün­tetés egyik feletős szervezője Steiner Gábor volt. A késol>btek során 1938-ban a mozgósítás idején találkoztam utoljára Steiner Gáborral, amikor £rsek­ei j várait adott nekünk utasításo­kat az illegális harcra a háború idején, ö ezután a Szovjetunió­ba indult. Az üldözői azonban megakadályozták e szándéká­ban. Mielőtt elhagyhatta volna az országot, elfogták öt. Többé nem is szabadult... Soha többé nem láttam őt. de személyiségét, viselkedését, lelkesedését sosem tudom elfeledni. Steiner Gábor igazi kommu­nista volt. emlékét tLsateljttk és őrizzük. KOLOZSI ERNŐ ■ Eladó háromszobás ô) családi ház Ohradyn. Atmásl Lajos. Oh­rady 6. 80, okr. Dunajská Streda. Ú-1152 ■ Eladó Weltmeister vtllanyorgo- na, ára 7000 korona. Jelige: ügy* éves. 0-1159 £ Kitúrni szülőktől származó, törzskönyvezett, 3 hónapos tacskó kölyökkutyák eladók. Cím a hirde­tői rod á ban. 0-1153 ISMERKEDÉS ■ 57/162 magányos özvegyasszony házasság céljából megismerkedne egy hozzá Illő Intelligens, komoly férfival. Jelige: Házam van. 0 1155 ■ Szeretnék megismerkedni Jó megjelenésű barna vagy fekete hajú, kimondottan kék szemű 25— 28 éves, 170—177 cm magas bratis­lavai, vagy Bratislava környéki fiatalemberrel. Jelige: Piros ró­zsák. 0-1156 ■ 30/105 barna, nem önhibájából elvált mezőgazdasági technikus, társaság hiányában ezúton sze­retne megismerkedni korban hoz­zá illő leánnyal vagy elvált asz- szonyal. Egy gyermek nem aka­dály. Jelige: Csak komolyan. 0 1157 KÖSZÖNTŐ £ Iványi Sándornénak Nagyzel- mecre születésnapja alkalmából nagyon sok örömet, boldogságot és hosszú életet kíván szerető fia, Sanyi. 0-1151 Október 6-án ünnepeljük a néphadsereg napját. Azokra a hősökre gondolunk ezen a na­pon, akik huszonkilenc évvel ezelőtt a Dukla-szoroson át nagy küzdelmek, véres áldoza­tok árán elérték hazánk terüle­tét. Mosolyt, örömet, szabadsá­got hozták ezek a katonák. A szovjet csapatok oldalán ott küzdöttek a csehszlovák egysé­gek is. Most, amikor szabad hazában a szebb élet építésén munkál­kodunk, katonáink e nagyszerű munka gyümölcsét őrzik, ük, a düklai harcok hagyományainak örökösei, igyekeznek is méltók lenni rá. Fontos feladataik vég­zése mellett még időt is szakí­tanak más tevékenységre. Mint például Sztano és barátja, akik­ről szó lesz az alábbi kis törté- netben. Mint minden barátság, ez is ismerkedéssel kezdődött. Szta­no közkatona és Péter hatodi­kos kisdiák váratlan találkozá­sával. Egy szeptemberi reggel Péter a szokástól eltérően nem az ut­casarkon várt padbéli szomszéd­jára, a későn járó Jancsira, ha­nem kissé távolabb, a kaszárnya előtt. A kíváncsiság arra ösztö­nözte, hogy a várakozás néhány percét a kaszárnyába kukucs­kálva töltse. Éppen csak beku­kucskál — gondolta —, mert a kapuőr nem szívesen veszi, ha a ki-bejáró teherautók között szájtóli gyerekek lábatlankod­nak. Odasompolygott a kapusarok hoz és óvatosan belesett a ka­szárnya udvarába. Nézte a me­netelő szakaszokat, az autók hosszú sorát, és észre sem vet­te, hogy a kapuőr két lépésnyi­re megállt mögötte. Csak a lép­te zajára ocsúdott föl. „Futás!“ — villant át az agyán. Nagyot nézett azonban, amikor a szőke hajú, nyurga legény barátságo­san megszólította: — Nos, felcsapsz e katoná­nak, öcskös? Péter fülig pirult. Szeme a hamvason csillogó géppisztoly­ra meredt. — Tetszik a fegyver? Cserél­jünk. Add nekem a táskád, tiéd a géppisztolyt — folytatta a katona. Majd ha megnövök, én is kapok ilyet — válaszolta Péter. Ezután a katona kérdezősköd­ni kezdett: Péter alig győzte a válasszal: hány éves, hányadik­ba jár, mi a kedvenc tantárgya, ■ Fájó s-zívvel mondunk köszöne­tét mindazoknak »8 Ismerősöknek, rokonoknak, testvéreknek, szom­szédoknak, a falu lakosságának, akik 1973. szeptember 13-4n elkí­sérték utolsó útjára a nyárasdi te­metőbe drága Jó férjemet, édes apát és nagyapát, Nagy fir**cRt és koszorúikkal, virágaikkal, eny­hítették mély fájdalmunkat. A gyászoló család 0-1154 ■ Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára S i 4 ó r • r•■c klsfaludl lakost, tragikusan el­hunyt fiúnkat, testvérünket, s vl- rágadományalkkal enyhítették mély fájdalmunkat. Külön köszön­jük a Dunaszerdahelyl Városi Nemzeti Bizottság vezetőségének a temetésen való részvételét, va­lamint a Hódost család részvétét. Bánatos szülei és testvérei 0 1140 HIRDESSEN ÖN IS az OJ SZÓ len! mióta pionír és még sok mást, De az idő szaladt, jött is Jancsi álmosan, vörös szemekkel, s ez azt jelentette, hogy menni kell az Iskolába. Péter elköszönt a katonától, Sztanotól — ekkor már bemutatkoztak egymásnak —, s az új barátság fölötti örö- me jeléül katonásan tisztelgett is. —■ V íszontlátásral — kiáltotta Sztano az ujjongó kisdiák után. Jancsi kissé irigykedve mére­gette Pétert. — Hogyan ismerkedtél meg vele? — faggatta egyre. Péter szívesen tett eleget a kérésnek, sőt az osztályban még egyszer elmondotta, hogy mindenki tud- fa, milyen komoly barátot szer- zeit. S ekkor Kért Feri, a pionírőrs elnöke egy ötlettel fordult <? „nap hőséhez": — Mondd csak, Péter, mi len­ne, ha meghívnád az új baráto­dat gyűlésünkre? Pétert zavarba hozta a javas­lat. Mit tudja ő, eljön e, hiszen ilyesmiről szó sem volt köztük. De ha elutasítja, szégyent vall az osztály előtt. Kinevetnék ... — Meghívom, bizonyosan el­jön — vágta ki Peter, bár érez­te, hogy ígérete bizonytalan. Kétségeiről azonban senkinek sem szólt. A tanítás után rögtön a ka­szárnya felé igyekezett. A ka­szárnya előtt azonban Pétert meglepetés érte. Hiába tekint- getett jobbra balra, Sztanót se­hol sem látta. Állt ott jó né­hány katona, csak éppen ő nem. Az őrbódél)ól kilépett egy szigo­rú képű legény, és Péter felé közel eilet t. Arcáról leolvasta, hogy nem valami barátságos dolgot akar neki mondani. A kisdiák azonban megelőzte a katonát kérdésével: — Katona bácsi, hol van Sztano? — Milyen Sztanó? ■— Az, aki reggel itt volt, olyan magas katona .,. — Letelt a szolgálata. — Ez­zel az új őr elfordult Pétertől, ö azonban tovább kérdezőskö­dött: — Mikor lesz újra itt? Sürgő­sen kell vele beszélnem. — Hangjában érzett a megszeppe- nés. A katona megsajnálta a gyereket. — Sürgősen? Nos, hát ak­kor idehívom ... Nemsokára meg is jelent az ismerős arc. Péternek egyezeré­ben elszorult a torka. Félve, aka­dozva kezdte mondókáfdt, Szta­nó meleg tekintettel nézte a fiút. — Elmegyek, szívesen elme­gyek a gyűlésiekre —> mondot­ta végül. — Ptonirvezető vol­tam otthon, legalább elmondom, hogyan dolgoztak a pionírok az én falumban. — Az is érdekel bennünket, de szeretnénk, ha a katonaélet­ről is mesélne nekünk — bá- torkodott elő a csapat kívánsá­gával. — Arról is beszélgetünk majd — bólintott a nyurga katona. Megegyeztek a találkozás idő­pontjában. A kitűzött napra a hetedik osztály gondosan felké­szült. Kitakarították és földíszí­tették a termet. Képes Jancsi a táblára üdvözletei is pingált színes krétával: „Éljen néphad­seregünk, a béke őrei“ A beszél­getésre meghívták a csapatta­nácsot is. Nem akármilyen al­kalom volt ez! Nagyot néztek a pajtások, amikor az iskola előtt megállt egy zöld teherkocsi, és négy katona ugrott le róla. Köztük volt Sztanó is. A vendégek kü­lönféle felszerelést hoztak ma­gukkal, hogy megmutassák a pioníroknak. Péter örömmámor­ban úszott. A fiúk úgy hallgat­ták a katonák minden szavát, mint a legérdekesebb mesét. Erről a gyűlésről nagyon szép sorok kerültek a csapat króni­kájába. Élményben gazdag és tanulságos találkozás volt. A krónikába azt Is bejegyezték, hogy a hetedik osztály pionírjai barátságot kötöttek a második század SZISZ-szervezetével. PETRIK JÓZSEF KÖZÉPPONTBAN: A GYERMEKEK ÉLETE A Duno-díj fesztivál margójára APRÓHIRDETÉS KOSZOMÉ TNYILV ANiTÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents