Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-06 / 238. szám, szombat

DUKLA - AZ ÖRÖK BARÁTSÁG JELKÉPE V A S11 BIĽ A K ELVTÁRS BESZÉDE A CSEHSZLOVÁK NÉPHADSEREG NAPJA ALKALMÁBÓL RENDEZETT ÜNNEPI GYŰLÉSEN Huszonkilenc esztendő . telt már el attól a pillanattól, ami­kor az első csehszlovák had­test katonái parancsnokuknak, a mal. köztársasági elnöknek, Ludvík Svoboda hadseregtábor­noknak vezetésével a szovjet hadsereg oldalán elérték hazá­juknak régen vágyott határát és kitűzték a Dukla-hágóban a csehszlovák állami lobogót. A hazatérés, a haza határának át­lépése minden becsületes ember számára mindig a boldogság és az öröm érzésével kapcsolódik össze. Azoknak a katonáknak a számára, akik a hazafelé ve­zető úton minden lépést vérál­dozattal fizettek meg, a haza földjére való lépés örömét nem­csak az sokszorozta meg, hogy hazatérnek, hanem az a tudat is, hogy közvetlenül megkezdő­dik szülőhazájuk felszabadítása, hogy szovjet bajtársaikkal együtt a Szlovák Nemzeti Fel­kelés megsegítésére érkeznek. Nemzeteink és nemzetisé­geink legjubb fiai és leányai harcoltak a fasizmus ellen, né­pünk felszabadításáért illegali­tásban, partizánalakulatokban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a prágai barrikádokon és a má­sodik világháború számos had­színterén. A duklai hősök üzenetéhez híven Katonáink dicső útján, a hős Szovjet hadsereg oldalán Buzu- luktól Prágáig, a fasiszták eti­len vívott súlyos harcokban Szokolovnál, Kijevnél, Bjelaja Cerkovnál, a Dukla hágóban rakták le a csehszlovák nép­hadsereg alapjait, annak a had­seregnek az alapjait, amely mindig hűségesen fogja szolgál­ni a népet, a haladást és a Szovjetunióval való barátságot. A Dukla-hágó, addig kevéssé ismert szakasza a csehszlovák határnak, így szabadságunk jel­képe —' kapuja lett. Amikor a Dukla-hágóban kivívott győzel­met mint a csehszlovák fegy­veres erők napját ünnepeljük, ezzel hangsúlyozni akarjuk, hogy a csehszlovák néphadse­reg a határtalan hazaszeretet legtündöklőbb hagyományain épül, kész feláldozni mindent (i szabadságért, függetlenségért és az ország további szocialis­ta fejlődéséért. Tovább mélyít­jük szilárd, vérrel megpecsé­telt testvérbarátságunkat és szövetségünket a Szovjetunióval és hadseregével. A duklai hősök üzenete szent a számunkra. Már a košicei kor­mányprogram világosan kitűzte, hogy hadseregünk népi és de­mokratikus hadsereg lesz, hogy a harcos együttműködés a szovjetország dicső hadseregé­vel elkerülhetetlenül szükséges győzelmünk és jövőnk érdeké­ben. Az elmúlt 29 év folyamán ez az igazság sokszorosan bei­gazolódott. Érvényes ez ma is, és ez csak politikai éleslátásá­ról tanúskodik pártunknak, amely tudatában volt, hogy a forrradalom győzelmét tovább kell fejleszteni és védelmezni. Csehszlovákia Kommunista Pártja, egész népünk elhalmoz­za hadseregét szeretettel, tisz­telettel és sokoldalú gondosko­dással. Hadseregünk 1948 feb­ruárjában egyértelműen a nép oldalán állt, hogy védfilmezze forradalmi vívmányait a reak­cióval szemben. Húsz évvel ké­sőbben sem sikerült a reakció­nak a szocializmus és a Szov­jetunióval való barátság ellen felhasználnia a hadsereget. Nép­hadseregünk ma szilárd és meg­bízható része a Varsói Szerző­dés országai fegyveres erőinek. Ez a hatalmas erő szilárdan áll a békés országépítés őrhelyén, segít megvalósítani a szocialis­ta és a kommunista társada­lom merész terveit. A békéért harcolni kell Az, hogy ma békében élünk Európában már 28 éve nin­csen háború, hogy nyugodtan építhetjük az országot, nem a Véletlen műve, sem az imperia­lista körök békeszeretetének megnyilvánulása. A béke nem Í jándék. A békéért harcolni ell, az emberi tevékenység va­lamennyi területén. A köztársaság felszabadulása Utáni első években népünk or- szágépítő lelkesedéséből szüle­tett meg a jelszó: „Építsd a hazát, erősíted a békét!“ Ma, a béke megszilárdításának e konkrét programja számunkra Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának irányvonala. Hála a párt hatalmas szer­vezési és politikai tömegmun­kájának, hála a dolgozók szé­les körű kezdeményezésének, Sikerrel jár a munkánk. Az 5. ötéves terv feladatait teljesít­jük az iparban, az építőiparban, a közlekedésben és más terüle­teken. A mezőgazdasági szövet­kezetek tagjai és az állami gaz­daságok dolgozói olyan gabona- termést takarítottak be, amilyet ez a föld még sohasem nyújtott. A népgazdasági feladatok tel­jesítése megteremti a feltétele­ket népünk anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelé­séhez. Az ötödik ötéves terv megvalósítása terén elért eddi­gi eredmények biztosítékul szolgálnak arra nézve, hogy a Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusán ki­tűzött merész feladatokat tel­jesítjük. Nagy sikereket értek el szö­vetségeseink is, az egész szo­cialista világközösség. A Szov­jetunió hatalmas politikai és katonai ereje, megsokszorozva a szocialista közösség egységé­vel, egybehangolt fellépésével, lehetővé tette a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kong­resszusa történelmi békeprog­ramjának fokozatos megvalósí­tását. Ennek következtében va­lóra válik az, amelyre a szo­cialista közösség a második vi­lágháború vége óta törekedett. Az emberek óriási többsége »emcsnk Európában, hanem va­lamennyi földrészen tekintet nélkül nemzetiségére, vallására és bőrének színére, helyesli és támogatja a feszültség enyhü­lésére irányuló politikát és po­zitívan értékeli a Szovjetunió szerepét ebben az erőfeszítés­ben. A vietnami háború, amely éveken át mint fenyegető fe­kete felhő lebegett a világ fe­lett, véget ért. Nem szabad el­felejteni, mennyi hősiességet kellett kifejtenie a vietnámi népnek, mennyi vér folyt él, milyen óriási anyagi, politikai és erkölcsi segítséget nyújtot­tak a Szovjetunió, a szocialis­ta országok és az antiimperia- lista erők, hogy létrejöjjön a béke Vietnamban. Nem kevés igyekezetre, türe­lemre volt szükség, amíg sike­rült megkötni a szovjet—nyu­gatnémet és a lengyel—nyugat­német szerződést, valamint a Német Demokratikus Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köz­társaság államközi kapcsolatai­nak rendezésére vonatkozó úgynevezett alapszerződést, amíg sor került a Nyugat-Ber- linről szóló négyhatalmi meg­állapodás aláírására, amíg sike­rült elérni, hogy a Német De­mokratikus Köztársaságot nem­zetközi jogilag elismerjék mint szuverén szocialista államot, az első szocialista államot német földön. Saját tapasztalatunkból tud­juk, mennyi erőfeszítésre volt szükség, amíg sor került a Né­met Szövetségi Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság közötti szerződés szö­vegében való megállapodásra. Az, hogy még nem került sor e szerződés aláírására, hogy a népünk ellen elkövetett mün­cheni gaztettnek 35. évforduló­ján sem tudtuk lezárni törté­nelmünknek ezt a szomorú és tragikus fejezetét, nem a mi hi­bánk, hisszük azonban, hogy belátható időn belül sor kerül ennek a szerződésnek az alá­írására. Ez nemcsak a Német Szövetségi Köztársasággal való szomszédi kapcsolatainkat, ha­nem az európai és a vllágbéke ügyét is szolgálná. Történelmi siker a feszültség enyhülése lenini politikájának megvalósítása útján Leonyid Il­jics Brezsnyev elvtársnak, az S2KP KB főtitkárának, az Ame­rikai Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaság­ban és Franciaországban tett látogatása. Az egész világ ha­ladó erői nagyra értékelik ézt a politikát, amely nagy politi­kai horderejű dokumentumok és Brezsnyev elvtárs határozott­ságának és bátorságának is eredménye. Ez a lenini politika igazolta a békés egymás mel­lett élés elvének helyességét és megvalósítását, lehetőséget nyújt, hogy a Jelenlegi pozitív fejlődés állandó jellegű legyen. A béke ügye számunkra nem taktizálás, hanem a szocialista társadalmi rendszernek magá­ból a lényegéből következik. Az emberiség örök vágya volt bé­Vasil Bifak elvtárs, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára beszédet mond a hadseregnap alkalmából csütörtökön Prágában megrendezett Ünnepi gyűlésen. (ČSTK felvétel) elfogadásában érte el tetőpont­ját. A megkötött egyezmények a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet állam külpoli­tikájának nagy sikerét jelentik kében, háborúk nélkül élni. E vágyaknak csak a szocializmus tud eleget tenni. Ebben is meg­mutatkozik nagy és valóban forradalmi humanizmusa. Nem ringatjuk magunkat illúziókba A szívós békeharc, a feszült­ség enyhülése terén az utóbbi időben elért sikerek azonban nem szabad, hogy akárcsak egy pillanatra is az illúziók, a gondtalanság vagy az önelé­gültség érzését keltsék bennünk. Naponta meggyőződhetünk róla, hogy a világ osztályszempont­ból továbbra is megosztott ma­rad, vannak erők, afaelyek az enyhülés ellen harcolnak és amelyek osztályuralmuk fenn­tartása érdekében nem haboz­nának pusztító háborúba taszí­tani a népeket. Az imperialista hatalmak, te­kintet nélkül a feszültség eny­hülése terén elért haladásra, folytatják a fegyverkezésre szánt kiadások növelését. Meg kell tanulnunk, hogy politikán­kat nem a fennkölt ígéretek és szavak, hanem a tettek szerint ítéljük meg. Az imperializmus képviselői is gyakorta használ­nak olyan fogalmakat, mint le­szerelés, béke, szabadság, de­mokrácia, de az ő számukra ennek más a jelentősége, eze­ket csak azzal a feltétellel is­merik el, ha kizsákmányoló és hatalmi érdekeiket szolgálják. Gromiko elvtárs a szovjet kor­mány nevében konkrét javas­latot terjesztett az Egyesült Nemzetek közgyűlése elé, hogy a Biztonsági Tanács állandó tag­jai, vagyis a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és a Kínai Népköztársaság tíz százalékkal csökkentsék kato­nai költségvetésüket, s az így megtakarított összegeknek egy részét fordítsák a fejlődő or­szágok megsegítésére. Minden normális ember számára érthe­tő, elfogadható ez a javaslat, s úgy értelmezhető, mint a szov­jet kormány konkrét hozzájáru­lása a fokozott leszereléshez a világban. Csehszlovákia teljes mértékben támogatja ezt a ja­vaslatot, melynek megvalósítá­sa a béke ügyét szolgálná, s ezen felül hatalmas segítséget jelentene a fejlődő és elmara­dott országok népeinek. Sajnos, a nemzetközi imperia­lista és cionista körök elutasít­ják ezt a javaslatot, s ezt jelen­tőségének csökkentése céljából propagandának minősítik. Igen hasznos volna az emberiség szá­mára, ha az imperialisták is ilyen propagandái: csinálnának. Furcsa az is, hogy a kínai maoista vezetés, amely szívesen tetszeleg a fejlődő országok védelmezőjének a szerepében, nem osztályfelfogásnak megfe­lelően: gazdagokra és szegé­nyekre osztja fel a világot, s ez esetben a reakciós erők po­litikájával szolidáris. A chilei példa mutatja, mire képes az imperializmus Arról, hogy hogyan értelmezi az imperializmus az olyan fo­galmakat, mint a szabadság, a demokrácia, a jog és az alkot­mány, mire képes az imperia­lizmus, ha észreveszi a forra­dalmi erők gyengeségét és al­kalom kínálkozik a számára a haladó eszmék elfojtására, meg­győződhetünk Chile példáján. A reakció Chilében véres, brutális terrort indított, melynek az al­kotmányosan megválasztott ál­lamelnök, Salvador Allende lett az első áldozata, a népek sza­badságának, a demokráciának, a haladásnak és a szocializ­musnak odaadó híve. Mi volt a vétke ennek a chilei hazafi­nak, mi volt a vétke Luis Cor­valan szenátornak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának, akinek veszélyben az élete, mi volt a vétke a chilei szakszer­vezetek száz- meg százezer tag­jának, akiket törvényen kívül helyeztek, mi volt a vétke a chilei dolgozók millióinak, akik a Népi Egység kormányát tá­mogatták és akik ma durva ül­dözésnek vannak kitéve? Bűnük csupán az, hogy szabad életre törekedtek, arra, hogy maguk döntsenek a saját sorsukról, az értékekből, amelyeket saját munkájukkal hoznak létre. Ezt tartja az imperializmus uralma veszélyeztetésének, ezért áll kegyetlen bosszút. Nem első ízben történik ez és semmi új sincs benne. Előre látta ezt már Marx Károly 125 évvel ezelőtt a Kommu­nista Kiáltványban, amikor ezt írta: „Rémüldöztök, hogy mi a magántulajdont meg akarjuk szüntetni. De mai társadalma­tokban a társadalom tagjainak kilenctized részére nézve meg­szűnt a magántulajdon és a ti tulajdonotok éppen annak ré­vén van, hogy a társadalom ki­lenctized részére nézve nin­csen. Azt vetitek tehát sze­münkre, hogy olyan tulajdont akarunk megszüntetni, amely­nek szükséges feltétele a társa­dalom óriási többségének a tu­la jdontalansága. Szóval azt ve­titek szemünkre, hogy mi a tu­lajdonotokat akarjuk megszün­tetni. Valóban, ezt akarjuk.“ A világ közvéleményének til­takozása ellenére, a chilei nép hősi harcának ellenére a kato- nai junta folytatja a zabolát­lan véres terrort. De a hala­dás, a szabadság és a szoci­alizmus eszméit nem lehet ki­irtani. Semmiféle koncentráci­ós táborok sem tudták meg­szüntetni és sohasem szüntetik meg a dolgozóknak a társada­lom igazságos elrendezése irán­ti vágyát. Nem sikerült ez a hitleri fasizmusnak és nem si­kerülhet a chilei katonai jun­tának sem. A fehérterror min­denütt egyforma, intenzitása és brutalitása attól függ, mit en­gednek meg nekik. Jól tudjuk, hogy a chilei ellenforradalmi alkotmányellenes véres puccs mögött az amerikai monopóli­umok és a chilei burzsoázia ér­dekei állnak. A chilei nép drágán megfi­zetett véres és tragikus tapasz­talatai további tanulságul szol­gálnak a függetlenségért, a demokráciáért és a szocializ­musért küzdő valamennyi nép harca számára. örülnek és örvendenek a vi­lág reakciós erői — de korán és hiába. Már sok vér kiömlött a szocializmus ügyéért. Ma Chilében folyik, s amíg a szo­cializmus győzedelmeskedik az egész világon, sok lesz még az áldozat. Ma is érvényesek Le^ nin szavai, amelyeket 1919-ben egy amerikai újságírónak mon­dott: „A kapitalisták, a burzso­ázia a legjobb esetben el tudja halasztani a szocializmus győ­zelmét egyik vagy a másik or­szágban munkások és parasztok további százezreinek kiirtása árán, de nem tudja megmente­ni a kapitalizmust. A kapita­lizmus bukása elkerülhetetlen.“ Ez, elvtársnők és elvtársak, ob­jektív történelmi folyamat, amelyet senki a legnagyobb brutalitás árán sem tud meg­állítani. A chilei tragédia alapján könnyebben megérthetjük a világban és Csehszlovákiában is lezajlott, döntő történelmi jelentőségű eseményeket. Szem­léletesen bizonyítja, mi történ­hetett volna 1948 februárjában, ha nem lett volna egységes a munkásság és a dolgozó nép erélyes fellépése Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezeté­sével, élén Klement Gottwald- dal. Meddig jutott volna el 1968-ban az ellenforradalom, ha az utolsó percben nem kaptunk volna testvéri, internacionális segítséget. Csehszlovákiában az ellenforradalom talán még ke­gyetlenebb lett volna, mert test­vérháborút idézett volna elő. Chilében az ellenforradalom a fegyverekhez, a véres terror­hoz és öldökléshez nyúlt, csak­hogy kialakíthassa feltételeit. Hiszen sikerült az ellenforra­dalomnak válságot előidéznie a gazdaságban, az ellátás terén, sikerült félrevezetni a lakosság bizonyos részét, s meggyengí­teni a nép egységét. Chilében ma a gyilkosok és bérenceik maroknyi csoportja szabja meg, mi a jog, ml a sza­badság és mi a demokrácia. A történelem azonban nem ismer megalkuvást. A mai chilei hó­hérok nevét megvetéssel ejtik majd ki nem csupán Chilében és Latin-Amerikában, hanem az egész világon. Átkozni fogják őket saját gyermekeik, unokáik és dédunokáik azokért a gaz­tettekért, amelyeket a legroak- ciósabb imperialista körök szol­gálatában és zsoldjában a chi­lei néppel szemben elkövettek. Ami földünkön tisztességes, emberi és erkölcsös, az mind a chilei nép oldalán áll. Ha­zánk dolgozói a chilei véres terrort nemcsak elítélik, hanem egyben készen állnak minden erővel támogatni a chilei né­pet igazságos küzdelmében. ösztályszenpntül ítéljük meg a feiliffet Elvtársak! Az itt említett legutóbbi ese­mények is arra késztetnek, hogy egy percre se veszítsük el osztályszempontból megal­kotott állásfoglalásunkat a vi­lág mai fejlődésének szemlélé­sekor, s ne becsüljük le azo­kat a lehetőségeket és eszkö­zöket, amelyekkel az imperi­alisták és bérenceik rendel­(Folytatás az 5. oldalon} 1973. X. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents