Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-05 / 237. szám, péntek

Évente kétmilliós forgalom EGY DÉLUTÁN A BRATISLAVAI MAGYAR KÖNYVESBOLTBAN Hétköznapi koradélután. A Mihály kapu környékén sűrű so­rokban hömpölyög a vásárlók és a nézelődök tömege. Sokan a jelenleg átépítés alatt álló Magyar Könyvesbolt előtt is megállnak, s kirakat híján az ajtón át nézelődnek. Közülük t-öbben benyitnak az üzletbe, ■ meghatározott szándékkal vagy csak szemlélődni. Mi ezúttal • inkább az utóbbiakhoz tarto- . zunk, hiszen elsősorban érdek l'ódni jöttünk a könyesvesbolt . forgalmáról és a vásárlókról. — Naponta elég sokan meg­fordulnak nálunk, különösen most az utolsó negyedévben nö­vekszik az idelátogatók száma — tájékoztat bennünket Sceg- lik Aranka, a könyvesbolt veze­tőnője. — Évente az utánvéte­lekeit is beleszámítva mintegy tizennyolcezer vevőt szolgálunk ki. Évi forgalmunk tavaly 2 mil­lió 300 ezer koronát tett ki. Ebben az esztendőben ez az összeg előreláthatólag húsz- harmincezer koronával növek­szik. — Mi a könyvesbolt legfon tosabb fel adut a? Először széles mosoly a vá­lasz, csak azután hangzik el a felelet: — A célunk elsősorban az, hogy minél jobban kielégítsük vásárlóink óhaját, tehát minél több jó, a mai olvasóhoz szóló hazai és magyarországi köny vet kínáljunk megvételre. — Milyen jellegű könyvek ér deklik elsősorban az olvasó kai? — Továbbra is a szépiroda­lom vezet, habár szűnőfélben van az egyeduralma. Az utóbbi időben megnőtt űz érdeklődés a politikai kiadványok iránt is. Ezt a legutóbbi könyvvásárlási akciónk is igazolja, melynek so­rán nagyon sokan politikai jel­legű könyveket rendeltek. Ezen­kívül sokan vásárolnak ifjúsági könyveket, azután mezőgazda- sági és műszaki szakirodalmat és versesköteteket is. — Melyek voltak az elmúlt hét legkeresettebb könyvei? — I-Iároni más-más műfajú könyvet kereslek legtöbbször az elmúlt héten. Ordódy Kata lin Keskenyebb út című regé­nyét, Balázs Béla Életünk című művelődéspolitikai monográfi­áját és Stendhal alkotását, A pármai kolostort. Az utóbbiból kétszáz példányunk volt, ez azonban olyan kevésnek bizo­nyult, hogy a megrendeléseit egy részét sem tudtuk kielégí­teni, s ezektől az olvasóktól ezúton is elnézést kérünk. — Vannak-e különleges kéré> sek? — Akadnak, elsősorban az idősebbek keresnek fel bennün­ket ilyennel. Sokan például ré­gebbi könyvek iránt érdeklőd­nek, mások német vagy más nyelven megjelent könyvek ma­gyar fordításait keresik. — Feltétlenül. Ma sokrétűbb üz olvasók érdeklődése, már nemcsak ismert regényt keres­nek, hanem verseket, szakiro- dalmat és más jellegű könyve két is. Persze ma n kínálat is sokkal gazdagabb. Beszélgetésünk során is egy másnak adják a kilincset az ér deklődők. M a j b a Terézia elárusítónövel én is azl figye lem, hogy ki milyen könyvet kér. Egy idős néni a Panoráma sorozatban megjelent Benelux államok című publikációt kere­si. — Az öcsémnek szeretném elküldeni Pestre, mert ott már elfogyott — mondja kérdezés nélkül. Mögötte két tizenéves leány áll. Kukučín könyveket keres — Hriastély Márton vagyok, a posta központi műszaki osz­tályán dolgozom. Rendszeresen bejárok ide, habár naponta vi­dékről utazom a fővárosba. El­sősorban a mai lélektani regé­nyek érdekelnek, s a pszicho lógiai szakirodalom. Alégy óra elmúlt. Egyre több szőr nyílik az ajtó. Ä könyves­bolt ezekben a napokban hu szonhárom esztendős. Csaknem lehetetlen megszámolni, hogy hányán fordultak meg itt. Min­den bizonnyal több százezren. Mégsem erről, hanem a köny­vesbolt jövőjéről kérdezem a vezetőnőt: — Három problémánk van, ezt kellene a legrövidebb időn belül orvosolni. Az egyik orszá­gos „betegség“ az átépítési nek, s kúpnak. Utánuk egy ha zaspár mesekönyveket vásárol, aztán egy középkorú férfi köny­veket válogat, mint később ki­derül az eiiyik gimnázium ré szére. — Az iskolákkal és az üze­mekkel sajnos nincs megfelelő kapcsolatunk, — mondja Ščeg- lik Aranka. Pedig komoly ér­deklődés mutatkozik könyvek iránt, erről győződtünk meg azokon a helyeken, ahol jár­tunk. Több iskolában például 15ü—200 példányt is megvettek egy-egy könyvből, jó lenne, ha hazai íróink is szívügyüknek te­kintenék ezt a problémát és több író-olvasó találkozón ven­nének részt. Szeretnénk továb­bá fölvenni a kapcsolatot az ipari és mezőgazdasági üzemek vezetőivel is, mert úgy vélem, hogy a kulturális alap egy ré­szét könyvek vásárlására is fel­használhatnák. Örülnénk annak, ha személyesen vagy levél út­ján keresnének fel bennünket, mi ugyanis hatan nem győzzük erővel az árusítást és az uta­zást is. A könyvespolcok előtt két fia­tal lapozgat. Schneider Mária és Tóth Kurucz János. Mind­ketten a Szlovák Műszaki Főis­munkálatok elhúzódása. Eddig már három „végletes“ időpon­tot állapítottak meg, az utolsó az idén májusban volt. jelenleg nincs kirakatunk, s ez nagy hi­ányosság, mert jórészt az vonz­za az érdeklődőt. Egyébként is sokan azt hiszik, hogy az átépí­tés miatt nem árusítunk. A má­sik kérésünk az, hogy a hazai magyar sajtó jobban segítsen bennünket. A hirdetések nekünk drágának tűnnek, .s a kért idő­pontot sem mindig tartják be. A harmadik problémánkat a ma­gyarországi szállítóink oldhat­ják meg. Ugyanis hozzánk elég nagy, mintegy két-három hóna­pos késéssel érkeznek meg az ottani könyvek. Győri Dezső könyve például már augusztus elején megjelent, s hozzánk csak most érkezett meg. Ezen­kívül még egy helyiséget is sze­retnénk, hogy még több köny­vet kínálhassunk olvasóinknak. Elérkezett a záróra. Egy fér­fi nézeget be a csukott ajtón. Órájára néz, aztán félhango­san mondja: — Majd holnap visszajövök. SZILVASSÁ JÓZSEF Nap mint nap ismétlődő kép: az érdeklődök és az eladónti új könyvekről beszélget. (Tóthpál Gyula felvételei) — Engedjen meg egy szemé- lyes jellegű kérdést is: mióta dolgozik a könyvesboltban és miért választotta ezt a munka­kört? — Idestova tizenegy éve dol­gozom itt. Mit mondjak, imá­dom a könyveket. Gyermekko­romban petróleumlámpa mel­lett, este meg a dunyha alatt villanylámpával világítva bön­gésztem a könyveket. Szeretek olvasni, mindenem a könyv, s ezért ez a munkakör számomra nem szakma, hanem hivatás. Molnár Erzsébet szintén egy évtizede dolgozik ebben az üz- iPtben. Tőte azt kérdezem, hogy oan-e különbség a Üz évvel ezelőtti és a mai érdeklődök közőtU. kola Vegyészeti Karának a hall­gatói. — Rendszeresen járunk a könyvesboltba. A szakirodai­mon kívül elsősorban a mai regények és verseskötetek ér­dekelnek bennünket. — Mennyit költenek havonta könyvre? Összenéznek. — Ez elsősorban az ösztön­díjtól függ. Most például októ­ber végéig nem nagyon vásá­rolhatunk, de aztán már akad könyvre is pénz. Mindketten négyszázötven korona ösztöndí­jat kapunk, ebből havonta átlag hetven-nyolcvan koronát köl­tünk könyvre. Mellettünk is egy fiatalember nézegeti a könyveket. Eredményes kutatómunka A szlovák régészek igen sike­resnek tekintik az idei tudomá­nyos-kutató idényt. Európai jelen­tőségű eredményekkel járt a Spiš­ský Štvrtokban inár hatodik éve végzett rendszeres régészeti ku­tatómunka. A bronzkor kezdeté­ből (kb. i.e. 1500 körül) szárma­zó sáncokkal ellátott település feltárására összpontosították a fi­gyelmet. A felszínre kerülő ide­gen eredetű tárgyak a hazánk te­rületét lakó népek élénk kereske­delmi kapcsolatát bizonyítják a Balti, a Fekete- és a Földközi- tenger térségeinek fejlett köz­pontjaival. A tűzvész martalékául vált település feltárása közben az idén a termelőágazatok speciali­zálódásának további bizonyítékai ra bukkantak. A fontos leletek közé tartoznak azok, amelyek a bronzból és aranyból készült tár­gyak központosított előállítására utalnak. Különleges jelentőséggel bfr a Blatué Reiuety-i település feltárá­sa Kelet-Szlovákiában. A feltárt lakóhelyekéit számos tűzhelyet, keramikai tárgyat és vasniarad- ványokat találtak. Az utóbbiak virágzó kovácsmesterségről tanús­kodnak. A kelta korszak dél-szlovákiai lakossága életének szociális-gaz­dasági oldalára vetnek fényt a palárikovői lelőhelyek. A sírok­ban vaskardokra, aranygyűrűkre és üvegkarkötőkre bukkantak. Az ez évi munka eredményéhez tar­tozik a fiatalabb kőkorszakból (neolit) származó, Svodinban fel­tárt, vizátokkal védett mezőgaz­dasági település. UlíK A SZER11EMRÍÍL ES A MlRft Jón Cikker operájának csehszlovákiai ősbemutatója A Bratislavai Zenei Ünnepsé­gek egyik legrangosabb esemé­nye kétségtelenül Ján Cikker operájának a bemutatója volt. A neves szlovák zeneszerzőnek sorrendben ez az ötödik ope­rája. A szövegkönyvet Romain Rolland azonos című drámája alapján maga a zeneszerző írta. Ezt az operát fán Cikker a müncheni opera megrendelésé­re komponálta, s a bajor fővá­rosban volt a zenemű ősbemu­tatója is négy esztendővel eze­lőtt a nemzetközi zenei feszti­vál keretében. Az ősbemutatót rövidesen újabb premierek kö­vették Wupperlalban, Bernben és Detmondban, sőt a müncheni társulat jóvoltából a stockhol­mi, a genfi és a báseli nézők is láthatták ezt az operát. Min­denhol nagy siker fogadta az előadásokat é« a kritikák is el­ismerőleg írtak ján Cikker al­kotásáról. A Szlovák Nemzeti Színház több esztendőt igénybe vevő átépítése miatt fán Cikker ope­rája csak most kerülhetett az „anyaszínpadra“ az idei bra­tislavai zenefesztivál jelentős eseményeként. Ján Cikker a szövegkönyvet önmaga írta Rolland drámájá­nak motívumai alapján. A zene miatt Cikker több húzásra kényszerült, ezt azonban rend­kívül érzékenyen vitte végbe, semmivel sem csökkentette a mű drámai erejét, a cselek ményt csupán zenei dráma kon­cepciójának az igényeihez iga­zította. A szövegkönyv felépí­tésében a szöveg és a zene egyeztetésében figyelemre mél­tó összhangot teremtett, habár látni kell azt is, hogy Cikker, mint zeneszerző teljesen zenei problémákat megoldva túlszár­nyalta Cikkért, a szövegkönyv­írót. A francia forradalom idején játszódó cselekmény során, a hősök, történetén keresztül a zeneszerző ismét tanú jelét ad ta sajátos, mondhatnánk cikkeri humanizmusának, amelyet elő­ző zeneműveiből már megis­mertünk. A már ismert alap­vető etikai témák, mint az igaz- dágérzet, harc az erőszak el­len, a szenvedő ember iránt érzett rokonszenv itt további erkölcsi kategóriákkal — hű­ség, emberség, becsületesség, szerelem, barátság — bővülnek. Ezeket az erkölcsi normákat találjuk meg az opera cselek­ményében. Claude Vallée giron- dista képviselő, a történet fő­hőse, nem törődve a bíróság üldözésével Párizsba utazik, hogy találkozzon nagy szerel­mével Šophiával, aki a neves tudósnak, Jerom de Curvoisier- nak a felesége. Az idős tudós és csalódott férj legyőzi önma­gát és életét kockáztatva igyekszik segíteni az időközben életveszélybe került nála jóval fiatalabb feleségén és annak udvarlóján. Sophia a rövid ide­ig tartó kacérkodás után mégis hű marad férjéhez és vele együtt hal meg a vesztőhelyen. A szerző, miként azt a műsor­füzetben kifejtette, három em­ber tiszta kapcsolatát igyeke­zett művészi eszközökkel meg­ragadni. Éppen ezért hiába ke­resnénk az operában megszo­kott kompozíciót, vonzó áriá­kat, tömeg-, illetve táncjelene­teket, avagy meghökkentő drá­mai fordulatokat és konfliktu­sokat. Cikker expresszív zenei nyel­vezete lényegében előző operái, a Mr. Srooge és a Feltámadás hangvételének a folytatása. A Játék a szerelemről és a halál­ról című operában is olyan ki­fejező eszközöket választott, amely megfelel a cselekmény­nek, s ezenkívül képes nyo­masztó légkört is teremteni. Ez a Cikker-opera is meditáló, böl­cseleti jellegű, s a zeneszerző itt is bebizonyította, hogy úgy­nevezett szimfonikus típus, s fontos szerepet szán a zenekar kifejezőerejének. A drámai cse­lekmény fő kifejezője rendsze­rint a nagylétszámú szimfoni­kus zenekar, s ugyancsak fon­tos szerep jut a jórészt nem lát­ható, színfalak mögötti kórus­nak, amely a görög kórusok­hoz hasonlóan kommentálja a cselekményt, s a hősök tetteit. Itt a kórus a lelkiismeret, az emberiség hangjának a szimbó­luma. Nagy kár, hogy a szóló részekkel ellentétben a kórus­részletek eléggé érthetetlenek, így a kórusszámok drámai sző» vege sokat veszít hatásából, s elég gyakran csupán hanghát­teret képeznek. A Játék a szerelemről és a halálról mintegy kilencven per­ces előadás, az eddigiek folya­mán szünet nélkül játszották, most a bratislavai bemutatón először iktattak be szünetet. Ez a félbeszakítás kissé erőszakolt, ám lehetőséget teremt a néző­nek, hogy felfrissülve kövesse a zenei és tartalmi szempont­ból egyaránt igényes operál. Cikker operájában a zenekar jórészt dominál a vokális ré­szek fölött, a zene drámaisága erősebb a cselekménynél, s ezért néhány jelenetet eléggé sztatikus, már-már a drámai oratóriumot juttatja eszünkbe. Ennek ellenére Ján Cikker ze­nei alkotása megfelelő fokoza­tokkal rendelkező opera, amely vonzó a közönség s ugyanak­kor a színrevivők számára is, hiszen lehetőségük kínálkozik „megbirkózni“ egy nem hagyo­mányos, korszerűen megfogal­mazott zeneművel. Bátran modhatjuk el, hogy a színrevivők — Branislav Ki*iss- ka rendező, Ladislav Vychodil díszlettervező, Zdenék Rosier karmester és Hana Bezáková jelmeztervező — kiváló mun­kát végeztek. Első helyen Zde- nék Rosier kitűnő zenei beta­nítását kell megemlítenünk, amely a legigényesebb követel­ményeknek is maradéktalanul eleget lesz. Ragyogóan érzékel­teti Cikker zenéjének drámai­ságát és feszültségét, sőt a kar­mesternek arra is kiterjedt a fi­gyelme, hogy néhány dinamiku­sabb rész érzékeny tompításá­val megfelelő egyensúlyt te­remtsen a színpadi cselekmény és a zenekar játéka között. Branislav Kriška rendezése is elsőrangú. Nagy gondot for­dított a szereplők jellemrajzá­nak a kidomborítására és a lé­lektani összefüggések kifejezé­sére. Néhány üresjáratot ő sem tudott teljes egészében kiküszö­bölni, s ez különösen Curvoisier aránylag hosszú monológjában, s a konventben történteket vá­zoló jelenetben érezhető. Ladislav Vychodil díszlete ne­kem túl egyszerűnek tűnt, job­ban illik az opera hangvételéi­hez, mint a müncheni fölösle­gesen túldíszített, túlzsúfolt színpad. A szereplők közül Juraj Mart- voö (Jerom de Curvoisier) és dr. Gustáv Papp (Claude Vallée) bravúros énekesi és színészi tel je«íménye az est egyik fény­pontját jelentette. Kellemes meglepetés volt Hajóssy Magda (SophiaJ alakítása is. A fiatal énekesnő a klasszikus és ro­mantikus jellegű repertoárja után most bebizonyította, hogy a mai opera szerepeiben is ki­válót tud nyújtani. A többi éne­kes közül Ondrej Malachovský (Lazare Carnote) teljesítménye érdemel megkülönböztetett fi­gyelmet. Ján Cikker operájának cse­lekménye a történelmi keret ellenére örök érvényű monda­nivalója miatt ma is élő és idő­szerű. Örömmel nyugtázzuk, hogy a bratislavai bemutató nemcsak a zenei részeket, ha­nem az általános emberi elve­ket is megfelelően kidomborít­ja. Ezért is elmondhatjuk, hogy színvonalas előadást láthattunk. Biztosra vesszük, hogy Ján Cik­ker operáját rövidesen más ha­zai operatársulatok is műsorra tűzik. ALFRÉD GABAUER KULTURÁLIS HÍREK 0 Örkény István Macskajá­ték című tragikomédiáját mű­sorra tűzi a martini Szlovák Nemzeti Felkelés Színháza is. A bemutatóra október 13-án ke­rül sor. A darabot Vlado Strnis­ko rendezi. □ DIETRICH FISCHER-DIES­KAU az ősszel karmesterként lép föl Innsbruckban. A salzbur­gi Camerata Academica Haydn- műsorát vezényli, a hangverse­nyen Jacqueline du Pré lesz a szólista. □ A LENGYEL Chopin Tár­saság hangversenysorozatokat rendezett az idén nyáron is Varsóban, Zelazov/án, Wolán és Dusznikin, olyan épületekben és helyeken, amelyek valami­lyen kapcsolatba kerültek an­nak idején Chopin életével. OH 1973. X. 5. A könyvesbolt doigozónní.

Next

/
Thumbnails
Contents