Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-28 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. X. 28. 9 A ŠVEJK-MÍTOSZ ÉLETRAJZI VALÓSÁGA Az alábbi írás a Bukarestben megjelenő A HÉT című kulturális hetilap 35. számában jelent meg. Szempontja és adat gazdag sága révén úgy véljük, hogy a mi olvasóink körében is érdeklődésre tarthat számot. J aroslav Hašek halálának fél évszázados fordulója ismételt alkalmat kínált a Svejk- tlgy — azt Is mindhatnánk: Svejk-talány — kutatóinak, hogy megvizsgálják a szerző és hőse élettartalmai között jelentkező párhuzamokat. Manapság már valóságos Hašek-tudomány fejlődött ki Csehszlovákiában, ahol a Tudományos Akadémia intézeteiben úgynevezett „hasekológu- sok“ vizsgálják és értelmezik Hašek kisebb és nagyobb műveit. A kiadott Hašek-bibliográfia egyértelműen tanúsítja, hogy az életmű ugyan a világirodalmi jelentőségű Svejk, a derék katona megalkotásával csúcsosodott ki s zárult le, de Hašek több mint 1200 hosszabb-rövidebb irodalmi mű szerzője. S ezt a monumentális, szinte vulkanikus erejű termékenységet csak árnyalja, hogy a körülmények kényszerítő hatása alatt, a saját nevén kívül 105 álnéven közölte munkáit. A fő mű — sa Svejk — fényénél, persze, elhalványul ez a különben is változó színvonalú irodalmi termés. Jaroslav Hašek irodalmi sorsa kísértetiesen hasonló Cervantes, illetve Swift sorsához; a Don Quijote és a Gulliver is egyetlen alkotásként vésődött az utókor emlékezetébe, amint a Svejk is üstökösként borítja homályba Hašek minden többi, kisebb-nagyobb értékű alkotását. Bertolt Brecht a Svejket a világirodaiam élvonalába állítja. „Ha meg kellene neveznem három művet, amelyek századunkban a világirodaimat kialakítják — írta — a három mű közül az egyik Svejk, a derék katona kalandjai lenne.“ A Svejk-talány megközelítése egyúttal a Ha- šek-talány megközelítését is jelentheti. Könyvtárnyi értelmezés igyekszik megfejteni Svejk alakjának eszmei-esztétikai jelentőségét; hős-e vagy antihős? Félnótás, együgyű figura vagy dörzsölt bohém; kétes erkölcsű kutyakereskedő vagy álarcos lázadó, aki az elnyomottak és megtépá- zottak életlehetőségeit védelmezi spontán zendülésével? Nos, az író életének az ismerete azt su gallja, hogy tekintsünk el a vagy-vagy alternatívától, amennyiben valamennyi felmerülő változat ott sűrűsödik Jaroslav Hašek személyes életregényében, amely nem kevésbé izgalmas, mint Infanterist Svejk fordulatos sorsképlete. Jaroslav Hašek ugyanis beleszőtte a maga életélményét Svejk történeteibe, s számtalan önéletrajzi mozzanattal gazdagította a mű cselekményszálait, helyenként mint önmaga alteregója lép fel szatirikus regényében. Hašek egymaga volt anarchista lázadó, közéleti mókamester, kocsmázó bohém író, lapszerkesztő, önjelölt képviselő és kutyakereskedő, aki korcsokat szállított fajtiszta pedigrével; volt vörös komisszár, következetes forradalmár, és aztán ismételten visszaeső bohém, aki az alkoholba ölte lázadó szívének szenvedélyeit. így alkotta meg a Svej- ket. Ivan Olbracht, a kitűnő cseh író, a Csehszlovák Kommunista Párt hivatalos lapjában, a Rudé právoban méltatta az egykori forradalmár író érdemeit: „Omszkban kiváló ember volt, de semmit sem írt; Prágában kocsmatöltelék lett, és megírta a cseh irodalom egyik legjobb alkotását. Szibériába még talál jó katonai biztost; a Svejk, a derék katonát azonban nem írhatta volna meg senki más.“ Mikor ezek a sorok megjelentek (1921), Jaroslav Hašek még élt. Ekkor mondotta: „Ha nem leszek már, Svejk fog beszélni helyettem.“ A Hašek szakirodalom magyar forrásai eléggé tájékoztatóak ahhoz, hogy összegező képet forma Ihassunk a hašeki élettények és a hašeki mű kapcsolatairól. Valóság és irodalom olykor meghökkentő párhuzamairól kapunk jelzéseket mind Dobossy László monográfiáiból /Hašek világa], mind Hašek egykori barátainak személyes vallomásaiból, amelyeket Gustav Janouch A nevető bíró című Hašek-életrajzban nagy bőséggel közöl. Jaroslav Hašek 1883-ban, kerek 90 évvel ezelőtt született Prágában. František Langer orvos, Hašek irodalmi világának kitűnő ismerője emlékirataiban megjegyzi: „Voltunk néhányan, akik tudtuk — s korántsem szóbeszédből vagy bizonytalan forrásokból, — hogy Hašek iszákossága apai ágon örökölt terheltség volt, vagyis olyan tragédia, amelynek kialakulásáról nem tehetett, sőt, amelyet ő maga sem érzékelt tragikusan. Talán épp ezért volt igazi tragédia.“ Hašek egész életét kettősség jellemezte: bohém szertelenség és kitartó alkotó munka. A fő-fő tréfamester csínyjei mellett szüntelenül ott találjuk a tudatos lázadó megfontolt tetteit. E kettősség sokban hozzájult ahhoz, hogy kortársai nem ismerték fel jellemének alapvonásait, sőt, utókora is nemegyszer tévesen ítélte meg művelt és életútját. Jaroslav Hašek személyes története éppúgy a tragikomikum jegyeit viseli magán, mint regényvilágának hőse, a derék katona életkrónikája. A bohém külsőségek, a látszólagos játékos életfelfogás mögött menekülés és kétség- beesés rejtőzködött. „Hősködtem, látszólag nevettem is, közben pedig fojtogatott a zokogás" — írja egyik levelében kocsmai rögtönzéseiről, meghökkentő kalandjairól. Nem akart meghunyászkodni a Monarchia korabeli erőszak előtt, mert hite szerint az alázatosság rombolja az emberi méltóságot, amelyhez végletes helyzeteiben is ragaszkodott. Vállalni kívánta a harcot, hogy megvédhesse tudatát és szabadságát. Hašek barátja és katonatársa, Václav Menger, kétkötetes Hašek-monográfiájában írja erről az Időszakról: „Hašek nyughatatlanul kóborolt. Sokszor olyasmit művelt, ami nem fér össze a normális, józian ésszel, s így sokszor összeütközésbe került a törvénnyel. A felsűbbséggel egyáltalán nem törődött: gyűlölte, és minden alkalommal csúfot űzött belőle. Mindenáron szabadságra és kötetlenségre törekedett. Nem szerette az úgynevezett rendes, civilizált embereket; szertartásos fontoskodásukat kicsinyesnek és nevetségesnek találta.“ Gustáv Janouch megerősíti ezt a jellemképet: „Sokszor éjszakázott szalmakazlakban, csavargókkal, jó barátok lakásán, rögtönzött ágyakon, pályaudvarokon, elhagyott kocsmaasztalra borulva. Személyes szabadságát minden etikettnél többre tartotta.“ Ez az életforma szükségképpen vezetett a fekete zászlóhoz, ahhoz a mozgalomhoz, amely a talajvesztett, kétségbeesett és türelmetlen emberek látszat-forradalmiságában egyfajta lelkiismereti válság feloldására törekszik. Az anarchizmus Jaroslav Hašek számára éppúgy kalandnak bizonyult, mint a korabeli szimbolizmussal való szövetsége — egyikkel éppúgy szakított, mint a másikkal. Az anarchizmusról hamarosan maga állapította meg, hogy az nem vezet sem a személyes, sem pedig a társadalmi válság megoldására, ellenkezőleg, a polgári világ mechanizmusának erőszakszervezetét szolgálja. „Akik most hatalmon vannak, mondotta, azért törik el az anarchistákat, mert folyamatosan utalhatnak rájuk a szociáldemokrácia elleni hajtóvadászatukban. Tárgyilagosan nézve a dolgot, mi jobb szolgálatot teszünk a hatalmon levőknek, mint egy akármilyen besúgó...“ A szimbolizmus jelképrendszerét is egyre inkább hatástalannak ítéli, szívesebben bolyong a valóság szövevényes útjain, ha nem is kerülheti el a buktatókat. Humoros elbeszélései drámai alapszínükkel hívják magukra a figyelmet. Miután szakít az anarchista mozgalommal (1907) humoreszkjei élesebbek lesznek. A humor számára egyszerre védőpáncél, amely a sérülékeny lényét óvja a külvilág bántalmaitól, de egyszersmind visszaütő fegyver is, amellyel kitartóan és engesztelhetetlenül küzd nemcsak a maga szűk valóságterének, hanem egy egész világrendnek az emberiségtagadó eszményei ellen. Az eredeti Svejk kiadás egyik füzetének címlapja Jellemző a kalandja a prágai képviselőválasztásokkal (1911). A közelgő parlamenti választások alkalmából — néhány tréfaértő barátja közreműködésével megalapította A törvény keretei között működő mérsékelt haladás pártfát. A csú- fondárosan körülményes nevű pártnak Jaroslav Hašek volt a jelöltje, szónoka és vezére. Az agitációs tevékenység — mi sem természetesebb — kisebb vendéglőkben és kocsmákban folyt, többek között ilyen jelszavak hangoztatásával: „Aki ránk szavaz, kap egy zsebakváriumot! Ha a mi jelöltünkre szavaz, megígérjük, hogy tiltakozni fogunk a mexikói földrengés elleni A mi választási irodánkban ingyen kaphat egy étlapotl“ A gyűlések vonzereje napról napra növekedett. Hašek megsemmisítő nevetést zúdított a politikusukra és a választási demagógiára. Rögtönzései sziporkáztak, beszédeinek felépítése és egyensúlya tökéletes volt. Hašek tudatában volt annak, hogy azzal a forró „vicclevessel“, amit itt főzött, a korabeli politikai pártok jelöltjei nem égették meg szájukat. Mégsem tudott lemondani színészkedő magánszámairól, amelyek amellett, hogy tökéletesen élvezetet nyújtottak számára, mégiscsak hatottak a prágai politikai köztudatra. Hašek később könyvet írt pártvezéri élményeiről, s ezt a művét méltán tekintik fő műve, a Svejk-regény előfutárának, s egyben Hašek önértelmező jellemképének. Hašek ebben a választási kalandban maga is úgy viselkedett, mint antihőse, Svejk, aki színlelt komolysággal úgy tagad, hogy helyesli az elfogadhatatlant. Amit Hašek látszólag megvédelmez, az menthetetlenné válik, ahol rendet kíván teremteni, ott felüti fejét a zűrzavar, éppen úgy, mint Svejk gyakorlatában. Svejk látszólagos ügyefogyottsága a látszat és a valóság ellentmondásainak ragyogó felderítését szolgálja. Olyan álcázott bölcsesség ez, amely az értelem csúcsait veszi birtokába. Hašek és Svejk személyiségének párhuzamaira és helyenként azonosságaira két rövid utalással élnék: Hašek szerkesztői állást vállalt. Az állatok világa (Svét zvírat) című lapnál, amely a kutyabarátok é" kisállattenyésztők kiadványa volt. A lapnak az volt a célja, hogy felszítsa olvasóinak érdeklődését a pincsik, uszkárok, dogok és tacskók iránt. A lap tulajdonosának, Václav Fuchs úrnak emellett igen jól jövedelmező kutyatenyészete is volt. Jaroslav Hašek elemében volt, hiszen 180 korona havi fizetést kapott, amihez hozzájött még naponta két korsó sör természetbeni járadék. Amint Hašek átvette a lap szerkesztését, az Állatok világát úgy vásárolták, mint valami újfajta vicclapot. A példányszám szédítően felszökött. Hašek ugyanis újonnan felfedezett afrikai és ázsiai állatokról közölt szenzációs értesüléseket, így például részletes leírást adott a „kénhasú bálnáról, amely akkora, mint egy tőkehal és hangyasavval telt hólyagjával szedi az áldozatait. Tudósított Kuhn mérnök vak bolhájáról, amelyet egy borostyánban fedeztek fel. A bolha azért volt vak, mert ükanyja a föld alatti vak gőtével párosodott... stb. Nos, a Svejkben szinte életrajzi egyenesben találunk rá Hašek szerkesztői állattréfáira, amelyeknek az lett a vége, hogy Fuchs úr — az olvasók egy részének tiltakozására kiadta az útját találékony szerkesztőjének. (Egyébként Fuchs úr és az Állatok világa is eredeti nevükön tűnnek fel a Svejk-regény lapjain.) A kutya- és nyúlújság szerkesztői posztjának elvesztése után Hašek hasznosítani kívánta kutyatapasztalatait. Felesége nevében kutyakeres- kedői engedélyért folyamodott és 1911. december 11-én engedélyezték a „kyneológiai intézet“ elnevezésű cég működését. Jaroslav Hašek megbízott egy Alois N. nevű „kutyaszakértőt“, aki egy ízléses hurokkal és imponáló méretű zsákkal kóborolt a prágai utcákon, hogy lehetőleg feltűnés nélkül gondoskodjék a kynológiai intézet áruellátásáról. Gustav Janouch írja Hašek-monográfiájában: „Olcsóbb kutyatenyészetet el sem lehetett képzelni. De azért volt egy kis hátránya: minden kutya zsákbamacska volt — a szó betű szerinti értelmében. Csak az előleg maradt állandó: Hašek minden vevőtől ötven koronát kért. Aztán elküldte nekik azt a kutyát, amelyet Alois N. úr aznap éppen behozott. Előfordult például, hogy egy hölgy drapp selyempincsire vágyott, és sötétbarna mészároskutyát kapott. Vagy egy tacskóbarátnak meg kellett elégednie egy ideges uszkárral, viszont egy öreg erdészt valami kis ölebbel lepett meg az intézet.“ Jaroslav Hašek öniróniájára jellemző, hogy Svejk, a derék katona, mindvégig mint kétes tisz- tességű kutyakereskedő és kutyaszakértő jelenik meg a mű lapjain. Amint Hašek biográfiái adatai bizonyítják, készséggel, sőt kéjjel állított ki hamis pedigréket hálás vevőinek, eleve fenntartásai voltak ugyanis a fajtisztaságot illetően. (Svejk a regény számtalan helyén mond el mosolyt keltő kutyatörténeteket, a szervezett kutyalopás pedig, amely a kynológiai intézet működési alapja volt, a regény ízes és mulatságos epizódsorának forrásává válik.) Nemcsak Svejk figurájában, Hašek életformájában is megtestült a tudatos kópéság. Közönnyel turkál világa csúfságaiban, s mindenkit rászed, aki rászedhető. Úgy érzi, védekeznie kell egy szüntelenül támadó környezet embertelenségei ellen és ezt csak egyféleképp teheti, ha nevetségessé teszi a rendszer fenyegető rémeit, esztelen élethelyzeteit. A nevetségesség.— véli — lefegyverez, megváltoztatja az erőviszonyokat; hatalmat ad a gyengéknek és erőtlenné silányítja a hatalmasokat. Ez a hašeki és egyben a švejki életforma és szemlélet kulcsa. ROBOTOSIMRE
