Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-27 / 256. szám, szombat

A SZLOVÁK IPAR FEJLŐDÉSE A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÉVEIBEN A szlovák ipar eddigi fejlődéséből az utolsó 25 éves időszak a legjelentősebb. Hazánk 1945 évi felszabadulása után, a háborús események következtében az egész népgazdaság kedvezőtlen helyzetben volt. A CSKP akkor fő feladatként Szlovákia iparosítását, a háborúban megsemmi­sült üzemek felújítását és elmaradottságuk fel­számolását szorgalmazta. E jelentős gazdaságpolitikai feladat végrehaj­tásához hatékony segítséget nyújtott a testvéri cseh munkásosztály és a szovjet hadsereg. A munkásosztály a CSKP vezetésével a kassai kormányprogram teljesítését követelte, mely nemcsak az ipar, hanem az egész népgazdaság szocialista átépítését tűzte ki célul. A dolgozók követelése eredményeként 1945 októberében kiadták az államosításról szóló dek­rétumokat. Az államosítás egész folyamata a CSKP alkotó és előrelátó politikáját, s a mun­kásosztály fejlettségét bizonyította. Az alapvető ipari ágazatok államosítása meg­teremtette a feltételeket a gazdaság további szo­cialista átalakulásához. Ennek egész Szlovákia fejlődésében mérhetetlen jelentősége volt, mert a szocialista szektor által létrehozott eszközök fejlett technikával rendelkező komplex termelé­si ágak építését tették lehetővé. 1949-ben a CSKP IX. kongresszusa kitűzte a szocializmus építésének programját. Csehszlo­vákia gazdasági fejlődésének tervében különle­ges helyet kapott Szlovákia iparosítása. Ma, a szocializmus építésének évei után, po­zitívan értékelhetjük, a IX. kongresszuson kitű­zött program teljesítésének eredményeit. Szlovákia ipari termelése az 1948. évi terme­léshez hasonlítva mintegy 14-szeresére, az SZSZK Iparügyi Minisztériumához tartozó ágazatokban mintegy 10-szeresére emelkedett. Míg a kapitalizmusban Szlovákia ipara az egész csehszlovák iparnak csupán 8 százalékát képezte, jelenleg már 25 százalékos ez a része­sedési arány. Az SZSZK vegyi és közszükségleti ipara az egész termelés 9 százalékát, s az egész CSSZSZK vegyiparának és közszükségleti ipará­nak 27 százalékát adja. A háború utáni években Szlovákia iparának jelentős sikereihez tartoztak az anyagi-technikai alapokban végbement alapvető változások, ame­lyek a szocialista iparosítás folyamatában való­sultak meg. Az ipar állóeszközeinek értéke 1948-tól négyszeresére növekedett. A vegyipari termelés Szlovákiában az 1948-as színvonalhoz viszonyítva 35-szörösére emelke­dett és részesedése ugyanebben az időben a szlovákiai ipari termelésben 4,0 százalékról 10,5 százalékra nőtt. 1970-ben Szlovákia vegyipara annyi terméket állított elő, amennyit 1960-ban az egész ország­ban termeltünk, s ez óriási eredménynek számít. Az alapvető vegyipari termékek közül a műtrá­gyagyártás növekedett a legkifejezőbben. A nit­rogéntartalmú műtrágyák termelése 1960-tól 1970-ig több mint 33-szorosára, a foszfortrágyá ké négyszeresére növekedett. Szlovákia adja az ország műtrágyatermelésének kétötödét. A vegyipar alapja a Szovjetunióból importált kőolaj és földgáz. Komplex felhasználásukkal lehetővé válik a petrokémia, a szintetikus mű­szálak, a műanyagok és a műtrágyák termelé­sének gyors növelése. A szintetikus műszálak gyártása 1948-hoz vi­szonyítva 3,5-szörös mértékben, a műanyagok termelése 1955-től 1970-ig több mint 15-szörös mértékben növekedett. A gumiabroncsok gyártá­sa is gyorsan, az utóbbi 15 év alatt csaknem nyolcszorosára növekedett. A szlovák gumiipar ma az autógumiabroncs-termelés országos meny- nyiségének több mint a felét szolgáltatja. Szlovákia cellulóz- és papíriparának termelése 1948-tól 1970-ig 3,2-szeres mértékben növekedett, a közszükségleti ipar növekedése ebben az idő­szakban 6,3-szoros volt. Az utóbbi ágazat kere­tében a pamutszövetek termelése 14 ezer méter­ről 33 ezer méterre, a gyapjúszöveteké 8,8 ezer méterről 13 ezer méterre, a felsőruha-készítés 1376 ezer darabról 12 337 ezerre, a cipőgyártás 9,6 millió párról 34,4 millió párra növekedett. Szlovákiában körülbelül 300 nagy ipari válla­lat épült fel, közöttük számos vegyipari és köz­szükségleti ipari vállalat. Ezek közölt szerepel például a Slovnaft Bratislava, a Duslo Šaľa, a Stúrovói Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár, a Chemlon Humenné, a Plastika Nitra, a Senicai Szlovák Műselyemgyár, a Bratislavai Szlovák Műszaki Üveggyár, a Skloplast Trnava, a Tatra svit Spišská Nová Ves, a Pieta Nitra, a Trenčíni Ruhagyár, a Makyta Púchov, a Jas Bardejov, a Levicei V. I. Lenin Pamutipari Művek, a Pezi- noki Faipari Kombinát, stb. Ma Szlovákia ipara a háború elől ti 120 000 helyett több mint 600 000 dolgozónak nyújt munka- lehetőséget. Emellett a munkatermelékenység a szlovákiai iparban 1948 hoz viszonyítva több mint ötszörösére növekedett. A CSKP XIV. kongresszusának és az SZLKP kongresszusának határozata szerint Szlovákia ipari termelése 1970-től 1975-ig további 55—57 százalékkal növekszik, és az ipar részesedése a társadalmi termékek teljes termelésében 66,3 százalékos arányt ér el. Az SZSZK vegyiparának és közszükségleti ipa­rának fő célja a hazai és a külföldi piac minél jobb ellátása. A termelés növelése egyrészt le­hetővé teszi a hazai fogyasztás közvetlen növe­lését, másrészt pedig a kivitel által olyan esz közökhöz juttatja a népgazdaságot, amelyek a nélkülözhetetlen behozatalhoz szükségesek. Az ipari termelés további fejlesztése során kihasz náljuk a tudományos technikai forradalom vív­mányait, a korszerű irányítási módszereket és a nemzetközi szocialista gazdasági integráció ma­gasabb formáit. A CSKP XIV. kongresszusa megállapította, hogy az ipar fejlesztésének vezérfonalát a ha­tékonyság növelésének kell képeznie, amit a nö­vekedés intenzív tényezőire és a komplex szo­cialista racionalizációra kell alapozni. Az ötödik ötéves terv folyamán az SZSZK Iparügyi Minisztériumához tartozó vállalatokban 05,0 százalékkal, s magában a vegyiparban 76,6 százalékkal kell növelni a termelést. A munka­termelékenységnek 42,0 %-kal, az átlagos mun­kabérnek 15 százalékkal kell növekednie. A terv szerint a belkereskedelmi szállításokat 39,0 szá­zalékkal, a szocialista államokba irányuló kivi­telt G7,0 százalékkal, a kapitalista államokba irányuló kivitelt 153,0 százalékkal növeljük. A fő fejlesztési programok realizálása, tehát a petrolkémiai komplexum megépítése, a mű­anyagok és a műszálak gyártásának növelése, a farostfemezek és a műbőrök gyártásának be­vezetése stb., lényegesen megváltoztatja a ter­melés eddigi szerkezetét. A vegyipar részaránya például 5 év alatt 16,5 százalékról 18,7 százalék­ra növekszik. Szlovákia iparának fejlesztése az integrált csehszlovák gazdaság szükségleteivel és célki­tűzéseivel összhangban a források hatékony ki­használására épül. Az ötödik ötéves terv sikeres teljesítése további jelentős lépés Szlovákia szo­cialista iparosításában. így járulnak hozzá a Szlovák Szocialista Köztársaság dolgozói az egy­séges csehszlovák népgazdaság további dinami­kus fejlesztéséhez. SZABÓ LAJOS A Dvory nail Zitavon i (udvardi) „Auróra* nevű egyesüLi Efsz- ben — Nové Zámky-i (érsekújvári/ járás, 1230 ha-róí kelleti be­gyűjteni a kukoricát. Ez csaknem 500 ha-ral több, mint tavaly. A begyűjtés során teljes mértékben felhasználták az SK—4 e.t típusú szovjet kukoricakombájnokat. (Felvétel: B. Palkovič — CSTK) Aranymetszés PÁRTVEZETÉS egy iskolában Amióta Leonardo da Vinci megfogalmazta a művészet sza­bályának nevezett „aranymetszés" törvényét, jól ismerjük a természeti formavilág döntő arányait: az egész úgy aránylik a nagyobb részhez, mint a nagyobb rész aránylik a kisebbik­hez. Étinek az elvnek tükröződése nyomon követhető, ha a pártvezetés szerepét vizsgáljuk a pláštovcei (palásti j iskolában. A stráískei CHEMKO n. v. dolgozói sikeresen teljesítették a tervfeladatokat az elmúlt 9 hónap alatt. A nyersanyaggyártást 101 %-ra, az árugyártást 101,3 %-ra teljesítették. Ezzel ű tervet túltel­jesítették 7 896 000 koronával. Az év végéig a CHEMKO-ban 180 millió korona értékű árut gyárta­nak. Képünkön Ján Kundra munka közben. (Felvétel: Andrej Haščák — CSTK) AZ ADOTT ESETBEN szám szerint kisebb rész az iskolai pártszervezet, melynek elnöke Blaskó István elvtárs, hisz csak 8 tagja van a szervezetnek, a nagyobb részt a tanulók képvi­selik, az egészet az iskola. Lé­nyegében nem is egy iskola, hanem kettő, hisz két év óta mind a magyar, mind a szlovák iskola pedagógusai közös párt- szervezet ben tevékenykednek. Ami a nemzetiségi kérdést il­leti: nincs vitás kérdés. Pál Sándor elvtárs a magyar isko­la igazgatója, Krajčír Milán elvtárs a szlovák iskola igaz­gatója, mindkét iskola pedagó­gusai internacionalisták, tekin­tet nélkül arra, hogy tagjai, vagy se a kommunista pártnak. Sokkal jelentősebb probléma napjainkban az iskolai pártve­zetés és a tanítók számára a központi bizottság júliusi plé- numának határozataiból eredő feladatok teljesítése. Megszervezték már ezt a fo­lyamatot. Erről Képes Tibor elv- társ, a pártszervezet instrukto­ra adott tájékoztatást. Megis­merkedtek a júliusi plénum ha­tározataival, megbeszélték, megvitatták a tennivalókat. Ügy, hogy felmérték az adott lehetőségeket, nagyon pontosan meghatározott célokat fogal­maztak meg, döntöttek a meg­valósításhoz használható mód­szerek fedői, s azok alapján munkához láttak. A FOKOZATOS megvalósítás elvének hívei. Ebben a tervben úgy sorolták fel a célokat, hogy azonnal megjelölték a megvaló­sításhoz használatos, ajánlatos módszereket is. Gondosan ügyeltek arra, hogy mindenki konkrét, de teljesíthető felada­tot kapjon. Inkább ' a három fő irányvo­nal jellemző a tervre. Ezek: a tanítók és a tanulók iskolán kívüli tevékenysége, a pionír­mozgalom feladatai, az ateista világnézetre való nevelés for­mái és módszerei. Az oktató­nevelő munka színvonalának emelése problémáival, kérdései­vel külön, részletesen nem fog­lalkoztak, mert így érvelnek, — nagyon helyesen — így véle­kednek: ez a terv végered­ményben nem valami különös részfeladatok gyűjteménye, ha­nem éppen az, a pedagógusi munka színvonalának emelése. Külön is említésre méltó azonban hogy a pionírmozga­lom feladatait illetően nagyon körültekintően szervezték meg a munkát. Kovács Ferenc elv­társ, a pionírvezető kommunis­ta, közéleti tevékenysége is­mert, hisz a hnb mellett műkö­dő polgári bizottság elnöke. Mégsem egyszerűsítették le olyannyira a tervezést, a mun­ka megszervezését ezen a sza­kaszon, hogy talán kijelölték volna: Kovács elvtársi Ez, meg ez a te pártfeladatod ... Vi­szont gondoskodtak arról, hogy megfelelő segítséget kapjon a feladatok teljesítéséhez. NÉHÁNY PROBLÉMA, helyi adottságokból eredő probléma azonban még mindig foglalkoz­tatja a pártvezetést. Ezek egyi­ke, hogy sok a bejáró tanító. Előnye: a körzetből bejáró ta­nulók utazás közben, ha nem is közvetlen, de közvetett pedagó­giai felügyelet alatt utaznak. Nagyon kevés előny ez. Sokkal több a hátránya: nem lehet a tanítók iskolán kívüli munkáját olyan hatásosan megszervezni, irányítani, mint ahogy az kívá­natos volna. Másik probléma: a község a járási határ mentén fekszik, ezért több olyan tanuló is ide­jár iskolába, aki valójában más járásban lakik. Körülményes biztosítani részvételüket olyan akciókban, melyek a nevelési folyamat szerves részéi képe­zik. Gond, hogy a felnövekvő gyermekek jövőjét — a szülők átalakult szemlélete szerint — egyrészt az örökölhető ház, be­rendezés, másrészt a bárhol fel­használható technikai vagy ad­minisztratív jártasságot nyújtó iskoláztatás és szakma hivatott biztosítani, így a tanulók pálya- választási törekvése sokkal in­kább a szülők álláspontját tük­rözi és csak másodlagosan ma­gukét a fiatalokét. Évről-évre visszatérő gond ez. Annak el­lenére, hogy szép eredmények­kel dicsekedhetnek: közel száz volt tanulója az iskolának fő­iskolai, vagy technikai végzett­séggel rendelkezik. Egyre gyakrabban foglalko­zik a pártvezetés ilyen problé­mával: Korunkban az informá­ciók „áradata“ rákényszeríti az emberekre, hogy csakis olyas­mit érdemes megtanulni, aminek elsajátítása kevesebb időráfor­dítást igényel, mint amennyi idő­megtakarítással jár később az elsajátított anyag tudása. Bizo­nyos ismeretek — egyszeregy és hasonlók — állandóan ren­delkezésünkre kell, hogy állja­nak, más ismeretekről elég ha tudjuk, hol találhatók... De az érvényes előírások mikor, ho­gyan szabják majd meg, hogy mi tartozik az egyik, vaqy a másik csoportba? ELMÉLETI kérdésekkel is fog­lalkozik tehát a pártvezetés. Olyanok ezek, melyek a gya­korlat során vetődnek fel, s ha idejében nem figyelünk fel rá­juk, talán később még majd ká­rosan is hatnak. Főleg a párt- oktatás keretében szoktak ilyen kérdésekkel foglalkozni, mert ilyenkor adódik lehetőség mar­xista—leninista szemlélet alap­ján megvitatni a problémákat azokkal a tanítókkal, akik nem párttagok, de résztvevői, része­sei a pártoktatásnak. így hat, formál és alakít tu­datot a pártvezetés az „arany­metszés“ arányai közepette. Igaz, nagyon igaz Leonardo da Vinci megfogalmazása az ará­nyokra vonatkozólag: az egész úgy aránylik a nagyobb rész­hez, mint a nagyobb rész arány* lik a kisebbikhez. Az adott esetben is, de ezek az arányok és viszonyok nem az egyensúlyi pontot, hanem a legfeszültsbb pontot mutatják meg, ahol a pártvezetés tevékenykedik an* nak érdekében, hogy az iskola a jövőt, a haladást szolgálja. HAJDÜ ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents