Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-27 / 256. szám, szombat
Brezsnyev: (Folytatás az 1. oldalrólj eoltunk és harcolunk azért, hogy éppen az igazságos, demokratikus béke arasson diadalt földünkön. A szovjet nép, amely a fasizmus ellen vívott harcban 20 millió állampolgárát vesztette el, jól tudja, hogy mi a világháború és milyen csapásokat zúdít az emberekre. A Nagy Honvédő Háború számunkra, szovjet emberek számára nem csupán a haza szabadságáért és függetldnségéért vívott harcot jelentette. Ez egyidejűleg csata volt a világ civilizációjának megmentéséért, az eljövendő igazságos békéért is. A Szovjetunió a háborút követő egész időszakban szüntelenül harcolt a tartós békéért és a népek biztonságáért. A jelenlegi szakaszban az SZKP és a szovjet állam következetes békeszerető politikáját a XXIV. pártkongresszuson elfogadott békeprogram fejezi ki. Amikor ezt a programot meghirdettük, mi abban láttuk feladatunkat, hogy elősegítsük a fe- szültségi gócok felszámolását. Kedves Barátaink! Kongresz- szusunk rendkívül nevezetes és felelősségteljes történelmi pillanatban ült össze. Az utóbbi években komoly sikereket aratott a népeknek az újabb világháború kirobbanása ellen, a tartós békéért és a nemzetközi biztonságért vívott hosszú és szívós harca. Hu a legfontosabbról szólunk, a rakéta nukleáris világháború kirobbanásának veszélye, — amely már a negyvenes évek második felétől függött az emberiség feje felett —, csökkent, az egyetemes béke megőrzésének kilátásai jobbak, megbízhatóbbak lettek, mint 10—12 évvel ezelőtt. Teljes meggyőződéssel állíthatjuk ezt. Mind szélesebb körű elismerésre találnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei. Ezek az elvek egyre konkrétabb tartalommal telítődnek és fokozatosan a nemzetközi élet általánosan elfogadott normájává válnak. Jelentős változások mentek végbe az utóbbi években, egyebek között a szocialista államok és a nyugat-európai orszá gok kapcsolataiban, így pl. a Franciaországhoz fűződő kapcsolatokban, amely az elsők között lépett a különböző társadalmi rendszerű államokkal való konstruktív együttműködés útjára; a Német Szövetségi Köztársasághoz, Olaszországhoz és számos más országhoz fűződő kapcsolatokban. A nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében, a jó irányú fordulat egyik legjelentősebb megnyilvánulásai voltak azok a szerződések, amely ekei a Szovjetunió, Lengyel- ország és az NDK kötött a Német Szövetségi Köztársasággal. Ezek a szerződések kétségtelenül lavították a helyzetet Európában — azon a kontinensen, amelyen a két világháború kezdődött. Az Európában végbement pozitív változások koncentrált kifejezése lelt az európai értekezlet. Már maga az értekezlet összehívása, amiért olyan hosszú ideig harcoltak a kontinens haladó erői, az a tény, hogy a tanácskozáson gyakorlatilag valamennyi európai állam; az Egyesült Államok és Kanada is részt vesz, a béke és az európai biztonság kérdéseinek és a békés együttműködés megteremtésének együttes megvitatása — önmagában sem csekély eredmény. Ismeretes, hogy az utóbbi két év pozitív változásokat hozott a Szov/etunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolataiba. Azok a megállapodások, amelyeket 1972 májusában Moszkvában és ez év júniusában Wa shingtonban az Egyesült Államok elnökével való találkozásaink idején kötöttünk, megnyitották az utat afelé, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatokban a konfrontációról áttérjünk az enyhülésre, a normalizálásra és kölcsönösen előnyös együttműködésre. Ez megfelel mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok népei, mind valamennyi más ország népei érdekeinek, mert a nemzetközi bizA Klipek tartós Kitéri! vágynak tonság megszilárdításának ügyét szolgálja. Az utóbbi években sok minden megváltozott a nemzetközi biztonság szempontjából, fontos térségekben is, mint Délke- let-Ázsia és a Távol-Kelet. Az egész világ szempontjából nagy jelentőségű esemény volt a vietnami háború befejezése. Ez mindenekelőtt a hős vietnami nép győzelme. Ugyanakkor a szocialista államok győzelme is, amelyek következetes, hatékony segítségben részesítették Vietnamot igazságos harcában. Győzelme ez egyben az ösz- szes békeszerető erőknek, amelyek aktívan síkra szálltak az imperialista agresszió megszüntetése mellett Indokínában. A békéért küzdő társadalmi körök őszintén üdvözlik a normális kapcsolatok megteremtését Dél- Ázsiában, — az olyan államok közötti kapcsolatokra gondolok, mint Líbia, Pakisztán, Banglades. A Szovjetunió és más szocialista országok számos területen fejlesztik a jó kapcsolatokat Japánnal. Ennek egyik bizonyítéka a japán miniszterelnök nemrégiben tett moszkvai látogatásának az eredménye. Ugyancsak az enyhülésről tanúskodnak a nemzetközi gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés mind átfogóbb méretei. Mindent összegezve, a nemzetközi biztonságért vívott harcban sikerek születtek és a népek forrón üdvözlik ezt. Magától értetődik, hogy mi, akik realisták vagyunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a más jellegű tényeket sem. Valamennyien jól tudjuk, hogy a háborúkat és a kiélezett nemzetközi válságokat még távolról sem szüntettük meg. Elkövet rsek még földünkön agressziós cselekményeket, és távolról sem minden nép érezheti magát biztonságban. Teljes mértékben osztjuk azt az aggodalmat, amelynek itt adtak hangot ez zel kapcsolatban a világ közvé leményének neves képviselői. Az agressziós aktusok és a népekkel szemben elkövetett erőszakos cselekmények azonban még soha azelőtt nem váltottak ki olyan általános felháborodást, tiltakozást és aktív ellenállást, mint napjainkban. Ilyen esetekben korábban még soha nem mozdullak meg ilyen hatalmas állami és társadalmi erők, hogy megállítsák az ag- resszort, kioltsák a háború fellobbant tüzét, megerősítsék a béke pilléreit, És ez már komoly eredmény. Mély meggyőződésünk, hogy a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok fejlődésében a fö tendencia: a végbemenő fordulat a hidegháborúból a feszültség enyhülése, a katonai konfrontációból a biztonság megszilárdítása, a békés együttműködés felé. Mi telte lehetővé ezt a for dulatot? Számunkra nem kétséges, hogy e vonatkozásban a leg fontosabb — a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett általános változás; a hidegháború, a fegyverkezési hajsza hí veinek, a különféle katonai ka landok kedvelőinek rovására, a béke és a haladás erőinek javára bekövetkezett változás. Nehéz lenne lekicsinyelni a szocializmus erőit, a szocialista közösség szerepét a napjainkban végbemenő pozitív változásokban. A Szovjetunió a béke megszilárdításáért együtt harcol jő barátaival, a vele egy nézeteket vallókkal — a szocialista közösség országaival, Az egész világ tudja, hogy Bulga ria, Csehszlovákia, Lengyelor szág, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Ro mánia milyen nagy mértékben járul hozzá a béke megszilárdi tásához a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez, egyebek között az európai biztonság megszilárdításához. A béke ak tív harcosa a szocialista /«- goszlávia. A Mongol Népköztársaság következetes békeszerető politika ja, az ázsiai béke és biztonság lényeges tényezője. A Vietna mi Demokratikus Köztársaság nagy bátorságot tanúsított az amerikai imperializmus fegyveres intervenciója ellen vívott harcban és politikailag jelentősen hozzájárult a délkelet-ázsiai veszedelmes háborús tűzfészek felszámolásához. Világszerte széles körű politikai visszhangra talált a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az ország békés újraegyesítését célzó kezdeményezése. A forradalmi Kuba — Latin- Amerika első szocialista országa — sokat tesz azért, hogy a nemzetközi kapcsolatokban gyökeret verjenek a békének, a szabadságnak és a népek függetlenségének elvei. A kongresszus emelvényéről szeretném kifejezni azt a szívből jövő mély tiszteletet, amelyet a Szovjetunió kommunistái, minden szovjet ember érez a testvéri szocialista országok iránt elvi következetes béke- szerető külpolitikájuk iránt. Az utóbbi években a nemzetközi kapcsolatok jellemző vonása a különböző államok vezetői között folyó számos párbeszéd. Napjainkban az államférfi valódi szerepét és politikai súlyát jelentős mértékben az határozza meg, hogy menynyire érti meg a béke megőrzése és megszilárdítása problémájának jelentőségét, hogy gyakorlatilag mit tesz korunk legfontosabb problémájának megoldása érdekében. Ebben az értelemben tisztelettel kell adóznunk azoknak a nyugati államférfiaknak, akik igyekeznek leküzdeni a hidegháború tehetetlenségi erejét és új útra lépni: a más társadalmi rendszerű államokkal való békés párbeszéd útjára. Mi látjuk azt a harcot is, amely a nyugati országokban a nemzetközi feszültség enyhülésének hívei és ellenfelei között végbemegy, látjuk az egyik vagy másik állam álláspontjában mutatkozó bizonyos következetlenséget is különböző kérdéseket illetően. E szerint nem kevés erőfeszítésre van még szükség, hogy tovább haladhassunk előre a béke megszilárdításának útján. Ami bennünket illet, mi készek vagyunk erre. A nemzetközi helyzetben bekövetkezett jelenlegi fordulat forrásait és okait elemezve ki kell emelni azt a nagy szerepet, amelyet ebben a folyamatban a gyarmati iga alól felszabadult és a nemzeti függetlenséget megszerzett államok töltenek be. A háborút követő fejlődés egész menete meggyőzően bebizonyítja: a legteljesebb mértékben indokolt az a körülmény, hogy az önök kongresz- szusának az elnevezésében a békéért vívott harcot szoros összefüggésbe hozzák a nemzeti felszabadításért vívott küzdelemmel. Ez az összefüggés különös szemléletességgel megmutatkozott annak a sok esztendős harcnak a példáján, amelyet a hős vietnami nép folytatott a szabadságért. Úgy gondolom, valamennyien egyetértünk abban, hogy a vietnami népnek éppen az agresszió elhárításában kivívott gikere, szabadságának és függetlenségének sikeres védelme teremti meg a tartós és igazságos béke alapját. És vajon nem nyilvánvaló, hogy az arab népek harca az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért — egyidejűleg harc a Közel Kelet tartós és igazságos békéjének megszi I á rd í tásáér t ? Ebben a térségben a feszül t- ségi góc immár negvedszer robbantott ki háborút Ebben a hónapban a hadműve'etek korábban nem tapasztalt intenzitást értek el, s mindkét fél részéről sok áldozatot követeltek, egyebek között a polgári lakosság körében vannak áldozatok, egyiptomi és szíriai békés városok és falvak barbár bombázása következtében. Az események tényleges lefolyása önök előtt természetesen jól ismert. Ezért én tt a kérdés elvi oldalával foglalkoznék. Melyek az ebben a térségben időszakosan kirobbanó katonai konfliktusok, köztük a jelenlegi háború alapvető okai? A válasz a mi szempontunkbó! világos: az, hogy Izrael az általa elkövetett agresszió eredményeképpen arab földeket foglalt el. Tel. Aviv makacsul figyelmen kívül hagyja az arab népek törvényes jogait, és ez az agresz- szív politika támogatást kap a kapitalista világ azon erőitől, amelyek meg akarják akadályozni a haladó arab államok szabad és független fejlődését. A Szovjetunió az utóbbi évek során ismételten figyelmeztetett arra, hogy a közel-keleti helyzet robbanásveszélyes. Az e kérdésben követett politikánk elejétől végig világos és következetes. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a Közel Keleten létrejöjjön a valóban tartós és igazságos béke, hogy biztosítva legyen e térség valamennyi országának és népének biztonsága, az a joguk, hogy az arab államoknak adják vissza az Izrael által elfoglalt földeket, hogy érvényesüljön az igazságosság. a palesztinai nép vonatkozásában. A Szovjetunió ilyen politikát folytatott és ezt a politikát folytatja a jövőben is. Attól a pillanattól kezdve, hogy e hónap elején a Közel- Keleten kiújullak a hadműveletek, a Szovjetunió szoros kapcsolatot fenntartva a baráti arab államokkal — minden tőle telhető politikai intézkedést megtett, hogy elősegítse a háború befejezését, és olyan viszonyok megteremtését, amelyek közepette a közel-keleti béke e térség valamennyi állama számára valóban szilárd lehet. Mint ismeretes, október 22-én és 23-án a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok javaslatára az ENSZ Biztonsági Tanácsa kétszer fogadott el olyan határozatot, amely előirányozta a haladéktalan fegyverszünetet. Izrael mind a két ízben szóban alávetette magát a Biztonság] Tanács határozatának, valójában azonban hitszegően megszegte azt, s folytatta agresszív cselekményeit Egyiptom ellen. Izrael újabb és újabb egyiptomi területeket foglalva el, teljesen figyelmen kívül hagyta a Biztonsági Tanácsnak azt a követelését, hogy vonja vissza csapatait az október 22- én estig kialakult állásokba. Nehéz megérteni, hogy mire számítanak Izrael vezetői, amikor ezt a kalandor irányvonalat folytatják, semmibe veszik az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát és kihívják maguk ellen a világ közvéleményét, valószínű, hogy ebben külső pártfogás játszik szerepet. Az izraeli kormánynak ez a politikája azonban sokba kerül az izraeli népnek. Azok a számítások, hogy egy állam békéjét és biztonságát idegen területek erőszakos meghódításával és megtartásával szavatolják, elkerülhetetlen kudarcra ítélt esztelen számítások. Ez az irányvonal nem hozza meg Izrael számára sem a békét, sem a biztonságot, legfeljebb nemzetközileg még jobban elszigeteli Izraelt, s a szomszédos népek még nagyobb gyűlöletét hívja ki maga ellen. Az arabok hősies harca, az arab államok növekvő szolidaritása meggyőzően bizonyítja, hogy sohasem törődtek bele az izraeli agressziói«, sohasem mondanak le törvényes jogaikról. A Szovjetunió szilárdan és következetesen támogatja az arab népek igazságos követeléseit. Szükséges, hogy a közel keleti béke megszilárdítását követelő kollektív akarat a béke megsértőinek esztelerisége fölé kerekedjék. Az utóbbi napok eseményei éberségre intenek. Sürgős és határozott intézkedések kellenek, hogy szavatolhassuk a tűzszünetről és a csapatok visszavonásáról szóló határozatok kellő megvalósítását. Szadat egyiptomi elnök azzal a kéréssel fordult a Szovjetunióhoz és az Egyesült Államokhoz: küldjék ki képviselőiket a hadműveletek térségébe, hogy azok jelügyeljenek a Biztonsági Tanács tűzszüneti határozatának végrehajtására. Mi készségünket fejeztük ki Egyiptom kérésének kielégítésére, s már e' is küldtük ilyen képviselőinket. Reméljük, hogy hasonló módon jár el az Egyesült Államok kormánya is, ezenkívül fontolóra veszünk más lehetséges intézkedéseket is, melyeket a helyzet megkövetelhet. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa október 25-én a tűzszünet folytatódó megsértésével kapcsolatban úgy határozott, hogy haladéktalanul létrehozza az ENSZ rendkívüli erőit, amelyeket a hadműveleti térségbe vezényel. Úgy véljük, hogy ez hasznos döntés, és bízunk abban, hogy szerepe lesz a helyzet normalizálásában. A közel-keleti helyzet normalizálása érdekében a Szovjetunió hajlandó együttműködni minden érdekelt országgal. Ám, ez az együttműködés természetesen nem szolgálhat ürügyül olyan ténykedésekhez, amilyenekbe az utóbbi napok folyamán a NATO-országok bizonyos köreiben kezdtek — például a Szovjetunió közel-keleti szándékairól szóló fantasztikus koholmányok terjesztése révén a szenvedélyek mesterséges felszításához. Az adott szituációban úgy gondoljuk, felelősségteljesebb, becsületesebb és konstruktívabb magatartás lenne helyénvaló. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Biztonsági Tanács október 22-i döntése nem csupán a tűzszünetet irányozza elő. Előírja a háború okainak kiküszöbölésére irányuló fontos lépések megtételét is. És éppen ez a döntés különleges értéke. Az érdekelt felek kötelesek haladéktalanul megkezdeni annak a közel-keleti határozatnak gyakorlati végrehajtását, amelyet a Biztonsági Tanács 1967. november 22-én hozott, és kötelesek azt végrehajtani valamennyi cikkelye vonatkozásában. Megemlítem, hogy ez a határozat hangsúlyozza „a háború útján való területszerzés meg- engedhetetlenségéť. Előirányozza az izraeli fegyveres erők kivonását azokról a területekről, amelyeket az 1967-es konfliktus idején szálltak meg. Követeli az adott térség minden egyes állama szuverenitásának, területi épségének és politikai függetlenségének, valamint a békés életre való jogának tiszteletben tartását és elismerését. A határozat azt is kimondja, hogy el kell érni a menekültek problémájának igazságos rendezését, vagyis biztosítani kell Palesztina arab népének törvényes jogait. Az 1967-ben hozott határozatot azonban nem hajtották végre, mert a külső erők által ösztönzött izraeli uralkodó körök rövidlátó és kalandor politikát folytattak. Az október 22-én, hétfőn hozott biztonsági tanácsi döntés szellemének és szövegének megfelelően az érdekelt felek kötelesek megfelelő égisz alatt haladéktalanul megkezdeni a Közel-Kelet igazságos és tartós békéjének megteremtésére irányuló tárgyalásokat. Az ilyen tárgyalások jelentősége szinte felbecsülhetetlen. Ezek résztvevőire történelmi felelősség hárul. A Szovjetunióról elmondhatom, hogy kész konstruktív módon hozzájárulni és hozzá is járul ehhez az ügyhöz. Szilárdan amellett vagyunk, hogy a Közel-Kelet valamennyi — ismétlem: valamennyi — állama és népe számára biztosítani kell a békét, a biztonságot és a határok sérthetetlenségét. A Szovjetunió kész részt venni a megfelelő szavatolásban. Számunkra úgy tűnik, hogy a jelenlegi viszonyok között a béke valamennyi hívének, valamennyi békeszerető erőnek egyik legidőszerűbb feladata: elérni, hogy haladéktalanul és teljes mértékben megvalósuljon a Biztonsági Tanács ez év október 22-én hozott határozata. Ez elengedhetetlen a Közel-Kelet valamennyi államának és népének szabad és független fejlődéséhez. A Közel-Keleten napjainkban kialakult helyzet élessége, a konfliktus kiterjedésének kockázata világosan mutatja, mennyire fontos e feladat megoldása az általános béke megszilárdítása szempontjából is. (Brezsnyev elvtárs beszédének befejező részét lapunk hétfői számában közöljük.)
