Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-25 / 254. szám, csütörtök
A nitrai járásban a mező- gazdaság fejlesztése kedvező feltételeket teremt az élelmiszeripar számára is. A mezőgazdasági termékeket Nitrán a cukorgyár, a konzervgyár, a hűtőüzem, a húskombinát és a Milex tejüzem dolgozza fel. Az utóbbi a járás legfiatalabb élelmiszer- ipari üzemei közé tartozik, alig három évvel ezelőtt helyezték üzembe. Naponta 300 ezer liter tejet dolgoz fel. Képünkön Margita llaniako vá a tejpalackozó gép kezelése közben. B. Palkovič — CSTK felv. A felelősségei vállalni kell! Több oka volt annak, hogy a Sucháni Egységes Földműves- szövetkezetet az elmúlt években véletlenül sem említették ott, ahol a Veľký Krtíš-i (Nagykürtös) járás jól gazdálkodói kerültek szóba. A hozzáértők azzal magyarázták ezt, hogy mind a vezetőség, mind a tagság soraiban akadtak olyanok is, akiknek a maguk haszna, a gyors meggazdagodás nemrégen még jóval nagyobb értéket jelentett a közös érdekek védelménél. A többnyire sereghajtó jelzővel illetett egységes földművesszövetkezetben sajnos nem volt kevés azoknak a száma sem, akik az öt évvel ezelőtti válságos időszakot a maguk szempontjából nem vallották károsnak. Közülük sokan egyéni érdekeik szilárdítására használták ki a nehéz hónapokban meglazult és rendszertelenné vált ellenőrzések kínálta csábító lehetőségeket. Így az 1969-es évben, amikor új elnököt és közgazdászt választottak a földművesszövetkezet élére, már az sem keltett különösebb feltűnést, hogy százezrekben kellett számolni az efsz adósságait. Ján Jánoš mérnök, az új elnök Pavel Be- rac közgazdásszal és a vezetőség többi tagjaival akkor vállalta, hogy fokozatosan rendezi a sucháni gazdálkodás siralmas helyzetét. Aránylag rövid idő múltán örömmel nyugtázhatták a már- már végsőkig elkeseredett közös ügyért lelkesedő földművesek és a kívülálló érdeklődők, hogy végre helyes mederbe terelődött a szövetkezeti gazdálkodás menete. A kemény munkával teli hétköznapok nyomán szinte szemlátomást javultak mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés eredményei. A fizetési borítékok vastagodása mindennél jobban érzékeltette ezt. Közben persze az adósságokat is volt miből törleszteni. A tavalyi év elején, amikor elkészült az 1970-es évi zárszámadási mérleg, már azoknak is volt okuk az örömre, akik korábban legszívesebben talán vasvillával támadták volna azért, mert végleg megszűnt számukra a törvénytelen úton szerzett, többnyire jelentős ösz- szegű „mellékjövedelmek“ lehetősége is. A szövetkezet tagjai jól végzett munkájukért szép prémiumra számítottak. Ment is minden a maga rendjén. Az évzáró taggyűlésen viharos tapsot kapott az elnöki beszámoló, a gyűlés után pedig talán keresve sem lehetett volna elégedetlen embert találni a pénztár előtt felsorakozottak között. Néhány hét múlva azonban mégis FELHÖRDÜLT A FALU. Az utcán, a kerítéseken át villámgyorsan terjedt el a hír: Az ügyészség utasítására letartóztatták a szövetkezet elnökét. Szinte le sem csillapodtak még a kedélyek, amikor a faluba ismét behajtott a rendőrségi gépkocsi. Akkor Pavel Beracot, a földművesszövetkezet üzemgazdászát vették őrizetbe. Bizonytalan időre Jozef Sorvadnak, a Vefký Krtíši (Nagykürtös) Mezőgazdasági Terményfelvásárló Üzem volt dolgozójának is búcsúznia kellett a korlátlan szabadságtól. A faluban több hőnapig nem akadt olyan ember,, akit nem érdekeltek volna a váratlan fordulat legapróbb részletei. A lépten-nyomon elhangzott „mi is történt valójában?“ kérdésekre a Banská Bystrica-i Kerületi Bíróság büntető tanácsa már megadta a választ... Ján Jánoš mérnök, Pavel Be- rac és a többiek ígéretéről nem feledkeztek meg az illetékesek. Persze a sokoldalú és önzetlen segítségről sem. Valamennyien állták a szavukiit. Baj csak ott történt, hogy a szövetkezet elnöke és üzemgazdásza figyelmen kívül hagyta az örökérvényű szabályt, amely szerint tisztességes célok érdekében csak tisztességes eszközökkel lehet küzdeni. Mielőtt elvállalták a Sucháni Egységes Földművesszövetkezet vezetését, mindketten részletesen felmérték a megoldásra váró problémákat. Hamarosan végleges megállapítást nyert, hogy a szövetkezeti gazdálko dás fellendítésének legfontosabb követelménye a munkafegyelem megszilárdítása. Az emlékezetes rendkívüli tagsági gyűlés óta több intézkedés foganatosítására került sor. Az eredmény persze nem maradt el. Az efsz elnöke és az üzemgazdász számára azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ilyenformán hosszú évekig tartó szilárd helytállásra volna szükség ahhoz, hogy képességüket és személyiségüket fenntartások nélkül elismerjék a szövetkezet tagjai, illetve a felettes szervek. Szerintük az túl nagy áldozatnak számított volna. Ezért másként határoztak. Annak idején szinte kapóra jött Jozef Sarvašnak, a felvásárló üzem megbízottjának gyakori szolgálati látogatása a faluban és az efsz farmján. Ugyanis megtudták róla, hogy megfelelő anyagiakért MINDIG ÉS MINDENKINEK KÉSZ „JÓSZOLGÁLATOT“ TENNI. A végleges megegyezésnek tehát nem volt semmi akadálya. Jozef Sarvaš továbbra is szorgalmasan járta a körzetébe tartozó falvakat és pusztákat. Elsősorban az egyénileg gazdálkodó földművesek eladásra szánt szarvasmarháinak felvásárlása volt a feladata. Jozef Sarvaš azonban csakúgy, mint már néhány korábbi alkalommal tette, ismét „többletmunkát“ vállalt. Régi ismerőseinél, ahol mindig megegyeztek az értékesítésre felkínált vágóállat felvásárlási árában, újra fel-fel csillantotta a nem is elhanyagolható összegű nagyobb nyereség lehetőségét. Feltételként csupán az átvételi elismervény magának való megtartását szabta meg. Arról persze mindenütt bölcsen hallgatott, hogy mit kezd majd az érdekeltek előtt értéktelennek és feleslegesnek mondott igazolásokkal. Az egyénileg gazdálkodó földművesektől felvásárolt állatokat úgy küldte a vágóhídra, mintha azok korábban a Sucháni Efsz tagjainak tulajdonát képezték volna. így nemcsak két, hanem NÉGY LEGYET IS ÜTHETETT EGY CSAPÁSSAL. Ugyanis az SZSZK Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztériumának 1969. május 20-án hozott 3/1969-es számú, illetve az 1970 január elsején érvénybe lépett 15/1969-es számú ren- delete értelmében az efsz-tagok állatállományának értékesítésekor a felvásárló üzemek 25 százalékos árkiegészítés folyósítására is kötelesek. Jozef Sarvašnak tehát nem is volt egyéb vesződsége, mint hogy a felvásárlási szerződést valamelyik szövetkezeti dolgozó nevére állítsa ki. Később Pavol Be- rac az utólagos beleegyezésekért, a hallgatásért külön prémium címén egy-két százalékos részesedéseket utalt ki a fel- vásárlási árkiegészítésből. Legtöbbször azonban ő is bölcsen elhallgatta a választ olyankor, ha a megjutalmazottak azt kérdezték. hogy tulajdonképpen miért is kapják azt a száz-, vagy kétszázegynéhány koronát. A Veľký Krtíš-i Járási Mezőgazdasági Társulásnak okozott 265 452 koronás kárból megmaradt összeget pedig a földművesszövetkezet bevételeként könyvelte el. A törvénytelen értékesítésekből persze más haszon is volt, ami elsősorban a húseladási terv szinte egycsapásra kifogástalanná változott teljesítésében mutatkozott meg. Az ügyészségi vádiratban további terhelő tényezők is szerepelnek. A volt elnök a földművesszövetkezet néhány új tagjának engedélyt adott a már közös tulajdont képező vágóállatok árkiegészítési igénnyel való eladására. Ilyenformán újabb 108 632 korona jogtalan bevételhez jutott az efsz. Ján Jánoš és Pavol Berac gyors karrierjéhez viszont ez sem számított elegendőnek. Ezért az állat- tenyésztési részleg vezetőjének és néhány más dolgozójának készpénzelőleget utaltak ki olyan paranccsal, hogy a nagy- kürtösi, a zvoleni és a levicei járás magángazdálkodó földműveseitől gyapjút, juhsajtot, élőállatokat és különböző állattenyésztési termékeket vásároljanak fel, amit később Jozef Sarvaš közvetítésével értékesítitek jelentős haszonnal. A felvásárló üzem révén még olasz- országi exportot is vállaltak a magángazdálkodóktól származó termékekből. Jozef Sarvaš időközben KÜLÖN VÁLLALKOZÁSBA IS KEZDETT. A „régi ismerősök“ és az új üzleti partnerek „szívességét“ összesen mintegy 100 ezer koronával jutalmazta a járási mezőgazdasági társulás pénzéből. Saját maga néhány hónap alatt csaknem 19 ezer koronával gazdagodott. A bírósági tárgyalás utolsó napján alig maradt üres hely a közönség számára fenntartott tárgyalótermi padsorokban. A nagy izgalommal várt ítélethirdetés után néhány pillanatra felengedett a hallgatóság feszültsége. Talán rosszabbra, súlyosabbra számítottak valamennyien. A kerületi bíróság büntető tanácsa Ján Jánoš mérnököt, a korábban már két ízben büntetett mezőgazdasági „szakembert“ hatévi, Pavol Beracot négyévi, Jozef Sarvašt pedig, aki ezúttal hatodszor állt a bíróság előtt, kétévi szabadságvesztéssel sújtotta és egyben az általuk okozott anyagi kár teljes megtérítésére kötelezte mindhármukat. Az ítélet még nem jogerős. LALO KÁROLY SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA A szabod idő kihasználása A párt központi bizottsága júliusi plenáris ülésének határozata alapján iskoláinknak, pedagógusainknak, a szülőknek és általában az egész társadalomnak támogatniuk kell az ifjúság szocialista nevelését, a kommunista erkölcs normái szerint élő szocialista ember formálását. A határozat sok más irányelv mellett hangsúlyozza a szabad idő hasznos felhasználását, a fiatalok szabad idejének megfelelő irányítását is. Sokan talán azzal érvelhetnének, hogy a mai fiataloknak tulajdonképpen nincs is szabad idejük. Ez az érvelés itt- ott talán helyénvaló is, általában azonban nem helytálló. Ne beszéljünk azokról a szélsőséges esetekről, amikor egy- egy gyermeknek, diáknak valóban nincs szabad ideje, mert a túlzott „szülői gondoskodás“ súlyos teherként nehezedik rá. A szülők ugyanis a legkülönfélébb tanfolyamokra, különórákra Íratják be a gyermeküket, akinek zongoraórákra kell járnia, bár « zene iránt különösebb vonzódást nem érez, 1—2 idegen nyelvet kell tanulnia iskolán kívül, annak ellenére, hogy talán különösebb nyelvérzékkel nem is rendelkezik, az Iskolában is „tevékenykedik“ 1—2 szakkörben és ezek után esténként fáradtan alszik el tankönyvei mellett. Ügy gondolom, hogy az ilyen zsúfolt napirend még csak látszólag sem fedi a szabad idő helyes kihasználásának fogalmát. Ám van — sajnos — egy másik véglet is, melynek létezését nap mint nap tapasztaljuk és ez a jelenség már-már tipikussá kezd válni. Vannak fiatalok (diákok, ipari tanulók és munkaviszonyban levő fiatalok), akik valahogy igen sok szabad idővel rendelkeznek, és ezt maximálisan ki is használják olyan tevékenységre, melyet én „zenés semmittevésének neveznék. Ezek a fiatalok órákon át átszelle- mülten hallgatják a naiv szövegű táncdalokat és vitatható értékű kommersz-zenét s haszontalanul töltik az időt, miközben a terek csücskében, utcasarkokon ácsorognak, esetleg (és az még rosszabb eset!) a vendéglátóipari üzemek látogatásával kapcsolják egybe a „zenei élvezetet“. Mindkét negatív példa talán eléggé meggyőzően igazolja, hogy nem lehet a szabad idő helyes kihasználásáról beszélni ott, ahol nincs helyes napirend. A jól összeállított napirend ugyanis lehetővé teszi a szabad idő tervszerű beiktatását a napi programba és ezzel együtt természetesen a szabad idő helyes, hasznos kihasználását is. Gondos szülő számára nem lehet közömbös, hogy gyermeke mivel, hol és hogyan tölti szabad idejét. Ennek ellenőrzése természetesen bizonyos feladatokat jelent a szülő számára; a szülői ház az ezzel kapcsolatos gondjaiban azonban nincs magára hagyva, hiszen a szabad idő hasznos kihasználásához az iskola, az ifjúsági és pionírotthonok, a könyvtárak, a képtárak, a kulturális intézmények, az ifjúsági szervezet és a többi tömegszervezet hathatós segítséget nyújtanak, csupán élni kell a lehetőségekkel. Amennyire nem szabad indokolatlanul erőltetni a sokoldalúságot, ugyanúgy kerülni kell az egyoldalúságot is a szabad idő hasznos kihasználása terén. Igen helytelen lenne például, ha gyermekünk szabad idejét csupán olvasással töltené, ami ugyan hasznos tevékenység (amennyiben a könyveket észszerűen válogatja meg), de a szabad időt csupán erre az egyetlen ténykedésre nem szabad korlátozni. A szabad idő hasznos kihasználásának megszervezésében a gyermek érdeklődési köre legyen a döntő. Az érdeklődési kör kialakításában a szülői ház, az iskola vagy a gyermek képességei is közrejátszhatnak. A szabad idő hasznos eltöltése távolról sean jelent csupán individuális tevékenységet, hiszen kisebb-na- gyobb közösségekben közös tevékenységgel is jól kihasználható. A szabad idő helyes kihasználása tulajdonképpen aktív pihenés, kikapcsolódás a napi munkából. Mire használható fel a szabad idő individuális vagy közösségi tevékenység formájújában? Aki úgy dönt, hogy szabad idejét otthon tölti el, erre számos módot talál. Ilyenek például: újságok, folyóiratok és könyvek olvasása, zenehallgatás. rádióhallgatás, tv-nézés, barkácsolás, bélyeg-, gyufacímke-, képeslevelező-lapgyűjtés, fényképezés, kertészkedés, akvarisztika —, hogy csupán a leggyakoribbakat említsük. A zene- és rádióhallgatással, tv- nézéssel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy feltétlenül kerülni kell a napjainkban oly „divatos“ egyhangúságot, rá kell szoktatni a fiatalokat a beat-muzsika és a könnyű zene mellett a népzene, a klasszikus komoly zene és az operamuzsika hallgatására is, hogy zenei műveltségük és igényük magasabb szintet érjen el. De a rádió és a tv zenei műsorain kívül egyéb ismeretterjesztő és szórakoztató műsorok meghallgatására, illetve megtekintésére Is felhasználható a szabad idő. Nem állnak rendelkezésemre statisztikai adatok, de úgy gondolom, nem túlságosan nagy azoknak az fiataloknak a száma, akik olyan hasznos elfoglaltsággal töltik a szabad időt, mint például a bélyeggyűjtés, a művészi reprodukciók gyűjtése, a fényképezés vagy a barkácsolás. Vajon elgondolkoztak-e azon azok a fiatalok, akik drága tranzisztoros rádiót lóbálva a kezükben megcsö- mörlésig hallgatnak tánczenét, hogy a rádiókészülékük árán komoly teljesítményekre képes fényképezőgépet is vásárolhattak volna? S a fényképezés sokszorosan hasznos időtöltés, mert nem csupán a filmek és a fényképek előhívása és nagyítása jelent érdekes és hasznos időtöltést, hanem nagymértékben fejleszti az esztétikai érzéket, a természet és a környezet rejtett szépségei felismerésének a képességét is. S van-e fogalmuk a fiataloknak arról, milyen hasznos munkát végez az ő zajos, üres időtöltésük alatt egy kertészkedő vagy barkácsoló fiatal? S amilyen hasznos a diák számára a fizikai tevékenység, olyan hasznos lehet a fizikai munkát végző fiatalok számára a szellemi tevékenység: idegen nyelvek tanulása, zenetanulás, múzeum- és tárlatlátogatás. De függetlenül attól, fizikai vagy szellemi munkát végeznek-e a fiatalok, a sport és a testnevelés, a természetjárás, a séta minden fiatal számára a leghasznosabb időtöltést jelentheti. Ezen kívül a pionírszervezet és a SZISZ, a CSEMADOK, a PHSZ, a szakszervezet és más tömegszervezetek az iskolában, a klubokban, a szakkörök keretében különféle hasznos kollektív időtöltést tesznek lehetővé a fiataloknak, akik itt olyasmivel is foglalkozhatnak, ami jellegénél fogva nagyobb anyagi befektetést igényel és egyénileg alig folytatható. Gondolok a csillagászati körökre, a rádióamatőrök klubjára, a keskenyfilmezökre, a különféle sportkörökre, színjátszókra, bábjátékosokra, irodalmi színpadokra, ének- és zenekarokra stb. A szülőknek, a pedagógusoknak és az ifjúsági szervezeteknek mindent meg kell tenniük azért, hogy a fiatalok szabad idejüknek jelentős részét a közösségben töltsék, hogy ezáltal megtanuljanak élni a közösséggel a közösségért. Csak helyeseljük azt a törekvést, amely a szabad szombatok és vasárnapok helyes eltöltését kívánja biztosítani. Az ifjúsági és pionírotthonok, az iskolák, a pedagógusok ezen a téren nagy segítséget nyújthatnak a szülői háznak is. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, a szabad idő hasznos eltöltésének számtalan módja van, s ezek azt célozzák, hogy fiataljaink élete tartalmasabbá váljék s ezáltal az új nemzedék szellemileg és testileg egészséges fiatalokból tevődjék ösz- sze. SÁGI TÖTH TIBOR
