Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-21 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó
ám eptember 26-án új önálló afrikai állam születését jelentették a hírügynökségek: a Portugál Guinea és a Zöldfoki-szigetek nevű „tengerentúli tartományként" nyilvántartóit portugál gyarmat kétharmad részén, amely a hazafiak több mint tíz éve tartó felszabadító harcának eredményeként felszabadult a gyarmatosítók uralma alól, kikiáltották a Guinea-Bissau Köztársaságot. Az, amiről Amilcar Cabral és a nép legjobb fiai álmodoztak, nem vágyálom, nem fiktív elképzelés, hanem élő valóság, amit az is bizonyít, hogy Guinea-Bissau szomszédjai és a nemzeti felszabadító harcával rokonszenvező más afrikai államok mellett a szocialista országok, valamint számos más európai és ázsiai állam is elismerte az új afrikai köztársaságot. Az új afrikai állam sajátos körülmények között született: Tavaly ősszel nemzetgyűlési választásokat tartottak Guinea-Bissau felszabadított területein s megválasztották az ország 80 képviselőjét. A közvetlen, titkos választójog alapján választott parlament évente egyszer ül össze. Most megválasztotta az államvezetést: a legfelsőbb szerv a 15 tagú államtanács, amelynek élén Luis Cabral elnök áll, a végrehajtó hatalmat pedig a kormány funkcióját betöltő állambiztosok tanácsa gyakorolja Francisco Mendes elnökletével. Nagyon természetes, hogy a forradalmi harcok kaptak barátaiktól is. A 30 ezer főnyi portugál hadsereg idővel tehetetlenné, elégtelenné vált. A partizánharc módszerére csak a lakossággal, védtelen asszonyokkal, öregekkel és gyermekekkel szemben tanúsított brutális terrorral és kegyetlenkedéssel tudott válaszolni. Lisszabon ezzel csak még inkább maga ellen ingerelte a guineai lakosságot, amely mindjobban felismerte, hogy a PAIGC zászlai alatt a helye. Üj struktúrával Guinea-Bissau hatalmas terület. Pontosan 35 125 négyzetkilométer, amelyen 600—700 ezer lakos él. Hozzátartozik még a Zöldfoki-szigetek; 12 nagyobb sziget és temérdek kisebb, melyeknek összterülete 4033 négyzetkilométer s lakosságuk száma mintegy 250 ezer. Ennek a területnek a kétharmadán rendezkedett be most az új független köztársaság, a szabadságharcosok állama. A portugál gyarmatigazgatás még a hírhedt Salazar diktátor életében Igyekezett megosztani a bennszülött lakosságot. Hirdette, hogy a portugál anyaország polgáraként mindenkinek lehetősége van magasabb fokot elérni a társadalmi ranglétrán, természetesen bizonyos feltétellel. Ilyen feltétel volt a műveltség, bizonyos vagyon, a portugál nyelv tökéletes használata stb. Ezeket ■ 'ír—íl íl íl i i zuz □[ □□ pc p SHQOllGWnU mányára, mert a PAIGC és a népi kormány egyik fő célja az analfabetizmus felszámolása. Az új államnak nagy szüksége van szakemberekre — gépészekre, sofőrökre, ácsokra stb. Az oktatás megszervezése egyéb szociális intézkedésekkel függ össze. Igen fontos szerepük van az internátusok- nak. A kezdetleges bennlakásos iskolákban elsősorban a hadiárvákat helyezik el. Egy ilyen „komplexum“ rendszerint négy szalmatetős házikóból, orvosi rendelőből, tanítói lakból áll. Bárdolatlan gerendák szolgálnak iskolapad gyanánt, s az oktatást felváltva két tanító végzi: az egyik a táblánál magyaráz, a másik meg az égboltot kémleli s ellenséges repülőgépek közeledtére jelt ad, hogy vonuljanak le az óvóhelyekre. A harc folytatódik Az új állam egy totális gyarmati háború körülményei között született meg kapcsolatokat. Csak Portugália hallgat. Igaz, az új független állam ellen már bombatámadásokat hajtott végre a portugál légierő, de Caetano kormánya nem nyilatkozott a bissaui változásokról. Dilemmájából nehéz kitörnie. A lisszaboni kormány ugyanis egészen más valamit ígérgetett a lakosságnak. Caetano, elődjéhez hasonlóan, fennen hangoztatta a portugál csapatok „civilizációs“ küldetését. A hadsereg barbár kegyetlenkedéseiről kitudódott tények minden kommentárnál ékesebben tanúskodtak Kaulza de Arriago tábornok, bissau-guineai főparancsnok gégemetszőinek „hőstetteiről“. A hóhér hírében álló főtiszt meglepődve így nyilatkozott guineai küldetéséről: „Kezdetben célunk csak az volt, hogy leverjük a gerillákat. Ma viszont egy konstruktív háborút szeretnénk véghezvinni .. :“ Ez lényegében keserű beismerése a kudarcnak. Spinola nevét éppen úgy fogják átkozni a guineaiak, mint a vé1973. X. 21. 8 Luis Cabral eskütétele és rendezkedik be. Illetve már előbb berendezkedett, a független államalakulat kikiáltása csak a koronát tette fel Bissau-Guinea népének függetlenségi törekvésére. Előre meghirdetett program szerint történik. A nép bízott benne, mert tudta, Cabral mindenkor igazat beszél. Lisszabon bérencei Cabralt ugyan eltették láb alól, de a fejlődés kerekét képtelenek visszafordítani. ‘ Március 23-a és július 2-a között a teljes erővel támadó gyarmatosítók 14 modern repülőgépét lőtték le a guineai szabadságharcosok, s július derekán megtartották a PAIGC II. kongresz- szusát, amely Amilcar Cabral utódjául \ristides Pereirát választotta a PAIGC főtitkárává. Ebben az időben hangzott el Antonio di Spinola tábornok, guineai kormányzó fenyegetése, hogy minden erővel „helyreállítja a rendet“. A választ a hazafiak adták meg a déli határon levő legfontosabb portugál támaszpont, Guiledja elfoglalásával —, ami érzékeny csapás volt az ellenségre — majd most a független köztársaság kikiáltásával. Lisszabon gondjai A világ békeszerető, haladó és demokratikus erői örömmel fogadták az új demokratikus, antiimperialista, független afrikai állam megalakulását, amit az is kifejez, hogy eddig több mint 40 állam ismerte el Guinea-Bissau Köztársaságot és létesített vele diplomáciai Guinea—Bissau képviselői megszavazzák az új köztársaság kikiáltását. eredményeként született új államalakulatban a PAIGC (Guinea-Bissau és a Zöldfoki Szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja) gyakorolja a forradalmi vezető erő befolyását. Harcok útján A PAIGC 1956-ban, az ország maroknyi bennszülött értelmiségének legforradalmibb képviselőiből, elszánt forradalmárokból alakult meg. Sokan közülük már nincsenek az élők soraiban. Nincs köztük Amilcar Cabral, a PAIGC volt főtitkára, akinek életét az idén január 11-én Conakryban bérgyilkos golyója oltotta ki. Ám bármilyen veszteségek érték is a teljes függetlenségéért küzdő gyarmati népet, az elesett forradalmárok helyére újak léptek és tovább vitték a forradalmi szabadságharc vörös zászlaját. Óriási kitartó munkát végzett a PAIGC, hogy egyesítse a bennszülött lakosság nagy többségét, öntudatot vigyen soraiba, hogy készek legyenek áldozatok árán is kivívni jobb sorsuk biztosítékát — országuk teljes függetlenségét. A portugál gyarmattartók ellen kezdetben ösztönszerűen kirobbant harcok különösen 1963 óta váltak intenzívvé. A harcosok soraiban érezhető lett az eszmei forrás, továbbá az is befolyásolta a hadműveleteket, hogy a szabadság- harcosok, akik kezdetben primitív, kezdetleges fegyverekkel támadtak a sokkal korszerűbb fegyverzetű portugál gyarmati katonákra, sok modern fegyvert zsákmányoltak az ellenségtől és az asszimilálódásra kiszemelt „kiváltságosokat“ („assimilados“-oknak is nevezték őket) később saját népük elien ötödik hadoszlopként akarták felhasználni. Az „assimilados-ok kategóriájába kerülhettek volna, adottságaikat tekintve, a PAIGC vezetői is, akik azonban a műveltség, a képzettség megszerzése mellett forradalmi öntudatra is szert tettek és szembefordultak népük elnyomóival. Éppen ezért a PAIGC harcosai hadicselekményeik mellett a lakosság felvilágosítására, öntudatosítására is nagy gondot fordítottak Ez érthető is, hisz a zömében bantu lakosságú országban a gyarmattartók a törzsi ellentéteket is kihasználták. Például a mohamedán fulbékat, akik valaha hódítókként kerültek ide, feudális törzsi hagyományaik miatt fölérendelték a többi törzsnek stb. Sőt, a portugál gyarmati hadsereg mellett ötezer főnyi afrikai zsoldos is harcol a PAIGC fegyveresei ellen. Bissau-Guinea szabadságharcosainak igaz ügye diadalmaskodik, ezt bátran állíthatjuk, Ennek magyarázata nemcsak a PAIGC szabadságharcosainak harci sikereiben van, hanem a szervezett politikában is rejlik. A felszabadított területeken fokozatosan új, népi igazgatást vezettek be, ez határoz a lakosság gazdasági, politikai és társadalmi életéről. A PAIGC a jövőért harcol és a jövőre gondol: ahol harcosai megvetették a lábukat, mindenütt iskolák nyílnak. A gyarmatosítóktól felszabadított területeken 156 elemi iskola nyílt meg, melyeknek végzett növendékei rögtön tanítók lettek: a felnőtteket oktatják a betűvetés és olvasás tudores kezű Costa Prera PIDE-őmagyét, aki kegyetlenül halálra kínozta az elfogott szabadságharcosokat... A PAIGC harcosai nem a „portugálok“ ellen harcolnak — az öntudatosság olyan magas fokán állnak, hogy különbséget tesznek a gyarmatosítók és az egyszerű portugálok között. A jelenlegi hadműveleteket úgy folytatják, hogy minél kevesebb kár érje a városokat, az ország amúgy is elmaradott gazdaságát. A jövőért élnek, a jövőért harcolnak, mint ezt a szabadságharc számos hősének egyike, a halálosan megsebesült Mario de Silva fejezte ki utolsó szavaival: „Ne törődjetek halálommal. Az életre gondoljatok. A fiaméra. Neki és a többi gyereknek boldog életet kell teremtenetek. Én ezért megtettem mindent, amit tehettem". Lisszabon ígéretei már nem hatnak gyarmatain. Teljes függetlenségei! — hangzik azok válasza, akiknek asszimilációt kínálnak Lisszabonból. Portugáliában novemberben parlamenti választások lesznek s ennek kapcsán az ellenzék erősebb megmozdulása várható, miután Caetano rendszere csúfosan felsült Afrikában. A guineai 'hazafiak győzelme a portugál demok- raták^mozgalmát is erősíti! Az új életét építő Bissau-Guineában pedig most egységes jelszó hirdeti mindenütt: „A vitoria é čerta!“ (Biztos a győzelem!). L. L. sorakoznak fel a izí
