Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-12 / 243. szám, péntek

Kitűnő kezdeményezés, jó eredménnyel Áz év elején Maršálek Jaro- mír mérnök, a Žiar nad Hro- noni-i Szlovák Nemzeti Felke­lés Vállalat dolgozója felhívás­sal fordult köztársaságunk kü­lönböző üzemeinek mérnökei­hez, műszaki dolgozóihoz és mestereihez, hogy újító javasla­taikkal, a komplex racionali­zálás bevezetésével évente 100 ezer koronát takarítsanak meg. Maršálek mérnök saját felaján­lását teljesítette, sőt túlteljesí­tette. Felhívása visszhangra ta­lált üzemében is. A komplex szocialista racionalizálás beve­zetése a vállalatban a termelés­nek 123,6 millió koronás növe­kedését, a költségeknek viszont 2,78 százalékos csökkenését biz­tosítja, ami 42,6 millió korona viszonylagos megtakarítást je­lent. Ebből a racionalizálásra 22,6 millió korona jut. Felvéte­lünkön: Jaromír Maršálek mér­nök és Hlaváček mérnök a ja­vítórészleg vezetői, valamint Jo­zef Turcan, a javítórészleg technológusa egy bonyolult for­rasztási művelet problémái megoldásán fáradoznak. (Felvétel: T. Babiak — CSTK) EGYRE IGÉNYESEBBEN Előtérbe került a népművelés hatékonyságának fokozása és az eszmeiség elmélyítése # Alapvető dokumentumok készültek a problémák megoldására $ A nemzeti bizott­ságok felelősségteljesen foglalkoznak a kultúra fejlesztésével £ Iskolázásokon vesz­nek részt a kulturális és népművelési dolgozók 0 Fejlesztik a kulturális központok hálózatát 1973. X. 12. Társadalmunk rohamos fejlő­dése elengedhetetlenül megkö­veteli, hogy az eddigieknél még nagyobb figyelmet szenteljünk az emberek szocialista szellem­ben történő nevelésének, egyé­niségük, világnézetük, politikai meggyőződésük és magatartá­suk formálásának. Elsősorban ennek tulajdonítható, hogy nap­jainkban a népművelésben is egyre jobban előtérbe kerül a hatékonyság fokozása és az esz­meiség elmélyítése. Az Idevonatkozó gazdasági, ideológiai és nevelési kérdések­kel foglalkozó párthatározatok teljesítése céljából az állami szervek az elmúlt időszakban számos olyan konkrét intézke­dést foganatosítottak, illetve feladatot tűztek ki, amely az e tevékenység különböző ágaza­taiban felmerülő tartalmi, mód­szertani, szervezési és anyagi problémák megoldására irányul. A központi kulturális szervek kidolgozták a polgári nevelés, a felnőttoktatás, a könyvvel va­ló munka, az amatőr-csillagá­szat, a kultúrközpontok hálóza­tának és berendezésének, vala­mint a szakkáderek nevelésé­nek alapvető dokumentumait is. Az SZNT 1972. december 20-i ülésének határozatai a kulturá­lis tevékenység és a népműve­lés hatékonyságának a további fokozását irányozták elő. Meg­valósításuk céljából a Művelő­désügyi Minisztérium az idén több olyan országos szemináriu­mot, aktívát és módszertani ér­tekezletet rendezett, melyen a résztvevők a tartalmi vonatko­zású témákon kívül szervezési és módszertani kérdésekkel is foglalkoztak, illetve kicserélhet­ték tapasztalataikat, és a fel­mérések alapján országos mé­retben is áttekintést nyerhettek a fejlődésről. E munkaforma hatékonyságá­ról tanúskodik, hogy a nemzeti bizottságok a kulturális munká­ra és a népművelésre vonatko­zó párthatározatokat felelősség­teljesen bontották le a helyi vi­szonyokra, s hogy a közigazga­tási területeik kulturális életé­nek fejlesztését célzó konkrét, a népművelés minden ágazatára kiterjedő, sok esetben hosszú lejáratú terveiket igyekeznek maradéktalanul teljesíteni. Az eszmei nevelés terén vala­mennyi állami kulturális szerv terve hangsúlyozza a népműve­lés fontos szerepét a szocialista hazafiság, a proletár internacio­nalizmus és a szocialista világ- rendszerhez való tartozásból eredő büszkeség elmélyítésében. Az elmúlt időszakban számos aktíva, szeminárium és konfe­rencia szolgálta ezt a célt. Az emberek etikai és erköl­csi nevelésével, szocialista élet­módjának kialakításával kap­csolatban az SZSZK kormányá­nak Elnöksége és az SZLKP KB Elnöksége a múlt év végén jó­váhagyta „A polgári ügyek tes- tületei munkájának koncepció­jú”- 1. A benne foglalt intézke­déseket a népművelők napjaink­ban valósítják meg. Munkájukat a Polgári Ügyek Testületének Szlovákiai Tanácsa koordinálja, mely az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma mellett alakult. Még ebben az évben módszerta­ni segédanyagot küld a nemzeti bizottságoknak, illetve a polgári ügyek testületeinek. Az eredmé­nyek arról tanúskodnak, hogy az ez irányú tevékenység — el­sősorban az illetékes szervek jobb hozzáállása és az új szak- felügyelők beiktatása következ­tében — felfelé ívelő. A felnőttoktatás elsősorban a marxizmus—leninizmus terjesz­tésére, valamint a szocialista erkölccsel és a szocialista élet­móddal kapcsolatos kérdésekre irányul. A marxizmus—leninizmus ter­jesztését nagymértékben segí­tik elő a járási népkönyvtárak politikai részlegei, melyek az SZSZK Művelődésügyi Miniszté­riumának az SZLKP KB Elnök- séga által ez év januárjában jóváhagyott koncepciója alap­ján létesülnek. Augusztusig már 32 helyen rendezték be a poli­tikai irodalom részlegét. Ez ar­ról tanúskodik, hogy a járási nemzeti bizottságok az említett koncepciót igyekeznek minél előbb realizálni. A gazdasági propaganda és az agitáció hatékonyságának a fokozását a népművelési intéz­mények szemináriumok és mun­kaértekezletek rendezésével, módszertani útmutatásokkal és kiadványokkal, a polgári véde­lemre való nevelést pedig tar­talmas előadásokkal, kiállítá­sok rendezésével, a szakiroda- lom és a szaklapok propagálá­sával igyekeznek elősegíteni. A műkedvelő művészi tevé­kenység lehetővé teszi a dolgo­zók alkotó kezdemá".yezésének a kibontakozását, kulturális igé­nyeik kielégítését. Esen a téren elsősorban a műkedvelő művé­szi csoportok ez idei gottwaldo- vi, illetve komárnói (komáro­mi j országos seregszemléjét és a Východnán megrendezett 20. folklórfesztivált említhetjük meg. Az idén ugyanis ezek vol­tak a legsikeresebbek. Általános vonatkozásban megállapíthat­juk, hogy aktivizálódtak a mű­kedvelő művészi tevékenység­nek a kerületi és a járási nem­zeti bizottságok mellett működő bizottságai, valamint a műked­velő művészi tevékenység szlo­vákiai tanácsa is. Az utóbbi na­pokban a műkedvelő művészi csoportoknak a Szlovák Nem­zeti Felkelés 30., illetve hazánk felszabadulása 29. évfordulójá­nak jegyében megrendezésre kerülő fesztiválok koncepcióját készíti elő. A jövőre vonatko­zólag a Művelődésügyi Minisz­térium ez év júniusában doku­mentumot adott ki, mely előirá­nyozza az állami szervek és a társadalmi szeivezetek együtt­működését a műkedvelő tevé­kenység fejlesztésében. Az amatőr szír játszó csopor­tok és a bábosok dramaturgiai tervének kidolgozását a minisz­térium a Szlovákiai Irodalmi Alap segítségével három gyűj­teményes kiadvánnyal könnyí­tette meg. Az a tény, njgy a járások, a váiosok és a falvak többségé­ben a kulturális munkában és a népműveléssel kapcsolatban egységes tervet dolgoztak ki, megkönnyíti a nemzeti bizott­ságok irányító tevékenységét. A korábbi évekkel szemben — bár nem mindenhol egyformán — megjavult a szakmai tanács­adás. A káderellátásban és a káderek szakképzettségében vi­szont mindmáig fogyatékossá­gok tapasztalhatók. Gondot okoz a kerületi és a járási nemzeti bizottságok mű­velődésügyi osztályain dolgozó szakfelügyelők viszonylag ala­csony fizetése is. Ennek rende­zésére az illetékes állami szer­vek most készítik a javaslatot Idővel — amennyiben nem ren­deznék a nemzeti bizottságok valamennyi dolgozójának a fi­zetését — a többi kulturális dolgozó fizetésének a rendezé­sére is sor kerül. A kulturális tevékenység és a népművelés eredményessége nagymértékben függ a káderek politikai felkészültségétől és szakképzettségétől. Ezért a mi­nisztérium a Népművelési Inté­zetben iskolázási központot lé­tesített. A múlt évtől részesül­nek itt iskolázásban a népmű­velők. A munka hatékonyságának fo­kozásához megfelelő feltételek szükségesek. Szlovákiában 1948 tó! 1972-ig több mint kétezer kul túrközpont létesült, s az idén az állami költségvetésből több mint másfél milliárd koro nát fordítanak a kultúra fej­lesztésére. A falvak egyötöde azonban e rohamos fejlődés el­lenére sem rendelkezik klubhe­lyiségekkel, s mintegy tizenöt faluban nincs semmilyen kultu­rális létesítmény. A kultúrköz­pontok hálózatának további bő vítése céljából az SZSZK Műve­lődésügyi Minisztériuma — több tényező figyelembevételével — k’dolgozta a trnavai, a žilinai és a michalovcei járás kulturá­lis létesítményei optimális háló­zatának a tervét. Erre 1975-ig az összes járásban sor kerül. A felsorolt tények arról ta­núskodnak, hogy Szlovákiában a kulturális és népművelési te­vékenység egyre eredménye­sebb. Á mennyiségi és a minő­ségi javulást a jövőben a kul­turális létesítmények optimális hálózatának fejlesztését tartal­mazó terv realizálása majd je­lentős mértékben elősegíti. TÖZSÉR LAJOS A „dezideologizálás" zászlaja alatt Áz egyre élesedő ideológiai küzdelem korunkban a műszaki­tudományos forradalom körülményei között, annak szociális és ezen belül erkölcsi-lélektani következményeitől befolyásolva megy végbe. Az imperialista burzsoázia megpróbálja osztálycéljai szol­gálatába állítani a tudomány és a technika eredményeit és a dolgokat úgy szeretné feltüntetni, mintha a műszaki haladás elmosná ós megszüntetné az osztályok közötti ellentéteket. A burzsoá ideológusok azt állítják, hogy a műszaki-tudományos forradalom csökkenti az ideológia szerepét, kiküszöböli azt a modern társadalom életéből és a technológiával váltja fel. Ezek az ideológusok ugyanakkor nemcsak hogy nem mondanak le az ideológiai harcról, hanem ellenkezőleg, újabb utakat és esz,kö.- zöket keresnek fokozására és olyan koncepciókkal lépnek fel a marxizmus—leninizmus ellen, mint a „konvergenciaelmélet“, a „dezideologizálás“, az „ideológiai leszerelés“ és hasonlók, ame>- lyek eltorzítják a műszaki-tudományos forradalom tartalmát, és távlatait. Több olyan csatornát határozhatunk meg, amelyeken keresztül a műszaki-tudományos forradalom hat az ideológiai harc éle­ződésére. 1 A műszaki-tudományos forradalom kibontakozása folytán 1 * szélesedik az ideológiai harc frontja, új objektumokra, problémákra, koncepciókra terjed ki. A kommunistáéi lenes pro­paganda támadásainak egyik ilyen új objektuma, a tudomány és az ideológia kölcsönviszonya. A burzsoá ideológusok ma nem lépnek fel nyíltan a „tiszta“ tudomány védelmében, nem köve­telik a tudományos elszakítását a politikától. Leplezetten, töb­bek között a „dezideologizálás“ segítségével teszik ezt. A „dezideologizálás“ elméletének éle a marxizmus—leninizmus ellen irányul. Azt igyekszik kimutatni, hogy a tudományos igaz­ság és a kommunista meggyőződés nem fér össze, olyan illúziót kelt, mintha a tudományos igazsághoz a dialektikus materializ­mus alapelveiről való lemondáson keresztül vezetne az út. Erő­feszítéseit a marxista—leninista filozófia tudományos voltának, a modern természettudománnyal fennálló szövetségének megcá­folására összpontosítja. A dialektikus materialista szemlélet gyümölcsöző voltát iga­zolják a modern ismeretek különféle területein bekövetkezett természettudományos felfedezések. A szocialista országok tudó­sainak, korunk egyetemes tudománya sok kiváló képviselőjének munkássága bebizonyította, hogyan fagadja magába a természeí- tudomány a dialektikát. A természettudományos fejlődésben tes­tet öltött a baladó természettudomány és a marxista filozófia alkotó szövetségéről vallott lenini gondolat. A „dezideologizálás“ elméletének egyik változata az „ideoló­giai leszerelés“ koncepciója, amelynek megfogalmazását Anatol Rapoport, a michigani egyetem professzora kísérelte meg „Stra­tégia és lelkiismeret“ című könyvében. Széles körű matematikai, különösen pedig játékelméleti tudása alapján a háború egyetlen alternatívájaként a két társadalmi-gazdasági rendszer közötti „ideológiai leszerelést“ ajánlja. Nyilvánvaló e felfogás tarthatatlan volta. A játékelmélet se­gítségével tudvalevőleg két vagy több ellenfél összeütközéseire, konfliktusaira vonatkozó racionális döntések optimális változa­tait lehet kiszámítani. A szerző javasolta „ideológiai leszerelés“ illuzórikus, minthogy a kapitalizmus és a szocializmus közötti ideológiai osztályellentétek minden tekintetben kibékíthetetlenek. A harc itt a „ki kit győz le“ elve alapján folyik és nem végződ­het sakkjátszma módjára döntetlenül, o A műszaki-tudományos forradalom vívmányai jelentékeny mértékben befolyásolják az ideológiai harc eszközeit és módszereit, meggyorsítják a tömegtájékoztatási és propaganda- eszközök (sajtó, rádió, televízió), fejlődését. Ez pedig hatalmas mértékben növeli az új ismeretek megszerzésének lehetőségét, hozzáférhetőségüket, meggyorsítja terjedésüket, elősegíti a hala­dó eszmék befogadását és az elmaradott nézetek leküzdését. A tömegtájékoztatás műszaki eszközeinek gyarapodásával együtt növekszenek a hamis tájékoztatás lehetőségei is. A burzsoá propaganda megérti és a maga céljai érdekében széleskörűen kihasználja ezt. Csak akkor hatástalaníthatjuk ideológiai ellenfeleinknek eze­ket az erőfeszítéseit, ha megoldjuk a tájékoztatás operativitásá­nak problémáját. Ha a helytálló tájékoztatás késik, ez meg­könnyíti a különféle hamis információk, koholmányok, alapta­lan híresztelések terjedését. O A műszaki-tudományos forradalom, minthogy befolyást gyakorol a személyiség alakulására, képzettségének és kul­túrájának növekedésére, meghatározott követelményeket támaszt az ember (a jelen esetben az ideológiai harcban részt vevő em­ber) intellektuális, eszmei és erkölcsi-lélektani tulajdonságaival szemben. Központi helyet foglalnak el itt mind az egész társada­lom, mind az egyes személy műszaki-tudományos és erkölcsi-lé­lektani fejlődése közülti kölcsönös összefüggés kérdései. Ellenségeink a kollektivizmus és az együttműködés kommunista elveivel az ember „természetéről“ alkotott fogalmukat próbálják szembeállítani. Nem az utolsó helyen áll ebben a vonatkozásban az emberek közti érintkezés lehetetlenségének eszméje. Ez a „le­hetetlenség“ az ember és a technika, a műszaki-tudományos és az erkölcsi haladás közötti állítólag elkerülhetetlen konfliktus kifejezője. „A technikai eszközök fejlődését az elembertelenedés folyamata kíséri — állítja Max Horkheimer nyugatnémet filozó­fus. — A haladás éppen azt a célt fenyegeti megsemmisüléssel, amelynek megvalósítására hívatott: az embereszményt“. Az emberek elméjéért és szívéért folyó küzdelemben előtérbe kerül a kérdés: van-e tudományos alapja a személyiség formálá­sának, meg lehet-e változtatni az egyén szellemi arculatát. E „titkok“ kulcsát a tudományos materialista történelemfelfogás ad­ta meg. Feltárásuk lehetővé tette a tudományos kommunizmus megalapítói számára annak a következtetésnek a levonását, hogy az új társadalom új embert hoz létre. Rámutattak: a magántulaj donosi és kizsákmányoló tőkés társadalomra hárul a felelősség azért, hogy „az ember elidegenedett munkája termékétől, élet­tevékenységétől“, aminek következménye az „ember elidegenedé­se magától az embertől“. Az Októberi Forradalom egyik legfontosabb eredménye a szó cialista személyiség kialakulása. A társadalom forradalmi átala- kításának folyamán, a harcmezőkön és a munka ütközeteiben felnőtt és megidegződött az új ember, a szocialista világ építője és védelmezője. A műszaki-tudományos forradalom során megnőnek a követel mények az emberrel, mint a szocialista társadalom fő termelőere­jével szemben. A szocializmus a műszaki-tudományos forradalom nem csökkenti az ember szerepét, nem vezet „elembertelenedés- re“, amint a burzsoá ideológusok állítják, hanem — ellenkező­leg — új, magasabb követelményeket támaszt műveltségi és kuk turális színvonalával, szaktudásával, eszmei és erkölcsi-lélektani tulajdonságaival szemben. Korunk bonyolult folyamatai, amelyeket a műszaki-tudományos forradalom és annak a jelenkori ideológiai küzdelem alakulására gyakorolt hatása hozott létre, új társadalmi-politikai problémákat vetnek fel. Ilyen körülmények között az SZKP egyik feladatát al> ban látja, hogy határozottan leleplezze az imperializmus ideoló­giai diverzióját és próbálkozásait, erősítse a dolgozók kommunis' ta meggyőződését és eszmei szilárdságát, hogy ellen tudjanak állni a burzsoá befolyás minden formájának. ANDRE] POZNYER, a filozófiai tudományok kandidátusa

Next

/
Thumbnails
Contents