Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-11 / 242. szám, csütörtök

A Presov melletti Šariiíské Lú- ky-ban ezekben a napokban üzembe helyezték az új, mo­dern, nagy teljesítményű ház­gyárat. Á házgyárat a Munka­érdemrenddel kitüntetett preso­vi Magasépítő Vállalat dolgozói építették 168 millió korona költséggel. A korszerű felszere­léssel ellátott házgyárban éven­te 2000 lakás részére gyárta­nak házelemeket. A kelet-szlo­vákiai ifjúság az építkezés fö­lött védnökséget vállalt, és kö­zülük több mint 2500 brigád­munkás dolgozott az építkezé­sen. Képünkön az új házgyár, előtérben egy itt gyártott ház­elem látható. (Felvétel: A. Haščák — ČSTK) A Szovjetunió egységes energiarendszere Duha Gyula: Ember a tájban 1 Versem kék ablakán át » nézem Bodrogközt... írja Török Elemér Haza című versében, felvázolva az alap­helyzetet, melyből kiindul­va így is kezdhettem volna róla szóló írásomat: költő a tájban. Csakhogy így leszűkí­tettem volna lírai mondaniva­lóját és versei valóságtartal­mát, melyek általánosak és emberméretűek. A táj, a táj- őlmény ma kevés költő vers- építkezésének az alapanyaga, ezzel szemben Török Elemér nagyrészt és törvényszerűen ebből építkezik. Tegyük mind­járt hozzá: flgyelemreméltóan és hasznosan. Egy bizonyos jellegű „táj- költészetre“ a Dylan Thomas- típusú líra jellemző, aki egy kozmikus tájat alkotott magá­nak — magánhasználatra —, vagy a fuliász Ferenc mitikus, biológiai — sámánl tájai; az egyenesbeszédű, vizuálisan és érzelmileg megélt tájélmétny már terméketlen és időszerűt­len lenne talán? Véleményem szerint nem az: a konkrét és adott táj élményét a szükség- szerűség hitelesíti például Tö­rök verseiben, az a tény, hogy ott él, ott kell élnie. Ebből kö­vetkezik, hogy a költő líráját nem a lehetőségek és a képze­let gazdagsága, hanem a valós adottságok determinációi ala­kítják. A szükséges, a kell lírája ez. Ezért ez a Bodrogközi táj annyira közeli és természetes, hogy már-már naívságnak tű­nik fel róla verset írni korunk- - ban, amikor a technikai civi­lizáció naponta rendkívüli ese­mények, hihetetlen teljesítmé­nyek és megtörtént képtelensé­gek izgalmát kínálja élményre és újszerűségre szomjas lel­kűnknek. Kérdezhetnénk: mit mond az atomkor emberének ilyen sor, hogy „állok deré­kig / csikónyerítésben“? Vagy az őszről szóló vers kezdősorai: „Oda a nyár / s álmaink veté­se. ..“ Ennek a négy sornak a jelentőségén is elgondolkodhat­nánk: „sárgán izzó / nádasok fölött / vándoröl a nap / mint száműzött. ..“ Mennyivel több expresszív képnél, mennyivel nyújt a tájról — és a költőről — több információt a fogalmi jelentésénél? És a Ticcék vilá­ga, „a zsombékok körül fehér bíbicek“, „a levélcsuhás izga­tott jegenyék“, a „fekete pik- kelyű halak“, a „Didergő bo­gár deres fűszálon“, mindez mit sugall, milyen tájat tükröz és kelt életre? Hol, milyen vi­dék az, ahol“ a folyó partja is / tele van aggodalommal“? 2 A szülőföld ez a táj. a Ahol: Szótlanul vádló emlékbe kapaszkodó pipaf üsttörvényt eregető keserűség-nyugalmú sarjúrend-bajszú parasztok jönnek az idő vadonából vállukat az égnek feszítik ahogy lépnek — csupa némaság a táj amerre mennek (Vázlatok) A táj drámák emlékét és lehetőségét hordozza magá­ban. Ezért kemönyvonalú és markánsarcú, de ennek ellené­re otthonos. Közeli és bizalma­san őszinte. Török Elemér lí­rája olyan föld és nép arcát mutatja fel, mely földet és tá­jat, népével együtt a maga képmására formált a munka és a történelem: barázdált arcúvá és töprengővé. Nem stilizált táj ez, hanem valóságos és gö­röngyös vidék, amely otthon­ná azáltal válik, hogy évszá­zadok során összeforrott az emberrel. A vidék és paraszt tájak a századfordulón sok fiatalt bo­csátottak a világba: többnyire éretlen — bár önmagával szemben igényes és a maga módján becsvágyó — tizen­nyolc-húszéves fiatalem­bert. S ők szétrajzottak az üzemekben és az iskolákban, tanfolyamokon és szakképzé­seken vettek részt, szerepet vállaltak a társadalmi életben, új eszméket fogadtak el és képviseltek, ösztönös szívoság- gal keresték a felfelé vezető utakat, botladoztak ús elesve újra felegyenesedtek. A tájra, amely útra bocsátotta őket, nem sokat gondoltak, mert az új világért és világképért fo­lyó küzdelmük, az önmegva­lósításért vívott harcuk lehe­tőségei izgalmasabbnak bizo­nyultak. Tanultak és cseleked­tek, hittek és döntöttek, csalódtak és előnyöket csikar­tak ki a maguk számára és már-már révbe értek. Közben pedig tapasztalniuk kellett, hogy a személyes eredményeik relatívak, a világ — a város — csak félig otthonuk és messze mögöttük, ahonnan valamikor elindultak, meleg fényben fel­bukkannak a homályból a szülőföld emlékei, szinte su­gározzák az energiát és a biz­tonságot, a bátorítást és a tá­jékozódás szempontjait. A vi- lágbaindult paraszt nemzedé­kek felnőttek és megtanultak hazamenni. Hazavitték maguk­kal megszerzett tapasztalatai­kat és életszemléletük rendsze­rét, új látásmódjuk szempont­jait és fáradságukat, hozták és vitték céltudatosodé életerői­ket. Üj módon lett számukra fontos a szülőföld, mai életük, a jelen valóságuk és megva­lósítatlan terveik, mintegy az életérzésük ellenpólusát testesí­tette meg. Török Elemér a tájról — a szülőföldről — nemzedékek nevében beszél. Joga van hozzá, mert ő nemcsak hazament, ott­hon is maradt. (Ezt ma már kevesen tudnák megtenni kö­zülünk). Hazament és azt mondta a naphoz: Békém, nyugalmam csak benned van már. Arany sugarak tündökölnek homlokomon, ha felragyogsz. A költő előtt, fejét a tenye­rébe hajtva és az öreg halászt szemlélve ötlik fel gondolata: „.. .így öregszem meg én is i e folyóparton.“ S a „jegenyék közt“: „Indul felém/ a szülő­falum. .. Biztos menedékem / e tenyérnyi hely / a viharokban.“ 3 Török Elemér meditál a a saját sorsa — és közvet­ve a mi sorsunk — felett. Megjárta a távoli utakat és utcákat, megismerte, amit lelke befogadott a világból és visz- szatért a tájhoz, a néphez. Törvényszerűen merül fel ben­ne a kérdés: mi volt az értelme az életnek? Mi az értelme az életének? Felmerült előtte a régi — és csuk tettekkel megválaszolható — nagy kér­dés, melyet annyian feltettek már maguknak és másoknak az emberiség történelme folya­mán. A költőnek a kérdésre adott felelete érdekes és a szá­munkra lényeges, mert a mi életünket is érinti, hiszen a költőt elfogadtuk életérzésünk éte létünk — gondjaink, kifeje­zőjének. Bodrogköz — távol és közel érzem magam jegenyéid alatt ahol emlékeim fészkelnek ... írja egyik versében és ezzel a néhány sorral felvázolja az alaphelyzetét. Távol és kö­zel... a világba indult paraszt­nemzedékek tudatának két pó­lusa ez: a falu és az idegen utak, városok. A kettős alap- helyzet ellentéte a lélek fe­szültségét eredményezi, mely a drámával rokon. De nem kibé­kíthetetlen és pusztító — ski­zofrén — ellentét uz, valami­lyen benső Jánus-arcúság, mely lelki törést és látványos össze­roppanást eredményez, hanem a világ ellentéteinek a dialektikus kettőse, amely számunkra konk­réten adott. Azért fontos ezt megállapítani, mert a köt ellen­tét nem antagonisztikus párhar­cában, hanem természetes egy­ségében él bennünk és egymást kölcsönösen kiegészíti. S bár nem nyugalmas egyensúlyhely­zetet eredményez, hanem belső feszültséget, az ellenpólusok sem egységükben, sem külön külön nem biztosítanak nyugal­mat, de adnak helyette —, Tö­rök költészete bizonyítja — va­lós életszemléletet, a sorsválla­lás képességét, és felelősségtu­datot. Hitet a tett értelmében, az emberi munka értékében és a „lehetetlennel is dacolva“ el­vének a reális és szükségszerű voltában. Paradox módon talán éppen azért, mert a „Szép gye­rekkor“ „hűtlen lett hozzánk; / mint rossz asszony ..az öreg paraszt „készül a síri / sötétbe / az ősapák mellé / betelni néma­sággal" , és a költőre „növekvő halálfélelme ... hívatlanul is rá­talál“, mindezek ellenére is a szülőföld a „viharokban is... biztos menedék.“ így nyernek értelmet Török Elemér képei: a „derékig csi­kónyerítésben“ , vagyis beleme­rülve az emlékekbe, mert csikók már nincsenek, az „álmaink ve­téseamely odavan, azaz a be­váltatlan tervek és hiú remé­nyek, így válik a „sárgán izzó nádasok felett“ száműzöl tként vándorló nap a történelem sú­lyos csendjét hordozó tájon az idillikus napsütés ellentétévé. 4 Rezignációra hajlamos, » megfáradt és a hétközna­pokba beletörődött líra talán Török költészete? Semmiképpen sem! Társadalmi aktivitása tisz­ta és egyenesbeszédű, és opti­mizmusa kicsengésében és hangvételében a Tragédia „po­zitív pesszimizmusával“ tart kapcsolatot, és lényege az em­beri küzdés sorsszerűségének a felismerésében rejlik. Az ember munkára és tettre született s az élet — közösen megszerve­zett létküzdelem. Az egyéniség sorsa felívelő és lehulló, mert arcodra keserű mosoly száradt bajszod majdani sírod csokra szürkülő pamacsként lóg az álladm rád kopog az óvó öregség elfordul tőled a nyár ... a költő választása meigis egyér­telműen a helytállásra és a te­vékeny részvállalásra esik: Török Elemér költőként Os emberként egyaránt illúziótla- nul, de határozottan néz szem­be az élettel, vállalja sorsát és népét, és a költészetében társa­dalmi helytállásra és egészsé­ges patriotizmusra tanít. A természet úgy osztotta el a Szovjetunió területén a tü­zelőanyag- és vízenergia-kész­leteket, hogy nagy részük a gyéren lakott vagy teljesen „lakatlan“ területeken össz­pontosul. Ezek a sajátosságok még nagyobb nyomatékkai ve­tették fel az olyan egységes energiarendszer megteremtésé nek kérdését, amely „egyik végétől a másikig“ átfogná az országot. 1969-ben létre is jött a Szovjetunió Egységes Energiarendszerének Irányító- központja, amely megvetette az 'iirsz-szövetségi egyesülés létének alapját. Szerkezetét és irányításának elveit K. SZTO- ROZSUK, az Irányítóközpont vezetője ismerteti. A Szovjetunió egységes ener­giarendszere jelenleg hét egye sült energiarendszert — a Központ, az Ural, a középső Volga-vidék, Észak-Nyugat, Dél , az Észak-Kaukázus, a a Kaukázuson túli vidék ener­giarendszereit — egyesít. Ezek alkották a Szovjetunió európai részének egységes energia- rendszerét és — azután, hogy néhány hónappal ezelőtt üzem­be helyezték a 220 kilovoltos Szárbaj—Celingrád távvezeté­ket — Észak Kaukázus egysé­ges energiarendszerét. Ezeket az egyesített energia- rendszereket áramvezetékek kötik össze, amelyeken a vil­lamos energiát az egyik egy­séges energiarendszerből át­adják a másikba. Ezen kívül az országban működnek a szi­bériai és a közép-ázsiai, nagy teljesítményű, egyesített ener­giarendszerek, s kialakulóban van a távol-keleti új, egységes energiarendszer. Ebből a ti­zenegy energiarendszerből ala­kul majd ki a közeljövőben a Szovjetunió egységes energia­rendszerének alapja. Egységüket a jelenlegi ötéves tervidőszak végére, vagy a következő ötéves tervidőszak elejére megépítendő, következő áram vezetékek fogják megerő­síteni: Ekibasztuz és a Központ között az 1,5 millió volt fe­szültségű, egyenáramú vezeték, a krasznojarszki vizi-erömű körzetét Ny ugat-Szi bér iával összekötő, 1150 millió volt fe­szültségű, szupertel jesítményü váltóáramú vezeték, a szibé­riai és az észak-kaukázusi energiarendszereket az Altájon keresztül összekötő, 500 kiló- volt feszültségű vezeték. A következő ötéves terv végén pedig még egy hatalmas ener­getikai hídnak kell összeköt­nie a közép-ázsiai egységes energiarendszert a Központtal. Ezzel nagyjából be is fejező­dik a Szovjetunió egységes energiarendszerének megte­remtése. Az egységes energiarendszer szövevényesebbé válásával irá­nyításának rendszere is bonyo­lultabb lesz. Az Irányítóhoz* pont dolgozói szempontjából az a legfőbb, hogy biztosítsák az egész ország fennakadás nél­küli villamosenergiaellátását. Olyankor, amikor minden nyu­godt, nem nehéz kiszámítani az üzemanyagforrások adott vagy kialakuló struktúrája közepette a gazdasági haté­konyság modelljét. Amikor azonban a meleg és száraz időjárásról szóló prognózis el­lenére hideg őszi esők jönnek, amikor a javítómunkások nein adják át határidőre az aggre­gátorokat, ez pedig megakadá­lyozza más gépcsoportok fo­lyamatos javítására való lei- állását, ami később a gépek leállítása következtében még nagyobb időveszteséggel fe­nyeget, amikor váratlanul üzemzavar keletkezik, az ener­giarendszer fölötti hatalom minden terhe a diszpécserre hárul, bármilyen szinten is teljesítsen szolgálatot az ener­giarendszerben, mert neki kell lokalizálnia az üzemzavart, minimumra csökkentenie az esetleges következményeket, majd pedig döntést hoznia ki­küszöbölésük módjáról. Eköz­ben senkinek sincs joga be­avatkoznia a diszpécser mun­kájába. Igaz, a műszaki sza­bályzat szerint a közvetlen ve­zető felválthatja őt, ha úgy véli, hogy a diszpécser nem képes megbirkózni a kialakult hely­zettel. Ilyenkor azonban neki magának kell a vezérlőasztal­hoz ülnie, hogy minden fele­lősséget magára vállaljon. A körzeti energiarendszerek irányítóállomásain végzendő munkára speciális gyakorlóbe­rendezések felhasználásával, legalább egy évig, az egyesí­tett energiarendszerek számára legalább 3—4 évig tart a fiatal szakemberek kiképzése, ah­hoz pedig külön tehetségre van szükség, hogy az egyesített energiarendszer főd iszpécsere legyen valaki. M. E. Szumarokov mellett a kosztromi területen faz OSZSZSZK európai részében) gyakran találkozhatunk szelídített jávor­szarvassal az erdőkben. A faluban ugyanis már tíz év óta működik egy jávorszarvas-tenyésztő telep. A jávorszarvasok, amelyek többnyire fák és bokrok fiatal hajtásaival táplál­koznak, esténként elhagyják a telepet és reggel vissza­térnek. A telepen csak a szarvasborjúk maradnak. A já­vorszarvas-tenyésztő telep jó eredményekkel dicsekedhet. A szarvastehenek többsége naponta öt liter tejet ad. A te­lepen mostanában vezetik be a gépesített fejést. A finom, nagy tápértékű, a diétás célokra alkalmas jávorszarvashús hovatovább keresettebbé válik. Felvétel: ČSTK—TASZSZ

Next

/
Thumbnails
Contents