Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-02 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

-: ť< jp A HET KEPEKBEN E heti karikatúránk 1973. IX. 2. 1973. szeptember 2. A NAP kel: Nyugat-Szlovákia: 5.08, nyugszik: 18.32. Közép-Szlovákia: 5.00, nyugszik: 18.24. Keiet-Szlovákia: 4,52, nyugszik: 18.16 órakor. A HOLD kel: 11.23, nyugszik: 20.16 órakor. NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNT JÜK ISTVÁN — BRONISLAVA nevű kedves olvasóinkat ■ 1853-ban született WIL­HELM OSTWALD Nobel dfjas német kémikus, a fizikai kémia egyik fellendítője, a fizikai idealizmus képvise­lője (+ 1932). ■ 1858 ban született FADRUSZ JÁNOS a századforduló egyik legje­lentősebb magyar emlékmű szobrásza (+ 1903). ■ 1943-ban halt ineg JAN KRASICKI, a lengyel antifa­siszta ellenállási mozgalom dolgozója (szül.: 1919). A következő tartalmából: A mai osztályharc sajátosságai a tőkésországokban Sz. Szalicsev írása A Strojimport szerepe a szocialista integrációban Irtó: Josef Levora, o Strojimport külkereskedelmi vállalat igazgatója Traktorok és mezőgépek közös gyártása a KGST-tagállamokban Fejlődő falu Jozef Sluka divíni riportja Xe dap és teherautó Sebes Tibor vietnami riportja Nyilvánvaló analógia Lőrincz Gyula grafikáiról Ritka név Zohor Gyicsarov novellája BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Régen és ma Régóta szép hagyomány az aratóiinnepély, az új kenyér ün­nepe. Bár tartalma sokat változott az elmúlt évszázadok, évti­zedek alatt, lényege azonban ugyanaz maradt: a becsületesen, eredménnyel végzett munkával járó öröm megnyilvánulása. A régi aratóünnepélyeket inkább a rendkívül megterhelő, fizikai munka utáni fellélegzés jellemezte, valamint az a tu­dat, hogy a részes aratók ennek fejében az aratást követő he­tekre, hónapokra szűkös kenyérhez jutottak. A földhözragadt, igénytelennek nevelt szegény parasztok a kevésnek is tudtak örülni. Még annak is örültek, hogy ilyenkor, aratás végén az uraság is kedvesebb volt hozzájuk, mint máskor, szóba ele­gyedett velük, parolázott, még a vállukat is megveregette. Már hogyne tette volna, amikor a föld birtokosai számára is az aratás volt a könnyű élet legfontosabb alapja. Amíg a ter­més kint volt a mezőn, a tulajdonos sem lehetett biztos a dol­gában, de amikor az aratók jóvoltából már színültig megtel­tek a magtárak, ő is fellélegezhetett. Az aratóünnepélyekre a kis- és középparasztok is elkészít­hették már a mérleget: félretették a vetőmagot, elosztották, hogy mennyi marad kenyérre és mennyi a jószág etetésére, így ismétlődött ez éveken át néha bővebben, máskor szűkö­sebben jutott, a termés javát azonban rendszerint az adóssá­gok törlesztése emésztette fel. A hozam csaknem teljesen a természettől függött, a gabona alá nemigen került trágya, s ha lett is volna valamilyen új fajta „nagy hozamú“ vetőmag, az sem tudta volna érvényesíteni a képességeit. A 15—20 mázsa között ingadozó hozamok a gazdák szániára csak az egy helyben topogást jelenthették, és ha a gépesítés útjára lépő és olcsó munkaerővel gazdálkodó nagybirtokokkal állni akarták a versenyt, ezt csak az egész család látástól vakulá- sig végzett nehéz munkájával érhették el. Egy emberöltő sem kellett hozzá, hogy a helyzet merőben megváltozzon. Ma már az aratóünnepély nem az egyszerű létért való küzdelem jegyében zajlik. A szövetkezeti paraszt­ság magas életnívóját a sokoldalúan fejlesztett intenzív ter­melés biztosítja, s az utóbbi két év bizonyította a legjobban, hogy a termelők a természettel, a nem kívánatos mennyiségű csapadékkal és a rendkívüli szárazsággal egyaránt meg tud­tak birkózni. Még a kedvezőtlen feltételek sem jelentenek szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelésben visszaesést, vagy stagnálást. Az egyes növények hozamai ugyan az egyes évjáratok szerint eltérőek, de a termelés általános színvona­la állandóan emelkedik. A termelők figyelme egyre inkább a mezőgazdasági terme­lésben rejlő lehetőségek maximális kihasználására irányul, amit főleg a tudomány és a gyakorlat szoros együttműködése, s a termelők állandóan bővülő szaktudása tesz lehetővé. Ehhez az igyekezethez a műszaki értelmiség és a munkásosztály egyre tökéletesebb eszközöket biztosít, nagy teljesítményű, korszerű és könnyen kezelhető gépeket, egyre gazdaságosab­ban felhasználható műtrágyákat, növényvédő anyagokat és ta­karmánykeverékeket gyárt. Az élen járó mezőgazdasági üze­mek eredményei mögött, az idei ötven és hatvan mázsás átla­gos hektárhozamokban a kutatók, az ipari munkások és a me­zőgazdasági termelők közös összefogását kell látni, akik mind­annyian osztozkodnak az idei gazdag aratás, a hagyományos nitrai aratóünnepély és az új kenyér szimbolikus megszegé­sének örömeiben. MAKRAI MIKLÓS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A halál börtöne Nyolcezer dél-vietnami politikai fogoly levelét tette közzé a napokban a Felszabadulás hírügynökség. A Con Dao-i szi­getbörtön lakói a vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság, a Vöröskereszt, valamint a világ haladó közvélemé­nyéhez fordulva kérnek sürgős segítséget. Lássuk, mi törté­nik Con Dao szigetén? Thien pribékjei a kínzások „legválto­zatosabb" módszereit alkalmazzák. Többek között könnyfa­kasztó bombákat hajigálnak a cellákba, ok nélkül lövöldözik halomra a foglyokat. Magától érthetően felvetődik a kérdés: vajon a párizsi egyezményben foglaltak ellenére, miért síny­lődnek mind a mai napig ezer számra a dél-vietnami bör­tönökben politikai foglyok? Tulajdonképpen kit terhel fele­lősség azért, hogy a saigoni rezsim egészen egyszerűen igno- rálja a négyoldalú megállapodásokat?? Sőt, tovább folytatód­nak a terrorakciók. Augusztus első két hetében a saigoni ál­lamhatalmi szervek tizenegyezer esetben szegték meg a pá­rizsi egyezményt, kétezer polgári személyt tartóztattak le és vetettek börtönbe. Aligha vonható kétségbe, hogy Thieu elnök makacs ellenál­lásának hátterében bizonyos washingtoni érdekek húzódnak meg. A párizsi egyezmények szellemének félremagyarázása, a belpolitikai feszültség mesterséges élezése arra enged követ­keztetni, hogy Saigon és Washington között tovább folytató­dik a „párbeszéd“, ezúttal azonban már a kulisszák mögött. Csupán így képzelhető el, hogy egy népszerűtlen, minimális bázissal sem rendelkező rendszer tartani tudja magát, sőt fittyet hány a nemzetközi megálmodásoknak. Nyilvánvaló, hogy az amerikai hadsereg kivonulása — bár ez nem határozottan nagy csapást jelentett Thieu számára — korántsem jelentet­te a feltétlen támogatás megszűnését egyéb vonatkozásban, így mindenekelőtt politikai és gazdasági téren. Arról nem is szólva, hogy Washingtonnak még égetően szüksége lehet Saigonra Kambodzsában, esetleg laoszi „ügyletei“ során. Ta­gadhatatlan tehát, hogy a vietnami kérdést még ma sem vá­laszthatjuk el az indokínai problémakörtől, a teljes vietnami rendezés továbbra is a térség békéjének és biztonságának függvénye marad. Hiszen mindannyian jól emlékezhetünk arra a nagy igyekezetre, amelyet a saigoni bábelnök az elmúlt he­tekben fejtett ki, s amelynek homlokterében a kambodzsai beavatkozás terve állott. Természetesen az ürügy amerikai képlet szerint készült, hiszen Thieu váltig hangoztatta: „Kam­bodzsában vietnami életek forognak veszélyben.“ A saigoni főnök tehát engedelmes és szorgalmas tanítvány, betéve tudja a „szöveget“ egyes alkalmakra. Éppen ezért válik komolyta­lanná Washington fejcsóválgatása, amikor például a Con Dao-i börtönlakók levele a nyilvánosságra került. Persze, aki figye­lemmel kísérte az elmúlt évek diplomáciai eseményeit, már szinte előre hallja a Fehér Ház hivatalos nyilatkozatát: az Egyesült Államok nem óhajt beavatkozni Dél-Vietnam belügyei- be. És tény, hogy ezzel a tömör megállapítással Washington elintézettnek tekinti a dolgot. Éppen arról hallgat mélyen, va­jon ki, milyen hatalom tette lehetővé Thieu és pribékjei szá­mára, hogy felrúgva a nemzetközi jog alapelveit, a nemzetközi megállapodásokat önkényesen cselekedjenek? Vajon ki tá­mogatja sokoldalúan továbbra is a saigoni rendszert? A halál börtönéből érkező segélykiáltás nyilván ismét fel­rázza a haladó nemzetközi közvéleményt. Arra ösztönzi, hogy követelje: az Egyesült Államok számolja fel a háború követ­kezményeit ebben a vonatkozásban is. (bpi) Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB el­ső titkára és Peter Colotka, a ŐSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK kormányának elnöke, Štefan Chochollal, az SZSZK oktatásügyi miniszterével együtt a hét elején megtekintették Bratislavában a Komenský Egyetem Malomvölgyben épülő ter­mészettudományi karának oktatást szolgáló épületeit, valamint a diákotthonok építkezését. (A ČSTK felvétele) Ľubomír Štrougal, a CSSZSZK miniszterelnöke a hét elején hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba érkezett. A vnukovói repülőtéren Alekszej Koszigin szovjet kormányfő fogadta mi­niszterelnökünket. [ ČSTK—TASZSZ) Fokozott ütemben végzik munkájukat a chilei dolgozók. Ha­zafias kötelességüknek tartják, hogy a reakció mesterkedései ellenére kellő mennyiségű áruval lássák el a piacot. (ČSTK—2B“) Jól megértik egymást az izraeli héják és a dél-afrikai fajül dözök. (Oganov rajaa) UJSZO

Next

/
Thumbnails
Contents