Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-04 / 210. szám, kedd

ÚJ F E L M E K SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRDÖGÖK (román' Háborús kalandfilm a Szent Teréz és az ördögök, Francisc Muntaenu munkája. Az ellenál­lási történet hőseire nehéz fel­adatot bíznak: fel kell robban- taniok egy viaduktot, hogy ez­zel elzárják a németek előre­nyomulásának útját. Az akc'ió a rendező számára lehetővé tet­te, hogy kalandot kalandra, iz­galmat izgalomra halmozzon, s a történetet még egy szerelmi idillel is színezze. A jellegze­tes akciófilmben jól ismert for­dulatok és valószínűtlen epizó­dok váltják egymást. A rende­zőnek is kiváló román író ez­zel a filmjével nem érte el ko­rábbi alkotásainak szintjét, nem sikerült elkerülnie a logi­kai hibákat és a túlzásokat. Jók a főszereplők — Ion Dichi seanu, Peter Paulhofer és Nagy Réka — játéka. A Szent Teréz és az ördögök című román film egyik jelenete Az Egyesült Államok törté­nelmének egyik legsötétebb fe­jezetéről mond ítéletet Arthur Penn amerikai rendező A kis nagy ember című filmjében. A haladó szellemű alkotó tulaj­donképpen _ több évtizedes mí­toszt rombol szét, amikor az Amerika területén élő indián törzsek brutális tömegmészárlá­sát tárja a nézők elé híven ér­vetődik, voltaképpen két ér­tékrend között hányódik, bel­ső indíttatású cselekvésre kép­telenül. Az öngyilkosságnak is csak a gondolatáig jut el, meg­rettenve húzódik vissza a szik­láról, ahonnan — életének, vi­szontagságainak tragikomikus- ságát érezve — le akart ugra­ni. Visszafordul, újabb kalan­dokba sodródik... s százhúsz Dustin Hoffmann (balra) A kis nagy ember című amerikai film' ben. zékeltetve, hogy az indiánok a fehér gyarmatosítók hódító céljainak estek áldozatul. A film központi alakja a kis nagy em­ber, aki százhúsz évesen — a nagy harcok utolsó élő rész- vevőjeként — furcsa nosztalgia­ként felidézi élettörténetét. És akkor láttam, hogy az élet nagyon-nagyon nevetséges, és elhatároztam, hogy életemet eldobom magamtól — mondja a Kisember, miután sok-sok kü­lönös kalandot és megpróbálta­tást volt kénytelen átélni és túlélni. Az indiánok nevelik, a fehér emberek keresztény kul­túrájára buzgó lelkipásztor ok­tatja. Az indiánok apró terme­tűnek, de nagy bátorságának tartják; a fehérek úgy vélik: apró emberke, akivel különös dolgok történnek, de a dolgok vele s nem általa történnek. A Kisember valóban hányódik, sodródik, különös kalandokba keveredik ..., de sem az indiá­nok, sem a fehérek világát nem tudja vállalni, hol ide, hol oda évesen már csak egy furcsa nosztalgia pislákol benne, ami­kor felidézi a rég elpusztított indián törzset, a magukat ern- berarcúaknak nevezők törzsét, mely őt bátornak tartotta, s mely úgy harcolt, hogy az el­lenfelet nem akarta elpusztíta­ni, hanem a támadókat meg akarta szégyeníteni. Arthur Penn hőséről nem mond ítéletet, a Kisembert csu­pán végigköveti viszontagságos útjain, hogy a két értékrend közti tragikomikus hányattatás­ból maradandó értékű filmet ke­rekítsen. A kis nagy ember sze­repét Dustin Hoffmann, az egyik legtehetségesebb ameri­kai színész játssza — páratlan mesterségbeli hozzáértéssel. A humoros, sőt ironikus hang­vételű, rendkívül lendületes tempójú és mélységesen humá­nus filmet az 1971. évi moszk­vai nemzetközi fesztiválon — versenyen kívül — a Szovjet Békevédők díjával tüntették ki. W3LLIT SEMMI SEM HOZZA KI A SODRÁBÓL (nyugatnémet) olpszországi nyaralásuk idején játszódik le. A szolid mesterség­beli tudással készült ötletes, szellemes film az igényesebb szórakoztató termékek közül való. — ym — A LABORATÓRIUMI TECHNIKA ÚJ ÚTJA Gondolkodásunkban a tudományos és műszaki fejlődés eredményei szinte elválaszthatatlanul asszociálódtak a laboratórium fogalmával. Ha a riporter az újságban beszámolót ír valamiféle tu­dományos kutatómunkáról, a kísérő képen rend­szerint a mikroszkóp fölé hajló tudóst, vagy a kísérleti berendezést körülálló fehér köpenyes emberek csoportját látjuk. A tudomány múltja azonban sokkal nagyobb, mint a kísérleté és a laboratóriumé. Az antik tu­domány kitűnő megfigyelésekre támaszkodott, de nem ismerte a módszeres és tudatos kísérletet. Ez utóbbi a reneszánsz vívmánya, amely a spe­kulációtól a természet és a tények világa felé fordult, a humán világnézet pedig megszüntette a kísérletezésnél nélkülözhetetlen manuális munka korábbi lebecsülését. Az új tudomány persze néha ködképeket ker­getett, mint amikor az alkimisták a fémkohászat tapasztalatainak merész extrapolációjával ara­nyat, vagy a gyógyszerészet sikerein felbuzdulva a bölcsek kövét, az életelixírt akarták görebeik- ben előállítani. A laboratóriumi technika igazi fellendülését az ipari forradalom, a XIX. század hozta meg. Ek­kor keletkeztek az első mai értelemben vett alapkutató laboratóriumok. Az ipari kutatás ősé­nek talán Edison 1870-ben alapított laborató­riumát tekinthetjük, amely már a piaci igények kielégítésére kutatott, s amelyből tulajdonkép­pen a General Electric Company kinőtt. Számítógépes laboratórium A mai tudományos és technikai felfedezések egész sora helyezi egyebek között a laborató­riumi technikát is új alapokra. A laboratórium célja a kísérletezés, az elmélet, a feltevések szembesítése a tényekkel. A kísérlet eredményes megszervezése és végrehajtása nem könnyű fel­adat, számtalan csapda fenyeget: a jelenségeket függetleníteni kell a környezet zavaró hatásá­tól, a nagy számú paraméter többségét állandó értéken kell tartani, s csak néhány kiválasztot­tat változtatni úgy és akkor, ahogy azt céljaink megkívánják. Ehhez kellenek a laboratóriumi feltételek. A számítógép, mint a valóság modellje ideális laboratóriumi körülményeket teremt, hiszen a program a kiválasztott paraméterekre korlátoz­za a változásokat, azokon belül viszont villám­gyorsan létrehozza a lehetséges variációkat, az eredményeket azonnal fel is dolgozza, rögzíti, tömérdek munkát és időt takarítva meg a kísér­letező számára. Felmerül a kérdés: adhat-e a számítógép új eredményt, amikor a kísérletező programozza be? Ha nem, akkor nem is igazán kísérleti eszköz. A felelet egyszerű, hiszen ha tudnánk előre az eredményt, akkor a számítógépre nem is volna szükség. Következtetőképességünk még a min­dennapi történések viszonylag egyszerű esetei­ben is gyakran csődöt mond. A sokváltozós, komp­lex jelenségek kiinduló adataiból a következ­ményt sokszor még nagy vonalaiban sem tudjuk előre megmondani. A számítógépes kísérlet elvégzéséhez a fizikai világ valamiféle modelljéből kell kiindulnunk, valamilyen munkahipotézisből. Minél tökélete­sebb és részletesebb információt tudunk betáp­lálni, annál valószínűbb, hogy az eredmények jól egyeznek a megfigyelt tényekkel. Ez egyéb­ként a hagyományos kísérletnél is így van. Az elmélet próbaköve a jóslatok egyezése a meg­figyeléssel. Gondoljunk csak az általános relati­vitás elméletére, amely még napjainkban is gyűj­ti az igazoló kísérleti megfigyeléseket! A libanoni cédrusok Az észak amerikai mammut fény őket leszámítva a világ leghíresebb fái kétségtelenül a libanoni cédrusok. Arról nevezetesek, hogy a fenyőfélék családjába tartozó néhány rokonukkal együtt a szó szoros értelmében véve évezredeket megérő faóriások. Az öt-hat ezer éves cédrusokról szó­ló írások minden bizonnyal a legendák'körébe tartoznak, de ezerévesnél idősebb fákat a Lés Cédresnek nevezett kirándulóhelyen ma is lát­hat a turista. A libanoni hegyek — a Libanon és az Antili- banon egymással párhuzamos vonulata — va­laha szinte egyetlen összefüggő cédruserdővel borítottan pompáztak. 100—150 kilométer hosz- szúságában. Valaha... Négy öt ezer évvel ez­előtt, amikor ezen a tájon még az ókor legér­dekesebb népe, a kitűnő kereskedelmi érzékkel és nagyszerű hajózási ismeretekkel rendelkező, a mai írásunk alapjait megalkotó és a szólás­mondás szerint a pénzt feltaláló föníciaiak lak­tak. A cédrus — ez a csodálatos faóriás — egyaránt kellett a tengerészeknek és a kereske­dőknek. A kőkemény szívós fából faragott geren­dák, deszkák évszázadokig állják a sós víz, az eső, a szél ostromát, sőt még a fa alattomos el­lensége, a szú sem támadja meg. Ezért a világjá­ró föníciai gályák cédrusfából készültek. Az egyiptomi fáraókat cédrusfából faragott, dúsan aranyozott koporsókban helyezték nyugalomra a piramisok, majd a föld alatti sírkamrák belsejé­be. Libanoni cédrusfából építették az ókor egyik leghíresebb épületét, Salamon király jeruzsále- mi templomát is. Ma már csak néhány száz cédrusfa maradt Lés Cédresbcn és alig ezer egész Libanonban. Túlélték évszázadok, sőt évezredek minden vi­harát s most szigorú természetvédelmi törvények védik őket. A számítógép, mint kísérleti technika, egyelőre inkább az alkalmazott tudományokban vívott ki jó helyet magának, térhódítása az alaptudomá­nyokban talán csak ezután várható. Ne tévesszük össze a puszta adatfeldolgozást a tényleges kí­sérlettel. Az előbbivel bőségesen élnek a legvál­tozatosabb tudományágak, mint a magfizika, a krisztallográfia, a rádiócsillagászat, az aerodina­mika és egyre növekvő mértékben a biológia és az orvostudomány. Számítógépes kísérletezésnek minősíthetjük például azokat a tervezési munkákat, amelyek során a repülőgép-konstruktőrök kialakítják a modern ultraszonikus gépek minimális súlyú, legkedvezőbb szilárdságú és aerodinamikai tu­lajdonságaiban is megfelelő formáit. Az áram­köri tervezés is — bonyolult áromkörök esetén — annyi változat áttekintését igényli, amire csak a számítógép képes. így magunknak a számító­gépeknek a kísérleti tervezése is számítógépek segítségével történik. A számítógépes laboratórium a gépi nyelv te­kintetében különleges igényeket támaszt: az összetett rendszer elemeinek viselkedési szabá­lyait kell ezen a speciális nyelven a gép szá­mára „érthető“ módon megfogalmazni, mint pél­dául a sakkfigurák lépési szabályait. Ezen a mó­don társadalomtudományi, pénzügyi, közgazdasá­gi vagy kozmogóniai kísérletek végzése is el­képzelhető, ahol a laboratóriumi feltételeket egyéb eszközökkel nem is tudjuk előállítani. Ürlaboratórium Az űrtechnika a kísérletező tudós számára is­mét egészen más értelemben kínál új lehetősége­ket. A Föld körül keringő szputnyik a súlytalan­ság állapotában van, és kívül a földi atmoszfé­rán, amely a világűrből hozzánk érkező informá­ciókat alaposan megtizedeli. És magát a Földet is olyan perspektívából látja, amely a felszínem élő apró lények elől egyébként elfedett tények sokaságának a megfigyelésére ad lehetőséget. Amint az az eddigi űrkísérletekből közismert, a mesterséges égitestek nemcsak fizikai, hanem biológiai és orvostudományi laboratóriumok is, módot adva az élő szervezet viselkedésének ta­nulmányozására a súlytalanság állapotában. Visszatérve a fizikára, a földi légkör a világ űrből érkező elektromágneses sugárzások zömét nem engedi át. A Föld színére csupán a látható fény, néhány szűk rádióhullámsáv és az infra­vörös spektrumnak egy korlátozott és erősen csillapított része jut el. Csak néhány éve, a magaslégköri rakéták út­ján szereztünk tudomást arról, hogy röntgensu­gárforrások is léteznek a világegyetemben. Az űrlaboratóriumok segítségével szereztük meg az első áttekintést az ultraibolya égboltról. E ré­ven jutottunk hozzá ahhoz, hogy a Napot az ed­dig előlünk elzárt hullámtartományok tükrében tanulmányozzuk. És mind e megfigyelések még csak éppen hogy megkezdődtek, így az asztro­nómia tudománya joggal vár még sok eredményt az űrlaboratóriumok tevékenységétől. A kozmikus sugárzás a légkörön kívül erede­ti alakjában tanulmányozható, még mielőtt köl­csönhatásba lépne a légkör részecskéivel. Ismereteink a szoláris szélre, a Föld ionosz- férájára, magnetoszférájára, a bolygóközi térre vonatkozóan máris jelentősen bővültek, nem is beszélve a Hold, Venus és Mars közvetlen feltá­rásáról. Az ionoszféra plazmaállapotú anyag, ezt ilyen mértékben földi laboratóriumban lehetetlen volna produkálni. Ma már vannak speciális napkutató, csillagá­szati, geodéziai, meteorológiai, űrtechnológiai és egyéb sajátos rendeltetésű mesterséges holdak, illetve űrlaboratóriumok. Lánglaboratórium De menjünk tovább az újfajta laboratóriumok seregszemléjén. A láng, az égés ősidők óta szol gálja az embert, mint hő- és fényforrás. Kétes értékű „szolgálat“ az égéstermékek gyors ex­panziójának felhasználása katonai célokra, már inkább közérdekű, ha ugyanezt a jelenséget a belső égésű motorokban vagy a sugárhajtású re­pülőgépekben hasznosítjuk. Az utóbbi két évtizedben azonban a láng új­szerű és érdekes hasznosítása tűnt fel: a láng fal nélküli, jól reprodukálható termosztatikus gáztér 1000—4000 Kelvin-fok közötti hőmérsékleten, amelyben kitűnően tanulmányozható a magas hő­mérsékleten végbemenő vegyi reakciók kinetiká­ja, termodinamikája és spektroszkópiája. Igen jó lánglaboratóriumot szolgáltat a hidro­gén, oxigén és nitrogén — tüzelő, oxidáló és hí­gítóanyag — keveréke. A benne végbemenő ve­gyi reakciók viszonylag egyszerű, a láng a lát­ható és az ultraibolya spektrum nagy részében átlátszó, benne a töltött részecskék koncentráció ja elhanyagolható. A lánglaboratórium alkalmazási területe máris tág programot fog át a tüzelőanyagok valameny- nyi fajtájának vizsgálatától az űrtechnológiáig, a katalitikus és korróziós problémákig, a leve­gőszennyezéstől a közvetlen villamosenergia elő­állításáig. Nem beszéltünk külön a magfizikai laborató­riumokról és a kísérleti reaktorokról. Ennek el­lenére le lehet szögezni, hogy a tudományt a jö­vőben sem kizárólag a millió rubeles vagy dol­láros űrlaboratőriumokban és a hasonló külön­leges intézményekben elért eredmények viszik csak előre, hanem a fejlődéshez a mi szerény eszközökkel végrehajtott kísérleteink — alapos tudással, jó fantáziával, iogikával és megfigyelő erővel társítva — is hozzájárulnak. (dj) 1973. IX. 4. 6 A KIS NAGY EMBER (amerikai) E szórakoztató vígjáték alko­tói szemmel láthatóan nem igyekeztek többre, mint a kö­zönség megnevettetésére. Rolf Olsen rendaző filmjében a ko­mikum két, haragban, veszeke­désben élő német család körül bontakozik ki, s az egész story

Next

/
Thumbnails
Contents