Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-01 / 208. szám, szombat

1973. ix. t: f Folytatás a 4. oldalról) nacionalista céljait. Lelkes hí­vei például a nyugat-európai tőkésállamok gazdasági, politi­kai és katonai integrációjának, a monopóliumok „kis Európá­jának“, pedig jól tudják, hogy a jelenlegi helyzetben a mono­póliumoknak ez a „kis Európá­ja“ az imperializmus általános stratégiájának a láncszeme, és éle továbbra is a Szovjetunió ellen irányul“ - állapították meg a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának ez év májusában megtartott ülé­sén. Nem csoda, hogy a nyugati revansisták tapsolnak Peking politikájának, azt saját céljaik­ra igyekeznek felhasználni. Strauss, a nyugatnémet szélső- jobboldali erők vezére, például azt írta: „Az orosz—kínai el­lentétek Európa számára nem mínuszt, hanem pluszt jelente­nek, mert nekünk, európaiak­nak. a „vörös veszélyt“ a Szov­jetunió és nem Kína jelenti... A mi érdekeink és Kína érde­kei részben és időnként meg­egyeznek.“ A harmadik világ országaiban folytatott taktikája szellemében a maoisták fellépnek az ázsiai kollektív biztonság eszméje el­len is, ami megfelel e világ rész valamennyi népe, közöttük a kínai nép érdekeinek is. Csou En-laj amerikai politi­kusok előtt tett nyilatkozatá­ban áldását adta az amerikaiak ázsiai katonai jelenlétére, to­vábbá a távol-keleti amerikai atomernyőre és a japán—ame­rikai biztonsági szerződésre. Japánt, Peking egyébként is ab­ba az illúzióba akarja ringatni, hogy különleges hatalmi part­nerséget szán neki Ázsiában, igyekszik rávenni Tokiót, hogy mondjon le a békés egymás mellett élésről a szocialista or­szágokkal, a revansista köröket szovjetellenes területi követelé­sekre ösztökéli. Peking szégyenteljes kétku- lacsos politikát folytat a Közel- Keleten is. Az arab népek har cának támogatásáról beszél, de az ENSZ-ben nem támogatta a 27. Közgyűlés határozatát, amely a megszállt területek visszaadását követelte Izraeltől. „A Földközi-tenger — a part­menti országoké“ demagóg jel­szavával a kínai vezetés erköl- csileg-politikailag támogatja Iz­raelt, minthogy e jelszó mögött a NATO Földközi-tenger mellé­ki pozícióinak a konzerválásá­ra irányuló törekvés húzódik meg. Emellett jól ismert tény, hogy a NATO agresszív körei a cionizmus, a fajgyűlölet és a gyarmatosítás maradványainak fő támasza. A Kínai Népköztársaság kép­viselői elszigetelődtek a nem­zetközi biztonság megszilárdí­tásáról szóló deklaráció telje­sítéséről szóló határozat, meg­tárgyalásakor is. E határozat ellen, amelyet a Szovjetunióval együtt a szocialista országok, az arfikai, az ázsiai és a latin­amerikai országok csoportja terjesztett elő, két küldöttség szavazott — Portugália és a Dél-afrikai Köztársaság küldött­sége (a Kínai Népköztársaság képviselője pedig „távol ma­radt“ a szavazástól). A pekingi vezetés kijelenti, hogy „semmi esetre sem csat­lakozik az 1963-ban megkötött atomsorompó szerződéshez“. Pe­king propagandahadjáratot foly­tat a nukleáris hatalmak kon­ferenciája összehívásának szov­jet javaslata ellen, szabotálja a leszerelési világértekezlet elő­készítését, támadja a SALT-ot, és Csou En-laj a közelmúltban amerikai politikusokkal beszél­getve „papírrongynak“ minősí­tette a nukleáris háború meg­akadályozása tárgyában aláírt szovjet—amerikai megállapo­dást. A kínai vezetés elutasí­totta az atomcsend- és az atom- sorompó-egyezményt, sőt nem­régiben tüntetően hidrogénbom- ba-robbantást hajtott végre a légkörben. A maóista vezetés ezen állás- foglalása a háború és a béke kérdéseiben nem véletlen: a háborút a nemzetközi politika céljai eléréséhez vezető egyik fő eszköznek tekinti. Ezzel összefüggésben számos külföldi hírmagyarázó újból em­lékeztet Mao Ce-tung 1957-ben tett kijelentésére, miszerint bi­zonyos politikai cél elérése ér­dekében fel lehet áldozni az emberiség felét. Háborús pszichózis A kínai vezetés belföldi pro­pagandájában háborús pszichó­zist szít és azt állítja, hogy az elmélet, miszerint a háború el­hárítható, veszélyes... A hábo­rút nem lehet elhárítani. Feltét­lenül harcolni kell azon néze­tek ellen, hogy a mai helyzet­ben a háború elhárítható. Mindez meggyőzően bizonyít­ja a maoisták tényleges állás- foglalását a háború és a béke, a békés egymás mellett élés kérdésében, azt az állásfogla­lást, amely ellenkezik a népek érdekeivel és vágyaival. A kínai vezetés tehát a fő nemzetközi kérdésekben olyan álláspontot foglal el, amely el­lentétes a szocialista országok, a nemzetközi kommunista moz­galom, a nemzeti felszabadulá­sért és a békéért küzdő erők azon erőfeszítéseivel, hogy megfékezzék az agresszív im­perialista erőket és kibontakoz­tassák az enyhülést. A maoisták külpolitikai tevé­kenysége a szocialista erők fel- zárkózottságának aláásására, a feszültség enyhülési folyamatai­nak a fékezésére, viszályok és káosz előidézésére irányul, s mindez határozott ellenállást kelt a szocialista közösség or­szágaiban. A maoisták hegemón törek­véseikben átmeneti útitársak­nak tekintik az imperialista és reakciós, nacionalista erőket. Ezek pedig önös és a kínai néptől idegen érdekeikből ki­indulva igyekeznek szovjetelle­nes és kommunistaellenes plat­formon tartani Kínát, hogy az imperializmushoz láncolják, gazdasági és technikai függő­ségbe taszítsák az országot. A szélesebb látókörű nyugati po­litikusokat azonban aggasztja az a pekingi óhaj, hogy közös harcot kezdjenek a Szovjetunió és a szocialista országok ellen, és nyugtalanítja őket a pekingi vezetők leplezetlen törekvése, hogy új nemzetközi konfliktu­sokat robbantsanak ki. A nem­zeti felszabadító erőket viszont éberségre inti Peking befolyási törekvése a harmadik világban. Peking heves fordulata jobbra, leplezetlen szovjet- és szocia­listaellenes tevékenysége, elv­telen politikai kacérkodása a reakciós rendszerekkel és po­litikai pártokkal, mindez arról tanúskodik, hogy a jelenlegi kínai vezetők céljai összeegyez telhetetlenek a fejlődő orszá­gok népeinek érdekeivel. A maoisták nagyhatalmi po­litikája és hegemón törekvései ellenkeznek Kína saját fejlődé­sének objektív szükségleteivel. A Kínai Népköztársaság mun­kásosztályának, értelmiségének és szövetkezeti parasztságának érdekei összeegyeztethetetlenek a maóista vezetők népellenes elméletével és gyakorlatával, nagyhala lm i sovln i zmusáva 1. A Szovjetunió és más testvéroszágok egyértelmű, elvhit állásfoglalása A Szovjetunió és a többi test- vérország következetesen síkra- száll a kapcsolatok elvi alapo­kon való normalizálása mellett. Ez bizonyítja, mennyire képte­len Peking állítása az „északi fenyegetésről“. 1971-ben a szovjet kormány a Kínai Népköztársaságnak ja­vaslatot tett. szerződés megkö­tésére az erőszakról való le­mondásról, beleértve a rakéta és a nukleáris fegyverekről va­ló lemondást. A szovjet fél nem egy ízben terjesztett elő konst­ruktív javaslatot a határkérdé­sek rendezésére. Ezeket és más javaslatokat is azonban a kí­nai féL minden indoklás nélkül visszautasította. A pekingi vezetés nem haj­landó elfogadni, de még rész letesen megtárgyalni sem a szovjet javaslatokat, és nem hajlandó lépéseket tenni a két ország kapcsolatainak a rende­zésére. Ugyanakkor durva rá­galmazó kirohanásokat intéz a Szovjetunió ellen, képtelen igé­nyeket támaszt nagy kiterjedé­sű szovjet területekre. Világo­san megnyilvánult Peking szán­déka és állításainak rágalmazó jellege, amikor a szélsőbalolda­li erők képviselőivel együtt az imperialista sajtóban állítóla­gos „északi fenyegetésről“ és „szovjet megelőző nukleáris csapás tervéről“ lármázott. E hisztériakeltés célja az, hogy elterelje a kínai nép figyelmét a belső nehézségekről, a maois­ták voluntarista irányzatának szomorú következményeiről. E rágalmakat háborús pszichózis szítására, a lázas rakéta- és nukleáris fegyerkezés igazolá­sára, a szocialista közösség or­szágai békeszerető külpolitiká­jának a kompromittálására használják fel, s egyszersmind ezzel igazolják azt is, hogy paktálnak az imperialista reak­cióval. Az SZKP nemegyszer állapí­totta meg, hogy Kína igazi nemzeti megújhodása és szocia­lista fejlődése nem a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág elleni harccal, valamint az egész kommunista mozgalom elleni harccal érhető el és biz­tosítható, hanem csupán a ve­lük való szövetségben. Leonyid Brezsnyev elvtárs ez év augusztus 17-én Alma-Alá ban mondott beszédében kije lentette, hogy a Szovjetunió jó kapcsolatokat óhajt a Kínai Népköztársasággal, és az elmúlt években mindent megtett, ami tőle függött, hogy rendeződje­nek a szovjet—kínai kapcsola­tok­Egyenesen meg kell mondani, hogy a Kínai Népköztársaság, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország kapcso­lataiban csak akkor következ­het be javulás, ha a kínai ve­zetés megtartja a kölcsönös tisztelet, a szuverenitás tiszte­letben tartása, az egymás bel- íigyeibe való be nem avatkozás elveit, és ha feladja a szocia­lista országok érdekei elleni támadásait. Elvi irányvonalunk az, hogy a maóizmus elmélete és gya­korlata — mint a leninizmus iránt ellenséges irányzat — el­leni harcot összekapcsoljuk a Kínai Népköztársasággal való államközi kapcsolatok normali­zálására való készséggel; a XXIV. pártkongresszus irányvo nala változatlan. A történelem objektív logikája, a testvéror­szágoknak a szocializmus épí­tésében elért sikerei, az egész világ békeszerető erőinek a nemzetközi feszültség enyhíté­séért vívott harcban aratott si­kerei meggyőzően bizonyítják a tudományos szocializmus elő­nyeit és a maóizmus elméleté nek és gyakorlatának teljes tarthatatlanságát azon problé­mák megoldása során, amelyek az élet és a jelenlegi társada­lom fejlődése valamennyi terü­letén felmerülnek. A Mátyás-szobor mestere FADRUSZ JÁNOS SZÜLETÉSÉNEK ÉVFORDULÓJA A morva földről bevándorolt Fadrusz fános pozsonyi szőlő- munkásnak 1858. szeptember 2- án fia született. Ekkor még a Vár-út 43—45-ben, az ún. Pálfy- udvarban lakott a család, az apa kijárt a szőlőkbe kapálni, az anya tejgazdálkodással fog la 1 kozod otthon. Azonban 1864- ben állatjárvány ütött ki Po­zsonyban, Fadruszék tehenei el­hullottak, a Pálfy-udvarbóí egy nagyon szegényes virágvölgyi lakásba költöztek. Üsszekupor- gatott pénzükön két lovat vet­tek azzal a szándékkal, hogy az apa fuvarozni fog, de már első útján a karját törte és et­től kezdve a végtelenül szor­galmas édesanya volt a család fenntartó. Érthető, hogy amikor János fiuk betöltötte 14. évét, nem is gondolhattak arra, hogy tovább tanítássák. Leinwander pozso­nyi lakatos szerződtette inas­nak és a magyar szobrászművé­szet szegényebb fenne egy nagy alkotó műveivel, ha Brandl Ala­jos, az iskola rajztanára, maga is szobrászművész, nem figyel fel a lakatosinas tehetségére, páratlan rajzkészségére. Brandl biztatta, irányította, ébresztget- te lelkében a tudásvágyat, ami­vel törvényszerűen együtt járt az álmodozás a hírnévről, a di­csőségről, de ami élete első nagy megrázkódtatását is ered­ményezte: Leinwander véresre verte az álmodozó inast. ,Ekkor került Neurohrer műhelyébe, ahol kitanulta a szakmát és felszabadult. Lelke tele volt nosztalgiával, sóvárgással, Goe­the és Schiller műveit olvasta, a világtörténelmet tanulmányoz­ta és közben minden szabad idejében a város szobrait, disz kútjait rajzolgatta — készült a jövőre. De még hosszú utat kel­lett megtennie, amíg a Myslbek hatást éreztető keresztre feszí­tett Krisztussal a kor magyar szobrászainak élvonalába ke­rült. Előbb még a zayugróci mű- metszöiskolában dolgozott, mint fafaragó, majd Prágában kato­náskodott. Prágában jelentősen kitágult művészi horizontja, a templomok síremlékei, a palo­ták barokk kapudíszei, á lvá- roly^hfd szentszobrai, de külö­nösen Myslbek alkotásai és szó mélyés barátsága gyakoroltak egész életére döntő fontosságú hatást. Amikor szolgálalképte- lenség miatt leszerelték, vissza­tért Pozsonyba, fafaragással és porcelánfestéssel igyekezett fenntartani magát és Hatka Já­nos levéltárosnak köszönhető, hogy elindulhatott a dicsőség útján: ösztöndíjjal Becsbe uta- zott, ahol a Képzőművészeti Akadémián az ugyancsak po­zsonyi Tilgner Viktor tanítvá-. nya lett. De csakhamar rádöb­bent, hogy számára, aki a nagy­vonalú elképzelés és az egy­szerű előadás rajongója volt, elfogadhatatlan a tilgneri cif- rálkodás, buja díszelgés, a rész­letek túlzó halmozása. Ezéri vá­lasztotta mesteréül Hellmert, az újbarokk szobrászai képvise­lőjét. Első önálló alkotásával, a „Krisztus a kereszten“-ne 1 (1891) elnyerte az Akadémia I. díját, 1894-ben pedig elért a művészpálya csúcsára: megbí­zást kapott a kolozsvári Mátyás király-szobor elkészítésére. Ez a bronzszobor élete fő műve, minden szempontból legértéke­sebb alkotása. A lovas főalak, amely egy bástyaszerű poszla- mentumon áll, a magyar szob­rászat legjobb alkotásai közé tartozik. A mintázás dekoratív nagyvonalúsága, a király meg- ragadóan idealizált típusa, a lovas és a ló erőt sugárzó együttese láttatják, hogy Fad- rusz egyénisége, sajátos tehet­sége legyőzte a neobarokk ha­tást és megközelítette a monu­mentalitást. Lyka Károly sze­rint: „ ... ebben a gyönyörű mű­ben egyesíteni sikerült a tudást, az érzéssel, a nagyságot az egyszerűséggel...“ Ügy érezzük, hogy ugyanez a jellemzés érvényes Fadrusz Já­nosra — az emberre is, hiszen lelki habitusában is egyesítette a tudást az érzéssel, a nagysá­got az egyszerűséggel. A jókedvű Párkák tehetséget ajándékoztak a pozsonyi szőlő­munkás fiának ... életét nem hosszabbították meg — 1903- ban, 45 esztendős korában a halál kiverte a vésőt a kezéből. PFTERF1 GYULA PORTRÉ Debrödi D. Gézu felvétele SZIGORÚ MÉRCÉVEL TAGJELÖLTEK ÉS AJÁNLÓK A habarovszki terület Vanyino kikötője és a Szahaiin-szigeten fekvő Holmszk között a szovjet Távol-Keleten 260 kilométernyi távon a „Szahalin—1“ hajó látja el a forgalmat. Ennek az „úszó hídnak" a bevezetésével a szovjet távol-keleti forgalom fejlesz­tésének új szakasza kezdődik. Az eddigi 15—16 órás utat a hajó 9—10 óra alatt teszi meg. Felvételünkön a „Szahalin—lu hajó. Felvétel: ČSTK — APN A párt tagállományának meg­fiatalításával az alapszerveze­tek ma már általában rendsze­resen foglalkoznak. Ezt min­denképpen helyeselni kell, hi­szen a XIV. pártkongresszus is állandó feladatul tűzte ki a tagállomány szabályozását és megfiatalítását. Örvendetes, hogy az alapszervezetek olyan fiataloknak előlegezik a bizal­mat, akik elsősorban minden­napi helytállásukkal és maga­tartásukkal érdemlik ki, hogy a dolgozók élcsapatába felvegyék őket. Különösképp örvendetes lény, hogy egyre nagyobb szám­ban találunk nőket is a fiatal párttagok, illetve tagjelöltek között. Nagy szerepet játszik a ki­választásban a fiataloknak a lömegszervezetekben, főleg a SZISZ-ben kifejtett tevékenysé­ge. A SZISZ-lagok a kommunis­ták példaadását mérvadónak tekintik munkájukban. Számos fiatal éppen a köz­vetlen környezetében tevékeny­kedő kommunista példáját kö­vetve határozza el, hogy a párt­tagok sorába lép. Ugyanakkor a tagjelöltek ajánlói a leggyak­rabban éppen azok a pártta­gok, akik a mindennapi helyt­állásban ismerték meg a kisze­melt fiatalt. Ez ivedig szavatos­ság arra, hogy olyan emberek kerülnek a dolgozók élcsapa­tába, akikre mindig számítani lehet a feladatok maradékta* lan teljesítése során. Az aján­lás a kommunistáktól igen ko­moly hozzáállást, felelősségtu­datot és helyes meglátást köve­tel. Ezt annál is inkább fontos kiemelni, mivel volt idő, ami­kor az ajánlást sokan forma­ságnak tekintették, s csupán a jelentkezési ív megfelelő rova­tának kitöltését látták benne. A feladathoz való felelőtlen hoz­záállás azonban megbosszulta magát, ami főleg abban nyilvá­nult meg, hogy olyan emberek is bekerültek a pártba, akik ar­ra nem voltak érdemesek, il­letve visszaéltek párttagságuk­kal. Ma azonban minden eddigi­nél szigorúbb kritériumok alap­ján dől el, ki lehet tagja a kommunista pártnak, és ki nem. A helyes kiválasztásban pedig az alapszervezeteken és a párt- bizottságokon kívül fontos sze­rep jut az ajánlóknak is, akik a tagjelöltségi idő alatt is fi­gyelik és segítik a kiszemelt fiatalokat. Egyebek közt az alapszabályzat, illetve a tag­jelöltek és a kommunisták kö­telességeinek és jogainak ala­pos elsajátításában nyújtanak segítséget. F. I. Amikor a Párkák jóked- vűek, megállnak egy sze­gényember gyermekének ko­pott bölcsője előtt és meg­ajándékozzák a legszebb, legszentebb adománnyal: a tehetséggel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents