Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-03 / 209. szám, hétfő
A csehszlovák labdarúgás ismert egyéniségéit láthatjuk, akik az Inter—Slovan Bratislava helyi rangadón jelentős képviselői voltak a főváros labdarúgásának. Jelenetünkön Levický másodszor juttat ja a labdát a Slovan hálójába. Mögötte klubtársa, Petráš figyeli a jelenetet. Jobb oldalon Vencel már hiába igyekszik a labda irányának útját állni. (Alexy felvétele) Tizenöt év távlatából A baráti hadseregek sportbizottságát 1958. március 12-én alapították. A tervet egy nemzetközi katonai sportkonferencián egy évvel előbb készítették el a baráti hadseregek arra hivatott dolgozói. A jóváhagyott szabályzat értelmében a baráti hadseregek sportbizottsága önkéntes szervezet. Hivatalos szerve az elnökség, élén jelenleg Konstantin Zsarov ezredessel (Szovjetunió) és az alelnökök egyike a csehszlovák képviselő, V. Černoch alezredes. A baráti hadseregek sportbizottsága már az első találkozó során is arra törekedett, hogy a részvevő országok katonái között megerősítse a testvéri kapcsolatokat, a fegyverkapcsolatokat, az osztályteslvériséget és magasabb szintre emelje e hadseregek sportolóinak szaktudását. V A használt módszerek különbözőek. A tudományos módszertani konferenciákon kezdve és a sportolók cseréjével folytatva jutottak el a baráti hadseregek spartakiádjáig. Az elmúlt tizenöt esztendő alatt a baráti hadseregek 31 sportágban ösz- szesen 181 bajnokságot rendeztek meg, az ökölvívástól a katonai háromtusáig. Négy téli, két nyári spartakiádot, tizenhat kongresszust és kilenc tudományos-módszertani konferenciát tartottak. A baráti hadseregek sportolói nagyon komoly szerepet kapnak az illető országok válogatottjaiban is. Erre ékes bizonyítékok a világbajnokságok, az Európa-bajnokságok és nem utolsó sorban a Münchenben sorra került XX. nyári olimpia, ahol az összes érmek 47 százalékát a szocialista államok versenyzői szerezték meg. Például a Szovjetunió olimpiai versenyzői közül, a hadsereg tagjai, 33 arany-, 18 ezüst- és 18 bronzérmet szereztek. Hasonlóképpen sikeresek voltak a magyar, a bolgár, a román, az NDK-beli és a csehszlovák katonai sportolók is. A Koreai NDK számára az első olimpiai aranyérmet szintén katonaversenyző, Ho Jun-li szerezte, aki a pisztoly- lövésben legyőzte a kiváló szovjet és amerikai versenyzőket, s ezzel a lövészversenyek legnagyobb meglepetését szerezte. A baráti hadseregek sport- mozgalma egyre inkább barátokat szerez Afrikában csakúgy, mint Ázsiában. Ez a tény vezette az illetékeseket arra, hogy a 15. évforduló alkalmából külön folyóiratot adjanak ki, amely évente négy alkalommal jelenik meg. E kapcsolatok bizonyítéka az a tény, hogy India és más államok sportolói is részt vettek tavaly az Odesszában sorra került szovjet hadsereg-bajnokságon, nemrég az Irakban sorra került labdarúgó- tornán is. Az iraki csapatot magyar edző készítette fel a találkozókra és rajta kívül a torna részvevői az SZKA Odessza, a CNDA Szófia és a Dukla Banská Bystrica csapatai voltak. A baráti hadseregek sportkapcsolatainak terebélyesedését jelentette az is, hogy a Szomáliái Demokratikus Köztársaságot is fölvették a tagok sorába. A baráti hadseregek 111. nyári spartakiádja szeptember 2. és 11. között Csehszlovákia tizenegy városában kerül sorra. Ennek jelmondata a következő lesz: „A szocialista államok hadseregei a nemzetközi egységért és a barátságért.“ A versenysorozat jelentős sport és védelmi, de társadalmi és politikai esemény is lesz, amelynek védnökségét maga köztársaságunk elnöke, Ludvik Svoboda hödseregtábornok vállalta. A sporteseményeken túl ez a sorozat arra is jó lesz, hogy a patronáló üzemek dolgozói, az iskolák tanulói és néphadseregünk alakulatai közelebbről megismerkedhessenek a baráti államok legjobb katonasportolóival. így új kapcsolatok, barátságok jönnek létre. Mindez elősegíti, hogy a szocialista békepolitika céljai megvalósuljanak. Svalomir Ambrož alezredes 1973. IX. 3. Felsőbb osztályban A levicei (lévai) járás nagyobb községei közé sorolják Veľké Ludincét (Nagyölvedet). A helyi Družstevník sportegylet az utóbbi öt esztendőben figyelemreméltó eredményeket ért el a labdarúgásban. A járási II/B osztályban hetedik éve szerepel, s öt éven át a második helyen végzett. Veiké Koz- málovce (Nagykozmály), majd Hronské Kľačany (Garamkele- csény) és Plavé Vozokany (Fa kóvezekény) csak egy két ponttal tudta megelőzni. A szerencsével állt hadilábon az együttes minden bajnoki idényben. A hnb elnöke, Borkos Ferenc elvtárs valósan látta a helyzetet. Ügy vélte, jelentős a szurkolótábor és az esetleges felsőbb osztályba jutás öt évvel ezelőtt nem vált volna a csapat hasznára, mert nem bírta volna a megnövekedett anyagi kiadásokat. A most szerzett második hely egyben azt is jelenti, hogy Rybník nad Hronom (Garam- szőllös) csapatával együtt a II/A osztályban a legjobb 14 között szerepelhetnek. Molnár Gyula edző-pedagógus minden mérkőzésre példásan felkészítette a csapatot, amelynek csak egy pont hiányzott ahhoz, hogy az első helyre jusson, de most már a második hely is a járási első osztálybeli szereplést biztosította. A járási bajnokság után az ifjúsági csapatok részére rendeztek labdarúgó-tornát, a felnőtt csapatok számára pedig a sikeres aratási munkák befejezésével tették ugyanezt. Először mutatkozott be szurkolótáborának a felsőbb osztályba jutott csapat. Javult a politikai-nevelő munka az egyesületben, a szurkolók is sportszerűen viselkednek, a vezetőség higgadt, körültekintő nevelő munkát végez. Eddig is sok esetben 500—600 lelkes szurkoló bíztatta a nagy- Ölvedieket. Mindannyian tudják, hogy a magasabb osztályban még alaposabb helytállásra van szükség. A nagyölvedl sportbarátok nem feledkeztek meg a sportpálya tatarozásáról sem. ígéretet teltek, hogy minden vendégcsapat számára is szebb környezetet biztosítanak. VERESS VILMOS Az alkohol a sport ellensége Nagyon sokat ártanak a sportolóknak azok, akik úgy igyekeznek kifejezni megbecsülésüket vagy tiszteletüket irántuk, hogy megkínálják őket egy „pohárkával“. Az edző egyszerre csak azt veszi észre, hogy nem javulnak tanítványának eredményei és a sportoló nehezen viseli el az aránylag csekély edzésterhelést is. Ilyenkor aztán nemegyszer kiderül, hogy mindennek a túlzott alkoholfogyasztás az oka. Minden edző és sportvezető számtalan ilyen esetet ismer. Természetesen mondhatnánk azt is, hogy az ilyen esetek egyediek és hogy elenyészően kevés a sok alkoholt fogyasztó, részeges sportolók száma. Valóban így is van: a szovjet sportolók túlnyomó többsége rendkívül kiegyensúlyozott és erkölcsi szempontból kifogástalan életet él. Viszont sajnos arra is van példa, hogy van néhány oly.in sportegyesület, ahol még mindig eltűrik a részeges sportolókat. Többen — teljesen jóhiszeműen — felteszik a kérdést, hogy nem volna-e egyszerűbb úgy kezelni a szerényebb adagokban fogyasztott alkoholt, mint bármilyen más táplálékot, a részegeseket pedig eleve beteg embereknek tekinteni és átadni őket az orvosoknak? Ezek a nézetek azonban alapjukban helytelenek, veszedelmesek és lényegében csak az alkoholizmus terjedését szolgálják. Az alkohol ártalmai közismertek. Az izomerő rövid idejű kezdeti növekedését erős gyengülés követi. Károsan befolyásolja a munkateljesítményt. A rendszeresen végzett edzések esetén az alkoholfogyasztás fokozza a sportoló fáradékonyságát, ez pedig kizár- ja a terhelés szükséges növekedésének a lehetőségét. Magától értetődik, hogy az alkohol káros hatásának kitett ember már elveszettnek tekinthető a sport szempontjából. A kis adagokban történő alkoholfogyasztás sem ártalmatlan, és hatással van a sportoló további teljesítményére. A ma sportjában minden tized-, sőt századmásodpercért elkeseredett harc folyik. A versenyeién a sportolónak a lehető legnagyobb mértékben latba kell vetnie minden képességét. így elengedhetetlen követelmény az összpontosítás, a tökéletes felkészültség, a kifogástalan egészségi és idegállapot. Pontosan ezeket a tényezőket csökkenti az a bizonyos „ici pici“, amely a legkisebb mértékű alkoholfogyasztásnak is a következménye lehet, anélkül, hogy ennek a tudatában lennénk, Megtörténik ugyanis, hogy alig észrevehetően megváltozik a marj és a szívedényrendszer működése, de éppen ez az „alig“ hiányzift nagyon sokszor ahhoz, hogy a sportoló küzdelmét siker koronáz^ za. Ezért kell a leghatározottabban állást foglalni az alkoholfogyasztás ellen, s ezért összeférhetetlen a sport az alkoholt tartalmazó italok fogyasztásával. Minden sportszerető ember fe#* adata és kötelessége az, hogy kérlelhetetlenül harcoljon az alkoholizmus ellen. Ä labdarúgás hazája többé nem mintakép Anglia, amely a futballt a mai formájában kitalálta, a sportág szervezetének az alapjait is lerakta. Amióta az angol szövetséget, a Football Associa- tion-t 1863-ban megalapították, a játék főképpen a tengerészek, a diákok és az üzletemberek közvetítésével az egész világon elterjedt. Az angolok természetesen a játékmódon és az akkor használt felszerelésen kívül valamennyi játékszabályt is megismertették a külfölddel. Évtizedeken át a labdarúgás anyaországa volt az egész világ példaképe. Ám a második világháború után Angliában már mutatkozni kezdtek az egy helyben topo- gás első jelei. Miközben a kontinensen a különböző országokban azon fáradoztak, hogy előmozdítsák e népszerű sportág korszerű fejlődését, Angliában a legtöbb új ötlet is kísérlet visszautasításra talált. Csak válogatottjuknak a Magyarországtól elszenvedett 3:6 (1953) és 1:7 (1954) arányú érzékeny veresége rázta fel az önelégült és maradi angolokat. Ebben az időpontban a volt „tanárok“ nemcsak a gyepen voltak gyengébbek vélt tanítványaiknál, hanem a labdarúgás más területén is elmaradottnak és kevéssé tanulékonyaknak bizonyultak. Az Angliában „magyar forradalomnak“ nevezett fordulópontnak azonban messzemenő következményei voltak: az egyesületek, a játékosok és a vezetők hirte- lenében le akarták másolni az egykor megmosolygott „kontinentális“ labdarúgókat. Először az angol labdarúgók felszerelését korszerűsítették. Könnyű, simulékony cipők, korszerűen szabott mezek, vala/elenet a salakpályás motorkerékpározók Zarnovicén sorra került bajnokságáról. (Ertl felv.) EGYÜTTMŰKÖDÉS fi SPORT TERÜLETÉN IS Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának legutóbbi amerikai látogatása nyomán nemcsak a két nagyhatalom politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai javulnak meg, hanem a sport területén is az eddiginél sokkal szorosabb lesz az együttműködés. A június végén aláírt szovjet—amerikai államközi egyezmény értelmében a szovjet sportszervezetek és az EgyesUlt Államok Amatőr Atlétikai Szövetsége (AAD) 1973 tói 1986-ig kölcsönösen szerepeltetnek egymás országában atléta, kosárlabda, szabadfogású birkózó, ökölvívó, tornász, úszó, vízilabda, műugró, lövész és vívócsapatokat. Megszervezik az edzők cseréjét is. Ezenkívül a következő három évben kétoldalú találkozókat rendeznek, amelyeken sportegészségügyi, fiziológiai és biokémiai kérdéseket vitatnak meg. mint rövid nadrágok helyettesítették a régimódi ruházatot. 1955-től a kapusok is számozott mezt kaptak és ettől kezdve kevésbé taszigálták őket, mint aa* előtt. Végül még a játékosok sokáig nem alkalmazott cseréjét is elfogadták. Ámde a kétségtelen haladás ellenére még ma is akadnak különféle előírások, amelyek a szigetországot elválasztják a labdarúgást űző többi nemzet nagy részétől. Míg a legtöbb országban a bajnoki kupamérkőzéseken két játékost lehet cserélni, Angliában az egyesületek közötti mérkőzéseken egy cserejátékost engedélyeznek. De nemzetközi mérkőzéseken, például a brit országok bajnokságán már két játékost szabad cserélni. A legtöbb országban, akárcsak minden nemzetközi vetélkedőn, egyenlő pontszám esetén a gólkülönbséget veszik figyelembe. Angliában továbbra is ragaszkodnak a gólarány elavult és a védekező labdarúgást elősegítő módszerhez. Denis Follows, a Football Association most leköszönt titkára a következő megjegyzéseket fűzte ezekhez a különbségekhez: — A játékoscserével kapcsolatos szabálymódosítást 1966- ban csak tervbe vettük, mégpedig olyan értelemben, hogy a csapatok a mérkőzésen egy sérült játékost cserélhessenek. Az angol labdarúgásban két játékos cseréje eddig még nem vált szükségessé. Válogatott mérkőzéseink természetesen kivételek, mert ezeket a nemzetközileg érvényes előírások szerint játsz- szuk. Abban a kérdésben, hogy a. helyezés eldöntésénél a gólarány helyett helyesebb volna a gólkülönbséget alapul venni, csak azt mondhatom, hogy a Football Association a bajnokság lebonyolításának módját teljesen az egyes ligákra bízza. Tehát az angol labdarúgó ligára tartozik, hogyan dönti el a helyezések sorrendjét, ebbe a csúcsszövetség nem kíván beavatkozni. Az a tény, hogy az angol hatóságok az említett és általában elfogadott rendkelkezések- től viszolyognak, különösen meglepő, ha meggondoljuk, hogy az International Board, amely a játékszabályokért az egész világon felelős, ötven százalékban angol tagokból áll. De a szigeten nyilvánvalóan továbbra is a hagyományos „fényes elszigeteltség“ az irányadó.
