Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-03 / 209. szám, hétfő

A csehszlovák labdarúgás ismert egyéniségéit láthatjuk, akik az Inter—Slovan Bratislava helyi rang­adón jelentős képviselői voltak a főváros labdarúgásának. Jelenetünkön Levický másodszor juttat ja a labdát a Slovan hálójába. Mögötte klubtársa, Petráš figyeli a jelenetet. Jobb oldalon Vencel már hiába igyekszik a labda irányának útját állni. (Alexy felvétele) Tizenöt év távlatából A baráti hadseregek sportbi­zottságát 1958. március 12-én alapították. A tervet egy nem­zetközi katonai sportkonferen­cián egy évvel előbb készítették el a baráti hadseregek arra hi­vatott dolgozói. A jóváhagyott szabályzat értelmében a baráti hadseregek sportbizottsága ön­kéntes szervezet. Hivatalos szer­ve az elnökség, élén jelenleg Konstantin Zsarov ezredessel (Szovjetunió) és az alelnökök egyike a csehszlovák képviselő, V. Černoch alezredes. A baráti hadseregek sportbi­zottsága már az első találkozó során is arra törekedett, hogy a részvevő országok katonái kö­zött megerősítse a testvéri kap­csolatokat, a fegyverkapcsola­tokat, az osztályteslvériséget és magasabb szintre emelje e had­seregek sportolóinak szaktudá­sát. V A használt módszerek külön­bözőek. A tudományos módszer­tani konferenciákon kezdve és a sportolók cseréjével folytat­va jutottak el a baráti hadsere­gek spartakiádjáig. Az elmúlt ti­zenöt esztendő alatt a baráti hadseregek 31 sportágban ösz- szesen 181 bajnokságot rendez­tek meg, az ökölvívástól a ka­tonai háromtusáig. Négy téli, két nyári spartakiádot, tizenhat kongresszust és kilenc tudomá­nyos-módszertani konferenciát tartottak. A baráti hadseregek sportolói nagyon komoly szerepet kap­nak az illető országok váloga­tottjaiban is. Erre ékes bizonyí­tékok a világbajnokságok, az Európa-bajnokságok és nem utolsó sorban a Münchenben sorra került XX. nyári olimpia, ahol az összes érmek 47 száza­lékát a szocialista államok ver­senyzői szerezték meg. Például a Szovjetunió olimpiai verseny­zői közül, a hadsereg tagjai, 33 arany-, 18 ezüst- és 18 bronz­érmet szereztek. Hasonlóképpen sikeresek voltak a magyar, a bolgár, a román, az NDK-beli és a csehszlovák katonai spor­tolók is. A Koreai NDK számára az első olimpiai aranyérmet szintén katonaversenyző, Ho Jun-li szerezte, aki a pisztoly- lövésben legyőzte a kiváló szov­jet és amerikai versenyzőket, s ezzel a lövészversenyek legna­gyobb meglepetését szerezte. A baráti hadseregek sport- mozgalma egyre inkább bará­tokat szerez Afrikában csak­úgy, mint Ázsiában. Ez a tény vezette az illetékeseket arra, hogy a 15. évforduló alkalmából külön folyóiratot adjanak ki, amely évente négy alkalommal jelenik meg. E kapcsolatok bi­zonyítéka az a tény, hogy India és más államok sportolói is részt vettek tavaly az Odesszá­ban sorra került szovjet had­sereg-bajnokságon, nemrég az Irakban sorra került labdarúgó- tornán is. Az iraki csapatot magyar ed­ző készítette fel a találkozókra és rajta kívül a torna részve­vői az SZKA Odessza, a CNDA Szófia és a Dukla Banská By­strica csapatai voltak. A baráti hadseregek sportkap­csolatainak terebélyesedését jelentette az is, hogy a Szo­máliái Demokratikus Köztársa­ságot is fölvették a tagok sorá­ba. A baráti hadseregek 111. nyári spartakiádja szeptember 2. és 11. között Csehszlovákia tizen­egy városában kerül sorra. En­nek jelmondata a következő lesz: „A szocialista államok hadseregei a nemzetközi egy­ségért és a barátságért.“ A versenysorozat jelentős sport és védelmi, de társadalmi és poli­tikai esemény is lesz, amelynek védnökségét maga köztársasá­gunk elnöke, Ludvik Svoboda hödseregtábornok vállalta. A sporteseményeken túl ez a so­rozat arra is jó lesz, hogy a patronáló üzemek dolgozói, az iskolák tanulói és néphadsere­günk alakulatai közelebbről megismerkedhessenek a baráti államok legjobb katonasporto­lóival. így új kapcsolatok, ba­rátságok jönnek létre. Mindez elősegíti, hogy a szocialista bé­kepolitika céljai megvalósulja­nak. Svalomir Ambrož alezredes 1973. IX. 3. Felsőbb osztályban A levicei (lévai) járás na­gyobb községei közé sorolják Veľké Ludincét (Nagyölvedet). A helyi Družstevník sportegy­let az utóbbi öt esztendőben fi­gyelemreméltó eredményeket ért el a labdarúgásban. A já­rási II/B osztályban hetedik éve szerepel, s öt éven át a máso­dik helyen végzett. Veiké Koz- málovce (Nagykozmály), majd Hronské Kľačany (Garamkele- csény) és Plavé Vozokany (Fa kóvezekény) csak egy két pont­tal tudta megelőzni. A szeren­csével állt hadilábon az együt­tes minden bajnoki idényben. A hnb elnöke, Borkos Ferenc elvtárs valósan látta a helyze­tet. Ügy vélte, jelentős a szur­kolótábor és az esetleges fel­sőbb osztályba jutás öt évvel ezelőtt nem vált volna a csapat hasznára, mert nem bírta volna a megnövekedett anyagi kiadá­sokat. A most szerzett második hely egyben azt is jelenti, hogy Rybník nad Hronom (Garam- szőllös) csapatával együtt a II/A osztályban a legjobb 14 között szerepelhetnek. Molnár Gyula edző-pedagógus minden mérkőzésre példásan felkészí­tette a csapatot, amelynek csak egy pont hiányzott ahhoz, hogy az első helyre jusson, de most már a második hely is a járási első osztálybeli szereplést bizto­sította. A járási bajnokság után az ifjúsági csapatok részére ren­deztek labdarúgó-tornát, a fel­nőtt csapatok számára pedig a sikeres aratási munkák befeje­zésével tették ugyanezt. Először mutatkozott be szurkolótáborá­nak a felsőbb osztályba jutott csapat. Javult a politikai-nevelő munka az egyesületben, a szur­kolók is sportszerűen viselked­nek, a vezetőség higgadt, kö­rültekintő nevelő munkát végez. Eddig is sok esetben 500—600 lelkes szurkoló bíztatta a nagy- Ölvedieket. Mindannyian tudják, hogy a magasabb osztályban még alaposabb helytállásra van szükség. A nagyölvedl sportbarátok nem feledkeztek meg a sport­pálya tatarozásáról sem. ígére­tet teltek, hogy minden vendég­csapat számára is szebb környe­zetet biztosítanak. VERESS VILMOS Az alkohol a sport ellensége Nagyon sokat ártanak a sportolóknak azok, akik úgy igyekez­nek kifejezni megbecsülésüket vagy tiszteletüket irántuk, hogy megkínálják őket egy „pohárkával“. Az edző egyszerre csak azt veszi észre, hogy nem javulnak tanítványának eredményei és a sportoló nehezen viseli el az aránylag csekély edzésterhelést is. Ilyenkor aztán nemegyszer kiderül, hogy mindennek a túlzott alkoholfogyasztás az oka. Minden edző és sportvezető számtalan ilyen esetet ismer. Természetesen mondhatnánk azt is, hogy az ilyen esetek egyediek és hogy elenyészően kevés a sok alkoholt fogyasztó, részeges sportolók száma. Valóban így is van: a szovjet sportolók túlnyomó többsége rendkívül kiegyensúlyozott és er­kölcsi szempontból kifogástalan életet él. Viszont sajnos arra is van példa, hogy van néhány oly.in sportegyesület, ahol még mindig eltűrik a részeges sportolókat. Többen — teljesen jóhiszeműen — felteszik a kérdést, hogy nem volna-e egyszerűbb úgy kezelni a szerényebb adagokban fogyasztott alkoholt, mint bármilyen más táplálékot, a részegeseket pedig eleve beteg embereknek tekinteni és átadni őket az orvosoknak? Ezek a nézetek azonban alapjuk­ban helytelenek, veszedelmesek és lényegében csak az alkoholiz­mus terjedését szolgálják. Az alkohol ártalmai közismertek. Az izomerő rövid idejű kezdeti növekedését erős gyengülés követi. Károsan befolyásolja a mun­kateljesítményt. A rendszeresen végzett edzések esetén az alko­holfogyasztás fokozza a sportoló fáradékonyságát, ez pedig kizár- ja a terhelés szükséges növekedésének a lehetőségét. Magától ér­tetődik, hogy az alkohol káros hatásának kitett ember már el­veszettnek tekinthető a sport szempontjából. A kis adagokban tör­ténő alkoholfogyasztás sem ártalmatlan, és hatással van a spor­toló további teljesítményére. A ma sportjában minden tized-, sőt századmásodpercért elkeseredett harc folyik. A versenyeién a sportolónak a lehető legnagyobb mértékben latba kell vetnie minden képességét. így elengedhetetlen követelmény az össz­pontosítás, a tökéletes felkészültség, a kifogástalan egészségi és idegállapot. Pontosan ezeket a tényezőket csökkenti az a bizonyos „ici pici“, amely a legkisebb mértékű alkoholfogyasztásnak is a következménye lehet, anélkül, hogy ennek a tudatában lennénk, Megtörténik ugyanis, hogy alig észrevehetően megváltozik a marj és a szívedényrendszer működése, de éppen ez az „alig“ hiányzift nagyon sokszor ahhoz, hogy a sportoló küzdelmét siker koronáz^ za. Ezért kell a leghatározottabban állást foglalni az alkoholfo­gyasztás ellen, s ezért összeférhetetlen a sport az alkoholt tar­talmazó italok fogyasztásával. Minden sportszerető ember fe#* adata és kötelessége az, hogy kérlelhetetlenül harcoljon az alko­holizmus ellen. Ä labdarúgás hazája többé nem mintakép Anglia, amely a futballt a mai formájában kitalálta, a sportág szervezetének az alap­jait is lerakta. Amióta az angol szövetséget, a Football Associa- tion-t 1863-ban megalapították, a játék főképpen a tengerészek, a diákok és az üzletemberek közvetítésével az egész világon elterjedt. Az angolok természe­tesen a játékmódon és az akkor használt felszerelésen kívül va­lamennyi játékszabályt is meg­ismertették a külfölddel. Évti­zedeken át a labdarúgás anya­országa volt az egész világ pél­daképe. Ám a második világháború után Angliában már mutatkozni kezdtek az egy helyben topo- gás első jelei. Miközben a kon­tinensen a különböző országok­ban azon fáradoztak, hogy elő­mozdítsák e népszerű sportág korszerű fejlődését, Angliában a legtöbb új ötlet is kísérlet visszautasításra talált. Csak vá­logatottjuknak a Magyarország­tól elszenvedett 3:6 (1953) és 1:7 (1954) arányú érzékeny ve­resége rázta fel az önelégült és maradi angolokat. Ebben az időpontban a volt „tanárok“ nemcsak a gyepen voltak gyen­gébbek vélt tanítványaiknál, ha­nem a labdarúgás más területén is elmaradottnak és kevéssé ta­nulékonyaknak bizonyultak. Az Angliában „magyar forradalom­nak“ nevezett fordulópontnak azonban messzemenő következ­ményei voltak: az egyesületek, a játékosok és a vezetők hirte- lenében le akarták másolni az egykor megmosolygott „konti­nentális“ labdarúgókat. Először az angol labdarúgók felszerelését korszerűsítették. Könnyű, simulékony cipők, kor­szerűen szabott mezek, vala­/elenet a salakpályás motorkerékpározók Zarnovicén sorra került bajnokságáról. (Ertl felv.) EGYÜTTMŰKÖDÉS fi SPORT TERÜLETÉN IS Brezsnyevnek, a Szovjet­unió Kommunista Pártja fő­titkárának legutóbbi ameri­kai látogatása nyomán nem­csak a két nagyhatalom po­litikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatai javulnak meg, hanem a sport terüle­tén is az eddiginél sokkal szorosabb lesz az együttmű­ködés. A június végén aláírt szovjet—amerikai állam­közi egyezmény értelmében a szovjet sportszervezetek és az EgyesUlt Államok Amatőr Atlétikai Szövetsége (AAD) 1973 tói 1986-ig köl­csönösen szerepeltetnek egymás országában atléta, kosárlabda, szabadfogású birkózó, ökölvívó, tornász, úszó, vízilabda, műugró, lö­vész és vívócsapatokat. Megszervezik az edzők cse­réjét is. Ezenkívül a követ­kező három évben kétoldalú találkozókat rendeznek, amelyeken sportegészség­ügyi, fiziológiai és bioké­miai kérdéseket vitatnak meg. mint rövid nadrágok helyettesí­tették a régimódi ruházatot. 1955-től a kapusok is számozott mezt kaptak és ettől kezdve ke­vésbé taszigálták őket, mint aa* előtt. Végül még a játékosok sokáig nem alkalmazott cseré­jét is elfogadták. Ámde a kétségtelen haladás ellenére még ma is akadnak különféle előírások, amelyek a szigetországot elválasztják a labdarúgást űző többi nemzet nagy részétől. Míg a legtöbb országban a bajnoki kupamérkő­zéseken két játékost lehet cse­rélni, Angliában az egyesületek közötti mérkőzéseken egy cse­rejátékost engedélyeznek. De nemzetközi mérkőzéseken, pél­dául a brit országok bajnoksá­gán már két játékost szabad cserélni. A legtöbb országban, akárcsak minden nemzetközi vetélkedőn, egyenlő pontszám esetén a gólkülönbséget veszik figyelembe. Angliában továbbra is ragaszkodnak a gólarány el­avult és a védekező labdarúgást elősegítő módszerhez. Denis Follows, a Football As­sociation most leköszönt titká­ra a következő megjegyzéseket fűzte ezekhez a különbségek­hez: — A játékoscserével kapcso­latos szabálymódosítást 1966- ban csak tervbe vettük, mégpe­dig olyan értelemben, hogy a csapatok a mérkőzésen egy sé­rült játékost cserélhessenek. Az angol labdarúgásban két játé­kos cseréje eddig még nem vált szükségessé. Válogatott mérkő­zéseink természetesen kivételek, mert ezeket a nemzetközileg érvényes előírások szerint játsz- szuk. Abban a kérdésben, hogy a. helyezés eldöntésénél a gól­arány helyett helyesebb volna a gólkülönbséget alapul venni, csak azt mondhatom, hogy a Football Association a bajnok­ság lebonyolításának módját teljesen az egyes ligákra bízza. Tehát az angol labdarúgó ligá­ra tartozik, hogyan dönti el a helyezések sorrendjét, ebbe a csúcsszövetség nem kíván be­avatkozni. Az a tény, hogy az angol ha­tóságok az említett és általá­ban elfogadott rendkelkezések- től viszolyognak, különösen meglepő, ha meggondoljuk, hogy az International Board, amely a játékszabályokért az egész világon felelős, ötven szá­zalékban angol tagokból áll. De a szigeten nyilvánvalóan tovább­ra is a hagyományos „fényes elszigeteltség“ az irányadó.

Next

/
Thumbnails
Contents