Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-30 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó
A lakodalomban a meny asszonyt szapulják: r' — Nézd, milyen -so vápy . . . • — Nem csoda! ElegSt futott a fiú után, .amíg megfogta!— Hisz az iistenben? — kérdezte valaki Talleyrand francia diplomatától. \ — Nem minden ncy^ — válaszolta mosolyogva az egykori püspök.N& 1973. IX. 30. — Fejfordítás jobbra — mondja az edző. — Most balra. Jobbra. Balra. Folytatva rajta ... egy-kettő, egy-kettő ... elég. Mit gondoltok, miért csináltuk ezt a gyakorlatot. — A nyakizom lazítására — szól az egyik focista. — Szó sincs róla. A jövőben mindig így kell csinálnotok, ha valaki megkérdezi: tudtok-e focizni. — Halló, beszélhetnék a kedves feleségével? — Egy órával ezelőtt végleg visz- szament a kedves mamájához. — Ejnye, pedig sürgős közölni valóm lett volna. — Hívjon fel bennünket egy óra múlva, addig biztosan visszajön. Gondolatok tánc közben (VOLKSSTIMME) — Emberek, ma van a harmadik évfordulója annak, hogy leszoktam az italról... mit szólnak hozzá? (THE NEW YORKER) Készül a jövőre! (JEZS) — Mit jelent ez a rendszeres fogmosás? ... le ... neked valami nőd van! (DIKOBRAZ) Az ifjú asszonykából kirobban a keserűség: — Azt hiszed, hogy nekem nem hiányzik az anyukám főzt je?! A milliomos bölcsessége: A pénz nem boldogít! Lehet valakinek 30 millió dollára és mégis boldogtalan, egy másik pedig már tízmillió dolláral is nagyon boldog! FEHKR KLARA: APRÓ-CSEPRŐ HÁZASSÁG — Kérem, ezt nem lehet megérteni. Az emberek megőrültek. Divatba jött a válás. A mi megyénkben is: tizennyolc évi házasság után, húszévi házasság jután egyszerre csak otthagyják egymást. Pedig hát a házasságban két ember szinte eggyé válik. A szavukat, a vágyaikat, a szokásaikat ismerik egymásnak. Itt vagyok én. Tizenhét éve házas. Az én jeleségem azt is tudja rólam, hogy a levest csak tűzforrón eszem meg ... — És tűzforrón tálalja ... — Még véletlenül se. A TEVE Teherautó áll az országút peremére húzódva. A sofőr lenn áll a kocsi mellett. Motoros rendőr- járőr halad arra — megállnak. — Rendőr elvtársak — mondja sápadtan a sofőr. — Ne kérdezzenek semmit, ne leheltessenek. Bevallom. Szánom, bánom bűnömet. Ittam két féldecit. De esküszöm, soha, soha többé. Mert megbűnhődtem. Látomásaim vannak. Káprázik a szemem. Megőrültem. Tudják, mit láttam az előbb az elhagyott országúton? Egy kétpúpú tevét .. szembejött velem, akár egy kísértet, rám bámult, aztán uzsgyi, be a bokrok közé. .. nem. nem iszom többé, soha többé ... — No, jól van, kérem. És most lesz szíves pontosabban megmondani, hol ment be a teve a bokrok közé... Ugyanis most jelentette a cirkusz, hogy megszökött eqy tevéje. Azt keressük. JŐ KIS TANFOLYAM Ifjú operatőröket oktatnak. — Mit gondolnak, ni a legelső feladata a jó operatőrnek? — A jó képkompozíció ... — Nem. — A kiváló technikai felkészültség ... — Nem. — A helyes megvilágítás ... — Nem, kérem. Az első és legfontosabb: hogy a legrészegebb állapotban se veszítse el a filmfelvevő gépet ... MUNKAFEGYELEM — Nem tudom, más vállalatnál mit tesznek a munkafegyelem helyreállítására. Én reggeltől estig térden állva fenyeaetőzöm . .. FILOZÓFIA Tizenéves lányka a villamoson. Hangosan vi- háncol, a sáros lábát az ülésre rakja, tranzisztoros rádióját bőgetí Egv darabig nézem, nézem fejcsóválva, azután csöndesen figyelmeztetem: — Kislányom, én a mapa knráhan vem viselkedtem így. — No és? Ml lett a néniből? Egy kövér öregasszony — Mi az, kérem?! Hiszen tegnap még néhány koronát kért. mert azt mondta, hogy meghal az éhségtől és nincs egv vasa sem. ma pedig itt ül az étteremben és roston sült kecsegét eszik? — Sok a duma, Kovács úr és azt nem szeretem. Amikor nincs pénzem, nem ehetek roston sült kecsegét. Hát akkor mikor egyek roston sült kecsegét? A megrögzött agglegényt rá akarják beszélni a nősülésre. — Képzelem, milyen nagy gyönyörűség lehet — mondta gúnyosan. — Reggel felkelek és ott van az asszony. Elmegyek a munkába, dolgozom, aztán hazamegyek és ott van az asszony. Aztán elmegyek látogatóba és amikor ismét hazaérek, még mindig ott van az asszony, és mindig ott van és nem megy el, ha megpukkadok akkor sem . . . A gazdag bankár villája kertjében reggelizik és váratlanul egy koldus áll meg előtte, akinek siktrült bejutni a kapun. Néhány szóval ismerteti keserves sorsát és könyöradományt kér. A bankár hívja az inasát: — Jean! Dobja ki ezt a szerencsétlen embert, mert annyira sajnálom, hogy megszakad a szívem! A vadásztársaság elnöke személyesen kalauzolja vendégét a terepen. Jön egy nyúl, a vendég emeli a flintát. — Erre ne lőjj — mondja az elnök. — Ez anyaállat. Jön egy másik nyúl csipkés füllel, molyráogtt bundában. — Most lőhetsz — mondja az elnök. Mi is mindannyian erre a nyúlra szoktunk puffogtatni. A gépkocsivezetőket figyelmeztetjük, hogy ilyen csak a rajzoló fantáziájában létezik! — Ez most csodatétel, vagy pedig egyszerűen beszívtam? fis így is! GABRIEL LEVICKÝ: így is leliet harcolni az alkoholizmus ellen! I ftfiTSKi ľl H w»I Í7* íBHBB * ‘^ j&*Tc ^ 1;-A 1L*Mi BuíFIu’1 fi M ŕ? m ro AKKOR - SZÜRET!