Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-30 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

A TÖRVÉNY EREJÉVEL § 1 A törvény rendeltetése A felszíni és a föld alatti vizek legfontosabb nyersanyagaink közé tartoznak, természeti környezetünk fontos részét képezik, gazdasági és egyéb társadalmi szükségleteink kielégítésére szolgálnak. A törvény rendeltetése sokoldalúan védeni a vizeket pótolhatatlanságuk és társadalmi jelentőségük miatt, terv­szerűen irányítani a víz igénybevételét és felhasználását, éspedig úgy, hogy biztosítva legyen az egyen­súly a víz szükséglete és a víz források kapacitása között, gondoskodni a víz tisztaságáról és leggaz­daságosabb felhasználásáról, biztosítani az árvízvédelmet, emellett gondoskodni a természet védelméről, az üdülési lehetőségekről, a vízi közlekedésről és a társadalom további fontos érdekeiről. § 23 A hulladékvizek és a különleges vizek kibocsátása a felszíni és a föld alatti vizekbe 1. Aki hulladékvizet vagy különleges vizet bocsát a felszíni vagy föld alatti vizekbe, köteles gondos­kodni arról, hogy a felszíni vagy föld alatti vizek minőségét ne veszélyeztesse és ne rontsa. E célból köteles biztosítani a kibocsátott vizek ártalmatlanságát a technikai haladás jelenlegi állapotának megfe­lelő módszerekkel. sődleges figyelmet szentelnek ennek a kérdésnek. Az életkörnyezet tisztántartására irányuló munkák elsősorban a szocialista országokban járhatnak jó eredménnyel, mert ez a feladat teljesen összhangban áll a szocialista társadalmi rendszer célkitűzéseivel. Ezt bizonyítják többek között a Szovjetunióban a Vol­ga vízrendszerének tisztántartásában, valamint Moszk­va és a többi ipari gócpont vízgazdálkodásában elért eddigi eredmények. A közép-európai szocialista államokban, ahol a nagyobb folyórendszerek több ország területét is érin­tik, a vízgazdálkodás a szocialista gazdasági integrá­ció egyik jelentős ágazatává fejlődhet. Ez egyaránt megnyilvánulhat a tudományos és műszaki fejlesztés szakaszán, a szennyvizek tisztítóberendezéseinek gyártásában és felhasználásában, s a kölcsönös gya­korlati tapasztalatcserében. ( E munkák Igényessége a további iparosítás, főleg a vegyipar fejlődése, az állattenyésztés nagyobb mér­tékű koncentrálódása és a növénytermesztés kemi- zálása következtében tovább növekszik. A mi felté­teleink között további víztárolókat, tisztítóberendezé­sek százait, vízvezetékek és csatornarendszerek új hálózatait kell megépíteni. A vízben szegényebb kö­zép- és kelet-szlovákiai kerületben új vízforrásokat kell létesíteni. Emellett megkülönböztetett gondot kell fordítani Felső-Csallőköz föld alatti vízkészleteinek megóvására, hogy az távlati célkitűzéseink megvaló­sításához a következő évtizedekben is rendelkezésünk­re álljon. M. M. A fenti sorokat az idén kidolgozott és előterjesz- tett vízügyi törvényjavaslatból idéztük. Célsze­rűnek mutatkozik ugyanis új törvényt alkotni az 1955-ből származó és 1959-ben felújított vízgazda­sági törvény helyett, amely már nem felel meg a mai kor viszonyainak és követelményeinek. A vízgazdálkodás nagyon összetett probléma, és az utóbbi időben — nem utolsósorban az aszályos idő­járás hatására — egyre komolyabb társadalmi üggyé válik. Gondot okoz a nagy lakótelepek vízellátása, a fő fejlesztési programokban szereplő új, főleg vegy­ipari üzemek elhelyezése, a termelő vállalatokban és a szolgáltatási üzemekben keletkező szennyvíz eltá­volítása, s újabban már a mezőgazdasági termelés is veszélyezteti a vizek tisztaságát. Nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy meny­nyire fontos feladattá vált az utóbbi időben a kör­nyezetvédelem, s ennek keretében főleg a vizek vé­delme. Tudatában vagyunk annak, hogy életszínvo­nalunk növekedése csak a nehézipar, a vegyipar és a közszükségleti ipar fejlesztésével biztosítható, ezért örömmel vesszük tudomásul a Szlovákia iparosítási programjában elért eredményeket. Ugyanakkor azzal is számolnunk kell, hogy az iparosítás jelentős meny- nyiségű szennyvíztermeléssel jár. Ennek a kérdésnek eddig nem szenteltünk kellő figyelmet, s a káros következményeket lépten-nyomon tapasztalhatjuk. A Kis-Duna és a Feketevíz például ma már annyira ,„fekete“, hogy a higiénikusok nem engedélyezik itt a mezőgazdasági területek öntözését. Nehéz lenne számokban kifejezni, hogy milyen nagy kárt jelent ez az országnak, főleg az olyan aszályos esztendőben, mint az idei volt, amikor a gabonafélék hektárhozama az öntözés hatására 10—15 mázsával növekedett, s még hatásosabb volt az öntözd a takarmánvfélék nél és a kapásoknál. A vizek közismert, s a törvény javaslat első parag­rafusában is ismertetett sokoldalú jelentősége mel­lett azt a körülményt is ki kell emelni, hogy az ön­tözés a mezőgazdasági termelés intenzitásának továb­bi fokozásában, a magas színvonalú talajművelés, a nagy termőképességű fajták termesztése és a bőséges tápanyagellátás mellett az egyik legfontosabb és nél­külözhetetlen intenzifikációs tényező. Ügy is mond­hatjuk, hogy az említett tényezők — a nagy hozamú fajták és az optimális tápanyagellátás — érvényesülé­se elsősorban az öntözésre alkalmas víz felhasználha­tóságától függ. Természetesen az említett folyókban kialakult helyzetet is ebből a szempontból kell vizs­gálni, figyelembe véve különösen azt a körülményt, hogy hazánk egyik legintenzívebben kihasználható mezőgazdasági területét érinti A Kis-Duna és a Feketevíz szennyezettsége azon­ban nem egyedülálló jelenség. Máshol is találkoz­hatunk hasonló problémákkal, ami elsősorban annak a következménye, hogy az iparosítás eddigi gyors ütemű folyamatában a víztisztító berendezések építése nem tartott lépést a termelőkapacitások építésével. Népgazdaságunk fejlesztésének második, a CSKP XIV. kongresszusát követő szakaszában már nem ismétlőd­hetnek meg ezek a hibák. A felszíni vizek magas fokú szennyezettsége világ­szerte komoly problémákat okoz, s egyes szakembe­rek a tapasztalatokból nagyon borúlátó következteté­seket vonnak le. Az ENSZ bizottságai szintén el­A z ipar és a mezőgazdaság gyors fejlődése világviszonylatban az érdeklődés középpontjába állította a vízgazdálkodást. A vizet használó ipar- vállalatoknak ma már gyakran a szük­séges víz sem áll korlátlan mennyiség­ben és minőségben rendelkezésükre. A szennyezett vizek sem bocsáthatók kezelés, tisztítás nélkül a természetes vagy mesterséges vízfolyásokba. Az iparilag fejlett országokban számos el­járást dolgoztak ki az ipari és kom­munális szennyvizek tisztítására. Ma­gyarországon például a Tatabányai Szénbányák Víztisztító és Dúsító Be­rendezések Gyára szabadalmak alapján gyártja a különböző víztisztító beren­dezéseket, amelyekkel az idei Brnói Nemzetközi Gépipari Vásáron iS sze­repelt. A szennyvizek tisztítása annyira idő­szerű és fontos kérdés, hogy nem in­dokolatlanul kerül napjainkban az ér­deklődés középpontjába. A szocialista társadalomban a természet és az élet­környezet védelme elsőrendű feladat, s legfőbb ideje, hogy az érdekelt szer­vezetek, ipari és mezőgazdasági üze­mek megfelelő figyelmet szenteljenek ennek a kérdésnek. Az ipari és mezőgazdasági szennyvíz- tisztítás gyakran nem is a hozzáállás, vagy a rendelkezésre álló anyagi esz­közök kérdése, hanem az alkalmas mű­szaki berendezéseké. A fentebb emlí­tett üzemben olyan eljárásokat sikerült kifejleszteni, amelyek az ártalmas szennyvizeket kibocsátó vállalatok, a községek, városok, üdülőtelepek és sza­natóriumok, valamint a mezőgazdasági üzemek számára egyaránt alkalmasak. A továbbiakban ezekről az eljárások­ról teszünk rövid említést. A TABTA rendszerű szennyvíztisztí­tó telepek például kommunális szenny­vizek és biológiailag bontható ipari szennyvizeket kibocsátó vállalatok, a A TABTA telepek eleveniszapos tisztí­tóberendezések, ahol az oxigénbevitelt függőleges tengelyű levegőztető kere­kek biztosítják. A telepek az igények­nek megfelelően bővíthetők, ez lehetővé teszi a berendezés részleges üzembe­helyezését kisebb kapacitás mellett is, és a beruházási költségek hosszabb idő­re való elosztását. Az előregyártott acél, illetve betonelemekből kialakított szennyvíztelepek helyszíni adaptálása a gyártmánytervek alapján gyorsan meg­valósítható. lárd anyagok az iszapgyűjtöbe esnek, ugyanakkor kialakul egy sűrű szerke­zetű, összefüggő, lebegő iszapfüggöny is, amely lassú tömörülés után az iszap- gyűjtőtérbe süllyed. Az összegyűlt zagy­szivattyú segítségével jut a hidrociklo- nokba, ahol szétválik a folyamatba is­mét visszakerülő homokra és az eltá- volítandó szennyeződésre. A derített víz a reaktor elvételi csatornáján, azután mérőedényen át kerül további felhasz­nálásra. A KÖRNYEZETVÉDELEM IPARI MÓDSZEREI A víztisztító berendezések azonban nemcsak a szennyvizek tisztítására, ha­nem például az ipari felhasználásra kerülő felszíni vizek tisztítására is szol­gálnak. Erre a célra a Cikloflok derítő eljárás alkalmazható. A felszíni vizek ipari célokra legtöbb esetben csak a tisztítási folyamat után válnak alkal­massá. A lebegő anyagok eltávolításá­ra a derítés és a homokon való szűrés, illetve a két eljárás összekapcsolása terjedt el. A nyersvíz az úszó szennyeződésektől először durva szűréssel, majd a durva szuszpenziótól természetes ülepítéssel megtisztítva jut a derítő berendezésbe. A derítés a derítőreaktorban történik. A derítő segédanyagokkal kevert víz a derítőreaktor belső kúpterében felül­ről lefelé áramlik és a kúp alsó pere­mén távozik. A kúpon kívüli térben felfelé áramló víz sebessége fokozato­san csökken, a nagyobb fajsúlyú szi­A Retamix derítő eljárás a felszíni vizek és az elfolyó ipari vizek deríté­sére szolgál. Legelőnyösebben a külön­féle ipari szennyvizek tisztításánál használható, ahol a különböző minősé­gű és szemcseméretű lebegő szennye­ződés eltávolítása az igény. A Retamix eljárás alkalmazása különösen nagy jelentőségű a papírgyári rostos szenny­vizek tisztításánál, mert a tisztított víz recirkuláltatása mellett a leválasztott iszap a gyártásba visszaadható. A sertéstelepek és hizlaldák szenny­vizeinek korszerű tisztítására mechani­kai és kémiai kezeléssel bővített bio­lógiai eljárást dolgoztak ki. Az eljárás alkalmazására — az igényeknek meg­felelően — előregyártott elemekből ké­szülnek a berendezések, akár új tele­pek létesítésére, akár a már meglévők bővítésére. Az eljárás legfőbb előnyei, hogy a tisztított víz a befogadóba ve­zethető, a kiszűrt trágya közvetlenül, az iszap pedig komposztálva trágyázás­ra használható, szagmentes és kiküszö­böli a légyveszélyt, előregyártott ele­mekből készül, s a meglévő telepek egyszerűen bővíthetők, a szennyezettsé- gi mérték tág határok között mozoghat a tisztítási hatásfok csökkenése nél­kül, az üzemelés pedig minimális mun­kaerőt Igényel. A különböző folyadékok szűrésénél vagy iszapok* víztelenítésénél olyan komplett berendezés iránt is felmerült az igény, melynek telepítése egyszerű, kis helyet igényel és gazdaságos az üzemeltetése. A PTA tárcsás vákuum­szűrő telepek tervezésénél ezeket a szempontokat vették figyelembe. A be­rendezés járművön szállítható, közös alapkeretre szerelt szűrőből, vákuum- rendszerből, sűrítettlevegő-rendszerből és villamos elosztószekrényből áll. A berendezések félautomaták, de kí­vánságra oly mértékben automatizálha­tok, hogy időszakos ellenőrzésen kívül más beavatkozást nem igényelnek. Az említett víztisztító berendezéseket a Warman különleges kopásálló zagy­szivattyúk egészítik ki. Előnyösen al­kalmazhatók az ipar számos területén a legkülönfélébb eredetű és termé­szetű zagyok szállítására, mint a hid­raulikus anyagszállítás korszerű esz­közei. Nagy teljesítménnyel, jó hatás­fokkal, minimális karbantartással szál­lítanak erősen koptató hatású zagyo­kat. Ebből a felsorolásból is látható, hogy a szennyvizek tisztítása és az ipari üzemek vízgazdálkodása ma már nem ütközik technikai akadályokba. A szennyvíztisztítás és a víztisztító be­rendezések gyártása a kor követelmé­nyeinek megfelelően egyre inkább ön­álló Ipari ágazattá fejlődik, melynek termékei ma már a tervezett beruházá­sok természetes és szerves részét al­kotják. STEIGERVALD JÖZSEF Beilus Imre felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents