Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-30 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 IX. 3U München, 1938. szeptember 29. Harmincöt év ugyan nem kerek évforduló, azonban a címben idézett történelmi esemény jelentősége indokolttá teszi, hogy e szomorú emlékű dátumot jól emlékünkbe véssük. Miután a német nagytőke 1933-ban Hitlert uralomra juttatta, minden haladó szellemű ember előtt világossá vált, hogy a fasizmus veszélyes rohamlépésekben közeledik. Csehszlovákia Kommunista Pártja szüntelenül felhívta a kormány és a nép figyelmét a közelgő katasztrófára, szervezte és vezette a harcot annak elhárítására. A német agresszió veszélyét elsőnek a Szovjetunió ismerte fel, s a kollektív biztonsági rendszer megteremtése érdekében élénk külpolitikai tevékenységbe kezdett. Ennek eredményeként 1935. május 16-án létrejött a szovjet—francia szerződés, amely a német agresszivitás elleni védelem eszközéül szolgált. A szovjet-francia szerződés megkötése arra késztette a korábban élesen szovjetellenes politikát folytató csehszlovák kormányt, hogy — francia szövetségeséhez hasonlóan — ugyancsak védelmi szerződést kössön aK Szovjetunióval. A további években rohamosan és feltartóztathatatlanul peregtek az események Csehszlovákia megsemmisítése felé. A német Nemzeti Szocialista Párt 1938. szeptember 12-i ülésén Hitler napirendre tűzte Csehszlovákia likvidálását. Kijelentette, hogy bármikor kész a döntést a diplomáciai útról katonai síkra terelni. Közben egyre több jel mutatott arra, hogy a nyugati hatalmak nem merik kenvértörésre vinni a dolgot Németországgal. és hajlandók Csehszlovákiát kiszolgáltatni Hitlernek, hogy ezzel a német térieszkedési törekvéseket a Szovjetunió felt tereljék. 1938. szeptember 14-én Nagy-Britannia miniszterelnöke, a 70 éves Chamberlain Hitlerhez repült fákkor ült életében először repülőgépen). A rákövetkező napon Felső Bajorország üdülőhelyén Berchtesgadenben tárgyaltak, s ezen az értekezleten tudtára adta Hitlernek, hogy hozzájárul Csehszlovákia németlakta területeinek elcsatolásához. A francia burzsoáziának sem nagyon tetszett a gondolat, hogy a Szovjetunió oldalán lépjenek fel Hitler ellen. Faucher tábornok, aki annak idején a csehszlovákiai francia katonai misszió vezetőle volt. egves prágai politikusok előtt minden teketőria nélkül katonás nyíltsággal kifejezést is ad^tt ennek a felfogásnak. Harmincöt évvel ezelőtt, 1938. szeptember 29-én létreiött a megállapodás Münchenben Hitler, Mussolini, valamint Anglia és Franciaország képviselői, Chamberlain és Dala dier között Megkötötték az úgynevezett „müncheni egvezménytH-t, mely szerint jelentős területeket ítéltek oda Németország nak Csehszlovákia területéből. Az új német határ mintegy 30 km-re volt Prágától és Csehország más jelentősebb iparvárosaitól Chamberlain Münchenből való visszatérte után kijelentette: „Mától fogva a béke egész nemzedékekre biztosítva van!“ Churchill, az angol parlamenti ellenzék vezére másképpen kommentálta a müncheni egyezményt „Angliának a háború és a szemen között kellett választania“ — mondotta nagv elkeseredéssel és felháborodással a parlamentben. — Miniszterei a szégyent választották, hogy utána mégiscsak a háborút kapják...“ (Potyomkin: A diploma 11 története. 675. oldal.). A müncheni döntés ily módon Csehszlovákiát teljesen kiszolgáltatta a hitleri Né me'országnak. Csehszlovákia képviselőjét a müncheni konferenciára meg sem hívták, tehá*- Csehszlovákia sorsa felett Csehszlovákia nélkül döntöttek. Dr. Mastný berlini csehszlovák nagykövet két óra hosszat az előszobában várakozott az ítélet kihirdfité- sére A tanácskozás után Chamberlain közölte vele a megállapodás tartalmát s megjegyezte, hogy választ nem vár... A csehszlovák kormánv Beneš köztársasági elnökkel az élen szégyenletesen kapitulált. Elfogadta a müncheni egyezmény súlyos feltételeit, nem vette igénybe a korszerűen felfegyverzett, harcra kész csehszlovák hadsereget, a Szovjetunió felajánlott segítségét, valamint a kommunista párt vezette hatalmas antifasiszta tömegek áldozatkész támogatását. A csehszlovák válság első szakaszában 1938 tavaszán és nyarán a magyar kormánykörök még kétségesnek tartották a Cseh Szlovákia elleni esetleges háború kimenetelét. A magyar külpolitika bizonytalanságában nem kis szerepet játszott az a körülmény is, hogy akkor még számoltak egy angol-francia beavatkozással. A nyugati ha talmak későbbi magatartása azonban meg győzte a magyar kormányt arról, hogy minden ilyen irányú aggálya alaptalan. 1938 tavasza után a magyar külügyminisztérium ba érkező diplomáciai iratok egész sora számolt be arról, hogy a nyugati hatalmak nem kívánják exponálni magukat Csehszlovákiáért és készek mindent jóváhagyni, ami az ún. 7,békés evolúció“ útján történik. A nyu gáti hatalmak álláspontját igen szemléltetően fejezték ki azok a felelős angol politikusok, akik az Angliában tartózkodó Wie- demannak, — Hitler személyi szárnysegédjének — azt a tanácsot adták, hogy „do not shoot — but strangle“ azaz „lőni nem szabad, de megfojtani igen“. Az efféle hírek hatása alatt a magyar kormánykörök is vérszemet kaptak, s minden lehető és lehetetlen módon körüludvarolták Hitlert és Mussolinit, hogy Csehszlovákia feldarabolása esetén ők is osztozhassanak a prédán. Hosszas utánjárásuk eredményeként Hitler jóvoltából a müncheni egyezménybe a következő. Magyarország igényeit érintő szöveg került: „A négy hatalom kormányfői Németország, Olaszország, Anglia és Franciaország képviselői kijelentik, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség problémáját az érdekelt kormányok három hónapon belül rendezik.“ A müncheni határozat értelmében a csehszlovák kormány beleegyzett a magyarokkal való tárgyalásokba. Az összejövetel időpontinként 1938. október 9-ét, helyéül pedig Komáromot jelölték meg. A tárgyalásokon Csehszlovákiát Dr. Chvalkovský külügymi niszter, Magyarországot Kánya Kálmán külügyminiszter képviselte. Rajtuk kívül részt vett a tárgyalásokon a szlovák autonóm kormánv képviseletében Dr. Tiso is. A tárgyalásokon a két fél álláspontja között áthidalhatatlan űr tátongott. A magyar delegáció követelése valóban túlzott volt. Magában foglalta a Bratislava. Nitra, Kassa, Ungvár és Munkács körüli területeket, persze a nevezett városokkal együtt. Négynapi tárgyalás után a csehszlovák delegáció felajánlotta a Csallóköz magyarlakta területeit, ezt azonban a másik tárgyaló fél elégtelen nek minősítette és visszautasította; ugyanakkor kijelentette, hogy fellebbezéssel fordul a müncheni egyezményt aláíró négy nagyhatalomhoz. A komáromi . tárgyalások meghiúsulása után az érdekelt államok képviselői egyre- másra kilincseltek Hitlernél. 1938. október 14-én Chvalkovský csehszlovák külügyminiszter csak néhány perccel előzte meg Darányi magyar miniszterelnököt Hitler fo- gadószobájában. Hitler túlzottnak minősítette ugyan a magyar követeléseket, de ugyanakkor határozottan ellenezte, hogy az ügyben a szerződést aláíró négy nagyhatalom döntsön, s kijelentette, hogy Közép-Európa területe kizárólag csak német érdekszféra. Hitler a tárgyalások során már bizonyára a tervbe vett önálló Németország érdekeit minden körülmények között kiszolgáló fasiszta szlovák állam megállítását tartotta szem előtt, amely alig fél évvel később. 1939, március 14-én be is következett. A Hitler kegyelméből létrejött szlovák klerikálfasiszta állam megalakulását követő napon, azaz 1939. március 15-én a nemet hadsereg megszállta Prágát, és Hitler a cseh-morva országrészeket német protektorá. tussá nyilvánította. Ezen a napon Csehszlovákia mint állam megszűnt létezni. De térjünk vissza a csehszlovák—magyar tárgyalásokra. A komáromi és berlini eredménytelen tárgyalások után mindkét kormány új tervezetet dolgozott ki, s újbči fellángolt a harc az egyes városok megszerzéséért. illetve megtartásáért. Ez a harc különösen éles formákat öltött Košice—Kassa város hovatartozása tekintetében. Időközben a nyugati hatalmak beleegyez tek abba, hogy a csehszlovák—magyar kérdésben döntőbírákként a tengelyhatalmak, azaz Németország és 'Olaszország ítélkezzenek. Az erre vonatkozó angol nyilatkozat a következőképpen hangzik: „Őfelsége kormánya örömmel fogja látni, ha a csehek és a magyarok nézeteltéréseiket az olasz és német kormány döntőbíráskodásával rendezik“. (Ránki: Századok, 1964, 56. oldal). Bár a müncheni egyezmény szerint a csehszlovák-magyar közvetlen tárgyalások sikertelensége esetén vitás kérdésekben a négy nagyhatalom hivatott a döntésre, Csehszlovákia hitszegő szövetségesei ez alkalommal másodszor is elárulták Csehszlovákiát és szabad prédaként kiszolgáltatták Hitler kénye-kedvére. Az angol kormány állásfoglalásával megerősödött a tengelyhatalmak politikai és gazdasági befolyása Délkelet-Európa országaiban. 1938. október 30-án a német kormány közölte a magyar és csehszlovák kormánnyal, hogy a döntést 1938. november 2-án hozzák meg Bécsben. A bécsi tárgyalásokon a Belvedere-palota dísztermében négy ország: Németország, Olaszország, Csehszlovákia és Magyarország külügyminiszterei vettek részt szakértőik kíséretében. Tulajdonképpen nem is beszélhetünk itt „tárgyalásról“, hiszen a konferencia valójában teljesen formális volt, mert a határokban Ribbentrop és Ciano már előzőleg véglegesen megállapodtak. A döntő bírák tárgyalásai eredményének ismertetése után aláírták a jegyzőkönyveket, amelyek megállapították az új határokat, és meghatározták a területek átadásának időpontját, mégpedig 1938. november 5-e és 10-e között. A bécsi döntés szerint az öt vitatott város közül hármat: Kassát, Munkácsot és Ungvárt Magyarországnak, Bratislavát és Nitrát pedig Csehszlovákiának ítélték oda 1938. szeptember 30-án a kapituláció hivatalos bejelentése után egy munkásküldöttség Klement Gottwalddal az élen felkereste Beneš köztársasági elnököt, hogy utolsó kísérletet tegyen az ország megmentésére. Gottwald többek között a következő szavak kai érvelt: „A mezítlábas és fegyver nélküli abesszínek védekeznek az olasz hódítók el len. Nézzük a hős spanyol népet, mily bátran és hősiesen harcol és mi megadjuk magunkat. Van kitűnő hadseregünk, a nép egységesen velünk van, még nem késő, meg mutathatjuk erőnket/" Klement Gottwald 1938. október 11-én a nemzetgyűlésen való utolsó részvétele alkalmával a következőképpen nyilatkozott: ,.Mint kommunista büszke voltam arra, hogy cseh vagi/ok, büszke voltam a huszita nem zetre, meh/hez én is tartozom. Tudom, hogy a cseh nép továbbra is hűséges a huszita hagyományokhoz, de viszont nem lehet büszke sem mint cseh, sem mint kommunista a kormány cselekedetére, mely népün két a beláthatatlan következményű szörnyű katasztrófához vezette!!!.. A harmincöt évvel ezelőtt aláírt münehe ni diktátum Csehszlovákia függetlenségének elvesztéséhez, maid a második világháború hoz vezetett mely az emberiség történetének lepborzalmnsabb, és reméljük utolsó világháború fa volt. RÓJÁK DEZSŐ A Csekszlovákia feldarabolásáról döntött tárgyalások hírhedt részvevői. Első kép: München, 1938. szeptember 29. Második kép: Bécs, 1938. november 2. • Észtországiján olyan talajjavító rendszer kialakításán dolgoznak, mely tengervízzel való öntözést tesz lehetővé. A kísérletek során a tengervízzel végzett öntözés eredményeként a korai káposzta hozama megkétszereződött, és cukortartalma is jelentősen emelkedett. Az árpa ellenállóbb lett a megdőléssel szemben, s megnőtt a szemek súlya is. Észtországban mintegy 20 000 hektárnyi terület öntözhető tengervízzel. ® A hozzávetőleg 6000 km hosszú transzszibériai műút a Szovjetunió központi területeit köti össze Kelet-Szibériával: Moszkvától Csitáig vezet. Az útvonal egy része már korszerű autópálya, egyes szakaszai azonban esős időszakban járhatatlanok. Az útépítők most aszfaltbetonnal burkolják ezeket a szakaszokat. 9 Az úszó jéghegyek szétrobbanhatnak — állapították meg az Anktartiszon dolgozó szovjet kutatók. Az összepréselt parányi légbuborékokkal telített jég nem hasadozik, hanem hangos robajjal szétpukkad. Felmelegedéskor csak úgy röpködnek a jégdarabok. A kutatók a Mirnij obszervatórium közelében, a szilárd parti jégmezőn bukkantak rá egy ilyen jéghegy törmelékeire. 0 Fél évszázada csaknem teljesen kipusztították az usz- szuri pettyes szarvasokat. A szovjet időszakban á távol-keleti Tengermelléken gazdaságokat szerveztek tenyészésükre. Az utóbbi években mintegy ezer darabot szállítottak belőlük az Altaj vidékére, ahol szintén tenyészteni fogják őket. A harmadik tenyésztési központnak a Kaukázust szemelték ki. # A Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozata Geokémiai Kutatóintézetének munkatársai a Góbi sivatag déli részén kutató mongol geológusokkal közösen egy eddig Ismeretlen, világosbarna színű, selyemfényű ásványt fedeztek fel. Mivel egy másik, Kazahsztánban nemrég felfedezett új ásványt az első űrhajós, Gagarin tiszteletére gagarinitnek neveztek el, a kutatók úgy határoztak, hogy a Góbi sivatagban most talált ásványnak Armstrong amerikai űrhajósról az armstrongit nevet adják. Az ásványból az Egyesült Államokba is küldenek egy mintadarabot. # Megkezdték a jakovlev tervezőirodájában szerkesztett JAK—18T típusú új repülőgép sorozatgyártását. A kettős kormányszerkezetű gép, amely vakleszállást is végre tud hajtani, utasok, teheráru és postai küldemények szállítására egyaránt alkalmas. A JAK—18T-t utasszállító gépek pilótáinak alapfokú oktatására és továbbképzésére is felhasználják majd. A 4 férőhelyes gép sebessége óránként 300 kilométer, repülési távolsága 1000 kilométer. # A leningrádi Ermitázs a Szovjetunió legnagyobb képző- művészeti és kultúrtörténeti múzeuma. Gyűjteménye már a XVIII. század végén felbecsülhetetlen értékű, európai viszonylatban is egyedülálló volt. Az Ermitázs, amelyet évente százezrek látogatnak a világ mindpn részéből, állandóan gyarapítja anyagát. A hatalmas múzeumban több mint 2 500 000 műtárgyat őriznek, különböző korokból és országokból. Ezek között hozzávetőleg 15 000 festményt, 12 000 szobrot, több mint 600 000 régészeti leletet és 200 000 iparművészeti tárgyat, egymillió fémpénzt és érmet tartanak számon.
