Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-29 / 232. szám, szombat

1973. IX 29. 3 HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK Monopóliumok szorításóban Jól fejlődnek Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolatai Tito—Koszigin találkozó A chilei dráma világvissz­hangot keltett és az események gyűrűzésének hatá­sa különösen érezhető a latin­amerikai földrészen. A földrész viszonyai alakulásának negativ oldalait tekintve az utóbbi évek történésében bizonyos logikai következetességet fedezhetünk fel: egyes, ásványkincsekben gazdag országokban, ahol az észak-amerikai monopóliumok különösen érdekeltek, washing­toni sugallatra mozgolódnak a junták, hogy alkalmasnak lát­szó pillanatban eltávolítsák a nép érdekeit szem előtt tartó, antiimperialista és antimono- polista, oligarchia-ellenes irányzatú katonai vagy polgári kormányokat. Ennek voltunk a tanúi 1971-ben, amikor az ez­redesek juntája Bolíviában megdöntötte Juan Jósé Torres tábornok népi kormányát s er­ről győződhettünk meg most a chilei fasiszta puccs kapcsán. Törvélnyszerűen felmerül az analógiás következtetés: vajon nem kell-e tartaniuk hasonló rendszerű amerikai államoknak a bolíviai és a chilei fordulat megismétlődésétől? A legérin- tettebb ország most Peru és Argentína. Ugyanakkor a bolí­viai példa alkalmat ad betekin­teni a junták anatómiájába is, mert szemmel látható változá­sokon mennek át, rendszerint erős jobbratolódás irányában. 9 Tábornokok és ezredesek A katonai junták hagyomá­nyosan hatalmi és elrettentő szerepet játszottak Latin-Ame- rikában. Kormányokat döntöt­tek meg és juttattak uralomra, úgy ahogyan az adott időben az uralkodó osztály és az ál­tala kiszolgált észak-amerikai monopóliumok érdekeinek megfelelt. Szemléltető példája ennek Bolívia, ahol a legutób­bi 145 évben 200 államfordu­lat zajlott le és ma is bárme­lyik pillanatban bekövetkez­het egy újabb puccs. Az utóbbi évtizedben Azon­ban a latin-amerikai hadsere­gek tisztikara is változott. Az objektív társadalmi fejlődés a hivatásos katonák megosztásá­ra is kihatott, a tisztikar po­larizálódásához vezetett. Kiala­kult a nacionalista tisztek cso­portja, amely politikai kérdé­sekben a nemzeti érdekek vé­delmének platformjára helyez­kedve antiimperialista pozíció­kat foglalt el. Természetesen hiba volna idealizálni szerepü­ket. Nacionalizmusuk elsősor­ban a nemzeti burzsoázia ér­dekeinek védelmét jelenti az észak-amerikai monopóliumok­kal és a szekerükét toló hazai nagybirtokosokkal és nagyipa­rosokkal szemben. Más szempontból a katonai hivatás a vagyonos osztályok sarjainak kiváltsága. Érthető, hogy amennyiben ilyen tisztek egy népi, nemzeti kormányt támogatnak, elsősorban saját családjaik érdekeit tartják szem előtt. Ha aztán egy ilyen rendszer a radikális reformok útjára tér, akkor színt vall ez a réteg és a nagyburzsoázia szövetségeseként színre lépve bizonyos helyzetekben puccsot hajt végre a törvényesen vá­lasztott kormány ellen. Ezt a differenciálódást lát­hattuk Chilében is. A Népi Egység koalíciójának hatalom­ra jutása után a reakció azzal mutatta meg nemtetszését, hogy meggyilkoltatta a haladó szel­lemű hadseregfőparancsnokot, René Schneider tábornokot. A kormány nem elég határozot­tan járt el. Néhány idősebb ma­gas rangú tisztet, akire gyanú hárult, hogy kapcsolatban ál­lott a merénylőkkel, nyugállo­mányba helyeztek. Az egyes fegyvernemek élt« azonban nem történi meg a szükséges leváltás; a három év alatt tör­tént személycserék nem akadá­lyozták meg azt, hogy a had­sereg a reakció eszközévé vál­hasson. Valahogy glorifikálták, tabuként kezelték a hadsereget; még Prats tábornok, főparancs­nok, Allende bizalmi embere is örökké ,/z hadsereg egységére" hivatkozott, és ezért nem lé­pett fel kellő eréUyel. A Népi Egység szocialista útkeresését az alkotmányosság megőrzése jellemezte. Bolíviá­ban ún. népi parlament ala­kult, amely a társadalom leg­haladóbb részét tömörítette bi­zonyos társadalmi ellenőrzés gyakorlása céljából, ezt azon­ban a Torrest elmozdító junta egyszerűen eltörölte, Chilében az üzemi munkásokat fel is fegyverezték, előre gondolván a meghatározatlan időben be­következhető összecsapásra a népi erők és a reakció között. A parlamentben erős reakciós blokk obstrukciójával. majd frontális támadásával azon­ban mind több engedményt csi­kart ki a Népi Egység kormá­nyától, amely a polgárháború elkerülése végett taktikai en­gedményeket tett, ám végül is kivették a fegyvert a munkás­ság kezéből, s így nem maradt ereje a junta elleni hatásos védekezésre. O A forradalmi gondolat ereje Sem Bolíviában, sem Chilé­ben nem érvényesült követke­zetesen az a megállapítás, amelyet a Clarin című haladó lap tett annak idején: „A de­mokrácia legjobb biztosítása a munkás vállán a puska“. A reakciós junta mindkét or­szágban felülkerekedett. Ám va­lóban ura-e a helyzetnek? Hu­go Banzer ezredes katonái diktatúrája immár két éve uralja Bolíviát. A 45 éves Hu go Bunzer-Suarez ezredes a legbefolyásosabb vagyonos ré­tegek érdekeit képviseli. Maga is német származású s Bolívia ban német telepesek kezében van az ipar 30 és a kereske­delem 23 százaléka. A több mint ötmillió lakosú (három és fél millió indián) ország után szegénységi sorrendben csak Haiti következik. Húsz­százalékos a munkanélküliség ott, ahol gazdag természeti kin­cseket rejt a föld. Csakhogy mások veszik hasznukat. A bá­nyászok és olajmunkások azon­ban még jól emlékeznek rá, hogy az állami kezelésbe vett és a COMIBOL állami vállalat felügyelete alá helyezett vállala­tokban már kezdett emelkedni az életszínvonaluk, igéretteljes jövő bontakozott ki előttük. A két év alatti változások is oly mély nyomot hagytak bennük, hogy ragaszkodnak érdekeik pillanatnyilag egyetlen legális védelmezőjéhez, a szakszerve­zetekhez. Banzer juntájának két év alatt sem sikerült eltávolí- tania a szakszervezetek éléről a baloldali vezetőket. Banzer ezért a jelek szerint elvesztette vezető szerepét a juntában. Már két alkalommal, a legutóbb a nyáron szélső- jobboldali puccsot kíséreltek meg ellene, de az államcsínyt csírájában elfojtották. Az ez­redes most azonban egy „bal­oldali puccs“ leleplezését szi­várogtatta ki, hogy ezzel az ürüggyel igazolhassa újabb tá­madását a tömegek ellen. $ A chilei puccs után A chilei események aggasz­tóan hatottak a latin-amerikai közvéleményre. Elsősorban az Andok Paktum országainak köz­véleményét gondolkoztatták el. Az évek óta óvatos reformok útját követő perui katonai kor­mány már készül a védekezés­re, mert a különösen erős bra­zil nyomás hatására, washing­toni támogatással itt is emel­geti fejét a reakció. Perón, az újonnan megválasztott argen­tin elnök is óvatosan keresi a kibontakozást, bár antiimperia­lista és oligarchia-ellenes po­litikája a tömegek támogatását élvezi. Ugyanakkor más rend­szerek, például az uruguayi Bordaberry-rendszer a chilei puccstói felbuzdulva újabb had­járatot hirdetett a marxista baloldal ellen. A bonyolult helyzetben is le­vonhatjuk azt a következtetést, hogy a latin-amerikai haladó fejlődés — ha nem is egyenes úton — tovább folytatódik, s a chilei juntának sem sikerül kiirtania a Népi Egység re­formjainak emlékét, mint ahogy Torres szelleme is él a bolíviai dolgozók között. L. L. Belgrád — Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke hivatalos baráti lá­togatása során tegnap Bijedics jugoszláv miniszterelnök kísé­retében Brioni szigetére utazott. Itt találkozott Joszip Broz Ti- tóval, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének elnökével, ju­goszláv államfővel. Eszmecseré­jükön, amelyet megfigyelők egyöntetűen a látogatás legfon­Kairó — Egyiptomban a na­pokban emlékeznek meg Ga­mal Abdán Nasszer halálának harmadik évfordulójáról. Nasz- szer az újkori arab történelem kiemelkedő politikai egyénisége volt, csaknem két évtizedig állt az egyiptomi állam élén. Az egyiptomi politikai és gazdasá­gi függetlenítési törekvések élén állott. Az elhunyt elnök sírjánál a kairói mauzóleumban hivatalos közéleti személyiségek és egy­szerű polgárok emlékeztek meg az évfordulóról. Hazánkat Ľubo­mír Hanák nagykövet képvisel­te. Az évforduló alkalmából An­var Szadat köztársasági elnök mondott beszédet. Moszkva — A Pravda terje­delmes cikkben emlékezik meg tosabb eseményének tartanak, külpolitikai kérdésekről és a két ország kapcsolatairól volt szó. Az eszmecsere után Tito el­nök ebédet adott vendége tisz­teletére. A szovjet kormányfő egy nap­pal meghosszabbítja jugoszlá­viai tartózkodásának idejét és vasárnap helyett hétfőn tér vissza Moszkvába. Nasszer halálának évfordulójá­ról. A cikk megállapítja, hogy Nasszer külpolitikai vonalveze­tése a Szovjetunióval és a töb­bi szocialista állammal fenntar­tott sokoldalú baráti kapcsola­tokon alapult. Nasszer annak el­lenére folytatta ezt a politikát, hogy az imperialista reakciós körök el akarták szigetelni Egyiptomot a szocialista tábor­tól. Haladó politikájának bizo­nyítéka az 1971 májusában alá­írt szovjet—egyiptomi együtt­működési szerződés. A Szovjet­unió önzetlen baráti segítsége rendkívül nagy jelentőségű volt Egyiptom önálló népgazdasága alapjainak lerakásánál. Az im­perialista reakciós körök termé­szetesen ellenszenvvel viseltet­tek Nasszer haladó politikája iránt. TANAKA japán miniszterel­nök folytatja hivatalos tárgya­lásait Párizsban. Tegnap fogad­ta őt Pompidou köztársasági elnök is. HÉTFŐN a szovjet fővárosba utazik az amerikai űrkutatási központ 47 szakembere, ahol — a szovjet—amerikai űrkutatási megállapodás értelmében — szovjet szakemberekkel tárgyal­nak. OKTÓBER első hetében a NATO-erők hadgyakorlatot tar­tanak az északi- és a noirvég tenger térségében. A hadgya­korlat során kipróbálják a tengeralattjárók leküzdésének és a NATO észak-európai csa­pásmérő flottája légltámogatá- sának módszereit. BÉRKÖVETELÖ sztrájkot foly­tatnak a Michigan állambeli Detroit pedagógusai, annak el­lenére, hogy a bíróság tör­vényellenesnek minősítette munkabeszüntetésüket. BRIONI-szigetén ülést tar­tott a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Végrehajtó Bi­zottsága, amely Tito elnök irá­nyításával a párt X. kongresz szusának előkészületeit vitatta meg. NAGY-BRITANNIA csökkenti Észak-írországban tartózkodó haderőinek létszámát. A tava­lyi 21 000 főről 15 500-ra csök­kenti katonáinak létszámát. BRANDT nyugatnémet kancel­lár Chicagóban beszédet mon­dott, amelyben többek között kijelentette, hogy a szovjet- nyugatnémet és a lengyel—nyu­gatnémet szerződés megkötése az európai feszültség egyik alaptétele. NEW ORLEANSBAN a bíróság elejtette a vádat Garrison ügy­véd ellen, aki Kennedy elnök meggyilkolásának körülményeit vizsgálva az amerikai hírszerző szolgálat vezető beosztású dol­gozóit tette felelőssé az elnök meggyilkolásáért. A JAPÁN Kommunista Párt egyik vidéki székházában há­zilag készült bomba robbant. A párt képviselője a jobboldali szervezeteket tette felelőssé a támadásért. A KÍNAI Népköztársaság hi­vatalosan kérte felvételét a Nemzetközi Valutaalap és a Vi­lágbank tagállamai közé. PORTUGÁLIÁBAN tegnap hi­vatalosan megkezdődött az ok­tóber 28-án tartandó választási kampány. Az ellenzéki pártok nak most lehetősége nyílik az illegalitásból való kilépésre. A SZIBÉRIÁN keresztül veze­tő Róma—Tokió repülőjárat ez óv október 31-én nyílik meg — közölte az „Aeroflot“ szovjet légiközlekedési vállalat képvi­selője. KISSINGER új amerikai kül ügyminiszter elfoglalta hivata­lát a washingtoni külügyminisz térium épületében. WALTER SCHEEL nyugatné­met külügyminiszter Kanadá­ban megbeszélést folytatott Sharp külügyminiszterrel, majd találkozott Trudeau miniszter­elnökkel. A SZOVJET—AMERIKAI SALT­tárgyalásokon a szovjet és ame­rikai küldöttség tegnap megtar­totta újabb találkozóját. Kijárási tilalom Irakban Bejrut — Bagdadban és kül­városaiban pénteken hajnali 4 órakor kijárási tilalmat rendel­tek el. Mint a bagdadi rádió­ban sugárzott belügyminisztéri­umi közlemény bejelentette, a kijárási tilalom további intézke­désig marad érvényben, s ezt biztonsági intézkedésként ren­delték el az utóbbi napokban a fővárosban történt bűntettekkel kapcsolatban. A bejrúti jelentések szerint Irak lezárta a forgalom elől a bagdadi nemzetközi légikikö­tőt és az ország többi repülőte­rét. Az intézkedésről tájékoz­tatták az összes közel-keleti légitársaságokat. TANÁCSKOZNAK A SEATO KÜLÜGYMINISZTEREI New York — Tegnap tanács­kozásra jöttek össze a Délkelet­ázsiai Szerződés Szervezetének (SEATO) tartozó tagállamok külügyminiszterei, hogy meg­vizsgálják a katonai tömb el­múlt évi tevékenységét. A ta­nács 18. ülésszakának napirend­jére tűzték azoknak a világpo­litikai fejleményeknek az elem­zését is, amelyek messzemenően befolyásolják a SEATO jövőbe­ni működését. A külügyminisz­terek igyekeznek a „kor szel­leméhez“ igazítani a hideghá­borús időszak szülte agresszív, Francia lapvélemény a müncheni tragédiáról Párizs — A L’Humanité cikk­ben emlékezik meg a münche­ni egyezmény aláírásának 35. évfordulójáról. A lap arra fi- gyBlmeztet, hogy az NSZK-ban müg ma is léteznek olyan erők, amelyek a müncheni egyezmény szellemében ellenzik az európai enyhülési folyamatot és befo­lyásolják Villy Brandt kormá­nyának politikáját. A cikk né­hány korabeli jelszót idéz, mint például „Inkább Hitlert, mint a népi egységfrontot“ és egyéb szovjetellenes jelszavakat. A szégyenteljes egyezmény aláírása idején Franciaország­ban csupán a Francia Kommu­nista Párt tiltakozott a münche­ni kapituláció ellen, mert tuda­tában volt annak, hogy a fasiz­Nasszer halálának évfordulója imperialista katonai csoporto­sulást. A SEATO katonai erejét zö­mében a térségtől távoli orszá­gok, elsősorban az amerikai haderő jelenti. Az egyetlen, he­lyileg jelentékenyebb katonai erővel rendelkező állam Pakisz­tán. A Szovjetunió külügyminisz­tériuma 1954. szeptember 15-én így foglalt állást a SEATO lét­rehozásával kapcsolatban: „Az új katonai csoportosulás lénye­gét tekintve gyarmattartó hatal­mak tömbje“. mus előli meghátrálás bátorítja a szovjetellenes erőket a de­mokrácia és a szocializmus el­leni harcban. A cikk továbbá ar­ra hívja fel a figyelmet, hogy a fasiszta veszéllyel ma is szá­molni kell és hangsúlyozza a Csehszlovákia és az NSZK kö­zötti kapcsolatok normalizálá­sát tartalmazó szerződés aláírá­sának szükségességét. Végezetül a cikk hangsúlyoz­za, hogy az FKP napjainkban a chilei fasizmus elleni harcban feltétlenül támogatja a chilei népet, és Chile gyilkosainak ne­vezi a terrorcselekmények elkö­vetőit. A cikk írója a sorozatos puccsista kegyetlenkedéseket a hitleri terroristák bűncselekmé­nyeihez hasonlítja. NIXON A KÉPVISELŐK OSTROMGYÜRÖJÉBEN Washington — Ojabb fordulat következett be az amerikai sze­nátusban a külföldön állomáso­zó amerikai csapatok létszám- csökkentése ügyében: csütörtö­kön 48:36 arányban törvényja­vaslatot fogadtak el, amelynek értelmében 1975 végére 23 szá­zalékkal kell csökkenteni az idegen területen lévő szárazföl­di és légierő személyi állomá­nyát. Előzőleg szerdán a törvény­hozók előbb jóváhagyták, majd egy megismételt szavazás során elutasították Mansfield demok­rata párti szenátor javaslatát, amely három éven belül 40 szá- za'ékos létszámcsökkentésről szólt. A most elfogadott javaslat azt jelentené, hogy a külföldön állomásozó 471 ezer amerikai katonából 110 ezer két éven be­lül hazatér. A szenátusi szavazás azonban korántsem jelenti, hogy a tör­vényjavaslat megvalósul. Hátra van még a szavazás a képvise­lőházban, ahol konzervatívabb felfogás érvényesül, ezért vár­hatóan leszavazzák a szenátusi döntést. Ám mégha a javaslat ezen a fórumon keresztülmenne is, Nixon elnök minden bizony­nyal él elnöki vétójával, hiszen korábban ismételten figyelmez­tette a szenátust, hogy nem hajlandó elfogadni olyan dön­tést, amely „egyoldalúan csök­kentené“ az Egyesült Államok katonai jelenlétét a világban. Az amerikai képviselőház pénzügyi bizottsága törvényja­vaslatot fogadott el, amely je­lentősen kiszélesíti Nixon elnök jogkörét a kereskedelem vo­natkozásában. A bizottság ugyanakkor meg­erősítette azt a két nappal ez­előtt hozott döntését, amely ezt a jogkört a szocialista országok vonatkozásában nem biztosítja az elnöknek, és a legnagyobb kedvezmény elvének megadását olyan feltételekhez köti, ame­lyek beavatkozást jelentenek a szocialista országok, elsősor­ban a Szovjetunió belügyeibe. Nixon elnök republikánus-pár­ti kongresszusi vezetőkkel foly­tatott megbeszélésén állást fog­lalt a szovjetellenes képviselők­kel szemben. Közölte, hogy a legnagyobb kedvezmény elvé­nek megtagadása a Szovjetunió­tól „végzetes és tragikus" lehet a két ország kapcsolataira.

Next

/
Thumbnails
Contents