Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-25 / 228. szám, kedd
Ű J FILMEK FEDŐNEVE: JÉGMADÁR (szovjet) A kiváló ifjúsági író, Jurij Jakovlev írta az ifjúságnak szánt belorusz film forgató- könyvét; az alkotás gyermek- hősei egy legendás hírű partizán nyomát kutatják, akinek valódi neve nem maradt fenn, csak a fedőneve ismert, melyet egy emlékműre véstek. Ki lehet vajon a Jégmadár, emlékeznek-e rá azon a vidéken, ahol a Nagy Honvédő Háború idején ejtőernyős akciót hajtott végre, s ennek során felrobbantott egy fontos vasúti hidat? /\ TENGERI FARKAS A nyomkereső gyerekek fokról fokra feltárják a merész partizán kilétét s közben megszeretik őt, tisztelik bátorságáért, vakmerőségéért, áldozat- készségéért. Múlt és jelen képei váltakoznak a mozgalmas ifjúsági filmben, mely szórakoztatóan, látványosan idézi fel a háború történetét. Kár, hogy a cselekmény helyenként követ- kezetleu, a logikai hibák ugyanis csökkentik a film hitelességét. Az alkotást Vja- cseszlav Nyikiforov rendezte. Kegyetlen és romantikus kalandokat mond el A tengeri farkas és a Bosszú című kétrészes színes, román—nyugatnémet film, mely Jack London elbeszéléseiből készült. London még ma is népszerű író, alkotásai vonzzák a filmeseket; ezzel magyarázható, hogy egy- egy műve időnként celluloid- szalagra kerül. A tengeri farkast sem első ízben viszik filmre: valamikor a negyvenes években az Egyesült Államokban már film készült belőle. Sergiu Nicolescu, az ismert román rendező a népszerű regényből akciófilmet formált; arra törekedett, hogy megőrizze a könyv jellegét és atmoszféráját, a hősök lélekrajzát azonban a nyers erőszak ábrázolásával próbálja pótolni. A román alkotó nem először rendez koprodukciós filmet, így minden bizonnyal hasznos tapasztalatokkal rendelkezik a közös vállalkozást illetően. A nyugati együttműködésnek azonban elég nagy volt az ára, alkotása ugyanis jellegzetes kommersz-produkcióvá laposodott. Koprodukcióról lévén szó, a főszerepeket nyugatnémet (harmad-negyedrangú) színészek alakítják. Tizenkét év után érkezett hozzánk ez a nagyszerű film, melynek zenéjét, Leonard Bernstein világhírű dallamait, talán mindenki ismeri, rádióból, színházból. S most itt a film: színes, panoramatikus, térhatású. A film világsikere annak idején osztatlan volt; a történet nemcsak a nézőket kápráztatta el, hanem a legmagasabb szaklehet egyesíteni a prózát és a dalt. Ebben a modern, nagyvárosi környezetben játszódó Rómeó és Júlia-történetben együtt van minden: kiváló rendezés, fantáziadús koreográfia, lenyűgöző fényképezés, remek színészi játék. S micsoda környezetben játszódik ez a történet, ez a story: szűk utcák, sötét udvarok, külvárosi kocsma, rideg Rita Moreno, George Chakiris ás Natalie Wood a West Side Story főszereplői mai-művészi elismerésben részesült: bemutatását követően szinte Oscar-díj eső hullott az alkotókra. A filmtörténetben talán páratlan, hogy nem kevesebbet, mint tízet kaptak. A filmmusical műfajában valóban korszakos alkotás s erről a hazai közönség is meggyőződhet. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt több mint egy évtized során nem járt el felette az idő: friss, eleven, bűvkörébe vonja a nézőt, élményekben gazdag szórakozást nyújt. A modern filmmusical eddig meg nem haladott mintája, kiváló példa, hogyan lehet ötvözni a közönség ízlését a legmagasabb rendű művészi igényességgel, hogyan FÍUmÁG □ Róma filmvárosában, a Cijiecittában Csillagpor címmel film készül. Az új film érdekes-- sége, hogy az író, a rendező, a zeneszerző és a főszereplő sajátos és különböző feladatkörét Alberto Sordi „vállalta“. A játék hősei: vándorszínészek. A vidéki színház csillaga: Monica Vitti. □ Angol színésznő — Glenda Jackson — a Cinecittában forgat, Mégpedig Damiani új filmjében, A nagy csábító mosolyában. szobák, a grund. Csodálatos zene, tánc ezen a „játékpályán“, amelyeken kicsúcsosodnak az igazságkeresés indulatai, harc folyik az embertelenség, az erőszak, a félelem, a gyűlölet ellen. Ez Amerika; itt csak szüntelen harc, kétségbeesés közepette lehet élni, s így kell meghalni, mert az ököl jog világában minden lehetséges — erről vall a film, kegyetlenül, őszintén. Feledhetetlenül fogalmazódik meg a két fiatal tragédiája, amelyért az a társadalom felelős, mely faji ellentéteket szít. A film minden kockája a rendezők, Robert Wise és társa Jerome Robbins eredeti látásmódjára vall; arra törekedtek, hogy a modern viszonyok közé ültetett Rómeó és Júlia- történet kapcsán egyet s mást elmondjanak Amerikáról — kritikusan, önfelrázó szándékkal. Daniel Fapp varázslatos kamerájával hangulatot, látványt teremt, magas fokon érzékelteti az érzelmek szépségét és a szenvedélyek összecsapását. Lenyűgöző a tánc, Jerome Robbins koreográfus érzéseket sugárzó munkája. A főszereplők: Rita Moreno, George Chakiris, Natalie Wood, Richard Beymert, Russ Tamb- lynt sokoldalú színészek; énekelnek, táncolnak, játszanak — alakításuk kivételes élményt nyújt. —ym— MÜANYAGÖTVÖZETEK — A KÉMIA ÜJ ÁGA Ma már mindenki a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy az ipar különböző céljaira nem tiszta fémeket használnak fel, hanem ötvözeteket. A Martin-kemencéből csapolt acél is vas, szilícium, mangán, szén ós még néhány más elem ötvözete. Vegytiszta fémek előállítása egyébként is bonyolult és költséges feladat. Az ötvözésnek közismerten az a célja, hogy az egyes fémek tulajdonságait módosítsuk, kombináljuk vele. A könnyű, de lágy alumíniumból magnézium és más ötvözőfémek hatására szilárd, mégis könnyű ötvözet jön létre. A vas rozsdásodását kobalt, nikkel és más fémek hozzáadásával lehet megakadályozni. Lehet-e hasonló módon különböző műanyagokat is kombinálni, hogy előnyös tulajdonságaikat egyesítsük, hátrányaikat viszont kiküszöböljük? Magyarán: lehet-e „müanyagötvözeleket előállítani? A válasz: nemcsak lehet, hanem mostanában mind jobban is terjedő eljárás a műanyagok ötvözése. A műanyagkémiának ez az ága máris sok értékes anyagot bocsát az ipar rendelkezésére. Persze, a műanyagokat nem a kohászatban bevált módszerekkel ötvözik, de azért a fémek és a szerves vegyületek ötvözése között sok a hasonlóság. Kényszerből jobbat így jellemezte a szóban levő új technológiát az egyik szakkcikk-író. Legelőször úgy kombinálták a különböző műanyagokat ipari méretek* ben, hogy a kiindulási anyagokat már az előállítás során összevegyítették. Idézzük emlékezem tünkbe: a műanyagok előállítása során a kis molekulákból álló anyagokat arra késztetik, hogy kis molekuláik összekapcsolódjanak, sokszoro- zódjanak és óriásmolekulákat alkossanak. Ha nem egyféle alapmolekulákból indulnak ki, ha-’ nem két vagy több, önmagában ugyancsak poli- merizáclóra képes, kis molekulájú anyagot együtt polimerizálnak, „ kopolimerizációt“ hajtanak végre. Lényegében hasonló eljárás a fémvegyü- letek előállítása is két vagy több ötvözetű fémből. Csak annyi a különbség, hogy míg a fém- vegyületek meghatározott összetételűek lehetnek, kopolimerizációval elvileg minden átmenet előállítható. Az első kopolimereket kényszerből állították elő. Kezdetben a műanyagfeldolgozó gépek még nem voltak alkalmasak a tiszta PVC feldolgozására. A polivinilacetát ugyan könnyen feldolgozható műanyag volt, de szilárdság és hőállóság tekintetében messze elmaradt a PVC-től. Megpróbálták tehát a kétfajta műanyag kis molekulájú kiindulópontjait, a vinilkloridot és a vinilacetá- tot együtt polimerizálni. Ily módon a PVC-t valóban könnyebben lehetett feldolgozni. A tiszta kemény PVC ugyan már minden nehézség nélkül feldolgozható a mai gépeken, de ez a műanyagötvözet mégsem ment ki a divatból, olyan kitűnőek a tulajdonságai. Ahol például döntő szerepe van a könnyű feldolgozhatóságnak, akár azért, mert a formázó szerszámot pontosan meg kell tölteni (hanglemezgyártás), akár azért, mert a PVC hez nagy mennyiségű töltőanyagot kell keverni (azbeszttöltésű padlóanyagok), a vinil- klorid-vinilacetát kopolimerak, nélkülözhetetlenek. A kopolimerizáció értékes eljárás, de sok eset’ ben nagy nehézségekbe ütközik, s nem is mindig végrehajtható — mondja a szakértő. A különböző kiindulási anyagok s monomerek ugyanis néha nagyon eltérő körülmények között polimerizálhatok, más hőmérsékleten, más nyomáson, más katalizátorok jelenlétében. Űj ötvözési módszerek után kutatva, régebben a gumiiparban bukkantak érdekes példára. Az első szintetikus kaucsukok nem voltak teljes értékűek, és ezért csak részben helyettesíthették velük a természetes kaucsukot a gumikeverékben. Ha lehet két különböző fajtájú kaucsukot összekeverni, miért ne keverhetnénk össze két különböző műanyagot is? ,,Kertészkedés" a műanyagok világában A különböző műanyagok összekeverése nem egyszerű feladat. Alapvető feltétele: a két vagy esetleg több műanyag vegyileg annyira rokon legyen, hogy a molekulák ne taszítsák egymást. A sok nehézség miatt a „polimer keverékeknek“ nevezett keverékműanyagok csak mostanában kezdenek terjedni, éppen azért, mert az ipar növekvő igényeit sem tiszta műanyagokkal, sem kopolimerekkel nem lehet már teljesen kielégíteni. A polimerkeverékek legjelentősebb típusa például az ütésálló PVC, amely ugyan alig valamivel kevésbé szilárd, mint a kemény PVC, de még hidegben is sokszorta rugalmasabb. Sem a kopolimerizáció, sem a polimer-keverékek készítése nem oldotta meg a műanyagvegyészeknek azt a törekvését, hogy az egymástól eléggé eltérő szerkezetű műanyagfajták előnyfis tulajdonságait tetszés szerint kombinálhassák. De megszületett a műanyagötvözés harmadik módszere — az „oltás.“ Oltással a műanyagkémikus úgy nemesíti a műanyagokat, mint a kertész a növényeket, virágokat. Az egyik összetevő — az alany — már kész műanyagként áll rendelkezésre. Ennek óriásmolekulaláncát vegyi úton vagy nagyenergiájú sugárzásokkal helyenként felszakítják, és ezekre a helyekre bekapcsolják az ötvöző alapmolekulákat. Oltással „testreszabott“ műanyagok készíthetők, vagyis pontosan olyan tulajdonságú- ak, amilyenek egy-egy adott célnak legjobban- megfelelnek. Az oltás körülményeinek szabályozásával a kívánt számú új molekula kapcsolódik be ós a molekulaláncok hossza is tetszés szerint alakul. A szakirodalom mind újabb és újabb kopolime- rek előállításáról számol be. Persze, a laboratóriumokban előállított sok száz féle kopolimer- nek csak töredéke honosul meg az iparban. A kopolimerek ugyanis drágábbak, mint a tiszta műanyagok, csak ott célszerű alkalmazásuk, ahol különleges tulajdonságaik feltétlenül szükségesek. A MAGYAR FŰSZERPAPRIKA Hosszú utat tett meg a paprika és több mint négyszáz év telt el addig, amíg oda jutott, hogy mindennapos lett az asztalunkon. Ma már any- nyira hozzátartozik a konyhánkhoz, hogy egyes jellegzetes ételeink a „paprikás“ jelzőt viselik, így nem csoda, hogy sokan azt hiszik, hogy a paprika speciális közép-európai növény és az ezen a területen élő ember kedvenc és ősrégi fűszere. Ez az elképzelés azonban téves. A paprika őshazája Dél-Mexikó és Közép-Amerika (ideértve az Antillák szigetcsoportját is), ahol számos egynyári és évelő fajtája vadon terem. Innen terjedt el Dél-Amerika részaki részén, Brazíliában. Mint termesztett növény, a közép-amerikai indiánoknak volt ősi fűszere. Elfogadott vélemény szerint a paprika Amerika felfedezése után származott el a világ többi részeibe. Kolumbus útitársa, egy Chanca nevű orvos 1494 ben felfedező útja alkalmával gyűjtötte és hozta Európába. Először Spanyolországban és Portugáliában termesztették, de csakhamar átkerült Angliába (1548), a Földközi-tengeri kereskedelem útján pedig a Balkán félszigetre jutott. A törökök közvetítésével terjedt tovább észak felé, s Magyarországon már 1570 körül jólismert volt. Származását, útját és terjedését régebbi nevei sokáig őrizték, vagy őrzik ma is. A paprika magyar és külföldi nevei általában a „bors“ piper szóból származtak. A „paptrika“ név délszláv eredetű és a „piperka“, péprika“ szavakból származtatható. A délszlávok viszont a törökök útján ismerhették meg, de később a török hódoltság korában a törökök közvetlenül is elhozták Magyarország területére. Erre utal a paprika „törökbors“, „pogánybors“, „vörös török bors“ magyar elnevezése, melyeket régi feljegyzésekben gyakran találunk. Termesztésének meghonosításáról a legrégibb megbízható adat a XVI. század második feléből származik. A paprika kezdetben Magyarországon ugyan csak egyes nagyúri kertek ritkaságszámba menő növénye volt, híre azonban hamar eljutott külföldre is. Rendszeres termesztéséről csak a török hódoltság utáni időből — pontosabban a XVII. század végéről — tudunk. Érdekes megemlíteni, hogy az abban az időben Magyarszágon járt utazók közül már többek figyelmét felkeltette a paprika. Hoffmansegg (1793—94) úti jegyzeteiben ezt írja: „Ha már megérett (ti. a paprika), felfűzik, felakasztják, azután sütőkemencén megszárítják és összetörik“. Beszámol arról is, hogy nagyon ízlett neki a Szegeden elfogyasztott paprikáshús. Ebben az időben a paprika saját szükségletre termelt házi fűszer volt. A IX. század első felében kereskedelmi cikk lett és „csörmő papri ka“ néven, porrátört alakban került forgalomba. Ekkor már a házi kertek termése nem érte el a kereslet mértékét, áttértek a szélesebb körű, szántóföldi termesztésre. Rohamos elterjedéséhez kiil- és belpolitikai okok is hozzájárultak. A napóleoni háborúk idején bekövetkezett tengerzár megnehezítette a bors behozatalát. Ami kevés forgalomba került, igen drága volt. E fontos fűszer pótlására a paprikát használták. A tömegesebb köztermesztés másik fontos oka az volt, hogy 1880 körül a dohánytermesztés jövedelmezősége erősen csökkent, ennek helyét előbb Szegeden, később Fajszon és Kalocsán az akkor már keresett paprika foglalta el. Semmi esetre sem a véletlen műve, hogy ä magyar fűszerpaprika kedveltebb és versenyképesebb lett, mint más helyről származó hasonló fűszer. A paprika rendkívüli alkalmazkodó képessége, változékonyságra való hajlama, másfelől a magyar éghajlat, a különleges talajadottságok, a kedvező csapadékeloszlás és hőmérséklet — akárcsak a tokaji bornál — itt is együttesen alakították ki a fűszerpaprika értékes tulajdonságait, kellemes, fűszeres zamatát, élénk piros színét. Szélesebb körű külföldi elterjedésének korlátokat szabott a csípőssége. A kereskedelmi igényeknek megfelelően kevésbé vagy alig csípős papriikaőrleményeket úgy állították elő, hogy az ereket késsel eltávolították és a magot mosott állapotban adták az őrleményhez. A kevésbé csípős paprika előállítása ilyen módon természetesen eléggé költséges volt. A század húszas éveiben Obermayer Ernő indította meg Kalocsán a paprika nemesítését. Azóta a magyar nemesítők számos kiváló csípősségmentes fajtát állítottak elő, amelyek mind a festék, mind a fűszerező zamatanyagok tekintetében, de főként csípősségmentességüknél fogva a legkomolyabb versenytársai bármely országban termesztett paprikának. A nemesítés! munkák legkiemelkedőbb eredményének azt lehet tekinteni, hogy a magyar' nemesített fűszerpaprika-őrleményeket kiváló festék- és zamatanyagtartalmuk miatt legjelentősebb mértékben a paprika őshazája; Amerika keresi és vásárolja. (román) WEST SIDE STORY __________________________(amerikai)
