Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-23 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
Fiatalokról Fiataloknak A SZISZ Veľký Krtíš-i {Nagykurtösi) Járási Bizottsága az Ipeľské Predmostie-i (ipoly- hídvégi) SZISZ-alapszervezettel karöltve Ipolyhídvégen szeptember 1-én Ipoly mentt ifjúsági találkozót rendezett. A most másodízben megrendezett találkozón 300 fiatal vett részt. A megnyitó után a fesztivál sportjelvénye megszerzéséért folyó versenyre került sor. A versenyzők távolugrás- ban, sportlövészetben és terepfutásban mérlek össze erejüket. A fesztiváljelvényt 00 SZISZ-tag szerezte meg. A sportverseny lebonyolítása után az egyes ifjúsági szervezetek kultúrműsorral mutatkoztak be. Este a* ipolylüdvégi Qualiton zenekar szórakoztatta a fiatalokat. Zolczer László A Kráľovičove Kracany-i | királyfiakarcsai) Egészségügyi Középiskola SZISZ-szervezete megalakulása harmadik évfordulója alkalmából védnökséget vállalt a helyi alapiskola pionírjai és szikrái felett. A szervezet négy tagja működik pionírvezetőként. A játékon és a szórakozásom kívül hasznos dolgokra tanítják a gyerekeket. Elmagyarázzák nekik például, hogy mi a szocialista haza- szeretet, ki volt Lenin stb A múlt iskolai évben kirándulást szerveztek Bratislavába, ahol koszorút helyeztek el a slavíni hősök emlékművön, majd sétahajózáson vettek részt. Az új tanévben a SZISZ szervezet még nagyobb gondot fordít a pionírokkal való foglalkozásra. Vvskoíí Kornélia Hurbanovón (Ögyallán) 1972-ben alakult meg a városi ifjúsági szervezet. Druga László, a szervezet elnöke röviden Ismertette eddigi tevékenységüket. A szervezet tagjai 176 órát dolgoztak le az aratási munkálatoknál, 150 órát az új kultúrház építésénél, és 160 q vasat gyűjtöttek. Vállalták a tavasszal létesített városi park gondozását is. Megrendezték a szovjet tudomány és művészet estjét, melyen részt vett Lev Nyiko- lajevics Kurocska, a kijevi főiskola tudományos dolgozója és ismertette a szovjet tudomány eredményeit. A szervezet jó kapcsolatban áll a sörgyár fiataljaival, valamint a mezőgazdasági szakiskola ifjúsági szervezetével is. Kovács Ferenc A CSEMADOK Nové Zámky-i (érsekújvári) helyi szervezete mellett működő Kassák Lajos Ifjúsági Klub már évek óta jelentős tevékenységet fejt ki. A régi klubhelyiség már kicsinek bizonyult, ezért a tagok elhatározták, hogy a székház alatti pincehelyiségeket alakítják át klubbá. A félmillió koronát igénylő átépítés egy részét a klub pénztárából fedezik, kannak azonban támogatást a városi és járási nemzeti bizottságtól is. Az átépítéshez a tagok aktív társadalmi munkával is hozzájárulnak. A klub vezetői remélik, hogy az új klub még jobban fellelkesíti majd a tagságot, még színvonalasabb lesz a tevékenység, s főleg még több fiatal kapcsolódik majd be a klubkörök munkájába. GÁBRIS JÖZSEF 1973. IX. 23. A világ legrégibb üvegipar iskolájában — a Kamenické Šenovo-i Üvegipari Szakközép iskolában — alapítása, 1856 óta, a szakemberek százai sa játították el szakmájukat. A? iskola főleg a homorú üveg és a világítótestek szerkezetének a tökéletesítésére, nemesítésére van beállítva. Kiváló képzőm ü vészeink közül nem egy az is kola tanítványa volt. A képen Zlata Popeiková és Marcela Siedlová Bohumil Cab- la szaktanár felügyelete alatt a festőműhelyben végez gyakor tatot. (Foto: ČSTK—O. Holan) Köteles Erzsébet Lučenec l Lo sonc): A Presovi Pedagógiai Főiskola másodéves matematika-rajz szakos hallgatója vagyok. A képzőművészeti szabadiskoláról a bratislavai rádió magyar adásának egyik műsorában hallottam először. Tetszett, amit az adásból megtudtam, és elhatároztam, hogy az idei évfolyamra én is jelent kezem. A szabadiskolával nagyon meg vagyok elégedve, tetszik például, hogy milyen sokoldalúan foglalkoznak a növendékekkel. Az alapvető technikai dolgokon kívül sokat megtudtunk a művészet elméleti problémáiról és történetéről is. Az ember ritkán gon-- dolkodik olyan dolgokon, amelyek kiemelkednek a hétköznapok problémáiból. Tudjuk, hogy valami szép, vagy valami tetszik, de hogy miért tetszik, azon ritkán gondolkodunk. Ilyen vonalon is nagyon hasznosnak találom az esti előadásokat. Az is jó, hogy itt senkit semmire nem kényszerítenek. A rajzolás itt nem kényszer — mint ahogy az sok iskolában és képzőművészeti szakkörben azzá válik — az ember kedvtelésből vagy szeretetből alkot. Kár, hogy nálunk nincsenek ilyen festőtáborok. Lehetőség és alkalom szerintem akadna elég. Kolecsányi Bea Bratislavából érkezett: jövőre érettségizem a Duna utcai gimnáziumban. Utána képzőművészeti főiskolára szeretnék jelentkezni. Először vagyok Zebegériyben. Nagyszerű alkalom ez mindenkinek, aki szeret rajzolni, festeni. Aki ko inolyan nekifogott, csak az tudja, hogy milyen nehéz, mondjuk modellhez jutni. Itt fizetett modellek vannak, akik minden nap több órát rendelkezésre állnak. Ezenkívül a tan- tervben aktrajzolás is szerepel, amihez az otthoni körülmények között nagyon nehéz és körülményes lenne hozzájutni. A munka a szabad ég alatt folyik, a modell így nincs izolálva, be lehet iktatni a környezetbe, és a megvilágítás jellege is egészen más. A tájadta lehetőségeket is ki lehet használni, minden szinte megfestésre ösztökél. Aki itt kihasználja az időt. sokat tanulhat. L ö r i u e Zsuzsa szintén bratislavai: Két hónappal ezelőtt érettségiztem a Duna utcai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban. Zebegénybe harmadszor jöttem el, mindháromszor festészetre jelentkeztem. A szabadiskolán — úgy érzem -- eddig sokat tanultam, főleg aktrajzolást és krokit. A krokinál a modell minden három vagy öt percben pózt változtat, és ez alatt az idő alatt kell megrajzolni. Természetesen, Inkább vázlatszerűen, nagy vonalakban, de így is nagyon nehéz elkapni a helyes arányokat. Legjobban az tetszik, hogy az emberek egymást ösztönzik az alkotásban, és a munkához kedvező légkör keletkezik Ennek hatása a hazatérés után sem szűnik meg. Nagy kár, hogy nálunk nincs hasonló akció. Ez tehát Zebegény. És az ember önkéntelenül felteszi a kérdést: „Miért csak Zebegény?“ Miért nem lehet nálunk is megszervezni hasonló akciót? Hiányoznak a szakemberek? Vagy talán nem lenne elég érdeklődő? Esetleg nálunk nehezen lehet festői tájra akadni? ... Szeretném, ha ez a cikk elgondolkoztatná azokat az embereket, akik — Zebegény példáját követve — tehetnének valamit a csehszlovákiai amatőrök és művészbarátok felkarolásáért. * L. J. ZEBEGÉNY RIPORT KÉRDŐJELEKKEL Legrégibb a világon Ha valamelyik nemzetközi gyorssal átzakatolunk a Štúrovo—Szob-i határ- állomáson, a Duna-kanyar panorámájának ízlelgetése közben figyelmünket legtöbbször ' elkerüli az első falucska, Zebegény. Kis állomásával, vasúti hídjával semmiben sem különbözik a többi falutól és festői környezetében meglapulva csakhamar átadja helyét az újabb, el-elvillanó képeknek, benyomásoknak. De hogy a „festői“ jelző ez esetben milyen sokrétű és helyénvaló, csak akkor derül ki, ha egyszer arra járva, jobban körülnézünk Zebegény- ben. A vasútállomás „uniformitását“ magunk mögött hagyva, a színek világába csöppenünk: fehérre meszelt házak színes ablakkeretekkel, ajtófél- fával, fa- vagy drótkerítéssel. mánnyá váltak. így lett Zebegény festőtáborrá. Szőnyi volt a zebegényi nyarak tradíciójának kezdeményezője és éltetője. Ezekre a hagyományokra kapcsolódott az 1968-ban alapított Nyári Képzőművészeti Szabadiskola. A festőtábor és a szabadiskola azonban lényegesen különböznek egymástól: míg az előzőt érett festőművészek látogatták, a szabadiskola az amatőröknek és kezdőknek nyújt segítséget, támpontot. A szabadiskola igazgatója dr. Végvári Lajos művészettörténész, egyetemi tanár és Dániel Kornél festőművész, múzeumigazgató. A szabadiskola fejlesztése keretében berendeztek egy technikai műhelyt szerszámokkal, gépekkel, hegesztő készülékekkel, ahol a hallgatók a tanáraik A „festői“ azért is találó Zebegény- re, mert évente, immár hatodszor itt kerül megrendezésre a Szőnyi István Nyári Képzőművészeti Szabadiskola. Ilyenkor a falut elözönlik a festők, szobrászok, keramikusok, grafikusok. Iskoláról lévén szó, ezek általában kezdők, akik így szeretnének szert tenni az induláshoz szükséges alapvető tudnivalókra, Illetve amatőrök, akik kedvtelésből foglalkoznak a képzőművészet valamelyik ágával. De ez a nyári nyüzsgés már hagyományos. Az előzmények szorosan összefüggnek a tizenhárom évvel ezelőtt elhunyt Szőnyi István Kossuth-díjas festőművész nevével. Ö volt az, aki felfedezte Zebegényt és vidékét a művészetnek, és aki barátaival, művésztársaival „újjáköltötte“ a táj lenyűgöző szépségét. az itt élő egyszerű falusi ember munkáját, búját és napfényes kedvét. Szőnyi István Budapesten született 1894. január 17-én. Iskolai tanulmányai elvégzése után beiratkozott a képzőművészeti főiskolára. Tanulmányainak a világháború kitörése vetett véget. A háború után már mint érett művész mutatkozik be első kiállításán, a Műcsarnok 1919—20. évi tárlatán. Zebegénybe, ahol felesége csa- li^'nak nyaralója volt, 1923-ban került. Letelepedésük után egyre gyakrabban látogatták meg festőbarátai, s a nyári látogatások lassan hagyoáltal elfogadott terveiket kivitelezhetik. A szükséges fémekről, mű- és faanyagokról, a lehetőségekhez mérten a szabadiskola gondoskodik. Az iskola munkaterve gazdag. Valameny- nyi szakon reggel fél kilenctől fél egyig és délután kettőtől hat óráig gyakorlati munka folyik. Minden este előadásokat tartanak, művészfilmeket vetítenek. Ezenkívül kéthetenként szakmai és művészettörténeti vetélkedőt rendeznek. Az idei képzőművészeti szabadisko- lán csehszlovákiai fiatalok is részt vettek. Felkerestem őket, hogy pár szóban beszámoljanak benyomásaikról, tapasztalataikról. Jutka Součkofá, Prešov (Eperjes): A zebegényi szabadiskolán negyedszer veszek részt. Tavaly grafikára jelentkeztem, az idén tűzzománcra. Hallottam már egyet-mást a tűzzománcról, szerettem volna többet megtudni róla és elsajátítani a technikáját. Azt hiszem, hogy ez nagyjából sikerült is, úgyhogy a második szakmai pályázatra beadtam az egyik munkámat. A zebegényi képzőművészeti szabadiskolának sokat köszönhetek, és remélem, hogy az itt szerzett tapasztalatoknak nagy hasznát veszem. Ugyanis jövőre érettségizem és valamelyik képzőművészeti főiskolán szeretném folytatni tanulmányaimat. Munka közben (A szerző felvétele) BAKATOK (Tótlipál Gyula felvétele! SZISZ EfSa-y
