Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-23 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
Egy felhőtlen napon új alkalmazott jelent meg irodánkban. Betoppant és egész kollektívánkat felkavarta. — Kicsoda? — Miért került hozzánk? Választ nem kaptunk. De a legelső napon, különböző forrásokból, a következő adatokat szereztük: — Vezetékneve Japparov, keresztneve Agyip. 36 éves. Egy felesége és három gyermeke van. — Heuréka! — mondtam Samilnak, akit már alaposan elgyötört ez a titokzatos ismeretlenség. — Rájöttem! Hiszen egyszerű, mint a pofon! Nálunk csupa lány van, őnáluk pedig egy sincs... Azt hiszem, ez az oka. Samil felrezzent: — Azt hiszem, igazad van. Hát ezért jött ez az új fiúi Várj csak, azonnal visszajövök... És elrohant. Néhány perc múlva pedig Apkadir lépett oda hozzám, s arcán jelentőségteljes mosoly bujkált: — Hallottad? Az új fiú állítólag nagy mester a lányok elszédítésében. És nem minden ok nélkül állt be hozzánk ... — Ejha! — álmélkodtam. — Hiszen azt mondják, állítólag felesége van, meg gyerekei... — No és aztán? Láttunk már ilye« csodát. Nem nagy eset: ég veletek gyerekek, apátok odább áll, és kész. — Várj csak — mondtam Apkadirnak — azonnal jövök, csak átszaladok a könyvelőségre ... — Ott, az osztályon, dolgozott egy hölgy, aki majd érdeme szerint elbírálja híreimet. Berontok tehát és Kanifa- hanum kecses fülecskéjébe súgom: — Hallottad? Ez az új fiú állítólag válik a feleségétől, és menyasszonyt keres! Kanifa izgalmában a földre pottyan totta a számolótáblát. Az ebédszünet vége felé csoportosan sétálgattak a folyosón a nők, es váltig sugdolóztak. A sarokban cigarettázó Gajfi ujjával magához intett: — Hallottad, pajtás, mi a legújabb? Azt mondják, hogy ez az alak ... izé... összeállt Luszjával, a pénztárosnővel... — No de ilyet! öt perccel a munka befejezése előtt Kanifa berontott hozzánk a legfrissebb hírekkel: — Tudjátok, már be is adta a válókeresetet! Ekkor elfogyott a türelmem. Egy felelőtlen ember a szemem láttára tönkreteszi a családját, a sors kényére bízza három apró gyermekét. — Nem! Nem és nem! Én ezt nem engedem! Senki sem engedte meg senkinek azt, hogy játsszon a gyermekei sorsával! Még mielőtt Kanifa betette maga mögött az ajtót, én már elhatároztam magam Tisztelt Japparov elvtársnő — rótta» " a betűket —, egy jóakarója h s aki bánattal és felháborodással tapasztalja az ön családi boldogsága ellen szőtt, aljas merényletet. Figyelmeztetni szeretném önt a szerencsétlenségre. Magas fokú állampolgári kötelességtudatom és lelkiismeretem adta kezembe a tollat. Tudnia kell: az ön férje, Agyip, azért helyeztette át magát a mi irodánkba, hogy megszegje férji és atyai kötelességét, fiatal nőkkel kezdjen ki... Hogy szavaimat ne tartsa üres pletykának, közlöm a meztelen tényt: rendszeresen találkozik pénztárosnőnkkel, Luszjával ..." Másnap reggel a feleség bőszen berontott hozzánk és valósággal kézenfogva vonszolta el irodánkból Japparo- vot. — Lám, micsoda szerencsétlenséget előztünk meg, pajtás — mondtam Gaj- finak. — Hiszen én jöttem rá először a tisztátalan szándékaira. — Még a helyi szakszervezeti bizottságon sem tudták észre téríteni — sóhajtott fel sajnálkozva Gaifi — Micsoda emberek! — Jól van, no —vigasztaltam — JapS arov elment, viszont Luszja ittmaradt! t majd bezzeg észre térítjük! Ilyen csitri lány, és mit képzel — fel akarja dúlni egy család békéjét... Fordította: GELLÉRT GYÖRGY i választottalak! — És furcsa kíváncst- tt rám, mintha távolról, nagyon távolról 'on gyötrődött, mindketten rettenetesen eigyenpültünk, és már majdnem kibó- k, vacsoi _ után az egyetértés hullám- beszéltein, hogy menjünk el sétálni, az ;ünk. írsz, kedvesem, menj egyedül, én leíek- kedvem elmenni — mondta gyenge hanedül Indultam el. Imádok minden kap- éjszakával, szeretém a fényeit, a sötót- latát, a csendjét, a zsúfoltságát, amely óbb, mint a nappal zsúfoltsága, csak az atja meg nekünk, mennyire a képzelet >1 vagyunk, és mennyire konkrétabb az nint az úgynevezett valóság. Imádom az >ly a világot eltakarva leplezi le, szere- a csillagokat, az árnyékokat, a sutto- lesz minden — ismételtem magamban, lázunkhoz vezető sötét utcán andalog- ik kell lennie, és Jó is lesz! — hajtogat- ban erőnek erejével. — Jónak kell len- ; lesz!“ ;or felébredtem. Nem, nem ón ébredtem 'alóban nem én voltam? Egy gondolat álmomból, amely az éjszaka folyamán nőtt, kiszívott belőlem minden csepp volt bennem semmi más az egyetlen, ekedett gondolaton kívül. A szobában 2-tt, behatolt a virradat derengése. Szin- a magam érzett őrültségtől, azt gon- y belehalok. Kihagyó lélegzetem téphet- ilmát. i'iiiyitotta a szemét, meleg volt a ott a meleghez, mint álmában az ember akart simulni hozzám, de durván elía- agamtól. Elég világos volt, és arcomon itta az őrültséget. Hirtelen felemelke- áról, és figyelmesen nézett engem, riad- lem nélkül, félnie kellett az én őrültsé- valamilyen belső erők le tudták győzni félelmet. Nem törődtem azzal, hogy mi benne, s minden bevezető nélkül a teg- nál kezdtem; követelem az igazságot, zságot. Tudni akarom az igazságot, csak t. Megint nem tudtam szabadulni ama - Nála voltál tegnap?! — Szó nélkül aztán ugyanúgy szó nélkül leugrott a is az ablakhoz rohant. Visszahúztam, a >btam és megőrültem. Ordítoztam, ver- / ©teltem az igazságot, az igazságot, az z igazság követelése erősebb volt, mint abb pillanataimban láttam, hogy olyan remtek, ahonnan már nem lesz vissza- ilamit megölök magamban, benne, ben- irökre. Tudtam, hogy őrültség, téboly, í, de csak egy út volt előttem — még aerülni a tébolyba, elmerülni benne nya- lmon és a síráson át valamilyen különös ézett rám, melyet nem tudtam megérte- jlogatta: — Ostoba, ostoba, ostoba ... — egyetlen szót — Akármit mondok, r mindenképpen elvesztem ... — És ismét iihoz az egyetlen szóhoz: — Ostoba, os- ... — Valamiféle vallomást olvastam le >1, vallomást az emberi személyiség végál, de az én sarkvidékemről nem volt nód átjutni ahhoz, amit az ő arcán ol- üld két ellenkező sarkán álltunk. Voltak amikor megértettem, hogy mit mond ne- >cskája: „Mentsd magad! Mentsd magad! ;ad1 Légy tekintettel magadra, már nem i magadra!“ Voltak pillanatok, amikor a, különös figyelemmel néz domborodó , erre az őrült homlokra, és az elöl am helyére. Fel akart kelni az ágyból, ;edtem. Gyenge hangon kért: — Engedd 'elöltözzem, engedd meg . .. engedd meg, jek, megyek a mamához, engedd meg, lámához. — Reggel négy órakor? ... En- Nem engedtem. Csák ültem mellette, hol rtam, mint ő, hol meg egy pillanat múl- merültem a gyűlöletbe, éreztem, hogy yedtem, lehető legmélyebbre, mint em- rfi. S Időről időre, az őrültség ködén át, agamnak a kérdést: ki az a teremtmény, ettenetes szenvedést mér rám, akinek na van felettem? Ki a másik, aki lángra m a parazsat? Kik vagyunk mi hárman? semmel feküdtünk hallgatózva, aztán, a tájt, rettenetesen kimerülve, mindket- Ik. BÄBA MIHÁLY fordítása ÍNYOK ÉTKEZÉSEN bejelentette, hogy elmegy »l. Van egy ismerőse, aki , hogy jelvegyék kalauzának tetszett az ötlet. ?rü barátnő. Azonnal el mnl a személyzeti osztályra, mondta. Én is veled megyek. Csodás lány vagy Terikém. Tudtam, hogy nem fogsz megállni itt. A te profiloddal. Színésznő is lehetnél. De ez sem rossz. Meglátod. Nyugodtnak és erősnek kell lenned. A kalauznők nálunk úri hölgyek. Te is az leszel. Azért sajnálni foglak. Látogass majd meg néha, Terikém. Annyira beleélte magát, hogy könnyezni kezdett. Teri nevetett rajta. Találsz majd jobbat, mint én. Nadrágosat. Az megvigasztal. Szerette ezt a lányt. Valahonnan Szene felöl való. Itt ismerkedtek meg az építkezésen. Akkor már egy éve itt volt, amikor Erzsi idehozta öt. összebarátkoztak. Nem volt titkuk egymás előtt. Ö lesz az egyetlen, akit sajnálni fog. Erzsi nem tartotta olyan nagy eseménynek. Kalauznő mindenki lehet, csak pofa kell hozzá. Ö sem fog itt letelepedni. Elmegy valahová a francba. Ilyen piszok cégnél... Rosszkedvű volt. Általában mindig csúnyán beszélt, semmi sem volt előtte szent Minden koszos és rohadt. Azért jó barátnő, a lelkét is odaadta volna. Együtt mentek el az irodába. Teri úgy tervezte, aznap már nem dolgozik. Ha sikerül mindent elintézni, kiveszi a szabadságát és pihen egy jót. Az úf munkahelyre frissen akar menni. A személyzeti osztályon egy vékony képű fiatalember fogadta Őket: — No, mi újság, lányok, mit hoztak? Előadták. Annak idején — két évvel ezelőtt — alkalmi munkásnak vették fel, tekintettel a fiatal korára, s azóta is úgy szerepelt a nyilvántartásban. Nem kötöttek vele új szerződést. Ez most jól jött, egyébként nehezen engedték volna el. Kevés a munkaerő. Nem sok lány jelentkezik az építkezésre segédmunkásnak. Jobb helyekre húzódnak. Zsuzsa, aki tisztán, szépen beszélt szlovákul, megfőzte a fiatalembert. Rövid időn belül magára vállalta az összes papírok elintézését. Aztán incselkedett. Mit kapok érte? Valamit majd csak kap, ne féljen. Nevettek. A raktárba azonban Terinek kellett elmennie, leadni a holmikat. Az öltözőig kísérték őt. — Vissza kell mennünk, mert az öreplányok feldühödnek! Ezt Erzsi mondta. — Pukkadjanak meg! — Zsuzsa legszívesebben Terit kísér- gette volna. Nagyon ragaszkodott hozzá. — Ha mindent elintézel, gyere még oda hozzánk! jó, odamegyek. Délután kettőkor került vissza. A raktárosra várnia kellett. Mindenkitől elbúcsúzott. — Kár, hogy elmész — mondta Zsuzsa —, de azért csak menjél. Hiányozni fogsz. — Találkozunk még, sokszor. — Igen. Teri jókedvű volt. Elégedett. Minden nagyon jól sikerült. Csak ez a Zsuzsika ne lenne ilyen szomorú. Mivel vigasztalja meg? Eaészen a villamosig elkísérte őt. Ott mepölelte, megcsókolta. Szepény Zsuzsika. Még elsírja magár. — Ne sírj, Zsuzsika, nem megyek ki a világból. Azfán jött o villamos. A villamoslépcsőn jutott eszébe Sanyi Visszaszólt: — Itt hányom neked Sanyitl Mondd men neki, ha keres, hogy hosszú szabadságra mentem. Ne fáradozzon, jó? — Jó, jó... — Szervusz. A villamos elment. Zsuzsa még sokáip ott állt a megállónál. Az érkező villamos rezzentette fel, gyorsan sarkon fordult és rohant vissza a munkaheluére. Kis-Duna partján (Szél Ferenc felvétele) r AGIS GIRFANOV:
