Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-02 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

Fiataléiról CSODÁLATOS VOLT A világ békeszeretö népei az elmúlt napokban gondolatban Berlinben éltek, együtt örültek az itt összesereglett fiatalok­kal. Még javában tartott az NDK fővárosában a világ ifjú­ságának seregszemléje, amikor hazaérkezett Berlinből az első komárnói VIT-hírmondó, Kve- toslava HEBELKOVÁ, 19 éves gimnazista, aki mint turista KVETOSLAVA HEBELKOVÄ ve tt részi a fesztiválon. A SZISZ komárnói járási bizott­sága ezzel az utazással jutal­mazta Kvetoslavát a kultúra terén kifejtett több éves lelkes 'tevékenységéért. A csinos kis­lány az országszerte sok-sok síikért aratott komárnói „DU­NAJ“ táncegyüttes szólótáncos- i)ő je. Hazatérte után azonnal fel­kerestem, s ő beszámolóját így kezdte: „A berlini X. VIT olyan esemény az életemben, amit so­sem fogok elfeledni. Kimond* hatatlanul gyönyörű élmény volt az egész!“ A nyugat-szlovákiai kerület képviseletében hetvenen utaz­tak autóbuszokkal Berlinbe. A határhoz érve egy egész autó­busz-karaván alakult ki. El mondotta, liogy mindjárt a ha­tár átlépése után nagyon kelle­mes meglepetésben volt részük: az NDK fiataljainak küldöttsé­ge fogadta őket, melynek tag­jai elkísérték hazánk fiatal tu­ristáit egészen Berlinbe. Fiatal­jaink már útközben tapasztal­hatták, hogy az egész ország szeretetét élvezik. Még a szem­bejövő gépkocsik is megálltak, s fényszóróik villogtatásával üdvözölték a csehszlovák fia­itokat. Berlin utcáin pedig már oly nagy volt a lelkese­dés, hogy több esetben ki kel­lett szállniuk az autóbuszokból, s az ott levő fiatalokkal tán­coltak, énekeltek ki-ki a saját nyelvén, majd közösen oroszul. Már itt elkezdődött a jelvény-, ajándék- és címcsere. Vala­mennyien megállapították, hogy az NDK-ban ez a VIT országos ügy, s az egész ország nagyon jól vizsgázott. Mivel Kvetoslava elég jól beszéli a német nyel­vet. á legtöbb ismerőst az NDK fiataljainak soraiból szerezte. A X. VIT a szolidaritás, a béke és barátság jegyében zaj­lott le. Kvetoslava a többi csehszlovák fiatallal olyan el­határozással indult el Berlin­be, hogy mindenütt elmondják, hogyan dolgoznak hazánk fia­taljai, dolgozóink milyen szép eredményeket érnek el. Emel­lett sokat akart megtudni más országbeli fiatalok életéről is. Sok-sok fiatallal volt alkalma beszélni. Ügy érezte magát, mint egy hatalmas család tag­ja. Megállapította, hogy a tő­kés országok fiataljai is elíté­lik az amerikaiak más nemze­tekkel leigázó törekvéseit, s teljes mértékben együtt érez­nek a vietnami néppel és an­nak fiatalságával. Megkértem Kvetoslavát, mondja el mit értékelt legjob­ban, és mi tetszett neki leg­jobban a VIT-en? # „Nagyra értékelem az egész VIT-et. Ha azonban még­is választanom kell. hát meg­mondom: az NDK lakosságának szíves, magas színvonalú ven­déglátását. Erről mindenütt meggyőződhettünk, gálaesten. sport- vagy kultúrrendezvé- nyen, üzemlátogatáson. Vala­mennyi műsor közül legjobban az „USZODAI SHOW“-t csodál­tam meg. A medencében a tor­nászlányok művészi tornát mú­latlak be, ezzel egyidöben fent, ugyanarra a zenére balettet táncolt egy csoport. Az ember nem is tudta, hová nézzen. A gyönyörű színek közjátékéval ez valami csodálatos volt. Nagy örömömre szolgált, hogy hall­hattam és közelről láthattam Angela Dav ist, Valentyina Tye- res kovát, akiket nagyon tisz­telek. Leírhatatlanul jó érzés és büszkeség fogott el a cseh­szlovák fiatalok gálaestjén. Büszke voltam, hogy én is an­nak az országnak a polgára va­gyok, ahonnan olyan nagysze­rű együttesek jöttek el és arat­tak sikert mint a öarnica, Lúčnica, a Menší testvérek és a többiek.“ Kvetoslava maximálisan ki­használta ott tartózkodását. Olyannyira, hogy az alvásra naponta csak 4 órát szánt. Hiá­ba, a VIT nem mindennapi, nem is minden évi esemény. Ki kellett használni az alkalmat. Nehéz volt számára a távozás. Ott kellett hagynia a világ if­júságának nagy családját, át kellett adni a helyet a fiatal „turisták“ másik csoportjának. Még nem tudja, hol lesz a kö­vetkező VIT, de már most el­határozta: úgy fog dolgoznii, tevékenykedni az ifjúsági szer­vezetben, hogy feltétlenül meg­érdemelje a következő VIT-re való kiküldetését is. KOLOZSI ERNŐ Valentyina Tyereskova és Angela Davis a fesztivál legnépszerűbb vendégei közé tartoztak 1973. IX. 2. Hosťova (Geszte) a Zo- bor aljai magyar falvak egyik legkisebbike. A fa­lu legjobb szervezetei kö­zött ott találjuk az ifjú­sági szervezetet is, mely 1971-ben alakult 17 tag­gal. A taglétszám azóta negyvenre emelkedett. Az évzárón elfogadott tervet eddig hiányosság nélkül teljesítették. A ve­zetőség a legfontosabb feladatnak a passzivitás kiküszöbölését tűzte ki. Hogy ezt a nemkívána­tos tényezőt sikeresen legyőzték, arról a SZISZ járási bizottságától ka­pott oklevél tanúskodik. Kultúrmunka keretében színjátszócsoportjuk be­tanulta [. G. Tajovský: „Ha az asszonynál a gyep­lő“ című színművét, mellyel bekapcsolódtak a műkedvelő színjátszó­csoportok járási verse­nyébe is. Aktív munkába kezdett az irodalmi kö rük is, melynek tagjai teljesíteni szeretnék az „olvasójelvény“ megszer­zésének feltételeit. A szervezet eszmei ne­velőmunkája is példás. Legyőzték a passzivitást Minden jelentős évfordu­lóról megemlékeznek a községi bemondón ke­resztül. Nagy figyelmet fordítanak a politikai is­kolázások megszervezé­sére. A közeljövőben be­szélgetéseket terveznek idős párttagokkal és egy ateista kört alapítanak. Nem hanyagolják el a sportot sem. A X. VIT tiszteletére sakkversenyt rendeztek, .» teljesítették a fesztiváljelvény meg­szerzésének feltételeit is. A tagság kiveszi részét a falu választási prog­ramjának teljesítéséből is. A Z-akció keretében 300 brigádórát dolgoztak le. Az ifúsági szervezet­nek jó kapcsolatai van­nak a helyi pártszerve­zettel, a hnb vezetőségé­vel és az efsz vezetőségé­vel is. Vannak azonban nehézségeik is, mert anyagi támogatást se­honnan sem kapnak. A hnb a fiatalok rendezvé­nyeihez ingyen engedi át a kultúrházat, de ezek­hez a rendezvényekhez a szükséges pénzt saját ma­guknak kell előteremte­niük. Legfőbb vágyuk a zenekar újjászervezése. Ennek megvalósításához is hiányzik egyelőre a szükséges „alaptőke“. BRATH JENŐ A riesai iskola épülete, mely a Duna utcai gimnazistáknak tíz napig otthont adóit Hasznos barátság A nyári szünidő alatt, melyről most már múlt idő­ben beszélhetünk, az iskolák általában csendesek voltak. Esetleg napközben munkál­kodtak bennük a festők és ta­karítónők, vagy itt-ott a szün­idő alatt is működő érdekkö­rök tagjai. Éppen ezért tűnt föl nekem egy augusztusi es­te a Bratislavai Duna utcai magyar gimnázium ablakaiból kiszűrődő fény és zene. A kí­váncsiság vonzott. Nem bán­tam meg, hogy betértem, mert egy érdekes dologról szereztem tudomást. Az isko­la diákjai NDK-beli barátaik tiszteletére rendeztek búcsú­estet. A zene már javában szólt, és a fiatalok vidáman ropták, illetve „rázták“ a táncot. Két tánc közötti szü­netet használtam föl a kér- dezősködésre. Murczell Beáta, Varga Erzsébet és Szabó Klá ra IV. B-s diáklányok mond­ták el, hogy milyen esemény végére tesz tulajdonképpen pontot ez a búcsúest. A gimnázium 50 diákja négy tanár vezetésével egy csereakció keretében tíz na­pot töltött az NDK-ban, a Drezda és Lipcse között fek­vő, 15 ezer lakosú Riesában. Tulajdonképpen brigádmunká­val egybekötött kirándulásról volt szó, mivel azonban az Új zenekar A seredt (szeredi) kultúrház mellett működő klubban nemrégiben új zenekar, a KLUB—72 kezdte meg működését. A nyolctagú zenekarnak három jó énekese van: mégpedig Eva Chudá, Michaela No­vomestská és Viliam Kubányi, aki a det- vai Áranyrózsa tánodalversenyen elnyer­te az aranykamerát. Szívesen játszanak teadélutánokon, vagy más összejövetele­ken, melyeken a fiatalság kellemes, mo­dern zene mellett jól szórakozhat. KRAJCSOVICS FERDINAND időjárás nem szánta meg n napfényre vágyó diákokat, s az eső szorgalmasan öntözget- te őket, csupán három napot dolgoztuk. Két napig szabad levegőn, babföldön, egy na­pig pedig a vendéglátó riesai iskolában szorgoskodtak. Az ily módon szerzett zsebpénz­többletet a környék neveze­tességeinek megtekintése köz­ben költötték el. Megnézték többek között a drezdai Köz­lekedési Múzeumot, a világhí­rű képtárat; a Zwingert, Lip­csét és a közelében levő „Né­pek csatája“ emlékművet, a híres meisseni porcelángyá­rat, stb. Esténként ott is ze­ne mellett szórakoztak, és fiatalokhoz illően sportban is összemérték tudásukat. A rossz, kedvezőtlen időjárás ellenére is gazdag élmények­kel tértek haza. Hazatérésükkel azonban nem zárult le az akció; ugyanis augusztus negyediké­től 10 napra a riesai iskola diákjai érkeztek Bratislavába. A tíznapos barátság tehát még szorosabbra kovácsolód- hatott. Most a Duna utcai gimnazisták a 31 német fia­talnak mutatták meg a szlo­vák főváros és környékének nevezetességeit. Voltak Dé­vényben és Harmónián, meg­nézték Piesfanyt. Mivel az időjárás itt nem volt olyan mostoha, mint az NDK-ban, sőt valódi nyári hőség ural­kodott, sorba látogatták a bratislavai strandokat, sőt még a seneci (szenei) „Na­pos tavak“ vizében is füröd- tek. A német diákok — mint azt Axel Jacob, elmondta — na­gyon jól érezték magukat ná­lunk. Tetszett nekik a város, mindaz amit megismertek, s mindenekelőtt az itteniek vendégszeretete. „Felejthe­tetlen tíz napot töltöttünk itt el“ — mondta. Azokívül, hogy a két iskola fiataljai jól szórakoztak, hasznos is volt számukra az együtt eltöltött húsz nap. A magyar gimnázium diákjai közül azok, akik németet ta­milnak, gyarapították német nyelvismereteiket, a többiek pedig az oroszt „törték ‘ szor­galmasan, mivel oroszul a riesai deákok is tanulnak. „S ha se így, se úgy nem ment — mondták a lányok — ak­kor kézzel-lábbal magyaráz­tunk. Megérteni azonban ól megértettük egymást, s új ba­rátokat szereztünk.“ F. m. Fiataloknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents