Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-20 / 224. szám, csütörtök

I I ■ _í_ ■ I *' I a * e I p o 1111 k a i kommentár KETTŐN ÁLL A VÁSÁR Pártunk XIV. kongresszusának több döntése az életszínvonal állandó emelésére irányul. Ezt a folyamatot sok tényező szabá­lyozza; nem kivétel a kereskedelem sem. A piaci ellátottság, a lakosság vásárlási igényeinek maradéktalan kielégítése szorosan összefügg az életszínvonal emeléséhez szükséges feltételek kiala­kításával, ezért a kereskedelem dolgozói a XIV. pártkongresszus 4>ta eltelt időszakban főleg a személyi szükségletektől elválasztha­tatlan árucikkek skálájának a bővítését tűzték ki célul. Ennek biz­tosítása érdekében állandóan javítaniuk kellett az eladás szer­vezettségét, ügyelniük kellett a zökkenőmentes áruellátásra, fo­kozniuk kellett az eladás kulturáltságát. A kereskedelem dolgozói a legfontosabb teendőket belefoglalták 9z ötödik ötéves terv feladataiba, melynek félidejét nemrég érté­kelték. Megálllapították, hogy hazánkban évről évre emelkedik a húsfogyasztás, az emberek az előző évhez viszonyítva — több vajat, gyümölcsöt, zöldséget vásárolnak. Ez az életszínvonal nö­vekedését bizonyító örvendetes felsorolás korántsem teljes, mert hasonló emelkedés tapasztalható azokban a kereskedelmi ágaza­tokban is, melyek textilt, lábbelit vagy más árucikket forgalmaz- *ak. Örvendetes, hogy a kereskedelem dolgozói nemcsak passiv el­adással foglalkoznak, hanem munkájukban felhasználják a pro­pagáciu nyújtotta lehetőségeket is. Többek között ennek köszön­hető, hogy ebben az évben — a korábbi évekhez viszonyítva — több hűtőszekrényt, mosógépet, tévé készüléket és más olyan háztartási gépet adtak el, melyeknek élettartama több évre ter­jed ki, s melyekről egyesek azt mondták: nem érdemes piacra dobni, mert mindenkinek van belőlük elég. Tény, hogy sok ház­tartásban megtalálhatók ezek a gépek, berendezések, azonban az új, a jobb keresésével szüntelenül foglalkozó ipar egyre kor­szerűbb termékekkel látja el az üzleteket, s ha a kereskedelmi szervezetek megfelelően propagálják az árucikkeket, a vásárlók — mivel a keresetnek megfelelően szabják meg az árakat — szí vesen cserélik ki a régit, az elavultat újra, korszerűbbre. Az ötödik ötéves tervidőszak végéig tovább javul majd a ke­reskedelem tevékenysége. Dezider Goga, az SZSZK kereskedelmi minisztere újságírók előtt elmondotta, hogy már eddig is országos viszonylatban 40 000 négyzetméterrel bővült az eladási terület és 1975-ig további öt új áruház, két szálloda készül el, melyeknek építési ütemével elégedettek lehetünk. Természetesen tennivaló is akad bőven. Több — főleg vidéki ■— üzletben raktárhelyiségek hiányában nem tudják szakszerűen és biztonságosan tárolni az árut. Az árusításra szánt terület több helyen nem felel meg a célnak, szűk, nem eléggé világos. Ha 10—15 vásárló egyszerre érkezik, megtelik az üzlet. A városi és a helyi nemzeti bizottságoknak arra is ügyelniük kell, hogy a kereskedelmi hálózatot egyenletesen építsék ki. Találkozunk ugyanis olyan fogyatékossággal, hogy egy város egy-egy utcájában — ahogy mondani szokás — üzlet hátán üzlet található, ugyan akkor a város peremén elvétve árválkodik egy-egy bolt, így a közbeeső utcák lakosainak kilométereket kell gyalogolniuk. ha vásárolni akarnak. A kereskedelem színvonalának további javítása szükségessé te­szi, hogy az ipari tanulókat a vásárlók iránti tiszteletre, szolgá- latkészségre neveljék. Az udvarias elárusító ma már nem megy fehér holló számban, de még mindig nincs belőlük elég. A jó kereskedelmi tevékenység szükségessé teszi az eladók és a vá­sárlók közötti jó viszony kialakítását is. Ez viszont már olyan érem, amelynek két oldala van. Itt már kettőn áll a vásár. Nemcsak a kereskedelem dolgozóira, hanem a vásárlókra is köte­lességeket ró e jó viszony megteremtése. Ik. 1.) Hövekvő aktivitással Gyarapítják a lektorok és az előadások számát • Gondoskodnak az ifjúság nevelés séröl 9 Kapcsolatot teremtenek az üzemekkel, az intézményekkel és a tömegszervezetekkel A Szocialista Akadémia fon­tos szerepet tölt be a népmű­velésben, ugyanis az általa szer­zett előadások jelentős mérték­ben hozzájárulnak a dolgozók politikai és szakmai ismeretei­nek a gyarapodásához, marxi— lenini szellemű neveléséhez. A válságos években a levicei (lévai) járásban — amint arról Gejzu Pavlík járási titkár beszá­molt — az intézménynek fize­tett apparátusa nem volt, el­nöksége rendszertelenül ülése­zett s a tevékenység alacsony színvonalon mozgott. 3969-ben például mindössze 69 előadást tartottak a lektorok. A munka kezdett újra fellendülni, amikor 1970 második felében a vnb jó­voltából a régi szűk helyiség­ből megfelelő helyre költözött új titkárság megkezdte működé­sét. Megjavult a lektorcsopor- tok összetétele, rendszeressé váltak a vezetőség, az elnökség és a szekciók ülései, valamint — a párthatározatokból kiin­dulva — elkészültek ezek mun­katervei az 1970-es év utolsó hónapjaira és az 1971-es évre. A 101 lektor 1970-ben 146, 1971- ben azonban már 559, nagyrészt külpolitikai, pedagógiai és pszi­chológiai tárgyú előadást tar­tott. 1972-ben a lektorok és az előadások száma tovább növe­kedett. A párthatározatok hang­súlyozták az ideológiai nevelés fokozásának a szükségességét, ezért az előadásokon a lektorok többsége elsősorban filozófiai, külpolitikai és gazdasági kérdé­sekkel foglalkozott. A Szocialista Akadémia járási vezetősége a CSKP XIV. kong­resszusa és plénumai, valamint a járási pártbizottság határoza­tainak a teljesítése céljából az 1973—75-ös évekre átfogó, ezen­kívül 1973-ra részletes tervet dolgozott ki az egyes szekciók részére. Az utóbbiban rögzítette azokat a feladatokat is, ame­lyek a Szocialista Akadémia ez idei, Bratislavában megtartott országos konferenciájának a határozataiból hárulnak az elő­adókra. A munkatervben 7 né­pi egyetem, 19 népi akadémia, 28 kérdés-felelet est, 21 beszél­getés és — az említett akciókon belüliekkel együtt — 825 elő­adás szerepel. Eddig 17 népi egyetemet, 11 népi akadémiát, 20 kérdés-felelet estet és 10 beszélgetést valósítottak meg, illetve 464 előadást tartottak a népművelők. Az előadások kö­zül 216 gazdasági és technikai, 57 filozófiai, 52 pedig külpoli­tikai tárgyú volt. Közülük azok voltak a legsikeresebbek, ame­lyeken az előadók igyekeztek a hallgatókat minél nagyobb mér­tékben aktivizálni. Az előadáso kon egyébként az első fél év­ben összesen 26 710-en, a mai napig pedig több mint 29 000-en vettek részt. Az eredmények nem túlságo san nagyok, azonban a tevé­kenység felfelé ívelő. Ez annak tulajdonítható, hogy a járási titkárság dolgozói igyekeznek együttműködni az üzemekkel, a tömegszervezetekkel és a kü­lönböző intézményekkel. Ily módon rendeztek például egy autószerelői tanfolyamot 40 résztvevővel és egy hegesztői tanfolyamot 104 látogatóval. Az ifjúság nevelése céljából kap­csolatot teremtettek az iskolák­kal és az internátusokkal. Ezek­ben a lektorok főleg az ateista neveléssel, államépítési és jogi kérdésekkel kapcsolatban tar­tottak előadásokat. A cigány­származású polgárok nevelése céljából a titkárság dolgozói előadókat biztosítottak arra a háromhetes bentlakásos tanfo­lyamra, amelyet a járási nép művelési központ a társadalom­ban való helyes viselkedés sza­bályainak az elsajátítása céljá­ból rendezett az említettük számára. Mivel a tanfolyam si­keres volt, a jövőben valószínű­leg újra »sor kerül hasonló ak­cióra. A Szlovák Nemzeti Fel­kelés 29. évfordulójának és Jú­lius Fučík halála 30. évfordu­lójának alkalmából az Antifa­siszta Harcosok Szövetsége já­rási titkárságának rendezésében a járás 6 filmszínházában 19 antifasiszta tematikájú filmet mutatnak be. Ezek előtt előadá­sokat tartottak a Szlovák Nem­zeti Felkelés résztvevői, akiket a Szocialista Akadémia járási titkársága szervezett meg. A 7000 résztvevő egy-egy koronát fizetett Vietnam megsegítésére. A járási titkárság dolgozói gondoltak a lektorok továbbkép­zésére is. A közeljövőben pél­dául e célból két járási szemi­náriumot rendeznek. Az egyi­ket a burzsoá ideológia elleni} harccal, a másikat az ateista ne­veléssel kapcsolatban. Ezenkí­vül meghívtak két előadót a Szovjetunióból, akik a tudomá­nyos-műszaki forradalomnak a szocialista népgazdaságban be­töltött szerepéről, valamint az előadóművészetről fognak elő­adásokat tartani. Az utóbbin részt vesznek a járási pártbi-. zottság lektorai és a népműve-. lési dolgozók is. A Szocialista Akadémia járási- titkársága lektorainak tovább­képzését szolgálják az országos szemináriumok, a járási pártbi­zottság állal rendezett iskolázá­sok, ezenkívül a szekciók ősz-, szejövetelei, amelyeken a részt­vevők kicserélhetik tapasztala­taikat, valamint a járási titkár­ság 130 kötetes könyvtára, a járási népkönyvtár politikai részlege és a szaklapok is. A továbblépést napjainkba^ néhány lényegesebb probléma gátolja. Többek között kevés az előadónők száma, a filozófiai és a történelmi tárgyú előadások­hoz pedig magyar lektor jófor-* mán nincs. Tekintettel arra* hogy kétnyelvű járásról vai* szó, ezen a helyzeten a jövő­ben mindenképpen segíteni kell, Lehetőség van rá, hiszen a ján rásban többen vannak olyanok* akik a nitrai pedagógiai kap magyar tagozatán és más föis-. kólán vegezték tanulmányaikat^ s megfelelnének a lektorokkal szemben támasztott követeimé-, nyeknek. A titkárság dolgozói a jövő-* ben szeretnének kapcsolatot te-, remteni a járási székhelytől tá-. volabb eső üzemekkel és intéz-, ményekkel, valamint fokozni szeretnék együttműködésüket a tömegszervezetekkel, mindenek­előtt az ifjúsági szervezettel^ ugyanis a legfontosabb feladat­nak jelenleg a fiatalok neveié-, sét tekintik. Az eredményes; munkához feltétlenül szükséges, hogy az üzemek, az intézmé­nyek és a tömegszervezetek az. eddigieknél nagyobb érdeklő-, dést tanúsítsanak az előadások; iránt, s ugyanakkor elkerüljék a formalizmust, amely főleg a hallgatók alacsony létszámában és passzivitásában nyilvánul meg. TÖZSÉR LAJOSi döntő eszköze a pénzbeli jöve­delmek növekedése. A fogyasz­tói árak leszállítására tulajdon­képpen az eredeti elképzelése­ken túl került sor. Minden sza­kaszban és mindig szükséges megítélni, milyen utakon, módo­kon célszerű és lehetséges biz­tosítani a szociális programot. E szakaszra a XIV. kongresszus előírta, hogy a szociális prog­ramot a lakosság reáljövedel­meinek emelésével kell megva­lósítani a fogyasztói árak átla­gos stabilitásának biztosítása mellett. Továbbá, a fogyasztói árak területén olyan árrendszert kell kialakítanunk, amely hatéko­nyan támogatja a szocialista társadalomnak a termelés haté­konysága növelésére és a sze­mélyi fogyasztás kívánatos szerkezete elérésére irányuló igyekezetét. A fogyasztói ár­szint általános stabilitásának fogalma azonban nem jelenti a merev árpolitika folytatását, nem jelenti az egyes termékek és szolgáltatások árának változ- tathatatlanságát, hanem az ár­változások felhasználását a kí­vánatos szerkezeti módosítások eléréséhez a fogyasztói árak ál­talános szintjének megőrzése mellett. Hangsúlyozom a fo­gyasztói árak szintjét. Ez azt jelenti, hogy az árpolitikának rugalmasan reagálnia kell az üzemgazdaságban, valamint a termék- és fogyasztás-struktúrá­ban tervezett változásokra. A szövetségi kormány 1973-ra intézkedéseket hagyott jóvá, amelyek révén egyrészt a fo­gyasztói árak csökkentése hoz­zájárulna a fogyasztás szerkeze­tében kívánatos változásokhoz, másrészt pedig rendet teremte­ne a szállodai, vendéglői, vala­mint a szolgáltatási árak terü­letén. 1973. április 1-vel sor került a fogyasztói árak le­szállítására több mint fél mil­liárd korona értékben. Helyes volt az a döntés, hogy a fo­gyasztói árak csökkentését áp­rilis 1-én a vásárlási idény megnyílása előtt kell végrehaj­tani, és már a második negyed­év kezdetétől kedvezőbbé kell tenni a műszálas harisnyák, és harisnyanadrágok, szilon függö­nyök, hűtőszekrények és egész sor további fontos termék vá­sárlását. Dolgozóink teljes mér­tékben kihasználták ezeket az előnyöket, amit a leszállított árak következtében elért na­gyobb forgalom tanúsít. Például a hűtőgépek forgalma a múlt év azonos időszakához képest a kétszeresére emelke­dett, jelentős mértékben emel­kedett a szilon függönyök, női harisnyák és más leszállított árú termékek forgalma. A vendéglői árak egységesítése Június elsejével végrehajtot­tuk a közétkeztetésbe^ alkal­mazott és a szolgáltatásokban számlázott árak egyesítését a fogyasztói árak általános szint­jének mérsékelt emelésével. Meg kell azonban látni, hogy ez az új ármódosítás távolról sem közömbösíti azokat az elő­nyöket, amelyekhez a lakosság az április elsejével végrehaj­tott árleszállítások révén jutott. Azzal, hogy bevezettük az elke­rülhetetlenül szükséges rendet a vendéglői árak és a szolgál­tatások területén, nem akartunk sem keresni, sem ráfizetni. Hi­szen ez a mérsékelt áremelés a teljes kiskereskedelmi forga­lomnak mindössze 0,3 százalé­kát teszi ki és nem jelent lé­nyegesebb bevételt az állami költségvetés számára. Nem je­lentheti a lakosság vásárlóere­jének csökkentését sem, aho­gyan talán valaki-megpróbálná ezt az intézkedést magyarázni. A cél egyszerűen az árak egy­ségesítése és az árak területén a rend bevezetése volt. Nem hagyhattuk a végtelen ségig érvényben azt a rendszert, hogy pl. csak a Cseh Szocialis­ta Köztársaságban a IV. osz­tályba sorolt vendéglátóipari üzemekben 18-féle ára volt a pacallevesnek, 20-féle a sertés­sültnek, vagy nyolc különböző áru a 10 fokos csapolt sörnek. Ez ellentétben állt az állam egységesen végrehajtott bérpoli­tikájával, s oda vezetett, hogy városonként, községenként más­más értéke volt a csehszlovák koronának. Fel kellett újítani a rendet az ételek, italok és szol­gáltatások árának egyesítésével, és e területen is vissza kellett adni az állam kezébe az árak irányítását. Csak a jövőben tud­juk majd teljes mértékben fel­becsülni mindazokat az előnyö­ket, amelyeket az egész állam területén egységes árak beveze­tése jelent. Ennek pedig az lesz az eredménye, hogy következe­tesebb és könnyebb lesz az el­lenőrzés. Ez a rendelkezés, amely több mint 24 000 vendég­látóipari üzemegységet érint, vonatkozik egyes ételek- és italok árának mindkét irányú mozgására. Ezek az árak he­lyenként igen eltérőek voltak. Mivel egyes helyeken az árak tekintetében jelentősebb eltéré­sek mutatkoztak az országos át­lagtól, itt mérsékelt áremelé­sekre került sor. De kénytele­nek voltunk ilyen rendszabá­lyokhoz nyúlni, ha rendet akar­tunk teremteni az árak te­rén és egységesítést akartunk végrehajtani értelmes szinten. Nem lett volna helyes olyan helyzetet teremteni, ami­kor egyes üzemek az árrende­zés után veszteséggel dolgoztak volna és ezeket a veszteségeket az állami költségvetés terhére kellett volna kiegyenlíteni. Ez­zel nem segítettük volna elő e szolgáltatási ágazat további szükséges fejlődését. E kérdés rendezésekor igye­keztünk igen érzékenyen eljár­ni, nem engedtük meg, hogy az egész Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaságban emléked je­nek az árak, főképp a IV. osz­tályba sorolt vendéglátóipari üzemekben. Szeretném megemlíteni, hogy a vendéglői árak országos egy­ségesítésekor igen kiterjedt rendelkezéseket kellett hozni, amelyek igen nagyszámú ven­déglátóipari üzemet érintettek, egységes kalkulációs rendszert, új nyilvántartást és új ételre­cepteket kellett bevezetni, s el kellett rendelni annak felül­vizsgálását, hogy a vendéglátó- iparú üzemegységeket helyesen sorolták-e be az egyes osztá­lyokba. Következetesen be kell tartani a jóváhagyott elveket A rendelkezések életbe lépte­tése nem ment bizonyos fogya­tékosságok nélkül. A felmérések azt mutatják, hogy ennek az intézkedésnek a megvalósítá­sakor egyes helyeken helytelen eljárást alkalmaztak. A népi el­lenőrzési bizottságok, kereske­delmi felügyelőségek és árel­lenőrző szervek dolgozói meg­állapították, hogy egyes ven­déglátóipari üzemegységek be­sorolása a megfelelő árcsoport­ba nem a hatályos rendelkezé­sek szerint történt, aminek helytelen árelszámolás a követ­kezménye. Egyes üzemekben ön­kényesen hagytak jóvá és szám­láztak külön százalékokat, ame­lyeket korlátolt terjedelemben csak az idényjellegű vendéglá­tóipari létesítményekben, turista körzetekben stb. lehet alkalmaz-, ni. Számos üzem a „vállalati*4 érdekeket úgy kívánta alkali mazni, hogy korlátozta az olr csóbb ételek és a kisebb hús^ adagot tartalmazó ételek vá-. lasztékát, ami az árak szintjé­nek közvetett növekedéséhez vezetett, és rontott azoknak a dolgozóknak a helyzetén, akik nem étkezhetnek üzemi étkez­dékben. Megállapították, hogy egyes helyeken, ahol nincs élel­miszerbolt, a vendéglők — az érvényes rendelkezésekkel el­lentétben — palackozott sört szolgáltatnak ki a vendéglátó-: ipar számára engedélyezett ár­pótlékot is magában foglaló árral. Az 1973. július elsején ha­tályba lépett rendelkezés meg­valósításával kapcsolatos ta-. pasztalatokat az illetékes szer­vek sürgősen megtárgyalták és intézkedéseket tettek arra vo­natkozóan, hogy következetesen végrehajtsák az árak egységesí­tésére irányuló rendelkezést a kormány által jóváhagyott szán^ dékoknak megfelelően. Az el-* múlt hetekben a kerületi és já* rási nemzeti bizottságok már hozzáfogtak egyes hibák és fo­gyatékosságok kiküszöbölésé* hez, és az intézkedések végre­hajtását a központi szervek to­vábbra is maximális figyelem­mel fogják kísérni. A jövőben is kénytelenek le* szünk tervszerű ármódosítások­kal elősegíteni a termelés és a személyi fogyasztás struktúrájá­ban szükséges változások meg­valósítását. De emellett követ­kezetesen végre fogjuk hajtani a CSKP XIV. kongresszusának a fogyasztói árszint stabilitásá­ról rendelkező határozatát, meg­szilárdítva a dolgozók és az egész nép politikai és szociális biztonságát.

Next

/
Thumbnails
Contents